Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

N Y í R V I D É K" és ellenséges gyűlölséget kelteni! S az ily állhatatlanság nem csak azon hajlamainkban sért másokat, melyek köl­csönösek — hanem azokban is, melyek csupán minma­guukkal valának közösek; minthogy azok embertársaink­kal való egyesülésünk kötelékei valának ; továbbá azok­ban is, amelyek különben arra ösztönzéuek minket, hogy embertársainknak örömet szerezzünk, vagy amelyek foly­tán viszont mások nyújtottak nekünk, s még nyújthattak volna örömet. Szilárdságot kell tehát tanúsítania az igaz r jelleniü férfiúnak hajlamaiban a fönnebb mondottakon kívül a uő iránti viszonyánál fogva is; mert azok folytonos válto­zása, állhatatlansága a gyöngéd női szívnek — mely oly bizalommal csüng a férfiún s boldogságát a; ő gondol­kozása érzése és kívánsága módjától elszakítani nem képes, — oly nagy fájdalmakat okoz s gyakran minden nyugalmát feldúlja, elrabolja. És kérdezzük, váljon felelősségre vonható e valaki hajlamának állhatatlansága miatt? Engedelmeskedik-e a hajlam akaratunk parancsának? Avagy talán csak ér­zelmeink csapongása okozza azok folytonos változását? Ha valaki jól és alaposan megfigyeli, miként tör­ténik az, midőn valamely hajlamunk lassankint elhide­gül: csakhamar meg fog győződni arról, hogy legtöbb esetben egyenesen mi magunk vagyunk annak okai E változás ugyanis vagy magában a hajlamban megy véghez az által, hogy az lassaukint mind jobban gyöngül, vagy ugy következik be, hogy azt egy más hajlam nyomja el. Az első esetben, ha hajlamunk tárgya még nem változott meg teljesen, azt tapasztaljuk : hogy vagy el­hamarkodtuk választásunk tárgyát s azt tartottuk tulaj donképen hajlamúak, ami csak muló tetszésünk vala; vagy pedig ákaratuuk határozata változott s magával ragadta hajlamuukat is; vagy már kezdetben nem vol­tunk kellő figyelemmel arra, hogy hajlamunkat megszi­lárdítsuk ; vagy uem tudtunk ennek állhatatosságában elegendő mértéket tartani ugy, hogy a túlzás utálatot idézett elő benne; vagy nagyobb súlyt fektettünk más­féle dolgokra, s igy kevés figyelmet fordítottunk aman­nak előnyeire. A második esetben nem erősödhetnék meg egyik hajlam a másik ellenében, ha ezt elég korán megaka dályoznók és nem engednők át magunkat képzeletünk kedves játékainak, melvek hajlamuukat a legmagasabb fokig unszolják, mig végül csapongó szenvedélylyé vál­toztatják. Pedig csakhamar ki kell aludnia az ébredező hajlamnak, mihelyt értelmünk vissza vonja attól, ahon­nan az táplálékát nyeri. Az eddig mondottak ugy hiszszük, elegendő tájé­kozást nyújtanak arra, miként járjunk el, hogy hajla­mainknak szilárdságot biztosítsunk; mely eljárást hogy csak jó és nemes irányú hajlamainkra értjük, talán mon­danunk sem kell. Szilárdságot kell tanúsítania végül a férfiúnak, miut ezt e lap mult hó 14-i számában közöltük, bele­egyezésében is. A szilárd férfiú megtartja, amit ígért; megtartja teljesen ; nem báuja meg soha, arait egyszer megígért ínég akkor sem, ha taláu tett ígéretének tel­jesítése oly hátránynyal járna is, amelyet előre nem láthatott. Az ilyen szavára mindig súlyt fektetünk, azért kell annak igaznak lennie, és ezt auuál biztosab­ban mondhatjuk, inert ezeu saiktételen alapul a világon az emberi társadalmak tagjai között miude.i bizalom. Szótartás a férfi dísze s tisztelete. A szószegés gyalázatosabb még a gyávaságnál is — mely szégyen soha le nem mosható. Csak ott ragyog a szilárdság mél­tósága legfönségesebbeu, ahol az a halálig hű marad, ahol