Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

»NYIftVIDÉ-K" MELLÉKLETE. .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" den jóravaló dohányos tudja; hanem áttérek annak gondozására. Az ágyak legfőbb gondozása akkor veszi tulajdonképpen kezdetét, mikor a mag kikelt. A mag kikelését legnagyobb figyelemmel kell kisérui s mihelyt észreveszszük, hogy a palánta sűrfln kel ki s már négy levélbe jutott, azonnal kezdjük meg a ritkítást; mert ha ezt tenui elmulasztjuk, a palánták fokonként rothadásba mennek át s tovább terjedve, az ágyban levő összes palánták kivesznek. A gyomlálást megelőzőleg helyesen cselekszünk, ha a palánta ágyat kissé megöntözzük; mert a kiszedett palántákat még igeu előnyösen fel leliét használni; nevezetesen: a melegágy mellé elkészített hidegágyba átduggatjuk, ezen átduggatott palánta erős gyökeret ver s a foltozásnál igen előnyösen használható. Általam a mult évben T.-Örsön tett ily kísérlet sikerült. Nem csekély figyelmet kell fordítanunk továbbá arra is, bogy a melegágyat, amikor az idő engedi s mentől gyakrabban szellőztessük; mert a levegő a palánták fejlődésére épp oly jótékonyan hat, mint a viz. Szeles, ködös és hűvös napokon, ugy nem különben nagy hőség beálltával a melegágyakat betakarva tartsuk, mert a hideg elfagvasztja, a köd megüszögősiti, a forróság pedig kiperzseli. A melegágyak öntözésére, hacsak lehet, eső vagy folyóvizet használjunk, ha pedig ilyennel nem rendelkezünk, a kútból merített vizet kádakba, vagy hordókba öntsük s hagyjuk legalább 2—3 napig állani, inig megposhad. Hideg vizzel semmi szin alatt sem szabad öntözni, mert a palántákat elpusztítja. — Öntözésre sűrű rostáju kannát használjunk s csak auuyi vizet öntsünk a melegágyra, amennyit a talaj beinni képes; mert a túlságos viz a palántáik rothadását könnyen előidézheti. Végre nem ajánlhatom eléggé, hogy az ágyakban kinőtt gyomot és gazt folyton gyomláljuk ki, mert ha ezt elhanyagoljuk, a palántát elnyomja. A gyomlálást megelőzőleg az ágyakat mindég meg kell öntözni, nehogy a gyom kihúzása alkalmával a szárazföld is felszaggatódjék s a palánták gyö kere fedetlen maradjon. Gyomlálás után a földet ismét öntözzük meg, hogy a felszaggatott rész újra rátapadjon a palánták gyökerére. A ;•palánták kiültetése. Ha melegágyainkat jól gondoztuk s az időjárás is kedvezett,igy a mag elvetését követő 5— 6-ik hétre a palánták annyira kifejlődnek, hogy az ültetést akadály nélkül meg lehet kezdeni. Magától értetődik, hogy a dohányföld már ekkorára el kell, hogy készítve legyen. A palánták, daczára annak, hogy a mag egyszerre lett elvetve, még sem fejlődnek ki egyenlően s igy csak azokat válogatjuk ki, amelyek a kiültetésre legalkalmasabbak. — A palánták kiszedését megelőzőleg a melegágyat épp ugy, mint a gyom- és dudvairtás alkalmával tettük, kissé meg keil öntözni, hogy a palánta tövére egy kevés föld tapadjon, mi a fogamzást igeu elősegíti. — Soha sem szabad több palántát kihúzni, csak aunyit, mit még az nap kiültetni képesek vagyuuk; mert a felesleg kihúzott palánták, másnapra eltéve, akárhogy is gondoztuk, különösen meleg napokban el— Már, nagytiszteletü dr, az elbeszéltekből okulva, azt moudom : jót vegyenek, ha valamivel drágább is; de most látom, a harangozó is megéhezett, megyen delet harangozni; nézzük meg mi is, hogy megfőtt-e már a leves. XIV. — Hogy is mondta tanitó úr egyszer, a mult vasárnapok egyikén, mikor a kenyeret a trágyával cserélte össze ? — No már, nagytiszteletü uram, azt Nádudvari barátom uem cselekedte, ő ciak azt mondotta, hogy >a bol trágya van, ott kenyérben sincs hiány* éa ezzel, úgy vélem, C9ak arra akart bennUuket figyelmeztetni, hogy a trágyát is tanuljuk megbecsülni. 