Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

A >NYIRVIDÉK'

; MELLÉKLETE. .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" állam mindenkor készfizető, következésképeu a dohánytermelést nem csak egyik főczélul kell kitűznünk: de annak emelésére, tökély esbitésére mindent el kell követnünk, fáradságot, költséget nem szabad kímélnünk, annyival is inkább, mi vei a dohánytermelés a talajt egyéb növények alá is igen jótékonyan készíti elő és tetemesen megjavítja A dohányügyi enquete-bizottság 1882. szeptember 18 és 19-én tartott ülésében szükségesnek mondta ki és végrehajtásilag is eszközölte, hogy a dohánytermelés okszerű fejlesztése tekintetéből vándortanítók küldessenek ki az illető érdekelt helyekre a végett, miszerint azok a vidékenkint dívó dohánytermelésnek minden mozzanatát éber figyelemmel kisérvén, oda hassanak, hogy a termelők az eddig követett, még mindig kezdetleges hibás eljárásukkal hagyjanak fel, figyeljenek a szakavatott vándortanítók okszerű gyakorlati oktatására és tapasztalatiig győződjenek meg arról, miszerint a dohánynak tökéletesebb termelése, kezelese. a finomabb becsesebb minőségüeknek tapintatos, ügyes megválasztása, valamint a kincstár érdekét nagyobb mérvben elégíti ki, ugy a termelőknek is sokkal nagyobb hasznot hajt Mig más oldalról neinzet-gazdászati szempontból is szükséges és üdvös haladás a do hánynak okszerű nemesbítése azért is, hogy ily eljárás által a magyar dohánynak jó hírneve emelkedik s a versenyben más államokkal szemben csak győzedelmeskedlietik s győzelme folytán jövedelme e tekintetből is nagy mérvben emelkedhetik. Mint a kiküldött vándortanítók egyike, igénytelen véleményem szerint szolgálatot vélek tenni, ha több éven át szerzett tapasztalataimból kiindulva, örömmel ragadom meg az alkalmat, midőn jelen felolvasásomban néhány módosítást, javaslatot vagyok szerencsés a mélyen tisztelt országos gazdasági egyesület dohányügyi szakosztályának tiszteletteljesen előadni: Hazánkban számosan vannak képzett és okszerű dohánytermelők, kik költséges beruházásokkal s erélyes, odaadó buzgalommal törekednek, hogy a dohánytermelésnek okszerű kezelését még bővebb jövedelmezéssel mozdítsák elő; de sajnos, hogy legjobb akaratuk, fáradhatlan működésük daczára is hajótörést szenved igyekezetük a miatt, hogy alkalmas, képzett munkásokat nem kaphatnak, ezenkívül az alsóbb néposztályuak nincs kellő érzeke a korral haladó követelmények iránt, hanem megrögzött régi szokásaihoz mai napon is híven ragaszkodik. A dohánytermelés kezdetétől fogva végső befejezéseig folyton szakavatott munkáskezet igényel. A nagybirtokosok, bérlők, de nagyrészben a kisbirtokosok sem képesek dohányföldjeiket maguk mivelui s a termelést kezelni; kénytelenek feles dohányosokat tartani s a termelést és kezelést úgyszólván ezekre bízni. Ezeu feles-dohányosok saját személyükben dolgozó földmives nép rétegének a legszegényebb, legnagyobb részben végkép vagyontalan, tanulatlan, ügyefogyott munkásosztálya, okulni, tanulni nem hajlandó, sőt. egyátalán nem akar. Mint vándortanító, ha oktattam őket, buzdítottam az okszerű kezelésre, okulás és tanulás helyett azt felelték, hogy nagyapjuk is az ő módjuk szerint cselekedett és jó volt; mire való volna ezen újítás? Ha szigorral léptem fel ellenük, mig köztük voltain, kénytelenségből engedve, utasításom szerint dolgozpMdául kedve lenne a lóhoz, szomszédjának pedig a szarvasmarhához, ő boldogul, évről évre szépüluek állatjai, gazdálkodása halad, a másik pedig, ki a szartasmarhatenyész.téssel foglalkozik, bár