Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

A NYIR VIDÉK" MELLÉKLETE. „GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ* kedvezőtlen ősz köszönt le, akkor igen rosz robsmot fogunk nyerni. A téli káposztafajoknál tehát igen nagy figyelemmel kell lenni a magvetésre s a rászanevelésre, a mit ha szem elöl nem tévesztünk, biztosan jó eredményre számíthatunk. A káposztarászának odafejlődése, hogy az 5-ik levelét kihajtja, a mikor legjobb a rászát el ltetni, körül belül 6 hetet igényel, ily fejlődés mellett legalkalmasabb minden káposztafaj rászája az elültetésre. A téli káposzta magját tehát legczélszerübb junius közepén elvetni hogy jnlius végével a rászakiültetéshez lehesen fogni, mert csak az ekkor kiültetett rásza után várhatunk jó termést; a később augusztusban kiültetett rászák gyakran sokat szeuvednek az időjárás viszontagságaitól. Nem szabad a káposzta magot sürüo sem vetni, mert ekkor a kikelt növények mintegy létérti harczot kezdenek egymással, s száruk felnyúlva, azon az egyes rügyközök meszsze vannak egymástól, a mi azok tovább fejlődésére igen káros hatással van- Mindig czélszerübb tehát, ha sűrű vetés következtében sürün állanak a növények, azok egyrészét kitépve feláldozni, vagy átdugdosni más magágyba, mert az egymás között élet-halál harczot vivott rászák a kiültetés után igen hosszú időt igényelnek, mig ismét tovább fejlődésnek indulnak. A rászák kiültetését is bizonyos figyelemmel kell végezni, ha sikert akarunk elérni, és pedig : a kiszedés előtt néhány órával meg kell a rászával telt magágyakat jól öntözDi, hogy azokat hajszál gyökereikkel együtt ki lehesseu szedni a földből, Másoduzor a kiszedett rászákat nem szabad sokáig gyökereikkel a levegőn hagyni, sőt legjobb azokat, a mint a földből kiszedetnek, azonnal egy edényben készített agyagpépbe állítani be. melyhez egy kevés trágyalevelgt is lehet adni, a mi által a gyökerek a túlságos kiszáradás ellen megóvatnak. Igen előuyös főleg a tavaszszal való ültetésnél a káposzta rászákat mélyebben ültetni a földbe, hogy aí.ok egész alsó levelükig a földben legyenek, mivel a magasan ültetett rászákat a szél gyakran kidönti, s mert igy ültetve az éjjeli fagyok azoknak könnyebben árthatnak. Elültetés után azonual be kell a rászákat jól öntetni. A kí az elsoroltakra ügyel, meg fogja látni, hogy a téli káposzta rásza ily gondozása igeu megjutalmazza a faradsagot. A káposzta magot, hogy ültetésre szép rás7át nevelhessünk, márczius elejen okvetlenül el kell vetni. Egy magyar hold beültetéséhez való rásza előállítására elég 22—25 dekagramm mag. A legtöbb gazda, a ki káposztatermesztéssel csak kicsiben foglalkozik, rendesen melegágyba veti a káposztamagot, a ki ellenben azt nagyobb területen üzi, az kénytelen csak valami kerti veteményágyat keszittetni el e czélra, melyet, hogy a rászák abban szépen gyarapodjanak, okvetlenül meg kell a tavaszi veteméuyezés előtt, sőt lehetőleg még őszszel trágyázni. Több kertész azt ajánlja, hogy rásza ágynak legczélszerübb egy darab gyepet még ősszel feltörni hogy télen át azt a fagy jól megporhanyitsa. Az ily rászaágyban, mint mondják, még a balba se tenne annyi kárt. Kápoezta-rászaágynak, mindenesetre a kertnek déli részében, hová a nap jobban tüz, kell egy veteményes ágyat kiszemelni, mely, ha őszsz^l meg "olt trágyázva s