Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE. szére kimért smlymennyiséggel pontosan beszámolhasson s napszámosait, kiknek pénz helyett dohánynyal fizet, kielégítliesse, a hiányt vizzel pótolja, sőt hogy súlyában nyerjen, a pórékat, mielőtt a csomózáshoz kezdene, az istállóba akasztja, vagy meleg viz fölé tartja, hogy azok a nedveket magukba vegyék. Az ilyen mesterségesen csomózott dohányokat, ha az átadási határidő későre nem esik, a dohánybeváltó hivatalok csak kivételesen ismerik fel. Később, mikor a dohány bálokba lesz elhelyezve s forrásba megy át: felbomlik és megrothad. Minden feles dohányos saját termését, ha ugyan annak nevezhetjük, otthon csomózza fel. A feles dohányosok lakásai többnyire a földbo épített egy szoba és konyhából álló putrik, a nyomorúság feszkei, melyekbe a szükség kezének súlya alatt még két-három más család is bevonul A szoba ablaka oly kicsiny, hogy a világosság alig hatolhat be rajta, télen pedig ez egyetlen ablakot is betapasztják. A falak egészségtelen öldöklő bűzü vizet izzadnak. a rozzant tetőn becsurog a viz és gyakran 15—20 ember szivja magába az i yen ronda he- j lyiség nyirkos levegőjét. — A kiket a nyomor meg nem viselt egészen, azokat, megöli a pálinka, ez az átkos ital, mely már magyar községeinket is megmegmételyezte. Bizony üdvös volna a mértékletességi egyletek behozatala, vagy a törvénynek e részben korlátokat, szabó intézkedése. — A nép sorvad satnyul, butul; a munkát kedvetlenül végzi; csak a betevő falatért küzd s azonkívül, hogy megélhessen, nem ismer semmi kötelességet, semmi más érdeket. — Ily szoníoru állapotok mellett ne csudálkozzunk, ha minden fáradozásunk daczára jó minőségű dohányt nem állithatunk elő. Ezen hiányok rövid elsorolása után áttérek az okszerű termelés és kezelésre. (Folytatása következik.) Alakítsunk lehetőleg minden községben gazdakört. Hogy a politikai esamé iyek s a társadalmi élet teréni minden mozgalom a gazdákat is érdekli, azon nem csodálkozunk, és ebből kifolyólag azon sem, hogv az ol vasókörök asztalán rendesen minden politikai pártárnyalat közlönyét ott találjuk, s azoknak egyik másik köz leméuy i fölött gyakran ugyancsak élénk vitatkozás kerekedik. de bogy a gazdák épen a saját ügyletükre vonatkozó közlemények s mozgalmak iránt viseltetnek oly kö. zönynyel, hogy azokat eszmecsere tárgyává alig jut itt ott valakiuek eszébe felvetni, pedig a lapokuak mezőgazdasági rovata is folyvást elegendő tárgyat igyekszik ily eszmecserére nyújtani, — az oly valami, amit mi megfogui kép»sek nem vagyunk, és pedig annál kevésbé, mivel a menynyire mi az ország mezőgazdasági állapotát és a kisbirtokokon folytatott gazdálkodást ismerjük, el merjük mondani, hogy bizony a legtöbb gazdaság távolról sem ad oly hozamot, mint aminőt okszerűbb kezelés mellett Hdni képes volua. Igenis szükséges volna tehát, hogy az olvasókörök a politikai és társadalmi kérdések fölötti vitatkozások mellett gazdasági kérdések, s főleg a napirenden levő, gazdasági kérdések megvitatásával is foglalkoznának, a mit mi oly módon gondolnánk legegyszerűbben megkezdeni, keresztülvinni, hogy az olvasókör gazdatagjai tűznének ki hetenkint egy délutánt arra, — és ennek megkezdésére a téli napok legalkalmasabbak volnának — nyal pótolván a hiányzó mezőt, több fáradsággal, bajjal és költséggel fogják marháikat tartani s ha ez még is kifizetné magát, tartsanak sokat, ha nem, akkor csak annyit tartsanak, amennyi házi szükségüket frdizi. A fehér szikes földet és auuak legelőjét a szárazabb partot azonban már jobban haszuositja a ló, de csak is a jó ló,^és valamint a mi falunkbeli gazdáinknak a jó és szép marhából van nagy hisznuk, ugy a péterfalusiakuak is ekkor