mindenfélét elkövet, uem boldogul, ugy van vele, miut a nagytiszteletü Kardos ur állal említett csizmadia, ki hatosokat csinált és egy egy miudig tizenegy krajczárjába került; az ilyen gazda munkájának nincs sikore. — De hát mi ennek az oka, tanitó ur ? — Az, főtisztelendő ur, mert nem vígjázta meg, mi kell a szarvasmarba tenyésztéshez, nem vetett számot magával, vau e olyan és annji takarmánya, minőt és menyit a szarvasmarha szükségei, egyéb viszonyai is olyanok-e, bogy azok ezen állatnak kedveznctx'. Péterfaluu oda át, meg lehet, annak előtte is már próbálgatták a marhatenyésztést, itt minálunk is tudom, hogy volt olyan ember, ki eladta az igavonó és egyéb marháit, csak egy tehénkét tartott meg, vett lovat, hogy ő majd nyomtatni jár és igy többet keres, mint azelőtt az ökörrel keresett. A gazda, ki igy cselekedett, csalódott, a nj omt itástól a cséplőgépek elejtették, ellett ug)an kanczája, lett csikó, de ez nem nőtte ki magát olyanná, miut a gazda reményiette. Átlátták falunkban a lovas gazdák csakhamar, bogy bizony itt minálunk h ifznosabb jószág a marba, ezért ismét vettek szarvasmarhát, ezekkel pedig újra boldogulnak. A tapasztalás tanította meg tehát a gazdákat, a siker pfdig uieggjőzte őket, hogy ami aljasabb fekvésű, l"posabb határuokon a marha, szomszédainknál a péter tak; de mihelyt távoztam, azonnal régi szokásaikat követték. E bajon kellene csak segíteni s ügyünk meg volna nyerve. Lehetne is szerény véleményein szerint a következő módon segíteni: Mindenek előtt egy rövid, könnyen megérthető olcsó, de lényegében kimerítő kézi tankönyvecskét kellene nyilvánosságra bocsátani sajtó utján az okszerű dohányterme éarSl Ezt a néptanítók, legalább oly községekben, melyekben a dohánytermelés (izetik kötelességszerüleg szerezzék meg vagy küldessék meg nekik ingyen. A dohánytermelő községekben a nagybirtokosok vagy a közbirtokosság s talán a község adnának egy-két hold földet, mely alkalmas volna, hogy lerületén a néptanító az arra való iskolás gyermekeket a dohány okszerű termelése és kezelésében évről-évre tanítsa és hogy képes legyen tanítani, köteleztessenek az illető népiskolai tanitók arra, hogy egy dohánytermelési tanfolyamra az illetékes vándortanítónál megjelenjenek s az okszerű termelési és kezelési eljárást kellőképen megtanulják; mit ők igen szívesen megreendenek, ha azon egy pár holdnyi területnek termése, melyet iskolai czélra kapnak, jutalmul s különben is igen sziilc jövedelmük pótlásául nekik adatnék; ezenkívül tanulmányozási útiköltségeik fedezésére némi napidijakat és fuvart is adna a község. A dohánytermelési iskolai területen, dohánytelepen, tanításkor, de azon kivül is a felnőttek is megjelenhetnek, okulhatnak. Ily módon az iskolás gyermek zsenge korában szívja magába az okszerű termelés tanait, azokat megszokja, természetévé válnak, egész életében azokhoz fog ragaszkodni és egy, legfeljebb két évtized múlva képzett, ügyes, alkalmas munkás kezekkel rendelkezhetnének dohánytermelőink. Addig is azonban, mig javaslatom a magas kincstár vagy a mélyen tisztelt országos gazdasági egyesület dohányfigyi szakosztálya által figyelemre méltattatnék, czelszerüuek s időszerűnek mutatkoznék, szükséges, hogy a termelő reudszeretete és munkában való jártassága által munkásainak mintaképül szolgáljon, mert az anyagi jólét első sorban a termelőtől származik, ki munkásait a kitartás és szorgalomra serkenti. Igyekezzék tehát oda törekedni, hogy az összes erők czélszerüen alkalmaztassanak, figyelmét mi sem kerülje ki és ne lássék előtte semmi csekélynek, iparkodjék felszereléseit jó karban tartani s ideje korán tegye meg a kellő intézkedéseket, szóval a felügyeletet sohase bocsássa ki kezeiből. Mielőtt azonban az utakat, és módokat megismertetném, melyeket követve, jó minőségű dohányt termelhetünk, szükségesnek tartom dohány termelésünk hiányait és azok ok.