felásva, elég, ha jó vasgereblyevel lesz csak a magvetés előtt fel" porbauyitva. Igen vigyázni kell a magvetésnél arra, hogy az se sürün se titkán ne legyen vetve, miért is nem kell sajnálni az időt, melyet a m&gvetés gondos végzése igényel ; mert ha sürü a vetés, felnyurgul s gyenge szárú lesz a rásza, ha padig riika a vetés, hamar elfásodik az, a nehezen fogamzik a kiültetéskor. A magvetéssel egyidejűleg czélszerü a rászaágyat koromporral is behinteni, s ezt a maggal együtt takarni alá a gereblyével, melynek fokával azután, vagy egy könnyű hengerrel az ágyat le kell nyomatni. A korom nemcsak a balba ellen védelmezi a rászákat, hanem azok tenyészetére is igei jó hatással van. A legbiztosabb külöuben a balba elleu a káposzta-rászaágynak a Irágyafészek közepére való készítése, tudniillik azon a területen, hova a rászaágyat készíteni akarjuk, s oly teriile ten, amilyet az igénybe fog venni, a trágyát szépen elgyengettetjük s egymá-tól 13 centiméterre álló fél méter bosszú karókkal, melyeknek kétharmada a trágyá ból kiáll, körüldugdostatjuk s az igy elkészített kertelést fűzfavesszővel bel'onatjuk. Lehet ugyan ily szegélyt deszkából is készíttetni. A mi meglevén, a kerített térre jó gyepföldet hordatunk oly vastagon, hogy az a trágyát 20—25 czentiméternyire fedje. A mi, hogy gödrösen ne ülepedjék, a fóldhordás kezdete előtt a trágyát jól meg kell taposni, s hol egyeuetlennek mutatkozik, kiegyengetni. Ebbe a rászaágyba lesz azután a káposztamag elvetve. Sok bajjal jár az ily rásza-ágy készítése, fogja talán némely gazda mondani, de a ki tapasztalta, hogy néha a bolha az egész rászát tönkre teszi, s az által a káposztaültetést dugába dönti; míg az ily ágyban a bolhák ellen teljesen biztosítva van, az tudja, mit ér az ily biztosítás. Ha a? időjárás száraz és hideg szelek fúnak, akkor karókkal hidalva át a rászaágyat, erre szalmatakarót kell turileni s ily módon védeni az ágyat a kiszáradástól, de a mint a mag kelni kezd, el kell azokat azonnal takari tani. A mint a mag el lett vetve s az ágy lenyomkodva, igen czélszerü vékonyan az egészet teljesen érett portrágyával behinteni, a mi uem csak hogy táplálja a növényeket, hanem egyúttal védi a t .lajt a kiszáradás ellen is. A mint a mag kikelt, el nem kell feledkezni az öntözésről és gyomlálásról, s ha szükséges, annak a hideg elleni olt lmazásáról is. A rásza kiültetésére térve át, melynek legjobb ideje május végétől junius végéig tart, de a mi fölött sokszor a rászák fejlődottségének foka és az időjárás is határoz — káposztának soha se válaszszunk valami igen kötött talajt, már a kapálásnak az ily talajbani terhes volta miatt sem, de ép oly kedvezőtlen arra a laza homoktalaj is, ha csak nem nedvesebb fekvésű. Más bármily fajta talajban jó sikerrel lehet káposztát termeszteni ; csak jó trágyaerőben legyen az. Sokan kétszer is trágyáznak a káposzta alá, egyszer kora tavasz szal s másodszor az ültetés előtt; a ki csak egyszer trá gyáz, az tegy azt közvetlen az ültetés előtt. A nehezebb, kötöttebb talajokon háromszori szántásra van szükség, melyeknek legelseje még őszszel végzendő. Könnyebb talajokban kétszeri szántás elegendő, mely közül az elsőt "tavaszszil végezzük s a másikkal az ültetés alá készítjük el a talajt. Szántás után a földet simára kell fogasolni, erre meg lesz az hengerezve