az a veszély és szükségben sem törik mtíg. ahol a legnehezebb tetteket hajtja végre, a legkeményebb dolognak veti alá magát, a iegkedveuczebb tárgyáról is lemond, miuthogy ezt megigéré, mert méltó akar ön magához maradni. A szilárd jellemű férfiú megtarlja szavát s i gy bi­zonyítja be, hogy bizui lehet benne és hogv az ember lelki nemessége lelki nagysága nem álom. Ez áltil bi­zonyítja be, hogy vau hűség ínegvesztegethetetJeu hűség a földön s hogy az erényben való hitnek megingani soha nem szabad. Akinek szilárd hajlama van, auuak nem nehéz hű­nek lennie, üe még akkor is, ha nem a hajlam okozza e könnyebbséget, folytonosan az akarat hatalma alatt áll a hűség gyakorlása a szilárd férfiúban és a nagy iránt való érzéke is elég hatalmas támaszt nyújt neki ahhoz. A férfias szilárdság egyedül miudw másnak ki­zárásával csak durva, visszataszító tekintélyt szerez; mely rideg tiszteletet igen, de szeretet uem ébreszt^ jninthogy önmagában kíméletlennek tűnik lel. IK: meg nyerheti a szivet is, ha Szelíd műveltség — humanitás járul hozzá. Ezt pedig bizonyára csak oly férfiúban ta­lálhatjuk fel, akinek nemes kedélye vau, aki minden kö rülmények között tulenie kedik a durva erőszak uyerse­ségéu, a dacz keménységén, a megvetés ridegségén, az indu­latok romboló viharain. Csak ugy lehet valaki igazi, derek férfiú, ha önerején pihenve másokban tűri a/.t, amit ő sajátjává nem tehet; ha mindenütt csali a jót becsüli még ott is, ahol az ó kívánalmaival uem áll szorosabb összefüggésben: ha kimele :tel van a gyöngébb iránt ha jót tesz ott, ahol különben fájdalmat kellett okoznia ; ha készséggel gyógyít - ott ahoi komolyságának sebei­kellett ejteni; szóval ha törhetleu szilárdságán mindig a fogékony sziv meleg érzelmei ragyognak keresztül. Kisdedovodai és népiskolai tanulmányok. (Megdicsért pályamű.) Fájdalom, de igaz. Ez okozója annak a nevelési mániának is, mi a jelenben annyira lábra kapott. Tekint­sünk széjjel csak egy kissé. Egyik uri család versenyre kél a másikkal. Mi a verseny tárgy ? ! Nevelőnő válasz­tás. Az a legszerencsésebb, aki a legtávolabbról kaphatja teljesen idegen ajkú nevelőnőjét. Büszke rá, hogy olyat hívhatott házához, aki még csak hirét sem hallotta a magyar nyelvnek Az a 3—6 éveu gyermek egy ily ide­gen szellemű nő befolyása alatt kapja első szellemi táp­lálékát. Milyen magyar hazafi, n ilyen magyar anya lesz az ilyen nevelésű gyermekekből?! De még ez sem elég. A kevésbé tehetségesek nem tarthatnak ily nevelőnőket. Sebaj, segítenek magukon. Felállíttatnak egy tanítóval, de többnyire tanítónővel, ma­gánintézetet, ki aztán megtömi azt idegeu ajkú, nemze­tiségű, szellemű nevelőnőkkel. (Tisztelet a kevés számú kivételeknek.) Büszkén hirdeti, hogy gyermekkertésznője egy szót sem tud magyarul; Steyerből, Párisból, Berlin­ből jött. A szülék kapnak rajta ; nem is uri gyermek, ha nem ilyen gyermekkertben kapja első nevelését. Megtöltik a szegény magyar gyermekeket például ilyen nemzetios s magyaros dalokkal : Derék, hegyes, tompaszögű lapokat Kap a gyermek, hogy ha szépen sz6t fogad. Nosza tehát, rakjak hát most szaporán, Igy mulatunk aztán igazán. Vagy: Fröbel Frigyes német bácsi. Köszönjük szép játékidat. Magyar gyermek im dicsőit, Lásd meg emlékoszlopodat. Az ily szellemű kisdedóvók, gyermekkertek létjoga ellen én is felveszem a harezot. Az ily intézetek össze­függését a népiskolával nem akarom elismerni. Hiszen ezek a népiskola szent, hazafias elveivel homlokegyenest ellenkeznek. Megvetésre