'Jól tudjuk mi ma már — és elmondhatjuk, hogy azt Nádudvaritól tanultuk — milyen értékes auyag a trágya, ismerjük anDak 'becsét és kezelését; de azt is jól tudjuk, hogy csakis akkor van igazán haszon a mezei gazdálkodásból, ha nemcsak búzát, rozsot, árpát meg tengerit, hanem ha takarmányt is termesztünk, még pedig jó és lehetőleg sok takarmányt, azért, hogy állatot tartván, ez után hasznot hazunk; de azért is, hogy sok trágyánk legyen, mert, kedves nagytiszteletü uram >a hol trágya van, ott kenyérben sincs hiány.* Ilyen formán beszélt Nádudvari barátom és meggyőzött engem arról, hogy csakis azon esetben fog a gazda apró szemet jól termelhetni, ha a termelt takarmányt megeteti, az ebből került trágyát rendesen kezeli, összerakja, locsolja, mikor pedig a szarvas készen van, : zt beföldeli, és ha megérett a trágya, kihordja a tagjára, elter^geti és alászántja. — Igaz, plébános ur, így van a dolog; de rnaguhervadnak; az ily elhervadt palánták pedig többnyire meg nem fogamzanak. Hogy a kiültetés mily időben és a nap melyik szakában történjék, erre nézve a vélemények eltérők. Néhányan a borongós időt ajánlják, ilyenkor az ültetés reggeltől estig folytatható; ellenben derült napokon az ültetést csak délután 3—4 óra közt javasolják megkezdeni, ezt avval indokolva, hogy a forróság következtében ai palánták megfogamzása is kérdésessé válik. Mások ismét az esőveli ültetést tartják leghálásabb és legs/.aporábbuak, mert az idő és emberi kéz van mellette megkímélve s a kiültetett palánták mind megmaradnak. Szerény nézetem szerént a palánta kiiiltetéssel addig, mig borongós, avagy esős idő áll be, várakozni nem lehet; de nem is szabad, hanem mihelyt a palánták a kiültetésre alkalmasak, fogjunk hozzá azonnal, nehogy a palánták elvénüljenek, mert akkor aztán dohánytermésünk csakugyan nem lesz. A fent előadottak után nem marad egyéb hátra, miut a kiültetésre kihúzott palántákat nedves ruhákba göngyölíteni s óvni a nap hevétől. Különben is áprilhó végén és május első napjaiban a hőség még nem oly nagy, hogy a jól gondozott palánták gyorsan elhervadhassanak. Vannak ismét szakférfiak, kik azt ajánlják, hogy az ültetés befejezése után a palánták még 3 — 4 izben is locsoltassanak meg. Ez eljárás egyrészt igen helyes, mert a gyökerek a földdel beiszapolódnak ; de nézetem szerint káros is lehet. Mert szárazságban a férgek mindig oda húzódnak, a hol a talaj nedves s igy, ha a palántákat utólag öntözzük meg, ki leszuek téve azon veszélynek, hogy a férgek a palánta szárakat elrágják. Tehát amit a réven nyertünk, elvesztjük a vámon Az ültetésnél egyszeri öntözés tökéletesen elégséges. Ami a palánták kiültetését és a ktllöuböző dohányfajok paláutáinak egymástóli távolságát illeti ezt Mandis János művében igen helyesen és részletesen tárgyalja. A kiültetése követő első napokbau felette szükséges, bogy az illető dohányos a palántákat sorra vizsgálja meg s ha észreveszi, hogy szárazság, avagy a férgek pusztítása folytán egyes palántákban kár okoztatott, a hiányt késedelem nélkül pótolja; ilyenkor az átduggatott palántáknak, melyek ez ideig a szabad ég alatt erős gyökeret vertek, igen jó hasznát veheti. Ezen szemlélődése