s azután újból megfogasolva. Az ültetéshez legalkalmasabb a borús, de nem az esős idő. — A főfigyelmet az ültetésnél arra kell fordit:tui, bogy a szántás után az ültetést minél előb megkezdjük, hogy jó porhanyó talajba jussi nak a növények, s hogy a rászák egymástól megfelelő távolságra ültettessenek, a termesztett káposztafaj nagyságához képest 50 centimétertől 1 méterig. Az ültetés megkezdése előtt a rászaágjat jó erő sen meg kell öntözui, hogy a rászákat könnyebben ki lehessen szedni, s a/.ok gyökerén minél több föld maradjon, mert annál köunyeben megfoganizanak. Ha száraz időjárással történik az ültetés, akkor czélszerü a rászákat anyag- és marhatrágyából álló pépbe mártani és ugy ültetni el mi által azoknak gyökeréhez a föld jobban hozzá lapulván, köunyebhen megfogamzanak. Igen czélszerü módja az ültetésnek a kapával való ültetés is, mivel ekkor a rászák gyökere össze nem szo rittatik, a mi az ültetőfával való ültetésnél főleg ügyetlen gyakorlatlan munkásokkal gyakran megtörténik, s oka a rászák meg nem fogamzásának. A kapával vaió ültetés a következő módon megy végbe: kijelöltetvén a sorok, egy gyermek kosárba hordja az ültetők után a rászát a azokat egyenkint adja az ültető kezébe, a ki azt napkeleletnek fordítva levelével annak gyökerét a másik ültető kapavágása által keletkezett gödröcskébe fekteti, mire az a kapájával felvágott földet a gyökérbe ejti. Ez lassan megy ugyan, de a legbiztosabb ültetési mód. A rászák kissé ez ül'etés mellett oldalt fekszenek ugyan, de amint megfogantak s tenyészetük megindult, csakhamar felegyenesednek A rászák megfogamzása után a talajt tisztán és porhanyón kell idején történő kezelés álial tartani, az első kapálást 3—4 héttel az ültetés után meg lehet kezdeni s a második kapálás ideje az aratás tájára esik. Ha hernyók mutatkoznak, az ellen más orvosság a leszedésnél nincs. A levélhullás. Olyan dolgok iránt, a melyekkel lépten nyomon találkozunk, vagy a melyek bizonyos rövid időközökben ismétlőduek, hamar megszűnünk érdeklődni, mert elvesztik ránk nézve az újdonság ingerét. Es ez az oka sok tekintetben annak, bogy a legközönségesebb természeti jelenségek okai is sokáig ismeietlenek m iraduak, mert nem igen keressük a jelenségek lényegét. Hogy csak euy példát hozzunk fel: hány századuak kellett elmúlni, mig komolyan kezdték vizsgálni annak okát, hogy miért törekszik az egész világon minden növénynek függyókere függélyesen a föld mélyébe. Csak e századuak ele jén állapították meg, a növények illető részének iránya és a nehézség közti fokozatos összefüggést. Igy áll a dolog a levélbullásnál is. A hatvanas évek elejín jutott eszébe Mohi növényanatomusnak figyelemmel vizsgálni az okokat, melyek a levélhullást okozzák s vizsgálatai közben rájött azokra a sajátságos változásokra, melyek a levélszárbau, t. i. ott, a hol a levél már a törzsbe megy át, néhány nappal vagy béttel a lehullás előtt történnek. A levélszár tövén a lehullás előtt reudkivül finom szövet képzi'dik melynek egyes alkatrészei (czellák) kifejlődnek, aztán egymástól elválnak s igy a levél és a törzs közt való összeköttetést megszüntetik. Következőkben a levélhullás kérdésével c-iak annyiban szándékozunk foglalkozni, a mennyiben a kertészeket érdekli, s ezért az áltnláuos őszi levélhallásra nem fognak kiterjeszkedni. Igen gyakran tapasztalja a kertész különösen midőn a növényeket a szabadból edényekbe ülteti, vagy egyik növényházból a másikba helyezi át, ,hogy a levelek lehullanak, s nem tudja, bogy a bijt mi okozza. Az említett okok ismerete a kertészre nézve igen fontos. Következő, igen egyszerű kísérletekkel, melyekhez semmiféle különös eszközök nem kellenek, miuden kertész köunyen megismerkedhetik a levélhullás közönséges okaival. 