Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 49-ik számához. veszi észre, h >gy cselédje a legegyszerűbb dolgot sem képes elvégezni. íme, ilyen a cseléd szerző üzleti számitása. De van a/, éremnek in isik oldala is. Annak, hogy a cselédszerző a fentebb elősorolt csalásokat, mert egyébnek minősíteni nem lehet, elköveti, legtöbbszőr magok a cselédtartók is okai. A cseléd elbocsátása alkalmával ugyan is, abból az elvből indulva ki, hogy : „ha én kínlódtam vele, kínlódjék vele mas is" a távozó cselédnek nem érdemének megfelelő bizonyítványt adnak ugy, hogy ügyességükről szorgalmukról és erkölcsi viselkedésükről igen sokszor a valóságtól lényegesen elütő bejegyzéseket találunk a cselédkönyvekben Ha pedig egyik-másik lelkiismeretesebb gazda vagy gazdasszony az igazságnak megfelelőleg tölti ki az elbocsátott cseléd könyvének rovatait: a cseléd egyszerűen kivakarja a bejegyzéseket, vagy kiszakítja az illető lapot a könyvből; vagy éppen elsikkasztja azt, minthogy ugy sem használhatja. A törvény szigorú büntetéseket szab ugyan mindezekre; de senkinek sem jut eszébe azokat alkalmazni. De hát mit szóljunk a cseléd szerző üzletekkel rendesen együtt járó prostítuc/ió terjedéséhez; a még romlatlan és tapasztalatlan fiatal leánykák tervszerű elcsábításához? Ezeknek melegágya szintén a cseléd szerző intézményben keresendő és található fel; különösen ott, ahol még helyesen szervezett nyilvántartás s a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendelet sincs behozva és alkalmazva. A felsorolt visszaélések, szabálytalanságok és erkölcstelenségek megszüntetése czéljából, okvetlen szükség es tehát, hogy a mayán cselédszerző intézetek eltörültessenek, s a cselédszerzési és rendtartási ügyet a város vegye át. Szerveztessék ugyanis a város köz házánál, a kecskeméti és más városi hasonló hivatalok mintájára, egy rendszeres hivatal; amely, a mostani cseléd nyilvántartás mellett, azoknak elhelyezésével is foglalkozzék. A cselédügygyel járó teher egy része már ugy is ott van a város nyakán. A munka tehát nem sokkal szaporoduék. A mi a hivatal javadalmazását, illetőleg fentartási költségeit illeti, a cseléd-elhelyezés czimén beszedendő összegek bőven fedeznék azokat. Az ily hivatalok kiszámithatlan haszonnal és előnynyel járhatnának el hivatásukban. Feltűnő szolgálatot tenne például maga a cseléd-törzskönyv, amelybe a cselédre vonatkozó panaszok s egyéb figyelemre méltó adatok feljegyeztetnek: hogy az egyes esetek ismétléséből ítélni és következtetni lehessen a cseléd erkölcsi értékére és használhatóságára. Mert a cseléd-törzskönyvböl ki lehetne mutatni, hogy valamely cseléd nem egy de több, sőt talán valamennyi gazdánál ugyanazon panaszok és kifogások alá esvén: könnyen kitudható, ha használható-e vagy sem. Ha pedig nem javítható, a hatóság területéről kiutasítandó, vagy a szolgálattól, a szegődtetés megtagadása által, eltiltandó. Legfőbb előnye ez intézménynek azonban az volna, hogy biztos helyről kapnánk a cselédet és pedig oly könyv alapján, amelynek rovatai a hatóság által töltettek ki. Továbbá ekkor sem a gazda sem a cseléd nem lenne kitéve annak, hogy a magán cselédszerző, aki csak a sűrű változásnak örül, elcsábítaná a cselédet. Végül mind a cseléd, mind a gazda a legnagyobb kényelmet élvezné; mert csupán a cseléd nyilvántartási hivatalnál kellene jelentkezniük s mind