tartson mindaddig, mig meg nem győződik arról hogy az összes palánták megfoganizottak. A kapálás és töltögetés. A fejlődésnek induló palántákat a kiültetéstől számitaudó 10—14 nap elteltével kapálni kell. E czélra rövid nyelű kapákat használjunk, nehogy a leveleket és a gyökereket megsértsük. A kapálás által azou czélt érjük el, hogy a földet a palánta körül felporliauyositjuk, mi a levegőnek a gyökerekhezi járulását mozdítja elő; a dudvát pedig, mely gyorsan ellepi a földet, kiirtva, ez által a palánták fejlődését nagybau elősegítjük. A töltögetés a földnek a kóró körüli feltöltögetéséből áll. Czélja, hogy a paláuta, mely már ez időtájt magasra nőtt, szilárd állást uyerjen és a mélyebb gyökerek a kiszáradástól niegóvassanak. kat, kedves szomszédaim még arra figyelmeztetem, hogy azt, a mit az imént a plébános úr moudott, félre ne értsék, mert — és erre jól vigyázzanak, nem csupán azért termesztünk takarmányt, hogy abból barmaink trágyát készítsenek, és nem is egyedül a trágya kedvéért tartunk barmot, — hanem főleg azért, mert mi az állattartásból hasznot akarunk, s az állattartás csak akkor fog igazán hasznot hozni, ba jó értékes állat eszi a takarmányt, csakis az ilyenben lehet azt jó pénzzé tenni Lássák, mondok erre egy példát: két tehenünk vau, az egyik elléstől-ellésig tejjel, mindenuap átlagban véve megád öt-hat liter tejet; a másik kis borjas korában ád ugyan egy kis tejet, de később csak annyit, hogy a bornyuját el tudja tartani, és husz heti tejelés után elzüllik. Mind a két tehén egyformán eszik, az egyik ád egész esztendőben 600 liter tejet, a másik ád 1800 litert; eladják a tejet télen-nyároD öt krajezárért, tehát az egyikből kapnak a megétetett takarmányért 90 forintot, mikor a másik meg lehet ugyanannyi takarmányért csak 40 forintot fizet. Ezen példa egy cseppel sincs túlozva, mert van olyan fajtabeli tehén, mely egy esztendőben, a tőle fejt összes tejet véve, a 3000 litert is megadja. Ezen iménti pMdából látható, hogy a jövedelem mennyire különbözhetik a baromtartásnál. Egy gazdának van tíz darab roszul tejelő tehene, és ezek a borjún kivül adnak 300 frt hasznot, ebből állig tud megélni; egy másiknak jófajtabeli állatjai vannak, és ezek hoznak neki a borjún kivül 900 frtot, éB ez úri módon megélhet. Az elmondottakból tanulságokat meríthet a gazda. Egyik tanulság az lehet, hogy csak akkor arathat búzát, rozsot stb., ha földjét erőben tartja, és ezt csak akkor A kapálást kétféle módon szokták teljesíteni: 1-ször tisztán, azaz a palánta tövénél a földet kissé felporhaiiyitják, a palánta tövéről a gyomot kihúzgálják s a felvágott földet a sorok közt egyenes simára huzzuk széjjel; 2-szor nyitásra, azaz a paláuta tövétől a földet kiszedik s ormára — mint a sziMőuyitásnál — huzatik össze a sorok közepére. Szerény nézetem szerint a nyitásra való kapálást czélszerflbbnek tartom, inert a palánta töve tisztán marad s a dudva a palántát nem nyomja el, hanem az ormóra húzott földben nő ki, mi a növény fejlődését nem akadályozza. Hogy a dohányt hányszor kell megkapálni és feltöltögetni, az a talaj minősége és az időjárástól függ. Egyáltalán erre rendszabály nem állitható fel, hanem annyiszor kapáljunk, a hányszor annak szüksége mutatkozik. