Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE A gazdasági növényeket pusztitő rovarok, amelyek leginkább a jelen időszakban lépnek fel. A gabonafélél< nemcsak az embereknek képezik legbecsesebb gazdasági veteményeit, a rovarok közzül is számosan táplálkoznak belőlük, vagyis rongálják azokat. Nincs oly részecskéje a gabonaféle veteuiénynek, mely a rovaroktól meg lenne kiméivé, gyökerét, szárát, levelét, virágját, kalászát, magját mindeniket leginkább gyenge fiatal korában felkeresik a különböző rovarok, s gyakran igeu érzékeny, sőt néha ijesztő-károkat tesznek bennök. A búzának gyökerén találjuk a drótférget, szárán a gabona-futonczoí, szalma-darázst, gabona-szipolyt, buzalegyet; levelén a ha'pontos kabóczát, virágján és kalászán a gabona-cserebülyt és a gaboua-hójaglábot; ezeken kívül még egy egész sereg különböző rovart, melyek azonbau már nem tesznek jelentékenyebb kárt. A drótféreg 2.1 általánosan ismert lisztféreghez vagy lisztkukaczhoz igen hasonló féreg, a vetési szökcsér (Elater Segetis) álczája. Nagysága is megegyez amazéval. — Szórványosan minden búzaföldön feltalálható. Evenként kétszer mutatkozik, a tavaszi és őszi gyenge vetésen. A gyökeret átrágja, miáltal a növény levele fonnyadni kezd, s lassanként kiszárad. Ha nagy tömegre felszaporodik, oly pusztítást visz véghez, hogy aratásra alig lehet kilátás. Egy-egy ilyen álcza 15—20 növényt tehet tönkre az által, hogy gyökerének egy részét felfaija többnyire csak átrágja. Egy másik rokon rovarnak, a fekete szökcsórnek álczája, mely szintén igen hasonlít a drótféreghez, hanonlókép rongálja a gabonát. Mint említettük, kártékonyságuk az által ismerhető fel, hogy a fiatal növényke hervadni kezd, s egészeu elszárad. Ha sok ilyen hervadó növényt veszünk észre, fel kell húzni néhányat, s környékét felkaparni, hogy meg lehessen találni benne a kukaczot, Ha meggyőződtünk róla, hogy a gyökérzeten csakugyau ez gazdálkodik, és ha földünket seregestül lepi el, egyéb segítség nincs, mint a vetésnek azonuali alászántása, hogy a különben is veszendő vetésnek földjét már ideje korán mással (de semmi esetre sem gabonafélével) lehessen bevetni. A felforgatott földből a madarak különben is kiszedik az álczákat, melyek igen kedves csemegéjük. Épen ezen körülmény az oka. hogy nem is igen szokott nagy tömegre felszaporodni ; vagy ha igen, ugy ez a legnagyobb ritkaságok közzé tartozik. A gabona-futoncz (Carabus gibbus) egy két czentimeter hosszaságu, 6 millimeter széles, fekete fémfényü bogárka. Nappal többnyire levelek, kövek alatt tartózkodik; éjjel ügyesen mászik fel a buzaszáron a kalászig, ott a már kifejlett teljes gyenge magvakat szedi ki és emészti fel. Ezen rovar ugyan természeténél fogva húsevő, férgekkel, rovar-álczákkal vagy dögökkel táplálkozik, de ha elszaporodik, a gabonafélékre megy, különösen szereti a búzát, rozsot és árpát. Tojásait csoportonként r.ikja többnyire a földbe, a kikelt álczák is a földben laknak egyenesen lefelé menő lyukakban. Az álczák sárgás fehérek, fejük fekete, hátukon egy sor sötét barna folt húzódik végig. Oszszel a fiatal vetésen kezdenek pusztítani; lakhelyeiket éjjel elhagyják, felmásznak a buza szárán, a leveleket összegyűrik, uedvét kiszívják ugy, hogy azoknak csupán ideg váza marad. Ha rendkívül elszaporodik, mely azonban a legnagyobb ritkaságok közzé