kettő gyorsan megtalálná amit keresett: a gazda cselédet, a cseléd helyet. E hivatal kezelné a cselédek könyveit. Ez írná be, a gazda közbejöttével, a cseléd minőségére vonatkozó adatokat. Bárhova szegődnék is a cseléd, a könyv a hivatal kezelése alatt maradna. Csak a városból való eltávozása esetében adatnék ki a cselédnek, akkor is csak az utolsó cselédtartó elbocsátó levele alapján. Sőt ha tartani lehetne attól, hogy a cseléd a könyvet meghamisítja, vagy elsikkasztja, távozása esetébeu sem adatnék az ki neki; hanem vagy illetőségének hatóságához, vagy ahová a cseléd menni szándékozik, küldetnék át hivatalból a könyv. Ez intézmény életbeléptetése által ezer meg ezer visszaélés szüntettetnék meg; s ami legfőbb: gát lenne vetve az immoralitás, az erkölcstelenség terjedésének. A hatósági kezeléssel összefüggőleg, szükséges volna egy cseléd-nyugalmazó, vagy cseléd menház létesítése. Véleményem szerént a cselédmenház a cselédet hűséges és egy területen való szolgálatra ösztönözné; tudván azt, hogy a becsületes szolgálatban eltöltött, bizonyos előre meghatározható évek után, helye leend a cselédmenházban. Ki lehetne például mondani, hogy aki egy cselédhatóság területén 10—12 évet, jó magaviselet mellett, szolgálatban eltöltött: annak joga lesz bizonyos meghatározott esetekben (pl. öreg korban, vagy szolgálat közben, avagy elemi csapások, betegség folytán bekövetkezett munkaképtelenség beálltával) az intézetbe való felvételét kérni. E cseléd-menházzal kapcsolatosan, a huzamosabb ideig betegeskedő cselédek gyógyításáról is jobban lehetne gondoskodni. Csak is igy éretnék el az „Erkölcs-nemesitő Egylet" által is hangoztatott és progranimjába is felvett cseléd-jutalmazás szép eszméje; amely ily gyakorlati intézkedés hiányában, csak „piuni desideriutn" (kegyes óhajtás) maradna. Ha a hatóság és társadalom ily nemesen és humánusan gondoskodnék ug\' s íját jól felfogott érdekeiről, mint a szegény elhagyatott cselédek sorsáról : az eredmény, tudniillik a cselédek erkölcseinek nemesülése, a hűség, az odaadó szolgálatkészség, semmiképpen sem maradnának el. Ha továbbá a cselédszerzés, a cselédhatóságok életbeléptetése esetében, nem anyagi haszonra lenne alapítva; ha a cselédek jelen, főleg pedig jövő állapotáról gondoskodva lesz; ha a hatóság javíthat la.ii cselédeket nem alkalmaz, hanem hatóság és gazdák egyetértőleg a cselédek becsülete és erkölcse felett őrködnek; s ha ekképpen a cselédek abba a kényszer helyzetbe jutnak, hogy vagy becsületesen szolgáluak, vagy kiutasittatnak s a szolgálattól eltiltatnak: lehetetlen, hogy a javulás be ne következzék ; lehetetlen, hogy a cselédmenházba való juthatás reménye, sok cselédet vissza nem tartani a szolgálatból való eltávozástól. Ha pedig a hatósági kezelés, bármely okból nem volna keresztül vihető: akkor minden esetre más eszközök alkalmazásba vételéről kellene gondoskodni. Ez eszközökkel is meg fogom ismertetni e lap tisztelt olvasóit legközelebb. Szabolcsvtírmegye közönségének évnegyedes közgyűléséből. (Novemberhó 30.) Főispán ur Ő Méltósága 10 órakor a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: „Tisztelt Bizottság ! Főispánságom hatodik közigazgatási évének befeje zése küszöbén szabad, de talán kötelesség szerűnek is tekinthető, ha megyei köz életüuk viszonyairól megemlékezem ; ha egy futó pillantást vetek helyzetünkre, miként