Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

A rNyirvidék" tietedik évfolyama. Nyiregyháza, 1886. január 31. 2-ik szám. SITO. A „NYIRYIDÉK" melléklete. A „FELSÖ-T1SZAVIDÉK1 GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meghívás. A felső-tiszavidéki gazdasági egylet igazgató-választmánya fol.yo 1886 évi februárhó 9-én d. e. 10 órakor a megyeháza termében ülést tart, amelyre a t. választmányi tag urak tisztelettel meghivatnak. Nyíregyházán 1886. január 27-én. elnöki megbízásból: Szentkirályi János p. titkár. Az állami biztosítás a külföldön. A mezőgazdaságba fektetett s forgatott tőkék megóvása szempontjából, a biztosítási ügy a gazdaközönségre nézve kiváló fontossággal bir. A külföld államai az utóbbi években nevezetes kísérleteket tettek a biztosítás ügyének megoldására, amely kísérletek már eddig is bő tanulságot szolgáltattak arra, hogy az állami kezelésnek a nyerészkedésre alakult részvény társulatok felett Számtalan és nem megvetendő előnyei vannak. — Tagadliatlati tény, hogy a biztosító társulatok díjtételeiket oly magasra csigázták fel, liogy azok, amíg egyrészről nem állanak arányban a veszély nagyságával, addig más részről a nagy terheket, viselő gazdaközönseg által már alig elviselhetők. Ha az állami biztosítás előnyeit akarjuk kiemelni, épen nem szükséget annak elméleti magyarázgatására szorítkozni; vannak már valóságos adataink, amelyek a legmeggyőzőbb bizonyító erővel bírnak. Szükségesnek tartjuk azért az állami biztosítás terén a külföld államainál elért eredményeket röviden felsorolni. Bajorországban az 1884-ik évben lépett életbe az állami jégbiztosítás s a hozzá kötött reményeket teljesen igazolta annyira, hogy az állam kormánya most már a tűzbiztosítást is kapcsolni akarja az előbbeni intézethez, amelynek teendőit ezen intézet hivatalnokai fogják ellátni. — A jégkár biztosító intézet, előkészítő munkálatai a legnagyobb gonddal hajtattak végre. Az intézet nem kötelező jellegű, a belépés az illető félnek szabad jelentkezésétől függ. A biztosítás addig tart, míg az illető fél kilépését be nem jelenti, vagy az intézet a biztosítást tel nem mondja. A biztosítási év márczius elsejével kezdődik, birtok változás nem idéz elő kilépést, az uj birtokos átveszi elődének jogait és kötelezettségeit. — Az illető biztosítási évben történt károk megtéríttetnek 1) az évi illetékekből, az igazgatósági költségek levonásával, 2) a tartalék alaphoz nem tartozó vagyon kamataiból, 3) esetleg a tartalék-alap egy-negyed részéből. Ha ezen alapok nem elegendők, akkor a kártérítési összeg aránylag leszálittatik. A bajor állatni biztosító intézet felett a felügyeletet a belügyminiszter gyakorolja, az illetékek A „GAZDASÁG! teSITÖ" TÁRCSÁJA, Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja : Tormay Béla. VIII. — Melyik hónapban kell a csicsókát elrakni, tanitó úr? — Az emiitett barátom, tavaszszal még pedig elég korán Szt.-G-yörgy nap előtt rakatja; de vaunak olyanok, kik azt ajánlják, hogy jobb a csicsókát még őszszel elrakni. Én azt hiszem, az őszi elrakása a csicsókának csak olyan helyre való, hol télen sertés nem jár. A csicsókát újra vetni nem kell, az sok évig egy helyen megmarad, csak minden negyedik esztendőben trágyát kell neki adui, különben a termése igen silány. Igaz-e tanitó úr, hogy a csicsókát azért nem szereti aki egyszer megpróbálta, mert kipusztítani nem lehet. — Az nem igaz, épen Kátai barátom is ebben a hitben volt és azért sertés falkája a csicsókásban telelt; de azt mondotta nekem, hogy az utána való évben nem volt ott többé a csicsókásnak híre sem és újból kellett neki csicsókást készíteni. — Hja Nádudvari uram, bizonyára igen szorgalmas süldői voltak a maga barátjának. — Meglehet, de azt hiszem, azért tudták a sertések teljesen kiszedni a csicsókát, mert akkor gye. ge tél ?olt és a sertések mindig könnyen túrhattak. és dijak az