tartozik, nem mar..d más hátra, mint a vetést kiszántani, más veteményiyel (de nem gabona félével) vetni be. A gabona cserebiily (Anisoplia lata). Mint neve mutatja egy faja ez az apróbb cserebülyöknek. Feje, tora, lábai sötétek, szárnyfedői barnák, a potrohot nem takar ják. — Erős lábai kapaszkodásra vannak teremve A búzát és rozsot április utóján május elején lepi meg, hátulsó és középső lábaival oly erősen kapaszkodik meg a kalászon, hogy sem a szél mozgatása — sem rázás — áltai le nem potyog. Első lábaival a tokiászt ügyesen szét bontja, nem csuk a virágot és a tejes, — de a félig érett — magot is kifaija, mit fejjel lefelé fordulva kényelmesen végez. — Némelyik kalászt 3—4 bogár is meglep, ilyenben azután egy szem sem marad, más kalászból csak 4—5 szemet szed ki. A vetésnek csak szélein szokott gazdálkodni, s mig ott enni valót kap, nem igen megy he a vetés közepe felé. Junius hónapban párzik, a megtermékenyített nőstények, mint a caerebüly félék általában, — a földbe tojnak, hol a pajorok két évig trágyából s egyéb rothadásnak indult szerves maradványokból táplálkoznak, csak harmadik év tavaszán bújnak elő a kifejlett bogarak. Miután a rovarok a vetésnek szélső növényeit lepik meg, legjobb kora reggel a kalászokon könnyen észrevehető fekete bogarakat kézzel leszedni, azonnal összetaposni, vagy máskép megsemmisíteni. — Ha pedig rendkívül elszaporodnak, hogy az egész vetést sűrűn ellepik, akkor a különben is veszendő vetést legjobb levágni és felszántani, a földet azután mással vetni be. melyet a megmaradandó rovar nem szeret. A szalma-darázs (Cephus pygmaeus, Getreídehalmwespe) teljesen kifejlett állapotban a gabonafélékben nem igeu tesz feltűnő kárt, álczája azonban a buza szárát — főleg ha elszaporodhat — igen megrongálja. Gabona szipoly (Cecidomya destructor, GetreideGallmncke) egy igen kis, alig három miliméter hosszú, a szúnyogra emlékeztető kinézésű rovarka, egészen fekete. — A buza vetésen április hónap második felében kezd mutatkozni, egész május utoljáig rajzik a nélkül, hogy a búzában nagyobb kárt tenne. — A nőstények petéiket a buza legfelső levelére rakják, ott kikelnek, az álczák a legfelső levelek nedvéből élnek, azokat el is fonnyasztják. Még ez sem tesz a búzában észrevehető kárt, ha csak rendkívüli nagy seregre fel nem szaporodik. A második nemzedék junius julius hónapokra fejlődik kész rovarrá. Már ezek petéiket az uj őszi vetésre tojják szeptember és októberben. — A kikelt álczák ha nagyon ul vannak szaporodva, az egész őszi vetést tönkre fonnyasztják. Télire bebábozzák magukat, többnyire a növények szárán és a telet bábállapotban húzzák ki. Bvza légy (Mu*ka teniopus, Scheckfüssige WeizenFliege) apró hat milliméter hosszúságú legyecske, kiterj sztett szárnyai egyik végétől a másikig tizenkét millimétert tesznek ki. Feje és tora világos sárga, feketével tarkázva, potroha feketébe játszó zöld. A vetést akkor kezdik körül rajongni, mikor a buza fejét kezdi hányni. A nőstény petéit a szár külső héjjára rakja, mely otí ki is kél, és a szártakaróból táplálkozik, miáltal annyira megrongálja a növényt, hogy a kalászban azon az oldalon szemek nem képződhetnek ; ha pedig a kalász kés'ibb képződik, mikor már a kukacz javában gazdálkodik a száron, ugy abban egyetlen egy mag sem fog kifejlődni. Az álczák a száron többnyire a levelek alatt