az közigazgatásunk eredményeként tényleg alakult. A valóság hűségével, mely sok szóra nem szorult, igen röviden fejezem ki magamat. Ámbár mint főispán, ki hivatva és kötelezve vagyok a megye köz szolgálatát, konnányzólag felügyelni s ellenőrizni; hivatva vagyok arra is, hogy e téren minden jelenség fölött érdeme szerint bíráló nyilatkozatot tehes sek; s ámbár évek óta belső megelégedéssel szemlélője vagyok a kedvező fejlődésnek, amelyet a köz ügyek vezetése feltüntet: tartózkodtam még is minden dicsérő nyilvánítástól; mert egy részt bevárandónak véltem az időt, atnelvben a felületesebb vizsgáló is felismerheti a maradandóbb alakban mutatkozó javulást, más részt pedig mivel a jobb viszonyok keletkezéséhez, állomásomnál fogva, némi részben magam is járulván, a hiú és olcsó öndicsőités vádjára alkalmat vagy látszatot szolgáltatni nem akartam. Most azonban, midőn a közigazgatás minden ágában egy czéltudatos, odaadó s eredményében közhasznú tevékenység már évek óta van folyamatban; midőn a közegek élénk kötelesség érzeténél fogva, ezen jó iráuyü áramlat tartósságára lehet következtetni; midőn a kielégítő sikert a kétkedők is felismerhetik a sokáig elhanyagolt megyei pénzek gondos behajtása, okos ós számító felhasználása s becsületes kezelésében, ami együtt a mátészalkai vasút kiépítéséhez megszavazott 50,000 forint megyei járulék fedezését kölcsön, a nyugdíjalap létesítését pedig ujabb terhelő kivetés nélkül lehetővé tette; amidőn a tauügy teréu az évről-évre fokozódó haladás szemmel látható s a községi közigazgatásban is jelentékeny javulás mutatkozik ; főleg pedig midőn Szabolcsvármegye közigazgatásának üdvös változása, egyedül a kir. magas kormány, de fölséges urunk kitályuuk legkegyelmesebb elismerésében is részesül: csak álszerénység volna, ha a kedvező szép eredmények fölött önök sziue előtt, kiknek készséges hozzájárulása nélkül valósithatók uem is voltak, legbensőbb örömömet ki uem fejezném. De uem elég, hogy örömet és megelégedést fejezzek •ki, nagy okom van e tisztelt közönség, kedves barátom az alispán s a vezetése alatti egész tiszti kar iranyában, legmelegebb hálámat is nyilvánítani. Ezen tényezők szolgálatkészsége s feláldozó ügyszeretete ei'edméuyezte közigazgatási sikereinket., amelyek az én legújabb kitüntetésemmel lettek legfelsőbb helyeu legkegyelmesebben méltányolva. Nem élvezhetném a királyi kegyelmet nyugodt lélekkel; s nem tarthatnám távol keblemtől a bitorlás érzetét, ha a kitüntetés indokául szolgáló érdem nagyobb részét munkatársaimtól megtagadnám; és azért készséggel vallom, hogy hahár közvetlenül én lettem is kitüntetve, mert liiszeu ez esetben egyénenként jutal mázni uem is lehetett, de az érdem súlya és fénye a megye összes közigazgatási tényezőit és közegeit velem együtt in solidum illeti Tekintetes Bizottság! A megye közügyi állását előnyösebb oldalról bemutatván ; uem volt szándékomban elhallgatni, leplezni vagy szépíteni azt, ami javításra vár. Valóban közigazgatásunkban van ínég elég hézag, hiányosság itt-ott; de látom hogy e számbavehető tényezőinél mindenütt meg van a hajlam és készség, a javitó muukát komolyan előmozdítani Midőn tehát az eddig elért kedvező sikerre rámutattam; midőu a magas és legfelsőbb elismerésre s az innen származó saját kitüntetésemre hivatkoztam: nem kívántam mást elérni, mint buzdítani és bátoritaui a