1. Kísérlet. Ha bármily fának lombos ágát vagy valamely edényben nevelt növénynek, például az orgonafának egy gályát a szabadból párával telt helyiségbe, például egy nagy vizzel elzárt üvegharaug alá teszszük, a levelek 1—2 hét alatt mind lehullanak. A párával telt levegőben a növényből a leveleken át nem párologhatván ki a viz, azaz a növény nem trausspirálh it, s igy a transspirálás akadádolyozása okozta itt a levélhullást. 2. Kísérlet, Ha nedves levegőbnn nevelt, például melegházi növény szár. helyiségbe, péld ul fűtött szobába helyeztetik át, ugy levelei gyakran már néhánynap múlva kezdenek hullani s részbeu vagy egészen is lehullanak. Itt nem a transspiráczió me-akadályozás i. hauem ellenkezőleg a száraz levegőben bekövetkezett abnormis kipárolgás eredményezi az elválasztó rétegek fejlődését és a levelei lehullását. 3. Kísérlet. Ugyanezt íapasztaljuk a oknál a nö?ényekuél, melyek bizonyos ideig rendesen, aztán mindig kevéibé s végre épen, 8 miután egészen elfjnyadtak, ismét birteleu bőven megöi.töztetnek és es tleg még ned ves helyre is állíttatnak. Azaliák, tukmált, evonimusz, ren • de eu már néhány órával a bő öntözés után hullatják le leveleiket. A mint valamely növényben a viz. akár nagyobb trausspiráczió vagy hiányos öntözés, akár miudkettő bizonyos minimumra csökken, a mit rendesen a fonnyadás jelez, a levelek már a hervadás közben vagy hirtelen bő öntözés után azonnal lehullnak. Az e nlitett tapasztalatok a kertészre nézve igen fontosak, mert igen gyakran kell neki növényeket egyik helyről a másikra állítani, egyik növényházból a más'ikba áthelyezői s ezáltal akaratlanul a növények transpiracziój ít is megváltoztatni. A kertésznek tekintettel arra, óvakodui kell attól hogy növényeket nedves levegőből hirtelen igen száraz levegőbe és megfordítva állítson. De ba a növényt lassankint más levegőhöz szoktatjuk, — mi mellett természetesen, bizonyos, a növény természeténe megfelelő határokon sohtsem szabad túllépni— ugy megtartja leveleit. Áth;lyezési ügyességét a kertész akkor bizonyítja be, midőn a uövényeket a szabadból kivéve, edényekbe ülteti át. Mivel ily átültetésnél a növény hajszál gyö kereinek uagy része leszárad s igy a növény tulajdonképeni vüfelszivó szerveinek uagy részétől fosztatik meg, hogy egé-zeu el ue hervadjon, meglehető ion uedves levegő ie kell állítani. É> itt a megfelelő levegőt eltalálni nem igen könuvü feladat, melyet ha a kertész eltalálni nem tud gyakran száz uövénye is lehullatja levelét egy időben. 4. Kísérlet Ha edényuövéuyek állandó helyükön ugy állittatuak sizbe, hogy az edény alsó része néhány czentiméternyire hosszabb ideig vizben áll, gyakran ezek is lehullatják leveleiket. Uy esetben a föld, melyben a növény áll, annyira átnedvesedik, hogy benne bizonyos anyagok rothadni kezdenek, a humuszsavak pedig a gyökeret reudes működésűkben, a nedvesség felszívásában tiegakadályozván, a levelek hervadni és hullani kezdenek. Túlságos nedvesség különösen az erős transpiráczi ójú növényeknek, valamint azoknak árt, a melyeknek gyökereit a nedves, savanyu föld és hiányos levegőzés megtámadja. 