bábozzák be magukat; ezen bábok még aratás előtt felnyiluak, s a teljesen kifejlett légy, mint második ivadék kirepül. — A második ivadé.; már az uj őszi vetés száraira tojj a petéit. — Ha nagyon el vannak szaporodva, akkor n kikelt álcák az egész őszi vetést tönkre teszik. Az őszi álczák télire bebábozzák magukat, s a telet báb állapotban húzzák ki. Legjobb óvszernek tartják ellenük, ha nyáron át seregestül mutatkoznak, a késői velést, szeptember utójáu vagy október elején. Mire ez kikél akkorára az idő a legyeket elpusztítja. A netalani korai vetést ha meglepik, a juho'< ráhajtását egyáltalán nem ajánlják, inkább sertéseket. A buzarougálók között ineg kell még végül a gabona hójagláb (Thrips cercalium) nevü alig két milliméter hosszaságu rovarkát említeni. Ez a búzát, még pedig a kalászt, akkor lepi meg, midőn a mag már elérte nagyságát, de még egészen tejes. A megtámadt mag elszárad. — Nem emlékeznek rá, hogy valamikor oly nagy meunyiségben szaporodott volua fel, hogy e miatt a bu?ában nagy lett voiua a kár. — Aunyit tudnak lóla, hogy a hím-k bzáruyatlanok, a nőstényeknek pedig szárnyai vannak. A uyomtatás vagy cséplésuél és szórásnál, mind elpusztulnak, igy különös irtásukról nem kell gondoskodni. A rozsnak szintén vaunak a rovarvilágban ellenségei, mondhatni oly nagy számmal mint a búzának. Gyökerét a drótfé'-eg épen ugy megrongálja, miut a búzáét; szárán, kalászán találjuk a gabona-szipolyt, gabonacserebülyt, gabona-legyet, rozs-legyet a hatpontos kabóczát. A gabona-légy (Musca Frit), egyike a legkártékonyabb rovarkáknak. Alig három milliméter hosszú fekete fénylő legyecske. Rendesen a téli vetésekről szokott a tavaszira átvándorolni, különösen a rozsot, árpát és zabot keresi föl. Április utójáu vagy május első fjlébeu kezd uutatkozni. Ha nagyon elszaporodik, szinte hemzseg a tánczolva repdeső légysereg a rozsföld felett. A légymaga igen kevés kárt tesz a vetésben, de álczai egész dűlő vetéseket tönkre siláuyítanak. A uőstéuy petéit a levelekre tojja, a kikelt kukaczok a szár külboritékába rágják be magukat, s az ott készített fészekből járuak ki levelet enni, a leveleitől igy megkoppaszlott növényke elsárgul, kiszárad. A kukacz gyorsan nő mintegy négy milliméter hosszura, bebábozza magát, nyolczadnapra a bábok felnyílnak, s a teljesen kifejlett legyecske kirepül belőle. Mire a második ivadék kifejlett, a rozs, árpa, zab már annyira megerősödik — ha a kukaczok töukre nem teszik — miszerint a legyek álczái nem igen táplálkozhatnak belőle; nem is maradnak a vetés körül, hanem elhúzódnak a rétekre legelőkre, ott r sarjú fűre tojják petéiket. — A harmadik ivadék ismét visszajöu az őszi vetésre, búzára, rozsra. (Folytatjuk.) Vegyesek. — A felsó-tiszavidéki gazdasági egylet által rendezett s folyó hó 22-én Nyíregyházán megtartott sorsolás alkalmával, a következő nyerő számok húzattak ki. Az A) betűvel jelzett sorsjegyek kihúzásánál a 393. szám bikát, az 1848, 1518 és 1105. sz. s. j. universal ekét, a 222 számú s. j. kettős ekét, az 546 számú s. j. II. sz. Howard-boronát, a 2377. 