méltó az, ki öntudatosan ily eszméket terjeszt; nem magyar az, ki uem akarja belátni e magyarellenes tendentiókat. Ezzel nem azt mondtam, hogy teljesen vessük el Fröbel elveit, sem érdemeit elvitatni nem akarom. Frö­bel elveiben sok, igen sok a helyes. De mi magyarok oly kedélyteljes, oly tanulságos családi élettel bírunk, hogy ennek mozzanatai feldolgozva, — mint azt egy német cultusminiszter is beismerte, — a gyermeki neve­lésre megbecsülhetetlen kincsei képeznek. Egyesítsük ma gyar szokásainkat, elveinket sajátságainkat a Fröbel he lyes, észfejtő jétékaival : kisiedóvodáink elérik a tökély lehetőleges magas pontját. Ennyi tény elősorolása elég arra, hogy az ovodák és népiskolák közti viszonyt a határozottság keretében mutathassam be. Szoros viszony a kettő között az, hogy ugy az iskola, mint az ovoda felmenti a szülőket gyermekeinek folyton gondozása alól, lehetővé tévén ez által azt, hogy a szülők kenyérkereseti munkájukat gond és megszakítás nélkül végezhessék. Az a lelki nyugalom, mit a két in­tézet a szülőknek az emiitettem irányban nyújt, erős és nagy becsű összefüggést képez. Iskoláink azonban nem csak ez uton függnek össze ovodáinkkal; mert emez tovább ment; nem maradt csu­pán a nemlegesség terén. Positivitásával magasabb igé­nyű érdekeknek is szolgál. A bátorító s bizalmat ébresz­tő szavak, melyeket a nevelő védenczéhez intéz, nevelési hatással birnak. Ez által hagyja el a gyermek azt a visszatartó vadságot, az önmaguk iránt is bizalmatlan­kodók azt a szótlan tétlenséget, mely még iskoláinkban is tapasztalható. A rend, a tisztaság, pontosság nélkülözbetlen kel­lékei a növendékeknek az iskolában. Az ovoda napon­ként kétszer tart ilynemű szemlét védenczei felett; erre int, ezt gyakorolja. A gyermek természeti tudvágya, kivánesisága tá­pot nyer az iskolában, az ovoda is ad e téren tápot; ez uton mindkettő figyelmet ébreszt, működésében összeíüg­gőleg cselekszik. A figyelem, fegyelem a önbizalom felébresztésével, mind a két intézet a cselekvő nevelés terére lép, termé­szetesen a népiskola uagyoob mérvben. Lássuk közelebbről az egyes tantárgyakat; itt a legszebben mutatkozik a két intézet közötti viszony s az ovoda nélkülözhetlensége. Vegyük tárgyainkat fontosság szerinti fokozatos­ságban. A vallás alapja a boldogságnak ; amely családban a hit üdvöt adó érzelmi rugói a cselekedeteknek ; hol a vallásban centralizálódnak a tevékenység összes fonalai : ott remény, hit. szeretet, megelégedés jellemzője a csa­ládi életnek. Meunél kevesebbet ad valaki a hit érzel­meire. mennél iukább zárja el szivét annak világosságot terjesztő sugaraitól: annál több ajkain a panasz, annál nagyobb mérvű nála az elégületlenség. A népiskola van hivatva arra, hogy a vallást a ke/detben kellőleg ültesse be a gyermek szivébe; ezzel teremtse meg a boldogság alapját. A kisdedóvónak nem teendője-e ez, habár más uton, módou? Azok a kicsike imácskák a kezdet kezdetén, a vallásos hangú reggeli, esti imácskák: nem csirái-e a vallásos plántákuak?! A nyelvtan még megkapóbbsn tüuteti *lő a két intézet közti viszonyt. A gyermekuek szüksége van vala* mire, hogy magát másokkal megértess?, ez a szükséges valami a jó és tiszta beszélő képesség. Az iskolának a nyelvtanításnál ez az első czélja. Az ovoda nem e czél elérésében fáradozik-e, midőn a beszéd érteleragyakorla­tokban részelteti védenczeit? A rajzolás nem az írás. ta­nításának megkönnyítésére \ezető gyakorlat-e? A népiskola az érzékeket gyakorolja; az ovoda ki­váló