Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-15 / 20. szám

VIII. évfolyam, 15 . szám. Nyíregyháza, 1887. márczius 13 YIDEK VEGYES TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSYÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megj elenik iietojjlsint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész év ró 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész érre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések a a lap szétküldése tárgyában leendő fiilszólamlások «X oba Elelí kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) , intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmerifptlen levelek csak ismertt kezektói fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirde tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 155*1. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesteu. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaibiin is. Doru & Couip által Hamburgban. Hivatalos közloméayek. 4'

96

3" K- C 7 - 7 • , ' ' Jl jggY ozabolcsvarmegye alxspanjatól. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének s a községek elöljáróinak. A m. kir. földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter folyó évi 16,083. szám alatt kelt leirata másolatban alkalmazkodás végett, megküldetik. Nyíregyháza, 1887. május 1. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmivelés, ipar ós kereskedelemügyi m. kir. miniszter 16,083/IX. a. Valamennyi törvényhatóságnak. Megengedem, hogy a gyárak használata számára faszén mérésre szolgáló két és fél hektoliter köbtartalmu faládák hitelesíttessenek. Ezek könnyebb hordozhatás végett hordórudakkal, vagy ezeket befogadó fülekkel lehetnek ellátva. Ezen ládák négy oldalú prisma alakúak legyenek, melyeknek elül és hátul levő átellenes falai a fenékre merőlegesen, a két oldalt fekvők pedig a fenékre rézsut álljanak s a sarkok vaspántokkal legyenek megerősítve. A láda oldalára maradandóiig fél legyen jegyezve annak köbtartalma 2'5 hl. A láda üregének méretei ezek: a szájánál hosszaságban 1 méter, szélességben 8 dm, a fenekén hosszaságban 1 m., szélességben 7 din., a láda mélysége 333 mm. Ennek tehát köbtartalma 025 m. 3 m. 2 5 hl. A méretek a mérő pá'.czával vizsgálandók meg s azokban 1 minétert meghaladó eltérések meg nem engedtetnek. A hitelesítő bélyeg egy rézsútos és egy merőleges állású oldalra beégetendő. A hitelesítésért bélyegzéssel együtt 30 kr., bélyeg nélküli megvizsgálásért 20 kr számitható. Budapest, 1887. április 18-án. A miniszter helyett: Matlekovics, s. k. ^'Üo't^