2201. és 2180. sz. s. j. kapáló és töltögétő ekét, a 349. sz. sorsjegy Backer rendszerű rostát nyertek. A nyert tárgyak, az eredeti sorsjegy felmutatása mellett, a „Gazdasági-Egylet" titkáránál bármikor átvehetők. — Miként kell a cserepes növényeket gondozni ? Ha a cserépben tartott növények igen napos helyen állanak, például délnek nyiló ablakban, terrasseon, vagy állványon, azok gyökereinek azon része, melyek a cserép napos oldalára esuek, csakhamar szenvedni kezdenek a forróságtól s ennek folytán csakhamar a legszebb növéNyiregyházán nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. nyek is pusztulásnak indulnak. E baj ellen az által lehet a növényeket megoltalmazni, hi azokat cserepestül egy nagyobb cserépedénybe állítjuk, a két cserép közötti hézagot nedves mohával vagy fürészporral töltjük ki s ezt időről-időre való megöntözés által foly vást nedvesen tartjuk. Ez által a gyökerek a belső cserépben a napos oldalon is meg vaunak oltalmazva a nap hevének káros behatása ellen s e kis fáradság és csekély kiadás bő jutalmat talál a növények vidor tenyészetében. + A dohányférgek elleni védekezés. Amidőn vallásos dohánytermelő dohánya palántáit, a legjobb tapasztalatok után merített tanácsok szerint, ápolta, gondozta, a doháuy földet annak idején okszerűen megmivelte, végre a palántákat kiültette, — egy fohászszal ég felé tekint, áldást kérve ott, hogy dohánya minden csapástól megóvassék, a honnan miuden jó jön. Igy jár el a vallásos dohánykertész; az, a ki amellett még szorgalmatos, buzgó is, nem csak az ég felé, de igeu is a földre tekint; mert nem csak a szárazság teheti tönkre ápolt növényeit, nem csak a jégeső verheti össze, nemcsak korai fagyok ronthatják a késő érésnek iuduló leveleket: hanem ott lesz még egy ellenség a dobányföld göröngyei között, amely akkor teszi töukre egész ültetvéuyét vagy euuek egy részét, amikor már az erre felhasznált földet mással be nem vetheti, mivel már akkor az időből kifogyott; a pusztítás tavaszszal azon időben történvén, a mikor más növénynek már a mag éjéből kibontakozva kell hogy legyen, hogy az adott időben befuthassa amaz örök anyagcsere pályáját, amely neki a természet nagy háztartása által előírva vau. Ezen a földben biztos sánczban leső ellenség a dohányféreg (pajorhernyó). A gondos kertésznek akkor eszébe jut, hogy a mult évben káposztáját nagyon ellepte a káposztás özondér hernyója ; ő ezt elébb Síedegette, összegyűjtötte bögrébe, oda hányta a fiók kacsáknak, melyek irigylendő étvágygyal ették, szintúgy pukkadt tő le begyük, hirtelen felnőttek, mert már vagy egy hét óta járt nekik ez uj delikatesz ; késóbb azonban annyira felszaporodott az özöndór hernyó, hogy már a kertész uem győzte szedni, a káposztásba hajtatta tehát a fiókkacsákat, akik a szedési munkát magok végezték, — a kacsák gyorsan felnőttek, a káposzta egytől egyig megmaradt! Eszébe jut, hogy nem volna-e lehetséges az idén, amidőn dohány palantáit kiültette, ezeket a féreg ellen azzal megmenteni, hogy kacsáit a dohánylöldre hajtassa. A dohányt a kacsák nem bántják ? hisz a káposzta sem kellett nekik s éppen ezen alapszik az állatok közti szaporodási kiegyenlítés törvénye, hogy egyik felfalja a másikat Ugy lehet, hogy azon kertésznek még arról is tudomása vau, hogy azon szőlők, melyekben a filoxera már oly érzékeny pusztításokat tett, mind kötött földben voltak, a homoktalaju szőlő mentve maradt e bajtól, melynél fogva Francziaországban az uj ültetéseket homokos talajon eszközölték, mert a féreg uem mászhat a könnyű homokos talajban, mivel lábai ott támpontot nem találnak, nem keresheti fél