Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE. arápyiag rendkívül kevésbe kerül, a nélkül, hogy a gabonatermelés teréből feltönőleg érezhető, vagy csak számbavehető mennyiséget elvonna. Gondoljunk közös anyánk, a hazára és arra, hogy a gyümölcstermelés még mindenütt, a hol az lábra kapott, csak jólétet, áldást és megelégedést terjesztett maga körül. Senki sem tagadhatja, hogy nálunk a szilvafa, ha egyszer elültettük és erőszako-an ki nem irtottuk, ki nem vész többé; hogy nálunk vadon tenyésző gyümölcsfa mindenütt található, már pedig a hol a gyümölcsfa vadon nő, ott a megfelelő gondozás mellett, a nemes gyümölcs is buján fog tenyészni. Ez tehát Isten ujja reánk nézve, mely azt mutatja, hogy ültessünk gyümölcsfát és az bőven jövedelmező kútforrásává változik mezőgazdaságunknak. Csak hogy nem elég, hogy gyümölcsfát ültessünk, gondozását pedig télen a nyúl vagy kecskére, nyáron pedig az Istenre bizzuk; mert meg van irva, hogy arczod verejtékével keresd kenyeredet. Minél fogva ajánlom tehát, hogy ültessünk ugyan minél több gyümölcsfát, de senki sem többet, mint a mennyit kellőleg megmívelui akar és képes is; mert kedvező eredményt csak szép és jó gyümölcscsel lehet elérni, és miután szép és jó gyümölcsöt csak kellő gondozott fákon lehet nevelni, azért ha kiültetett gyümölcsfánkat kellőleg gondozni nem akarjuk, akkor sokkal jobb, ha éppen semmit sem ültetünk. Mostanig hazánkban még annyi gyümölcs sem terem, a mennyi hazai szükségletünk fedezését csak távolról is megközelitené és ennél az a szégyen ér bennünket, hogy a mi talajunk és égaljunknál sokkal mostohább viszonyok közt élő Stájer, Karinthia, Alsó-Ausztria és Csehországnak adózunk gyümölcsért, holott a gondviselés által oly talaj és égaljjal vagyunk megáldva, hogy egész Európát elláthatnék feleslegünkkel, a mellett pedig ugy gyümölcsünk kitűnősége, mint geográfiái fekvésünk kedvezősége folytán, minden további versenytársat kiszoríthatnánk Európából. Hogy hol, minő gyümölcsöt termeljünk, e te kiutetben már kaptunk útbaigazítást az országos és erdélyi gazdasági egyesületektől ; e tekintetben csak azon megjegyezni valóm van, hogy ne kapkodjunk a gyümölcsfajok sokfélesége után, hanem a mellett, hogy szépet és jót termeljünk, iparkodjunk vidékünk termelésébe egyöntetű jelleget hozni, azaz minél kevesebb, de jól termő kitűnő fajokra szorítkozni és e tekintetben siessünk szakértő gyümölcsészeink tanácsával élni;— szóval biztosíthatom: hogy helyes fajmegválasztás, okszerű berendezés, kitartó szorgalom mellett, ha az ügy iránti kellő buzgalom és lelkesültség vezérel bennünket, a gyümölcsfa ültetésnek ugy szellemi, miut auvagi áldása el nem maradhat. Én részemről nem vagyok ugyan szakszerű gyümölcsész, csak gyakorlati gyümölcsfa-ültető, de állításaim alaposságáról, ugy is mint a gyümölcstermelésnek véghetlen hasznosságáról, 37 évi tapasztalataim által, győződtem meg. Engem a sors mostoha vidékre, Trencsénmegyébe és még annak is egy mostohább szigetére, tudniilik Mednére vetett, melynek számóíöldjei igen csekély jövedelmet adnak és hogy azokból mégis tiszteségesen megélhetek, azt kizárólag csak a gyiimölcofa-ültetésnek köszönhetem. Birtokom 418 magyar hold, miből 101 nyirjes, 45 hold hegyi legelő, Fáy uram azonban nem szedette ki az egész kertből a burgonyát, hanem egy részét bent hagyta a földben és ezt ott nappal vasvdlás emberekkel őriztette. A vasvillások tették figyelmessé az embereket, de különösen a