' Szabolcsvármegye alispánjától. 1887. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A nyíregyházai kir. törvényszék f. évi 2432. P. sz. hirdetménye másolatban közhírré tétel végett tudomásukra hozatik. Kelt Nyíregyházán, 1887. május 2. Zoltán János, alispán. (Másolat.) A nyíregyházai kir. törvényszék polgári osztályától 2432. P./1887. szám. Hirdetmény. A nyíregyházai kir. törvényszék részéről közzé tétetik, miszerint bezdédi illetőségű özv. Somlyódy Pálné szül. Körtvélyfáy Erzsébet a 2432/1887. P. sz. alatt hozott ítélet által az 1877. évi XX. t. cz. 28. §-ának a) pontja értelmében gondnokság alá helyeztetett. Kelt Nyíregyházán, 1887. április 1. Gruden Ernő, h. törvényszéki elnök, Zoltán, t. jegyző, (p. h.) 508. K. B. 1887. Szabolcsvármegye kózigazg. bizottságától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minisztériumnak 16,040/87. számú, a gőzkazánok vizsgálására vonatkozó körreudeletét, tudomásulvétel ós közhirrététel végett kiadom. Kelt Nyíregyházán, 1887. évi májushó 7. Főispán helyett: Zoltán János, alispán h. elnök. (Másolat.) Közmunka és közlekedésügyi m. kir. miniszter 16,040. sz. A mult évi novemberhó 12-én 22,790. sz. a. kelt rendeletemmel kibocsátott kazánügyi kormányrendelet 1. és 10. §-a értelmében a kazánok ellenőrzési szemléje lehetőleg minden félévben, de legalább is évenként egyszer ejtendő meg, — megjegyezvén, hogy a szemléket oly kazánoknál, melyek csak az óv bizonyos szakán át tartatnak üzemben, elégséges évenként egyszer megtartani. A kazánoknak évenként kétszer történő megszemlélése alkalmával felmerülő s a kormányrendelet 15. §. e. pontja folytáu a vezetésem alatti minisztérium tárczáját terhelő utazási és fuvar költségek évenként jelentékeny összegre rúgnak. Másrészt azon esetben, ha a kazánok rendesen kezeltetnek, továbbá a kormányrendelet 13. §-a értelmében szükséges képzettséggel és képesítési bizonyitványnyal biró"egyéuek alkalmaztatnak, — mi tekintetben a kormányrendelet értelmében a kazántulajdonosokat felelősség terheli, elégségesnek mutatkozik a kazánok ellenőrzési szemléjét évenkint egyszer megejteni. Mindezek folytán a kormányrendelet 1., 10. és 14. §§-ainak módosításával, a következőket rendelem; 1. A kazánok ellenőrzési szemléje évenként csak egyszer tartaadó meg, tekintet nélkül arra, vájjon a kazánok csupán időszakonkint használtatnak, vagy pedig állandóan működnek. 2. A gőzkazánok megszemlélése jövőben csakis a kazánügyi kormányrendelet 11. §. b) pontjának 2. kikezdésében megállapított esetekben vagyis akkor lesz ismétlendő, ha az ellenőrzési szemle alkalmával a kazán állapotában vagy annak kezelése körül lényegesebb szabálytalanságok észleltetnének. A vizsgáló biztosoknak ezen ismételt szemlék alkalmával felmerülő napidijai, uti és fuvarköltségei azonban ugy mint eddig is, nem a közmunka és közlekedésügyi m. kir. minisztérium tárczájából fedeztetnek, hanem az idézett kormányrendelet 15. §-a 3. szakaszának határozataihoz képest az illető kazántulajdonosok által fizetendők. 3. Ha valamely kazánon a kormányrendelet értelmében akár az üzletbe vétel előtti, akár időszakonkinti szabályszerű vizsgálat megejtetett, ezen vizsgálat az évenkint egyszer megejtendő ellenőrzési kazánszemlét feleslegessé teszi. 4. A kormányrendelet 14. §-ának a) pontjában előirt D) minta szerinti kazánkimutatások ezen 14. §. határozataitól eltérőleg jövőben nem félévenkint, hanem évenkint egyszer lesznek összeállítandók és felterjesztendők. Budapest, 1887. áprilhó 24-én. Baross. Lapunk mai számához mellékelve kapják a községek a megyei tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzeti tagok ügykörének megállapításáról és az ügyvitel körvonalozásáról szóló szabályrendelet folytatását és végétA magyar ipar. Csaknem frázisnak is beillik már, olyan sokszor halljuk hangoztatni ezt a jelszót: magyar ipar! A Kossuth magyar védegyletétől kezdve máig s bizonyára ránk következő sok évtizedeken át még miniszterek és képviselők, rendeletekben és programbeszédekben, iparbarátok iparos gyűléseken s magok az iparosok soha meg nem szűnő panaszképen fogják emlegetni a magyar iparosság érdekeit. Hogy teremteni kell magyar ipart, versenyre képest a külföldivel, s pártolni azt, ami már meg van s megmenteni a napról napra való hanyatlástól. Sok tinta és sok szóbeszéd folyt el ebben az iparos-kultuszban, s csak az a csodálatos a dologban, hogy a miniszter urak az ipar pártolására publikált rendeleteiket talán külföldi papírra irták, s a sok tintatartó, melyből a töméntelen sok tinta a hivatalos rendeletekre, meg hírlapi czikkekre — a magyar ipar védelmében — kiürült — bizonyosan nürnbergi gyártmány volt, s hogy az a magas születésü mágnás, ki egy ízben ipari czélokra 10,000 forintos alapítványt is tett, s élén áll minden iparos mozgalmainknak, bizonyosan Párisban készítteti ruháit, sőt talán még — magasabb divat szerint — a fehérneműit is ott mosatja. Nincs mit csudálkozni rajta aztán, hogy a sok hűhónak mi eredményét sem látjuk, ha csak azt nem, hogy egy pár iparbarát-apóstól jó kenyérhez jutott e szereplésének a révén. Mert ugyan mi marad meg eredménynek a sok iparos mozgalmakból, melyek néha keresztül hullámzottak az egész országon. Az iparosság egy része, a sok csalódás után is, megtartotta talán naiv hitét ahhoz, hogy ezekben a nagy zaj-^ jal csinált iparos mozgalmakban egy bo

