Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

A Nyirvidék'

4 hetedik évfolyama. Nyíregyháza, 1886. május 6. 5-ik szám. GAZDAS,UL IHTESIT® A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „FELSŐ-TISZAVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Miért halas/,tátott el a gazdasági egylet sorsjátékának htizása Az egylet által rendezett sorsjáték húzása tudvalevőleg május 1-sőre engedélyeztetett s ez ugy a szétbocsátott sorsjegyeken, mint külön körleveleken a közönségnek tudomására is hozatott. A sorsjáték közhasznú c/.elját tekintve S^abolcsmegye közönsége a legnagyobb mérvű i-rkölcsi pártolást biztosította a/, egyletnek s sorsjegyeink, amelyek a községekbe eljutottak, közigazgatási uton, rendelettel és teljes felelősséggel küldettek a körjegyző urak és elüljáróknak s most már előttünk áll az eredmény, szólhatunk róla, hogy miként feleltek meg némely urak az Írásban kiadott rendelet, a hazafiság, a közgazdászati érdekek követelményeinek. Eltelt a beküldési határidő, eltelt a sorsolásra kitűzött nap s még most is vannak oly községek, a honnan sem értesítést, vagy sorsjegy pénzt, sem a sorsjegyeket vissza nem kaptuk. A határidő elteltével felszólítást intéztünk mindazokhoz, akiknek birtokában sorsjegyünk volt s ezzel azt értük el, hogy igen sokan a sorshúzás órájára küldötték be részben a sorsjegyeket, részben a péuzt, amelyeknek azonnali elkönyvelésére, rendbehozására, már hiányzott a phisicai idő s amelyek a dolgot csak összezavarták. De azért erőszakoltuk a dolgot, mindenáron megakartuk ejteni a sorsolást az elkelt tárgyakra, a határidő napjának egész délutáni 4 órájáig lázas sietséggel törekedtünk rendbehozni a dolgot, de sajnos, le kellet mondanunk a sorshúzásról s elhalasztani azt május 22-ig, ameddig kegyesek lesznek a jegyző és elöljáró urak kötelességeik szerént, sorsjegyeinket akár elárusítva, akár elárusitatlan visz szaküldeni. Tisztelet és becsiiléssel kell megemlekeziuink néhány község elüljárói s körjegyzőiről, akik valóban nem remélt tevékenységet fejtettek ki ezen közczélú sorsjáték ügyében; akik nemcsak hogy iparkodtak eladni minden sorsjegyet, hanem még a nekik szánts őket jogosan megillető hányadot is vissza küldték az egyletnek; ez által mutatván meg önzéstelen hazafiságukat s az egylet, a megye közgazdászatát czelzó jóakaratukat. De ugyan mit szóljunk, a hanyag, hazafiatlan egyénekről, akik usy látszik, hogy csak fitymálják felsőbb hatóságuk rendeleteit, akikre sem kérés, akikre sem fenyegetés nem hat. Mit szóljunk azokról a körjegyző urakról, akik semmit sem árusítottak el s még az elárusitatlan sorsjegyeket sem bírták a kellő időre visszaküldeni ? Tekintsenek a szomszéd megyékre Zemplénre, ahol ezen ezélra 9 ezer forint folyt he annyi idő alatt, mig nálunk (J forint. Igen bizony, csakhogy ott az olyan embereket, akik igy fogják fel a megye közgazdászati érdekeit, miut, sokan a mi körjegyzőink közül: azt hiszem nem nagyon czirógatják, sőt inkább elmozdítják állásából. Egy körjegyző, aki a nép közt és után él s a nép érdekeit csupin lustaságból előmozdítani nem akarja: az a nép bizalmának egy valóban lelkiismeretlen letéteményese. Mi mindenesetre feljelentésünket meg fogjuk tenni a hanyagok ellen illető hatóságaiknál, s beszámolunk azou valóban érdekes tapasztalatainkról amit némely körjegy/ő ur szorgalma és hazafisága felől szereztünk. Ne védekezzék senki azzal, hogy megkisérlett minden utat és módot arra, hogy a hivatalosan küldött sorsjegyeket elárusíthassa, ne védekezzék senki azzal, hogy községe oly szegény, hogy elárusítani ott nem lehet. Például áll előttünk egy pár igazán nagyon szegény község, ahol a körjegyző ur felvilágosításai s fáradozása folytán sorsjegyeink a legutolsó darabig elkeltek. Tudjuk mi azt, hogy sokan, amint a részükre szóló csomagot felbontották s látták mi vau benne, azon összeállítással, amint azt mi végrehajtottuk, még csak megtekintésre sem érdemesítve küldték vissza, mint el nem