5. A sötétségben s-zintén lehullatják a növények leveleiket ; egyik előbb, másik később. Torzsás, könyeu fouyadó levelű növények (fuksziák, koleuszok) igen gyorsan hullatják le leveleiket, mások ellenben mint azaleák, rhododendronok, fenyők stb. hetekig sőt hónapokig is megtartják. Hogy valamely növény levelét lehullassa, nem szükség, hogy egészen sötét helyen álljon; gyakrau már félhomály, sőt olyanoknál, melyek a világosságot nagyon szeretik, az is elég, ha a napot elvonjuk tőlük. Ilyen növényekre, különösen télen, midőn a napok rövidek, különös gondot kell fordítanunk, hogy a mig csak lehet, világosság érje őket. JÜZ azonban nem zárja ki azt, hogy némely növényt p. leandert, evouimuszt, kameliát, stb. télre a pinczébe állítsuk, ezek hosszabb , ideig ellentállnak a homálynak, ha a hőmérsék olyan, hogy elválasztó rétegek nem képződhetnek. A ki növényeit e tapasztalatok figyelembe vételével ápolja, annak nem igen keli bosszankodnia a miatt, hogy növényei loveleiket lehullatják. Baktériumok a piiiczében. A pinczék, s általábm földalatti he'yingek gombáiról érdekes adatokat közöl dr. Schrőter J. mykolog Boroszlóban, aki e mikroorganizmusokat hisszabb időn át tanulmánya tárgyává tette. A régi Bjroizlónak egész alját mély pinczék labyrinthusa képezi, melyek nem mindig a házak alapfalai mellett, hanem gyakrau az udvarok és szomszéd-udvarok, sőt utczák és piaezok alatt is terülnek el. Bjroszló legmagisabb részén e pinczék néha igen mélyek, sőt több eseiben két boltozat is van egymás fölött E helyiségeket leginkább borpiuezéknek használják. Több tényező egyesül e pinczék ben, hogy gombák tenyésztését rész ut akadályozza, részint elősegítse. E pinczékben ugyan s először úgyszólván állandó hőmérséklet van, mely a közép évi hőmérséklettől csak kevéss

4 tér el; másodszor a nagy sötétség, mely mélyebb pinczékbeu olyan, akár a bányákban; harmadszor a nedves 8ég, mely részben a mély fekvés által, részben p

adig az itt lerakott borok elgőzölgése által okoztatik. Meglehet, hogy e mellett a levegő és az építéshez használt anyagok vegytani tulajdonságai is bizonyos befolyást gyakorolnak. A p nczékbe lépve először is feltűnik, hogy a íalak vastag pépszerű anyaggal vaunak boritvi, mely igeu gyakran az egész falon végig terjed, de más alakban is feltűnik. Egyszerű alakjában piszkos világosbarna, meglehetősen egyenletesen kiterjedt 1—1'5 cm. vastag burkolatot képez, melyet az ujjal könnyen lehet lekaparni. Más boltozatbau húsvörös csaknem ugyanoly vastag nyálkás tömeg alakjában borítja a falakat és számos, csepp kőszerű, ujjhosszu csapok alakjábau lóg le. Más esetben csaknem egészen fehér, opalizált, pépszerű, és ha késsel vágjuk, megtartja alakját. Nagyobb szárazságnál ez az anyag szilárdabb lesz, félig áttetsző, mint a kristályezukor, szemcsés és felületén kidomborodásokkal bir. Levegőn barnás, vékony szarúszerü anyaggá válik. E nyál tő alkatrészét számtalan baktérium képezi, melyek között itt-ott gombafonalak huzóduak végi?. A leggyakrabban előforduló gomba eddig még ismeretlen volt; Sohröter Lencocystis cellarisnak nevezte el. Apró gömb — vagy