lenne, ha ők is lelha ználnák, mit nekik a természet nyújt. Ha elvinnék a kanczákat a konyáii ménállomásra, nem restelvin oda az utat s ott fedeztetnének. — H^j tanitó uram, szép ez, amit mond, de mesz »ze van ide Kouyár, sok időt tölt a gazda az oda menetellel, ai-után meg hát szerencsét is próbál, mert ha el neui találja, ugy hozza vissza a kauczáját, amint oda vitte. Az volua jó, ha helyben, Peterfalun volna mén-állomás, legalább n i is oda járhatnánk. — Igaza vau Bacsó báiyám; de honnét tudja a megye lótenyésztési bizottmánya, nekünk itt mire van üzük.ségünk? néma gyermeknek anyja sem érti a szavát, írjuk egyszer össze az anya kauczákat biró ur minálunk. Kardos nagytiszteletü ur meg összeiratja Péterfalun, ahol öt annyi van, azután megcsináljuk az ínstancziát, azt hiszem, ha látják, mennyi itt a ló, lesz kérvényünknek sikere. — Hátha nem lesz, tanitó ur? — Az se baj, béreljüuk a földmivelési m. k. mi niszteriumtól egy jó ménlovat, jó az Isten és Kozma ur is segít, ahol lehet. — De hát ha ott se kapunk ? hogy ekkor egyik-másik tagot felkérnék a közelebbi összejövetel óta a gazdasági és politikai lapokban megjelent azon közleményeknek eszmecsere alá való felolvasására, mely épen egy napirenden levő gazdasági kérdéssel foglalkozik, s azután ha azok, a kik az azokban kifejtett nézetekkel vagy részben, vagy egészben ellenkező véleményben volnának, nézetüket elmondanák: ez, azt hiszszük, mindenesetre élénk eszmecserére vezetne, melynek folyamata alatt az illető kérdés okvetlenül minden oldalról megvilágittatnék. S vájjon nem gondolják-e ezen tárgyról komolyabban gondolkozó tisztelt gazdatársak, hogy az ily eszmecserék haszonnal volnáuak nem egy gazdatársra nézve, ha már egyébért nem is, mint azért, hogy igy a mezőgazd ság terén időről időre bármely irányban felmerült azon vivmáuyokra s eszközlésekre, melyek birtokuk jövedelmeinek emelésére felhasználhatók volnának, fel lenne figyelműk hiva, s talán nem egy gazdatárs, a ki most a gazdasági lapokat s gazdasági közleményeket csak mint az előtte nevetséges könyvből való gazdálkodásnak egyik eszközét tekinti, reá jönne ily módon arra, hogy a gazdasági lapok s gazdasági közlemények olvasásának mégis csak vau haszna a gyakorlati gazdára nézve is, s ezzel, azt hiszszük, azok nem csak a gazdasági ismeretek hasznáról más véleményre jutuáuak, hauem meg lennének nyerve a haladásnak is, a mire pedig, ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy bizony még minden téren, de kivált a mezőgazdaság terén, nagy szükségünk vau, hahogy a földet, melyet őseink vérrel szereztek lábunk alól kibocsátani nem akarjuk. S abban, a mit az imént elmondottunk meg lenne téve az első lépés a gazdakör alakítására, mert csak rendszeresíteni kell ezeu heti összejöveteleket; az eszmecsere vezetésére egy eluököt és az eszmecsere alá bocsátandó közlemények felolvasására egy előadót kell választani, s annak a mi előttünk a gazdakörben lebeg, eiső vázlata kész, melyuek betöltése azután a tova fejlődés feladata, a mi, ha az elnöki és előadói tisztet a mezőgazdiság előbaladásáért lelkesülni tudó gazdák vették kezükbe, kimaradni nem fog, mert hiszen ama heti összejövetelek alkalmával szülemlő eszmecserék maguk reá fogják vezetni a kör tagjait arra, hogy mily irányban fejleszszék a gazdakör működését tovább. Hogy csak egy példát hozzunk fel épen az idei év gazdatapasztalataiból; a mint tudjuk, a lakarmánytermés az idén országszerte nem volt valami bő, sőt egyes vidéken határozottan nagyon is szük volt; mi természetesebb tehát mint az, hogy az ily heti összejöveteleken majd az egyik, majd a másik gazda szóba fogja hozni a takarmáuy hiányt s okvetlenül szóba fog jönui annak