árusithatót, vagy hagyták heverni a húzás napjáig. Ha szegény községekből azt írják vissza, hogy a sorsjegyek el nem árusíthatók, azt értjük; de ha nagy és vagyonos községből jönnek azok viss/.a: erre csak azt mondhatjuk, hogy ott a dolgok élén nagyon is hanyag emberek állatiak. Figyelmeztetünk mindenkit arra. amit szétküldött sorsjegyeinkhez mellékelt körlevelünk tartalmazott, t. i. a kitűzött határidőig el nem számolt sorsjegyek teljes értékükben megtartottaknak tekintetnek. Mi tehát már soknak terhére irtuk s terhére írjuk mindenkinek, aki egy hét lefolyása alatt, azzal el nem számol s per utján is behajtjuk ennek ér tékét tőlük. Ebből láthatja a közönség, hogy Szabolcsmegyében egy csapat hanyag községi jegyző és elöljáró iniként gátol meg egy olyan magasztos ügyet, amely a földtnívelő nép érdekeit mozdítaná elő, a mi még sokáig lesz állami létünk legbiztosabb alapja. Figyelmébe ajánljuk mindazoknak végre, akiknél sorsjegyeink vannak, hogy egy hét lefolyása utánig a vissza nem küldöttek terhökre lesznek jegyezve. A sorshúzás májushó 22-én mulhatlanul meg fog tartatni az elkelt tárgyakra. A „GAZDASÁGI ÉHTESITÖ" TÁRCSÁJA. Nádudvari urani vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja : Tormay Béla. XI. Megint visszatérek az arokpartoi.ra; van a rétség szélében néhány vizvezető árkunk, olt vannak a határ árkok, ezek partjain szintén lesz most az esőkre fű, ezt kaszáltaS'-uk le közköltségén, és az onuét került takarmányon teleltessük a falubea bikáka'. A szőlő, a répán kivül, sziutén íog még takarmányt adui ; uyárou ha fattyuzuak, kötözéskor is a zöld hajtásokat, melyek leszedetnek a szőlőárokba, és a lejárók alá szokták a gazdák kihordani; ezt ne cselekedjük, hauem a mi a tőkéről fölösleges earj lekerül, a kövér hajtások vé-e, melyeket letzedüuk, azokat teregessük ki a sorok vé^én, mikor megszáradtak kössük kévébe, és rakjuk a ház héjára, ez igen jó tápláló takarmány, melynek a jö ő télen nagyon is hasznát vehetjük. Mikor a gátot v

ugy töltést bevégeztük, a kubikgödröket javasoltam beültetni, és be is dugattuk fűzzel, meg kanadai nyárfával ezelőtt 6 esztendővel, ezeket a a mult tél-n levágtuk, és jó has/.uát vettük az onuét került rözséuek. A tönkök, mert a kubikokba a víz mégis becsapott, ugyancsak buján sarjadzanak, és az elégen tul v»n rajtuk sarj és ezeu sarjak egy része is fog nekünk a tinók számára takarmányt ítdui, ha lomb szénát készítünk- belőle. Ezekből fafélékből továbbá szil, ákácz, gyertyán égerből jó lombs/.éna kerül a tölgylombból készültet már kevésbé dicsérik, fenyőből pedig, mert . rt is, mert nincs is lombja, ilyen szénát nem kés/.iteuek Ugy-e esküdt uram, csodálkozva néz rám, hogy még olyan is vau ? de van ám és ennek készítés módja nagyon egyszerű : junius vegén a legfiatalabb és gyengébb sarjakat le kell a tönkökről nyesni, éb három-négy napig markokban hagyjuk azokat heverni, azután összébb szedjük és felállogatván, a tönkhöz, vagy az erősebb sarjukhoz támogatjuk őket; megint három nap múlva összeszedjük őket harmaton és kévékbe kötjük a markokat, és ha a harmat leszáradt róluk, szekérre rakiuk és ha/;a hordjuk, itlhon pedig ugy rakjuk össze, hogy az első kévéket összetámogatjuk és a többieket ugy rakjuk ezekre, hogy a kéve mindig tusájával legyen kifelé. Azt tapasztalták a gazdák, kik ilyen szénát gyakran étetnek, hogy a lomb Rzéna igy nem romlik meg. Az elmoudottakból még a szőllő fattvából készült lombszéna szűk években még a ridea marhának is jó takarmánya, azért ezt is jónak láttam felemlíteni. Ha kedvez az idő a takarmány tengerinek, továbbá, ha a jövő öszszel jó idő járna luezernásainkra és azokon lenne kései sarjú, ezt szintén ne hagyjuk ott veszni, ezek kihuzuáuak benőnket a bajból; a tengeriből, amint nagytiszteletü ur tanácsolta, ha lehet, készítsünk szénát, a többit vermeljük be, a luezerna kései sarjúval is ugyan ezt cselekedjük, vermeljük be zöldeu, olvau lesz ez télire mint a jól savanyított káposzta és olvastam, hogy