gyerekeket, a gyerekek azt cselekedték, amit ti ma tettetek, el-el csentek egy pár burgonyát, elvitték haza és ott megsütvén, megették. így megízlelték a burgonyát, a paraszt emberek házában és elérte Fáy ür, auiit akart, reá kaptak az emberek és egyszerre csak előállt az egész jobbágyság és könyörgött vetnivaló burgonyáért. A burgonyát a gazdák hamar megszerették, azt vitték faluról falura úgy, mint most Sára néni cselekszi és uem tudom hogyan is volnánk, ha most burgo nyánk nem lenne. Igy terjesztették nálunk a burgonyát és igazsága volt az öreg tanítónknak ; különösen a felföldön nem tudom, hogyan élnének meg az emberek, ha ott burgonya nem teremne. A burgonya tehát ott, — de mondhatom mindenütt igen fontos emberi eledel, állatnak is jó takarmány — de a szeszfőzés és ott, ahoi az történik a pálinkaházakban a marhahizlalásnak és ez által az olcsó trágyakészitésnek, különösen homok vidéken, a burgonya erős támasza. De még sok mindent sorolhatnék el a burgonyáról és arról, hogy mi módou lehet ennek haszuát venni ; hanem sietnem kell, hogy a róla való mondókámat még a többi 272 hold szántó, rét, kerc és beltelek. Ezen területen eleinte 19 ezer darab gyümölcsfát ültettem, de láttam azt, hogy silanyabb partokon megfelelő tenyészetre nem számíthatok. 3000 darabot kiszedtem és az ekként megtisztított területet beerdősitvéu, most van körülbeiül 16,000 fám mely fajokra nézve ugy oszlik meg, hogy van 1600 alma, 1G00 körte, 500 dió, mely szinte nem díszlik, 500 cseresznye és 11,800 részint berzenczei, részint duránczai szilvafám, inig a többit iassankiut augol Victoria es más nemes fajokra változtatom át. Ezen gyümölcsfák egy része kertekben és táblák szegélyezésén, de leguagyobb része a rendes mívelés alatt álló szántóföldeken áll és íme itt érkeztem a tulajdonképi tárgyamhoz, tudniillik, hogy a gyümölcsfának a szántóföldek közzé ültetését ajánljam, mert ezen gyüinölcstermelési mód a kiállításon kivül egyéb költségbe nem kerül és a fák mégis minden évben rendes meginívelésben részesülnek, gondozásuk pedig mindössze is a hernyók leszedéséből és néha-néha a sűrűbben nőtt ágak megritkitásában áll. Eleinte a gyümölcsfát én is csak kertekben és kisebb parczellákon ültettem, de meggyőződvén anuak áldasosságáról, az 1872-iki tagosítás alkalmával azt szántóföldjeimre is kiterjesztettem. Azonban az egész ültetést csak 1879-ben fejezvén be, természetes, hogy fáim nagy része még most is fiatal, következőleg nagy jövedelmet nem adhat, de 1880-tól kezdve 1884 lg 1600 frt. átlagos jövedelmet adott, azonban voltak azelőtti évek, midőn tudniillik még annyi gyümölcsfám nem volt, hogy 4—5 ezer, sőt több jövedelmem is volt; ez idei gyümölcs jövedelmein, ha a leszedést, aszalást 600 frtra veszem, marad mégis tiszta jövedelem e nyomott árak mellett is 5400 frt. Megjegyzem, hogy a szántóföldeken álló gyümölcsfáim sokkal szebben tenyésznek s jelentékenyen többet teremnek, mint az erdő széleire és mesgyékre ültetettek, mert amazok a szántóföldek megmunkálásában és trágyázásában részesülnek. Ha szántóföldeimet haszonbérbe adnám, legfellelib 2000—2500 frt. haszonbérre számíthatnék; holott eddigi tapasztalataim szerint jöhet idő, midőn ezen haszonbérek ötszörösét is megkaphatom, csupán gyümölcsfáim terméseiből. Ajánlom tehát ezeu gyümölcs termelés módját, már csak azért is, mert e mellett gabonát csak ugy és csak annyit termelhetünk, mint akkor, midőn földeinken még semmi gyümö'csfa nem volt; azaz, mert