ldogabb idő megkezdő pontját lássa; de valósággal a sok gyülésezésnek, kongresszus tartásnak alig alig láthatjuk más eredményét, mint a sok keserű tanulságot. Az utóbbi időben sok minden dologért, bajért, mulasztásért a társadalmat szokták felelőssé tenni. Ennek a felfogásnak a magyar ipar kerdésével valóban van jogosultsága. Az iparosság legnagyobb szerencsétlenségén, a mai vámpolitikán kivül s ama mulasztásokon és hibákon kivül, melyeket a magyar iparosság a saját érdekei istápolásánál és védelmezése körül elkövetett: igen is szemére lehet vetni a magyar társadalomnak, hogy nem birt s fájdalom ma sem bír még érzékkel ama fontos nemzeti érdekek iránt, melyek a virágzó magyar ipar megteremtésében feküsznek. Midennek, ami külföldi, ma is nagy a divatja még, s a brüsszeli csipkéktől, prágai keztyüktől, angul ruhaszövetektől kezdve le a karltibaadi czipőkig hívságos önérzettel viselik hölgyeiuk és fiatal uraink a külföldi iparczikkeket. A magyar ipar termékei mindég speciálisok maradnak nálunk, melyeket nem chik viselni, s ha megnyílik is egy-egy kizárólag magyar ipar kiállítás, mint a milyenben most tárták fel előkelő hölgyek az erdélyi ipar sok csodáit: pár napig beszélünk talán róla, hogy ilyen meg olyan szép dolgokat láttuuk ott, de állandó hatása e demonstrációknak, olyan eredménye, hogy a magyar ipar termékei az általános használatba bevezettetnének, bizony nincs. Egészen természetesnek látszik aztán, hogy kereskedőink — bár egy kis hazafias igyekezettel ők is lendíthetnének egy keveset a magyar ipar fölvirágoztatásán, — portékáik legnagyobb részét a külföldről szerzik be. Senki sem kívánhatja azt egyes kereskedőtől, hogy a saját anyagi érdekeinek rovására, csupa hazafias lelkesülésből, ellentétbe helyezve magát a közönség ízlésével és igényeivel, oly czikkeket tartson, melyek senkinek sem kellenek, de közös megegyezéssel s nagyobb vállalataink, gyáraink által támogatva, sokat tehetnének oly irányban, hogy a közönség figyelme a magyar ipartermékek felé forduljon s a külföldi iparczikkek divatja megszűnjék. Bizony vehetnénk példát a csehektől. Azaz, hogy nem is példát kellene venni ró!ok,csak hasonlót hasonlóval fizetni nekik. Ők ki akarják szorítani a magyar gabonát, a magyar lisztet piaczaikról. Ha önálló állam lennének, bizonyára vámsorompókat állítanának föl, minthogy azonbau ezt nem tehetik, nagy nemzeti kérdést csinálnak a dologból, s oda igyekeznek hajlítani a közvéleményt, hogy ma már csaknem hazafiatlau dolog Csehországban magyar gabonát, vagy magyar lisztet vásárolni. Ez a mozgalom Csehországban hónapok óta tart már, s a mi nemzeti öntudatunk máig sem ébredt arra, hogy veszélyeztetett anyagi érdekeink védelmére mi is hasonlóval feleljünk. A fejlett cseh ipar termékei csak épen úgy dominálnak most is náluuk,s ha emelkedik hang, mely fölhívja a közönséget, hogy a csehek eljárásával szemben mi is tegyünk valamit, még pedig, mert Csehországgal — Ausztria által — vámközösségben élünk — hát tegyünk társadalmi uton, s fogjuk föl ezt az ipar-háborút ugy, mint fontos nemzeti kérdést: hát ez a fölhívó szó kiáltó szó marad a pusztában Pedig ezt a cseh gabona-háborút keservesen megsirathatja még a magyar gazdaközönség, s vele együtt, akik tőle élnek, a magyar iparosok és kereskedők. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. J