a marhaféle ezt igen szereti és ha apróra megszecskázzuk, a sertés is megeszi. Ezután — a sertésről jut eszembe — ne felejtkezzünk meg a tökről, amennyi mag csak van, hadd menjen Hazai dohánytermelésünk érdekében. (•Felolvastatott m. hó 11-éu az országos gazdasási egyesület dohánytermelési szakosztályában.) Társadalmi életünk első s legfőbb munkaköre a gazdaság. Hogy valamely nemzet élénkséget, teltető forgalmat érjen el, szükséges a szakismerettel biró gazdálkodás. Mi tette virágzóvá Anglia, Belgium, Hollandia és Poroszország tengerparti részét? A földtermelés ügyes és okszerű ismerete, a kereskedelmi szenvedély, a leleményesség, a kedv. E négy együtt, s egyik a mással, az erő, a hatalom; s az erő a műveltséggel, a hatalom a vagyonnal párosítva, biztosítja a nemzet nagyságát, a haza jövőjét! Mi gőzerővel fejlesztjük az ipart, kereskedelmet s maholnap versenyezhetünk más, már előrehaladt országok iparával és kereskedelmével; de iiemzetgazdászatunk terén vajmi csekély vívmányt mutathatunk fel. Gazdáink, mintha két arczczal bírnának, folyvást csak a múltba és csak a jövőbe néznek. Néha vigasztaló emlékeket lelnek ott s kecsegtető reményekkel biztatják magukat. Közdaluk a régi bús nóta maradt: „Megvirrad még valaha!" Pedig e biztatásból erőt meríteni manapság már nehéz; a mai kor nem várhatja többé, hogy sült galamb repül a szájába! Részemről a dohánytermelést tartom hazánk fölvirágozása kiváló tényezőjének — s mint egyszerű, de buzgó napszámos a nemzeti jólét szőlőjében — ezúttal e tárgyról kívánok szólani. Szándékomban bátorít a tudat, hogy az okszerű gazdálkodás szükségét hirdeti ez az egész, igen tisztelt gyülekezet, melynek minden tagját a honszeretet aranyszála fűzi együvé. Ekkép a mi hiány lesz az én gyönge szavaimban, kipótolja az önök tudása és szíves jóakarata. Hazai kereskedelmi növényeink között az első helyet bizonyára a dohány foglalja el, mely régi s folyvást kezdetleges kezelési rendszer mellett is fényes jövedelmet hoz De mennyivel fényesebben, hasonlithatlanul dúsabban jövedelmezne, ha az eddigi hibás, hiányos kezelés egy kellőleg czél- és okszerű eljárás által tökélyesbíttethetnék ? Ezt válságos gazdasági viszonyaink mai nap már elodázhatlanul követelik ; mert gabonatermelésünk maholnap alig fogja magát kifizetni s ha nagyon szűken hoz is valami hasznot ejry ideig, a versenyt Amerikával mihamarább képtelen lesz megállani; — ez olcsó és gyors, mondhatnánk megelőző szállítási eszközökkel rendelkezik; — gabonatermelésünk értékesítése különben is a tőzsdei hullámzásoknak van alávetve, mig ellenben a dohánynak biztosított piacza van, az bele a tengeri közzé, majd ba lesz belőle termés, megbeszéljük együttesen, hogy hogyan kell azt okosan megétetni. De ezt csak őszszel beszéljük majd meg, mert télig el találnánk felejteni. Ezzel tehát befejeztük volna mára a kettős beszélgetést és azért emberek és kedves tanitó uram — este van a faluban! az eső meg újból rákezdette, kívánjunk mind

un jót a nagytiszteletü urnák és menjünk haza. XII. — Ha jól emlékezem, egyszer elmondotta a plébános barátom, hogy tanitó úrral beszélgettek a mi péterfalusi gazdálkodásunkról és szóba is jött, mennyire szeretik nálunk a lovat, de tanitó ur nem állt kötélnek, azaz nem felelt kérdésére. — Emlékezem, nagytiszteletü ur, hogy ez szóba jött, de arra már csakugyan nem emlékezem, hogy szólt a főtisztelendő ur kérdése. = Oh, kedves Nádudvari uram emlékezem én arra nagyon jól és igen megköszönöm, ha ma, piros pünkösd napján ezeu kérdésemre megfelel. Azt kérdeztem én akkorában, hogy »miért járnak azok a péterfalusi emberek mind lovon, a falubeli gazdáink pedig miért annyira barátjai a szarvasmarhának, hogy ló csak ugy elvétve kerül nálok?< Ez volt tehát a kérdés, feleljen meg rá, hadd lássam, tudja-e Péterfalun a dörgést? — Megpróbálom. Lássák, sok ember azt hiszi, hogy tisztán az ő akaratától függ, milyen állatot tenyészszen gazdaságában és haszna még is ugyan az marad;