út néhány szóban előadni. A kisebb birtokosok és haszonbérlők, csekély kivétellel, birtokukhoz aránytalanul nagyobb területre kérnek dohány-engedélyt, miből kifolyólag elegendő alkalmas talaj hiányában legsilányabb földjeiket is beültetik dohánynyal, egy rés/.t, hogv földjeiket jivitsák, másrészt, hogy a gazdaságokban szükséges kiadásokat könnyebben elviselhessék. Mert tudvalevő dolog, hogy a dohányföld meginunkáltatását a feles-dohányosok kötelesek teljesíteni; miből kifolyólag a termelés és kezelés a feles dohányosok önkényére van bizv.i. falusiaknál oda át, a fehér székes l'óldöu pedig, a ló hajt nagyobb hasznot. De a gazda ember, hi valahol földet vesz, és szántani vetni kezdi tagját, nem teheti azt meg, hogy mindi u Istenadta barmot végig próbál, megtudandó, u.elyik lesz majd az, melynél legtöbb haszon vár reá, ő neki már jól eleve kell tudni, hogy ilyen a tagom talaja, fek\ése partos, vagy lapályos, tehát takarmány terem, puha, vagy pedig kemény, legelőm minősegét szintén látom és igy tudhatom, melyik álht lesz ott a leghasznosabb. Vau-e olyan ember, ki a lónak u^y dugná a szá jába az ujját, hogy az annak foga közé kerülhessen, ugye uíucs? a ló hamar hibát ejtene a vigjázatlau ujjábau, hát a marhánál szintén veszélyes lehet, ha annak metszőfog.ihoz nyulunk? ennek 1 átran beletolhatjuk ujjunkat a szájába, az lapát alakú metszőfogaival, melyek szájában csakis alól vannak, nem sok kárt tenne. Ugy-e bár a ló erős. egymást érő metszőfogaival jobban tud harapni, mint a marha, látjuk is, hogy az fogaival legel s a kemény rövid mezőt (milyet gyomra is kiván) jól letudja rágni, bo'ott a marha csak ott eszi tele magát, ott esz k jóízűen, hol a füvet legeléskor nyelvével megfoghatja, azért gazdagabb mezőt kiván, aljasabb fekvésű földet szeret, mert csak ott, vagy begyek kőzött a völgyekben van hosszabb, puba, kövér mező. A juh megint egy sor metszőfogai daczára csak olyan, mint a ló ; az is jól tud harapni, azután ajkai, nyelve nagyon mozgékonyak és ezekkel a rosz gyom kőiül is kitudja keresni, válog itai a maga számára, ami jóHa ezt a gazda megvigyázza, akkor az aljban fek Minden egyes dohányos családnak munka erejét meghaladó, G—8 magyar holdat osztanak ki. Lehete csodálni, ha a legnagyobb szorgalma mellett is képtelen az ily aránytalanul nagy területet megmunkálni? Hátha ínég tekintetbe veszszük, hogy ezen nyomorral küzdő, többnyire eladósodott dohányosok könnyebb megélhetés szempontjából kénytelenek fuvarba és napszámba is eljárni; ezenfelül van egy kis feles kaszálójuk, burgonya és tengeri földjük, ráadásul pedig, hogy az egész évi kenyérre valót megszerezhessék, aratóknak állana'k be s igy a dohánymüvelésre vajmi kevés időt szentelhetvén, ezt serdűlő gyermekeikkel és fogadott gyermek-napszámokkal végeztetik. A kapálást, töltögetést csak akkor végzik, mikor más egyéb munkájuk nincsen; legtöbb esetben csak akkor fognak hozzá, mikor a gyom és gaz a dohányföldeket már egészen elborította. A bugát rendesen c^ak akkor törik, mikor már virágzásba megy át; a kacshajtások törését pedig többnyire elhanyagolják s igy a levelek fejlődése akadályoztatik meg, mert a levélnek szükséges életnedvet a kacs magába szívja. A levelek törését, tekintet nélkül