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy ezen munkálatot igyekezzék a tulajdonos a legszigorúbban ellenőrizni s csak szakértő munkásokkal végeztetni. Ne engedje meg, hogy feles dohányosa, ki ez idő tájt más mezei munkára szokott eljárni, elhanyagolja, avagy szakavatatlan napszámosokra és gyermekekre bizza azt; mert a rendes időben végzett kapálás egyik főfeltétele annak, hogy jó minőségű és bő termésű dohányt állithassunk elő. A bugázás és kacsozás. Ha a doháuyföld jól volt elkészítve és a kapálás is rendszeresen végeztetett, ezenfelül az időjárás is kedvező: ugy a doháuy gyorsan fejlődik. Rendes körülmények közt a dohány bugáját hamarább hányja ki, mint a kacsot. Mihelyt észrevesszük, hogy a buga az ot környező levelek közül kezd kibontakozni, az alatta álló negyedik levél alatti részig nyomban törjük le s többet mint 10—14 levelet ne hagyjunk meg a tőn. A buga letörése által mintegy kényszeritjük a növényt, hogy a szárban lévő nedveket a megmaradt levelek kifejlődésére fordítsa. A kerti leveleknél, melyekuél nem annyira a nagyság és szívósságra, mint kellemes zamatra tekintünk, a bugázás csak akkor eszközlendő, mikor a virág már hervadni kezd. Mihelyt a virágkorotut (buga) letöretett, a levelek hónaljából uj riigyhajtások keletkeznek, melyet kacsnak uevezűnk. Az ily oldalhajtások a levelek táplálékát magukba szívják, tehát mihelyt jelentkeznek, nyomban le kell csipkedni. Nedves időjárásban a kacsozásuak hossza-vége nincsen, mert alig hogy egyik hajtást lecsíptük, már a másik nő ki; vau rá eset, hogy egy-egy növényt négyszer, sőt hatszor is kell kacsolni. A kacs-hajtások letörését legczélszerübb felügyelet mellett gyermekekre bizni, mert a nők ruhájukkal a sűrűvé vált levelekben sok kárt okoznak. Esős és harmatos időbeu, avagy közvetlenül eső után kacsozui nem tauácsos, mert a föld esős időben összegázoltatik, harmatban pedig a sikos hajtásokat nehéz törni s ilyenkor elkerülhetleu, hogy a nagyobb erőfeszítésnél a levelek meg ne sérüljenek. Legczélszerübb ezeu munkát a nap legmelegebb szakában délelőtt 10-től d. u. 4 óráig végezni (Vége köv) teheti, ha takarmányt is termeszt; a takarmánytermelés padig csak azon esetben leend haszuos, ha olyan barommal éteti, mely azt el nem pocsékolja, melynél nem vész kárba. De még mást is mondok, és ezen mondásomról meggyőződhetnek, t. i. hogy a mezei gazdálkodásból annak lesz biztosabb jövedelme, haszna, a ki nemosak apró mag termesztésére támaszkodik, hanem a ki ezt, de egyidejűleg a baromtartást és tenyésztést is kellő mértékben üzi. Nézzük most, mitől függ tehát a haszon a baromtartásnál? a feut idézett példa a kót tehénről, melynek egyike jól, a másik pedig roszul tejel, erre eléggé válaszol, és a válasz igy hangzik : >a gazda ha hasznot akar, csak olyan állatott tartson, melyben a takarmány nem vész kárba, mely azt jól értékesiti; azért úgy a tartani de különösen a tenyészteni szándékolt állatokat nagyon válaszsza meg.« Hogy pedig az állatokat megválaszthassa, ismerkedjék meg, (mert szarvasmarhát idéztem első példaként, tehát maradjunk meg ennél) a szarvasmarba testalakjával és tulajdonságaival. Emiitettem azt is, miszerint nem túlzott az, hogy egy tehén 1800 liter tejet adjon egy évben; mert van olyan fajta szarvasmarha, melynek tehenei évente a 3000 liter tejet is megadják. Tehát ebből következőleg nemcsak az állatok testalakját kell a gazdának ismerni, hanem meg kell neki szintén ismerkedni a külön-féle létező fajtákkal, hogy ezek közül azt, mely neki legjobban megfelelne, mely az ő viszonyai közzé legjobban illik és melyhez könyebben hozzájuthat, megszerezze. (Folyt. követk»zik)