ezen eljárással földjeinkről kétszeres termést vehetünk, sőt fordulhatnak elő évek, midőn gyümölcsfáink annyit teremnek, hogy jövedelmünk a föld árával felér. Csakhogy másrészt különösen eleinte arra is el kell készülve lennünk, hogy termésünket nyersen el nem adhatju'c, ugyanazért már eleve kell gondoskodnunk, hogy értékesítését aszalás, íz-főzés, pálinka, almabor és eczet készítése által biztosíthassuk, mely czélból különösen helyesen kombinált aszalóról nem szabad megfeledkeznünk. A mi már most az ilyen gyümölcsösnek helyes kiültetését illeti, erre nézve javaslatom az, hogy mindenekelőtt ültessük ki a dűlők útjait, mesgyéit, azaz a táblákat köröskörül alma-, körte-, dió-, cseresnve fákkal, de mindig felváltva s/.ilvafákkal, azért, mert a szilvafák gyorsabban növekedvén és teremvén, mire a többiek koronája a nekik száut helyet eléri, akkorra a szilvafák már kitennettek és kidobhatok; — ezután pedig ültessük ki a táblák ma bevégezzem és azért hamarosan lássuk annak mikénti művelését. A burgonya a laza talajt — különösen a jó homokot — szereti, de a könnyebben művelhető homagban, vagy vályogtalajbau is igen jól megterem. Az agyag, vagy a szikes talaj uem burgonyának való, de az a mi fekete földünket sem szereti. Sovány földben a burgonya termése is sovány, ő is szereti a trágyát, de friss trágyába azért nem jó ezt vélni, mert az ilyenben, meg a kelleténél nedvesebb talajban, a burgonya könujen megbetegszik. Burgonya alá, azt tanácsolom minden gazdának, szántson őszszel még pedig rneutől mélyebbre, hogy a talaj mélyen megérlelődvén, a burgonya gyökerei abban könnyen terjedhessenek, mi a gazdagabb termést légin kább biztosítja. Itt nálunk csak tavaszszal szántanak a burgonya alá és az elrakást kétfélekép eszközlik, t. i vagy eke után, vagy pedig kapával rakják, de én sehogy sem sze retem, ahogy ezt itt cselekszik. Eke után nem jó a burgonyát elrakui, az igy mélyen kerül a földbe és ha a szántatlan altalajra jut, akkor uehezon kél és rosszul is terem. — De talán mégis van módja, hogy az ember a burgouyát jól elrakhassa. — Igenis van, plébános úr, ha az ember a bur gonya alá szántatván, a vetőburgonyát igeu óvatosan a barázda oldalába dugdossa és igy vetteti reá a követkebelsejét, de ide mindig csak szilvafát alkalmazhatunk azért, mert ezek árnyéka éppen semmi hátrányára sincs a közzéjük vetett gabonanemüeknek. A mi pedig az ülteteudő fák sortávolságát illeti, erre nézve ajánlom, hogy első és harmadik osztályú földeinket 8—20 ölnyi távolságú sorokban 4 ölnyire ültessük egymástól; míg az alantabb osztályozott földeket legjobb minden irányban 4—6 ölnyi távolságra kiültetni ugy, hogy a fáktól minden irányban akadaly nélkül szántani lehessen. Rég meghaladott kérdés az már, hogy a gyümölcsfa földjét csak úgy kell porhauyitanuuk és trágyáznunk, mint akármely más növényét és azt már fentebb elmondtam, hogy aki azt nem akarja tenni, annak jobb, ha epen semmi gyümölcsfát sem ültet. Eként berendezett gazdaságot bokát ismerek, ugy a külföldön, mint megyénkben, melyek kö/.zül megemlítem Nozdroviczky Miklós birtokát Trencsénuiegyeben, mely sok éven át 2000 frt. évi haszonbér mellett volt bérbe adva, de a gyümölcsfák használata a tulajdonosé volt, ki nem ritkán 2—3 ezer irtot is vett be egy évi gyümölcstermény után. Sándor Lajos birtoka Szlauniczán 2,500 frt haszonbérért van kiadva, de az évi gyümölcstermésért gyakran 5000 frtot vett be. Jubik községében Trencsénmegyében 80 — 120 írtért meg lehet venni '/< p.iraszttelket es mégis vaunak évek, midőn egy ilyen '/