táplálékát — elpusztul. Azt meg tudja ezen kertész, hogy homoktalaju dohányföldöu pajorféreg nincs. Eszébe jut neki, hogy hát ha az által is megóvhatuá dohányát, hogy minden palánta helyére közvetlenül a kiültetés előtt, egy-egy ásónyi futóhomokot helyezne, a melybe aztán a palántákat majd beültetné? Megfogadja, hogy megteszi saját hasznára azon kísérleteket, hogy amint ő azt meggondolta, a kacsákat is alkalmazza, a homokot is, csakhogy valahogy megmenthetné doháuyát a pajorhernyótól, és ha talán egyik vagy másik szomszédja kísérletei lelett mosolyogna, azzal ő nem törődik, mert: az nevet jól. aki utoljára nevet! meg aztán: segíts magadon, Isten is megsegít!* — A legelő marhák védelme a legyek ellen. A legelő vagy igát húzó állatodat a legyek, szúnyogok s más rovarok sokszor annyira kínozzák, hogy az ellenök való védekezésben nem kevésbé fáradnak el, mint a munkától. Néha e rovarok annyira kínozzák, bogy a legjobb legelőn is < hesen kell maradui a marhának. E baj ellen Bobnár M- következő kenőcsöt szokott kitűnő eredménynyel alkalmazni: Atloe, koloquint, ökörepe, ruta és tömjénből egyenlő menyiség kevés olaj és eczetben megfőzetvéu leszüretik. Ha e kenőcscsel a marhákat szemük körül és testük ama részein, ahol a rovarok leginkább meg szokták támadni, megkenjük, sem a legyek, sem a többi kinzó rovarok bántani nem fogják. — Szén a kertészetben. A szén tudvalevőlég leg jobb szűrő anyag, melyiyel kevésbé jó ivóvizet ihatóvátehetjük és organikus részeitől megszabadítjuk. A porózus szénnek e kiválló tulajdonságát a kertészetben is kihasználhatjuk. Ugy a kutakban, mint a különböző tartókban összegyűjtött vizbeu csakhamar sok finom ázalag képződik, melynek spórái a levegőből jutnak a vizbe s az összegyűlt esővízben is csakhamar végetálni kezdenek. Igen természetes tehát, hogy a tisztára mosott, égetett homokkal vagy legjobb földdel megtöltött szaporítási ágyak csírázó edényekbe vagy virágcserepekbe is az öntözéssel spórák jutnak, melyek a felületet csakhamar bevonják, a finom magvak csírázását majdnem lehetetlenné teszik, vagy a fiatal gyenge növényeket elnyomják. Ily finom kultúráknál a szénpor kitűnő szolgálatot tesz. Egy részt már az öntözésre való vizet átszűrhetjük széndarabokon, mi által igen sok csirától megtisztul; másrészt meg ha a homokba vagy földbe porrá tört szenet keverünk, a legjobb eredményt érjük el. Épen igy lehet finom magvakat fa szénporral egyedül, vagy földdel keverve befedhetnünk, mi által a magot az egész kryptogamonflora ellen megvédhetjük. Ily gondozás mellett soha sem képződhet a csírázást és kihajtást akadályozó rét3g s a növények akadálytalauul fejlődhetnek. Begóniákat és gesneriaelákat szén nélkül alig lehet sikeresen növeszteni. Más virágnövények fejlődését a szén szintén tetemesei) elősegíti. — A tögybibircsek eltávolítására dr. Luddecke a Haunov. landw. Ztg.-ban a monochlor-eczet-savat ajánlja. Ha e szerbe mártott eczettel a bibircset megérintik, rövid idő múlva az elhalt szaruhártya vagy magától leleválik, vagy letörölhető; vigyázni kell, hogy a nevezett szer a tőgy más részeihez ne érjen, mert a bőr itt is leválnék É sav hatása, a nevezett orvos állítása szerint, szinte meglepő, a miről bárki meggyőződhetik, ha saját kezéhez érinti. Néháuy perez múlva a megnedvesített bőr megkeményszik s minden fájdalom nélkül lefejthető.