a megbeszélése is, hogy annak egyik okát, miután a kaszálókból, a mit csak a talaj nedvesség megengedett, fel lett apránkint törve, okvetlenül az képezi, hogy bizony a gazdák még mindig igen kis téren termesztenek műtakarmányt, lóherét, luczeruát, baltacziniet stb., s ezt belátva, bizonyára fog akadni több oly gazda, a ki el fogja magában határozni, hogy biz ő jövőre vagy lóherést, vagy luczernást, a mint mire a talaj alkalmasabb még pedig oly területen fog készíteni, hogy jövőre takarmány dolgában meg ne szoruljon. Igen ám, de hol vegyük a magot, mikor most annyira nehéz tiszta arankamentes magot kapni? Ha minden kis gazda a néhány holdba a maga részére szükséges 40—50 kiló magot külön külön maga veszi meg, azt uemcsakbogy drágábban fogja megfizetni, de mivel nem ige.i ismeri a forrásokat sem, honuét kezesség mellett jó magot kaphat, hol — Na nagytiszteletü uram, akkor sem esünk kétségbe, akkor veszünk először egy — azután megint egy jó mént és ezekkel majd csak megyünk valamire. — Ebben már igazat adok tanitó urnák, ha jobb mént szerezvén azután jobb csikókat kapnánk, ha ezeket jobban étetnénk, — mert csak ott nevelődik jó és drága ló, hol ueki valók a viszonyok, továbbá, hol azt a közmondást tartják: »az abrak anyja a csikónak*, akkor Péterfalun szép pénzt láthatnának a gazdák a lóból. — Az a gazda, nagytiszteletü uram, aki az utóbb mondottat szem előtt tartja, annak lesz a csikónevelésből haszna, mert azt a 20—30 hectoliter zabot, mit egy csikóra költ, azt ez, miut az éu bikáim visszafizeti, de mit nyer ezen felül? Kap erősebb, jobb magnak való lovat, ezzel jobban szánthat, többet dolgozhat és igy termései nag; óbbak, munkája gyümölcsözőbb lesz, vagyouosodik a gazda, még pedig ezt annak köszöni, mert jobb az igás ereje. Ezt kell tehát a gazdának első sorban gyarapítani s ha ezt uem teszi, ha egy falu lakosai — különösen, hol joóbára lovat kell nevelui, ezt el hagyják csenevészni, — ott — mert a föld megmivelésére raeckivántató erő hiányzik, el kell a lakosoknak szegényedni. Kissé kitértem u kerékvágásból, de ezen kitérés uem káros, ez is magyarázta azt, mit mi ebben a kis faluban anélkül, bogy kutattuk volna, hosszú évek során tapasztalásból a magunk kárán meytauultunk, hogy t. i. ha haszuot akar a gazda, akkor ne azt mondja és cselekedje : nekem például a sertés tenyésztéshez van kedvem, tehát ezt fogom űzni, hanem ugy okoskodjék: legelőm legközelebb kapja, ott fogja azt beszerezni, tehát nemcsak bizonytalan jóságú magot fog elvetni, hanem drágább magot is. Elleuben ha a gazdakör elnöke felhívja a kör tagjai sorában levő kisgazdákat arra, hogy kiki beirván egy lajstromba,hogy mennyi lóher- vagy luczernamagra van szüksége, azt vagy magtermelő intézetnél, v

agy egy oly gazdaságban, hol a lóher- és luczeruamag termesztéssel rendszeresen foglalkoznak, nemcsak bogy biztosan jó magot kap, hanem bizonyára olcsóbb áron is íme itt van egy azon szövetkezetek közzül, a milyenek számosan fognak létrejönni minden gazdakör tagjai között, mihelyt a gazdák e körökben saját érdekeik előmozdításának módjairól tanácskozni fognak. S oly gazdak állanak a gazdakörök élére, a kik nem sajnálják a fáradságot, melyet a kör tagjai közös érdekének lehető legmelegeob istápolása megkövetel. Már a például felhozott szövetkezet is okvetlenül haszonnal jár azokra nézve, akik abban részt vesznek, de vannak a szövetkezeteknek számtalan nemei, hol a társakra uézve a haszon még szembeötlőbb, még kézzelfoghatóbb, p o. nemes tenyész apaállatok, nagyobb gépek vásárlása, legelők s nagyobb birtoktestek ogyüttes kibérlése, háztai tási szerek nagyban bevásárlása stb. czéljából alakult szövetkezetek, melyek oly előnyöket