adószedés mintájára az állatni közegek által hajtatnak be, a károk az adóhivatalok utján fizettetnek ki, az intézet okiratai bélyeg-, levelei bérmentesek, az intézet az államtól egy millió márka kamat nélküli előleget nyer s ezen alap megtámadhatlan. A szabályzat alapelvei a következők: Szabad jelentkezés a magán társulatok kizárása nélkül; kártérítés a kölcsönösség alapján; határozott díjfizetés a kölcsönösség alapján; az igazgatási költségek lehető kisebb mérvre korlátozása; lehető egyszerű és pontos becslési eljárások. A bajor állami jégbiztositó intézetnek 1884ben 7375 gazda volt tagja az ország legkülönbözőbb részeiből, s ezek 142 082 márka évi dij-illetményt fizettek be, amelyért, 11.140*243 márka értéket biztosítottak. A kár 4390 telket ért, vagyis 8Í)5 biztosítottat. A kártalanítási összeg 74 281) márka volt s igy mintegy 08.000 márka díjtartalék képzésére volt fordítható Elég lesz, ha még annyit jegyzünk ehhez hozzá, hogy ez év az első vult s már a második évben a biztosítók száma 14-000-re emelkedett. Az állami jégbiztosítás a Pfalzbau a bajor király rendeletére 1885. évvel vette kezdetét. A német tartományokban megindult mozgalmat követték az osztrák tartományok is. nevezetesen a morva tartományi bizottság enquette-tanácskozása egyhangúlag kimondotta, hogy az állami kényszer tűzbiztosítás Morva országban mielőbb életbe léptetendő. A csehországi Latides Culturrath 1884 julius 31-én elfogadta, hogy a kötelező állatni állatbiztosítást hozza javaslatba Csehország területére. Alsó-Ausztriában szintén az állatni állatbiztosítást sürgetik főleg a ragályos betegségek, nevezetesen a tüdővész ellen, amely nagy mérvben lépett fel s érzékeny károkat okoz az állat-állományban. Ezeu üdvös eszme terjedését s megtestesitését a külföldi államok kormányai a legnagyobb figyelemre méltatják s a megalakult intézeteket hathatós anyagi támogatásban is részesitik s hogy maga ezen intézmény mily életre való, mutatja az, liogy pl. Németországban évről évre apad a nyerészkedésre alapított biztosító intézetek szánta. A fentebbiekkel nem akarjuk azt állítani, mintha a jelenleg működő s nyerészkedésre alakult biztosító intézetek a gazda közönség érdekeit egyáltalában nem volnának képesek kielégíteni, ezt tehetnék és tennék is mindenesetre, ha az állam-hataloni alapszabályaikra több befolyást biztositana magának. Nálunk is mind gyakrabban halljuk azon követelés kifejezését, liogy az állam vegye kezébe a biztosítás ügyét, melynek létre-hozását a gazdaközönség erdekében kiválóan szükségesnek látjuk, s alkalmasnak arra, hogy egy igen nagy tehertől szabaduljanak meg. — Tanitó uram, bány zsákkal teremhet a csicsókából egy köblösön? —• Ezt István öcséin, egész bizonyosra m

jg nem mondhatom; de ha jól emlékezem, ugy mondotta barátom, hogy tíz magot rendesen megád. — A szárát a csicsókáuak lehet valamire használni ? — Úgy tudom, főtiszteleudő úr, hogy a zöldjébeu levágottak és száritottakat talán az ürük megeszik, a szárazak csak tüzelőnek használhatók. No biró uram, érje be a csicsókáról elmondottakkal; most már egy sokkal fontosabbról akarok egyetmást elbeszélni és ez a fontosabbik a burgonya. Mikor édes apám házánál -laktam még, lehettem akkor vagy nyolcz éves gyermek, az öreg tanitó, ki elébe jártunk, elvitt egyszer bennünket élesmosót szedni és akkor fél napi szedés után elfáradván, tüzet raktunk a berek szélben, szedtünk egy jó csomó burgonyát és ezt a hamuban megsütvén, igen jó ízűen ettük. Amikor igy falatoztunk, azt kérdezte az öreg tanító: gyerekek, tudjátok-e, hogy a burgonya honnét került hozzánk ? Igen, én tudom, felelt az egyik pajtásom, a fazekas felesége, az öreg Sára néni hozta Uj fehértóról. Jól van, mondá a tanitó, de azt már uem tudod úgy-e, hogy oda hoouét hozták ? tehát hallgassátok meg, én ezt majd elmondom nektek. Mi kép viendő át a gyömölcstermelés a gazdasági üzembe