gondot fordit erre is. A látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás érzékeinek fejlesztésére mindazon eszközöket felhasználja, amelyeket csak hasznosaknak és szüksége­seknek tart. Az ovodákban a tervszerű és szabályos munka által nem csak az érzékek, de a test tagjai is fejlesztetnek, mint emlitém ; a mellett az itélő s gondolkozó tehetség érlelése sem marad háttérben. A kis gyermek szive, lelke minden iránt, ami szép, hasznos és jó, fogékonynyá lesz a kisdedóvók czélszerü vezetése alatt. Munka között a kis növendék ízlése finomodik ; érzéke támad a szabályos,, a teljes, a hibátlan és a bevégzett iránt. Szorgalma és munkavágya kutatásra ösztönzi; megtanul párhuzamot vonni a különböző dolgok között. ítélő tehetsége a szem­beszökő ellentétek feltűnése foljtáu élesedik ; meg bírja különböztetni a kicsit a nagytól, a könyebbet a nehezebb­től, a jót a roszabbtól, a szépet a kevésbé szép'.ől. Az érzék gyakorlatok egyúttal fogalmakat nyújta­nak a gyermekeknek az érzék keltés alá került tárgyak sajátságairól; ez által ismeretköre gyarapodik. Nem az ismeretek számától függ-e a növendék haladása, könnyebb felfogása, értelme az iskolában? Ezen érzéi:keltés által tanulja meg a szinek kü öiféleségét, a harasztból font szines labdák, a szin mellett a közös (gö nbölyü) tulaj­donságok, a keméuy, puh<, súlyos, köuuyü iránti érzéket is érvényre hozzák ; igy a megkülönböztetési tehetséget érlelik meg. Az első, második fokozatban a szám iráuti érzék­ről természetesen nem is szólhatnak a kisdedek óvói. A harmadik fokozatban az érzékelt tárgyak mennyisége, a számról is fogalmat nyújt foglalkozóinak. Természetesen a gyermeki felfogásnak megfelelő mértékben. De nem egy ut-e ez is a népiskola terheinek könnyítésére? A mértani érzék is kap tápot a g>erőiekben nyil­vánuló szerkesztési vágyak kielégítésében. A gyermek koczkákbol, fa szilánkokból alakokat rak ki ; ez által különféle fogalmak birtokába jut. A rövid, rövidebb, hosz­szu, hosszabb, háromszögletű, négyszögletű fogalma itt lesz világossá a gyérnek előt'. Nem ezt érzékelteti-e a népiskola is? Természetesen határozottabb s terjedtebb irányban. A favesszők idomzatos kirakása is egyenes össze­függésbe hozza az ovodat a népiskolával. A kirakott ala­kok berajzolása, ha bármily kezdetlegesen i-<, a való és képzelt közti különbséget érleli meg. Nem kezdete e ez a rajznak ? A rajz kezdetleges vonalai az irás megkönnyítésére czéloznak. A tanitó iiélheti meg, meunyit lendít e téren a kisdedóvó. A természetrijzi tárgyak közös ápolása a beszéd­értelemgyakorlat nyo nán szintén erős kapocs, mely a két intézet összefü ggése mellett bizouyit. A.z állatok ne­veinek megtanulása, a kerti növények ismerete, a kő, a homok, mész, vas, réz, üvegrőli könnyebb értelmű beszél­getések, mind meg annyi faktorai a tanítói állas köny­nyitésének. Ha még megemlítem, hogy a harmadik fokozat borsó munkái, (borsóból, keresztalak, háromszög, négy­szög, kör stb. alakok kirakása) a füzes, kivarrás, papír hajtogatás, agyag mintázás szintéu minden tekintetben fejlesztik a gyermek tehetségeit. Felesleges tovább men­nem. Mindenki b láthatja a két intézet közti viszonyt, mindenki elismerheti, hogy az elemi iskolának nagyon sok szolgálatot tesz a helyes iráuybau vezetett óvoda. Az óvoda, mint a rendszeres szellemi vezetés kezdete, nélkülözhetlen. Csakh >gy ovoda és ovoda között nagy különbség létezik. Az egyik a nevelés cselekvő terére uem mer rá lépni, mert tudatlan; mindég csak a nemlegesség