nyújtanak a kisgazdák részére, a milyenekben különben csak nagyobb birtokosok részesülhetnek. Sióval számtalan előnye van a gazdák gazdakörré való társulásának s a mint épen leírtuk, nem is valami nehéz dolog annak megalakítása s hogy ennek daczára mégis oly kevés gazdakör alakult mindeddig, annak oka szerintünk abban rejlik, hogy oly kevesen akadnak a gazdák között, akik ily gazdakörök alakítására vállalkoznának, pedig ha a komolyabban gondolkozó gazdák elgondolják, hogy mily jótétemény volna az, főleg a kisbirtokos gazdákra nézve, ugy a gazdasági i»meretek terjesztését, mint azok anyagi előmenetelét illetéleg is, azon csekély fáradság, melyiyel egy ily gazdakör létrehozása s vezetése jár, igen is bő jutalmat nyerne azon elismerésben, mely annak létrehozóját érné, mihelyt a kör tagjai belátására jutnának azon számtalau előnyöknek, melyekbeu a gazdakörré társulás folytán részesülnek. Mindezen előnyök azonban csak parányait képeznék azon előnyöknek, melyekben a gazdák a gazdakörök alakítása által az esetben részesülnének, ha ily gazdakörök tömegesen, százával, ezrével keletkeznének az országban; ennélfogva alapját képezhetnék egy oly, az egész országot átkaroló gazdasági egyesületi szervezetnek, melynek központja azután, ha az ország gazdasági érdekeinek megóvása vagy annak istápolásáról volua szó, szavát felemelné, mert mögötte az egész ország gazdái állanának — annak meghallgatására is számithatna. Meg tudnók ekkor akadályozni azt, hogy miként az jelenleg történik, a kormány a mezőgazdaságra nehezedő terheket folyvást minden tekintet nélkül arra emelje, hogy mi.y oldalról, meg oly módokról is gondoskodnék, melyek által a gazdák eme szaporodó terhek elviselésére képesittetnének, mert csupán tőlünk függne^ hogy érdekeink a képviselőtestületben ugy legyenek képviselve, a mint azoknak képviseltetve lenniök kellene oly földmivelő államban, mint Magyarország hol ma a mezőgazdasági érdekek méltó képviseltetése helyett a kormánynak mindenben csupáu fiskális tekinteteknek hódoló pénzügyi politikáját pártoló oly többséget találunk, melynek —fájdalom- nagy része szintén birtokosokból áll, de a kik partosabb, de azért uem eke alá való, kaszálóm kemény szénát terem, a tavasziad küzül kiválóbban csakis a zab fizet, a mohar bőven terem tagomon, tehát nekem kemény takarmányom miatt vagy lovat, vagy birkát lehet csak haszonnal tartanom, és — mert a juh csak akkor hasznos, ha legalább háromszázat járat a gazda, ezt azonban egyedül nem tehetem, tehát inkább a lónevelésre kell magamat adnom. A péterfalusiakat arra tanította a tapasztalás, azért nevelnek kiválóbban lovat, mi pedig szintén tapasztalásból tudjuk, hogy a rai viszonyaink között aránylag sokkal nagyobb haszonnal tenyészthetjük a szarvasmarhát. A mennyire tőlem telt, iparkodtam megfelelni a péterfalusiak lónevelésére vonatkozó és hozzám intézett kérdésre, de ezen feleletből iuég némi tanúság háramlik mit szintén el kell mondanom, ugyanis : A gazda először vizsgálja meg tagját ennek fekvését és talaját, nézze meg milyen a mező, milyen takarmánya terem és milyet termeszthet; ez után alapul véve a tapasztaltakat, meghatározhatja, milyen állatot, lovat, avagy marhát, továbbá milyen fajta marhát fcg inkább tenyészteni. - Fajtát emlegetett az imént tanitó ur és azt mondotta: .meghatározza, milyen fajtát tenyészszen*, tehát ez is fontos a haszonra, melyet a barom hajt, ez is gyakorol befolyást ? _ Igen tisztelendő ur, ez igen lényeges befolyást gyakorol, sőt merem mondani, hogy a haszon sokszor éppen ettől függ. hanem eljárt az idő, azért most befejezem mondókámat, majd talán máskor ezekről a fajtákról beszélgethetünk egy kissé hosszasabban. (Folyt, köv.)