4 telek évi gyümölcstermése 300 frtot jövedelmez. Meslecskó községe szomszédságomban szintén Trencsénmegyében, melyet 40,000 írtért mindenestől meg lehetett venni, 1867-ben nem kevesebb mint 57,000 frtot vett be gyümölcseért. És ha már most mindez lehetséges Treucsénmegyébeu, a hol a talaj és időjárás minden, csak nem kedvező, kérdem en, mit lehetne e tekintetben elérni hazánk kedvezőbb vidékein. Morvaországban Svettau Bojkovicz gróf Larisch uradalma azelőtt nemcsak hogy nem jövedelmezett, hanem birtokosának a régi slendrián mellett, évenkint a kezelésre reá kellett fizetni; mig legfiatalabbik iruoka, Marks átvette a kezelést s gyümölcsla-tcrmelésre fektette gazdaságát és ma Svettau gr. Ltrisch egyik legjövedelmezőbb birtoka s annyira megkedvelte, hogy özvegyének legkedvesebb tartózkodási helyévé lett, de volt is rajta 65,000 gyümölcsfa, s voltak esztendők, amikor 40,000, sőt 80,000 irtot is bevett az uradalom gyümölcstermeléséért. A 79/80-iki, reánk gyümölcsfatenyésztőkre emlékezetes év, majd egészuu tönkre tette gyümölcsfa ültetvényeit és mégis talán azt hiszik, hogy a ma már 76 éves törődött, nyomorék Marks talán felhagyott a gyümölcsfa ültetéssel? A világért sem, sőt ellenkezőleg annyira át van hatva a gyümölcstermelés hasznosságától, hogy az ültetéseket újra kezdi, s most tapasztalatai által okulva, még czélszerűbbeu fogja azt berendezni, miut ezelőtt. Csehország északi vidékén Lajtmericz és Lobosicz táján Melnáktól kezdve, majdnem egészen Szászországig, az egész vidék egy gyümölcsfaerdő, a szó szoros értelmében ugy, hogy ha távolról látja az ember, azt hiszi, hogy az egy gyönyörű zárt erdő és csak ha közelébe jön, látja csalódását, mert ez mind gyümölcsfa; e tömérdek gyümölcsöt a vasút és Elba folyó hajói szállítják észak felé. Herczeg Schwarczeuberg lobosiczi uradalma gyümölcsét 1883-ban, mint Storch főkertésze mondta, 120,000 írtért adta el. A herczeg szántóföldjei mind egymástól 3 öl távolságban ültetett gyümölcsfákkal vannak beszegélyezve. ző barázdát, de ily eljárás mellett is sokszjr mélyebbre kerül a burgonya, miut ahogy szeretjük. Nálunk azok, akik kapával teszik a földbe a vetőburgonyát, ezt szintén igeu gyakran roszul végezik ; mert ők is mélyre rakják és e mellett igen sűrűen fészkelnek. Én azt tapasztaltam, hogy legjobb vetés előtt a talajt jól elsimítani, azután a sorokat 60 czentiméternyire egymástól szép egyenesre kihúzni, végre a sorban egymástól 40 czentiméternyi távolban úgy rakni le a burgonyát, hogy azt két ujjnyinál több föld ne takarja. — Mivel jelöli ki tanitó úr a sorokat? A jelzővel, plébános úr, azt mindeu gazda könnyen elkészítheti magának. A jelző fogai vasköpükben vannak, melyek fent a rúdon mozoguak és széjjelebb, vagy összébb állíthatók, bogy vagy kisebb, vagy nagyobb sorközt tudjanak jelölni. Ha ennyire elkészültem, elrakom a burgonyát, de ezt nem cselekszem előbb, csak Szt. György nap után való héten. Én a korai elrakásnak nem vagyok barátja, mert a legkisebb dérnek ezzel megadhatom az áráL. — Most azt moudja még meg tanitó úr, miféle burgonyát termeszt és mennyi vetni valót számit egy 1600 • öles holdra? — Én nagy tiszteletű uram, a sokfélének nem vagyok barátja, a szántóföldön kétfélét, a kertemben szintén kétfélét termelek A szántóföldön, mint enni való burgouyát szer tem a hógömböt, ez jól terem és jól eláll; jószágnak pe-