arra, hogy érettségi fokukat elérték-e, vagy sem, egyszerre teljesitik s igy az érett és éretlen leveleket együvé halmozzák és fűzik fel. A letört leveleket a sorok szélére a nap behatásának teszik ki; ez által széleik megperzselődnek s összezsugorodnak.. Alkonyat beálltával a letört leveleket szekerekre rakjak s hegyibe az összes kukás család elhelyezkedik. A rázás és nyomás következtében a levelek fekete foltokat kapnak s a száradásnál rothadásba mennek át. Az ekként hazaszállított leveleket a szabad ég alatt hagyják, ahelyett, hogy azt fedett helyre vinnék; másnap reggel pedig, tekintet nélkül arra, hogy a levelekben lévő viz elpárolgott-e, vagy sem, jó szorosan felfűzik, mert a zsinegekben gazdálkodni kell. A felfűzés idejéig a feles dohányosok már annyi előleget vettek fel, hogy kis számítás mellett a beváltáskor már nincs kilátás arra, hogy egy fillért is kapjanak, inert azt élelem és napszámra adták ki s igy könnyen érthető, hogy a további kezeléssel initsein törődnek. A felfűzött levelek a szabad ég alatt felállított szárító ágasokra akasztatnak, hol az eső és szél behatásának vaunak kitéve mindaddig, inig félig kiszáradnak s csak ezután kerülnek be a szárítóba. Szárító gyanánt többnyire ökör- és juh istállókat használnak. Ezeu istállók sok helyt oly rozzant állapotban vannak, hogy esőzések alkalmával a tetőn a viz becsurog. Őszszel pedig, mikor a jószág, különösen a juhok a legelőről beszorulnak, más helyiség hiányában éjjelre a dohány pajtákba hajtják be őket s ráadásul minden egyes dohányos szakaszába egy két marha és pár malacz is be lesz szorítva; elkepzelhető, hogy az állatok kigőzölgése mily jó hatással van a már száradó félben lévő dohányokra. Következik a csomózás ideje. Ilyenkor a pórék az illető dohányosoknak ki lesznek mérve s felcsoinózás után visszamérve. Ez a legnagyobb hiba, mit a termelő elkövethet. Mert a dohány, mihelyt megszáradt, a tapasztalásból tudjuk, hogy súlyából napról-napra vészit; hogy tehát a feles dohányos a revő nedvesebb legelőre főleg marhát, — szárazabb, apró jó t ppanos mezőt termő tiátasabb legelőre inkább lo vat, — gyomosabb, szárazabb ritka mezőt termő helyre P"dig juhot fog szerezni. — Kedves tanító uram, hát a sertést hova hajtsa a gazda? — Od i plébános ur, ahol túrhat, ahol férget, gyökeret eleget talál, do ahol túrásával kárt nem tesz. A mi falunk határa lapos, sok fakadásos hely vau benne, a homok kivitelével csak a Siralmason, a Diuynyéshátoo, meg a Vadasban tehetünk biztos őszi vetést, a többi határunk pedig olyan fekvésű, hogy csupán tavaszit vethetünk belé. Sok jó takarmányunk terem ott, a hol a vizvezető csatornákat raeghuztuk, de a takarmány miudig puhi. A szarvasmarha az ilyen takarmányt — a puha mezőt termő legelőt szereti, ott díszlik, ezért a mi tinóuk háro n esztendős kerában mér olyan, hogy másutt ötödfüi sem tudnak ilyet mutatni; teheneink jobban tejelnek, miut másutt, ezért tartanak a mi gnzdáink marhát, ezért tanéc-olom minden gazdának, kinek ilyen forma tagja van, hogy legiukább a marhatenyésztéssel f<>í>~ lalkozzék; használja fel, amit a természet nyújt, gyüi*öl» csöztesse vagyonát, ilyen uton a lehelő legjobban. — Hát akinek sivár homok, vagy szikes földje vau az ne iizze a marhatenyésztést, az talán a nélkül maradjon? — Nem tisztelendő ur, az a lótenyésztés mellett ezt is űzheti ép ugy, mint az iménti a lótenyésztéssel is foglalkozbatik, ugy ezeu gazdák termesztenek mesterségesen takarmányt; ha a leg lő kopik, istállózzák marhájukat, lucz.eruáv.il és mással, például tengeri takarmány-