t — A gyümölcstermelők országos értekezletén előadva Meduyánszky Sándor által. — Országszerte halljuk hangoztatni, hogy gabonatermelésünk már nem jövedelmező, hogy az amerikai és indiai verseny által elnyomatunk, hogy az ott termett gabona olcsósága miatt a világpiaczról leszoríttatunk és igy meg nem élhetünk, sőt még olyanokkal is találkozunk, akik azt jövendölték, hogy el kell pusztulnunk. Ilyen és eliez hasonló rémhírek megczáfolásául, azt hiszem, elég azt kérdeznem, vájjon ez idei kiállításunk nyujt-e oly képet, mely az efféle aggodalmat igazolná? De másrészt azt is kénytelenek leszünk megengedni, hogy gabonatermelésünk nem oly jövedelmező ma, mint volt ezelőtt és midőn ezen jövedelem-csökkenés mérlegét helyréütni alkalmas eszközök során végig tekintünk, engedjék meg uraim, hogy mindenekelőtt a gyümölcstermelés iránt kérjem ki szives figyelmüket, még pedig a gyümölcstermelésnek azon módja iránt, mely a mezőgazda viszonyaival 1. gjobban megegyezik és azért legalkalillatosabb arra, hogy azon hiányokat, melyeket a gabonaneműek értékének csökkenése mezőgazdáink bevételeiben okoz, ne csak helyre üsse, hanem helyesen és okszerűen alkalmazva a legtöbb esetben még fölözze is. Ugyanis tudjuk, hogy az a gyümölcs, mely nálunk kitűnően díszlik, Indiában éppen nem, Amerikában pedig csak részben, sőt még Európában sem mindenütt egyenlően terem; ugyanazért még Amerika India gabonájával, a déli vidékek pedig a nálunk nem termő déli gyümölcscsel úgyszólván az egész világot elárasztják és mindenütt kész fogyasztásra találnak; kövessük mi is a gondviselés útmutatását, mely oly talajjal és égaljjal áldott meg, melyben a legtöbb európai gyümölcs oly kitűnő minőségben díszlik, mint a világon másutt sehol és termeljünk gyümölcsöt minul nagyobb aránybau s gondoljuk meg azt, hogy gabonakivitelünknek különben is azon aránybau kell csökkenni, amily arányban növekszik hazánk lakosainak száma és hogy a gabonatermelés oly belterjességre sohasem képes, mint a gyümölcstermelés. A mi pedig az idevezető eszközöket illeti, gondoljuk meg, hogy Észak-Amerikában, felfedezése előtt, de jó ideig felfedezése utáu is, semmiféle európai gyümölcs nem termett, mégis szorgalom, kitartás és társulás segedelmével, de különösen Vilder tanárnak lelkes buzdításai folytán, már is oly eredményeket ért el e téren ; mennyivel könnyebb tehát a mi feladatunk és mennyivel biztosabb eredményre jogosít kedvező éghajlatuuk, kitűnő talajunk s kiválólag kedvező geográfiái fekvésünk. De különösen gondoljuk meg azon körülményt, hogy a gyümölcstermelésnek olyan módja is létezik, mely A burgonyát hajósok hozták a tengeren túlról Amerika déli részéből, ahol az vadon is terem; ezek által jutott Spanyolországba, azután Angolországba és Francziaországba, ahol később egy Parmentier nevezetű úr fáradozott ennek elterjesztésén; de ez csak akkor sikerült ueki, mikor maga a franczia király is támogatta. Németországban sem könnyen fogtak a gazdák a burgonya miveléséhez és nagy Frigyes király, ki Mária Terézia boldog emlékű királynénkkal hét évig hadat viselt, ugyancsak erőszakoskodott, hogy a poroszországi gazdák ennek termesztését megpróbálják. Hozzánk — így beszélte az öreg tanítónk, — az én apám fiatal legény korában hozták a burgonyát, de a gazdák reá sem hederítettek. Azon községben, melyben apám született, Fáy volt a földes uraság és ő külső országban járván, ott a burgonyát igen megszerette és hozatott onnét vagy 60 zsákkal vetni valónak. Kínálgatta Fáy úr a gazdákat a vetni való burgonyával, de ezek sehogy sem akartak ennek termesztéséhez hozzáfogni. Mit volt mit tenni, Fáy uram maga vetette el egy uagy kertben a burgonyáját és ott kapáltatta is, fel is töltette. Őszszel a burgonya szárainak fonnyadása után Fáy úr a kertben burgonya szüretre nagy vendégséget tartott, a vendégek sülve főve ették a burgonyát, utána pedig mulattak.