terén marad. Legföljebb egy két sületlen verssel kínozza meg a szegény kicsikéket. Sít némelyik, tudatlaaságból, világi dalokat is becseknpesz intézetébe. Az lyen ovodi tehát igen keveset tesz. A másik meg testtel lélekkel markol bele az idegen szellem erőltetett térin -keibe, túlkapások­ba megy át, belenyúl még a népiskola keretébe is. Ez te­hát igeu sokat végez de többet árt a népiskolá­nak, mint haszaál; tehát tul íjdo iképpen tnég az előbbinél is kevesebbet végez s hasznai a népiskola javara. E kétuauaü óvó intézet közzál melyik a jó? Egyik sem. Az a jó óvó intézet, mely az említettem ovodák között foglal helyet; am ilynek egészséges magyar szel­lem képezi alapját; amely uem akar túllátni azon a ke­reten, mely a 3—6 éves gyermek felfogásához illő. Az ily óvó valóban áldásos missiót teljesít; mint ilyen, — szakavatott óvók vezetése alatt, — kívánatos volna, hogy a népiskola elé csatoitassék, képezze annak kezdő, szok­tató osztályát. Minden iskola fentartó közeg kezdje azzal műkö­dését, hogy ovodát állítson fel. Azután elemi iskolát s igy tovább fokoza os haladással a többit. Nevelje gy«r­mekeit, mint maga a természet, t. i. a kezdet kezdetétől. Adjon alkalmat a társadalmi élet minden osztályának arra, hogy gyermekeit rendszeres uton nevelhesse ; adjon alkalmat arra, hogy erős testű, nemes szivü, lelkű, gondolkozású, hazafias érzelmű, értelmes honpolgárokat honleányokat 8 anyákat ueveljeu a közös édes anyának: Magyarországnak ! „Syrius." A községi pénztári kezelés és számvitel. (Vége.) Az illetékes utalványozások alapján teljesítendő bevételek és kiadások kellő igazolása és az okmáuyo­lása körüli eljárás, a pénzkezelők kellő tájékozása végett, a törvényhatósági szabályrendeletben szintén kimerítően tárgyalandó. Minden bevétel és kiadás a pénztárnok által a tel­jesítés után azonnal, rendszerint sajátkezüleg feljegyzésbe veendő és pedig az ezeu feljegyzések befogadására szol­gáló pénztári naplókba, illetve beszedési lajstromokba. Ugyanis mindazon bevételekről és kiadásokról, me­lyek külöu elszámolási ágat képeznek, miut külön köz­ségi közköltség, szegény alap, betegápolási alap etc. külön pénztári naplók vezeteudők. Ezen egy egész évre szóló füzetben készítendő naplók lapszámozaudók, zsinórral össz>-fűzeudők és reu dezett tanácsú városokban a polgármester és a számve­vő, nagy- és kisközségekben a járási főszolgabíró vagy annak törvényes helyettese által a napló küllapján a lapok számát jelző hitelesítési záradékkal ellátandók. Egynemű oly bevételek, melyek sűrűen fordulnak elő, mint különösen a községi pótadó és egyéb kész­pénzbeli kivetések után befolyó összegek, nem közvet­lenül vezetendők az illető nap'ókba ; hanem külöu jegy­zékekbe, vagyis beszedési lajstromokba gyüjtetuek, ahon­nan azután a napi (esetleg heti vagy havi) zárlat, utáu i az addig felgyűlt összeredméuynyel a pénztári naplóba átvitetnek. Minden egyéb bevétel, valamint kivétel nélkül min­den kiadás, azou id i és sorrendben, melyben előfordultak, a teljesítés alkalmával, eseteukint napló-tatnak. A beszedési lajstromok is minden külön elszámolás alá eső köztartozás számára külöu egy egész évre szóló lapszániozott, átfűzött és hitelesítési záradékkal ellátott füzetekben készítendők. A naplók és beszedési lajstromok mindig a pénz­tárnok (pénzkezelő) által rendszerint sajátkezüleg veze­tendők, ellenben a törvényhatóságilag megállapított költ­' ségvetési hiány ledezésére engedélyezett községi pót-

Next

/
Thumbnails
Contents