szerencsésen megkezdett pályán való előhaladásra. Tekintetes Bizottság! Meg lehet, hogy tévedek de én azon boldog hitben élek, hogy e nemes megye közönségének megtisztelő bizalmával dicsekedhetem; ós ha ez ugy vau, azt bizonyosan nem köszönhetem egyébnek, mint hogy ezen közönség meg vau győződve, mikép cselekvéseim iránytűje a király és haza iránti elválaszthatlan hűség és ragaszkodás vonzó erejének engedve, mindig és változhatlanul a megye s polgárai jólétének előmozdítása, mint egyedüli czélom felé mutat. E föltevésben szabad lesz remélenem ós várnom, hogy a közönség ós tiszti kar, mint eddig is a törvényes közigazgatás munkájában lankadás nélkül támogatni és a valódi, a cselekvő hazafiság ezen üdvös és gyümölcsöző sikert igérő küzdterén, velem közreműködni fog; követvén egy szeplőtlen zászlót, mely nem harczra, de mindnyájunk közös és egyenlő érdekében és javára van kibontva, s ezekhez képest ajánlom a tekintetes bizottsági tagok ápolásába s gondjaiba első vonalban a községi közigazgatást, hol a műveltebb elemek távol maradása nagy hátrányt, értelmes beavatkozása pedig a köz ügyekre uézve nagy előnyt képez. Ez legyen a kiindulási pont, honnan ezen ős 'vegye az őt megillető első helyek egyikét a magyar kultur-állatnban és felvilágosodott közvéleményében el foglalhassa és állandóan megtarthassa." Főispán ur megnyitó beszédének elhangzása és lelkes megéljenzése utáu Liptay Kíro'y a főispáni kitüutetésre reflektálva, meleg szavakban fejezi ki főispán ur Ő Méltóságának a főre.idiház tagjává történt kineveztetése fölötti örömét, s azon reményét hangsúlyozza, hogy a kitüntetett bölcs, tapintatos és mérsékelt eljárásának sikerülni fog a jó egyetértést., közte és a megye közt továbbra is biztosítani; és minden bizonynyal tudni fogja magas állását a megye és a haza érdek eivel összeegyeztetni a nemzet javára. Végül indítványozza, hogv a vármegye közönsége jegyzőkönyvi kifejezést adjon Ő méltóságának eme legfelsőbb kitüntetése alkalmából. (Éljen!). Eperjessy József polgári rom. kath. lelkész-esperes, a közgyűlés élénk éljenzései közt, hasonló szellemben nyilatkozik. A két szóuok indítványa általános helyeslés közt, egyhangúlag elfogadtatik. A jegyzőkönyvnek ez aktusra vonatkozó határozata következőleg hangzik : „Szabolcsvármegye közönsége örömmel értesült azon felsőbb királyi kitüntetésről, mely szeretett főispánját Graefl József Ő Méltóságát, a főrendi ház tagjává történt kineveztetése által érte; mert a vármegye közönsége ugy tekinti e kiuevezést, mint Ő Méltósága áltil a kőzigizgatás terén kifejtett tevékenység elismerését, m nt a valódi érdem jutalmazását; s m.írt teljesen meg vau arró) győződve, hogy 0 Méltóságában elméletileg képzett, gyakorlati ismeretekben gazdag, független jellemű tagot nyer a magyar törvényhozás. Midőu a vármegye közönsége örömének jegyzőkönyvileg ad kifejezést, egyszersmind azon reményét nyilvánítja, hogv azon egyetértés, mely Szabolcsvármegyében a főispán és a vármegye közönsége egymáshoz való viszonyát jellemzi, a köz jó előmozdítására irányuló egységes törekvés által folyton izmosodva, a vármegye javára s közigazgatásának előnyére továbbra is fenu fog állani." Föupán ur 0 méltósága Mikecz Dezső közigazgatási gyakornokot, tekintettel azou szorgalomra, melyet ez állásában kifejtett, és kitűnő figyelemmel a köz szolgálat érdekeire, tiszteletbeli aljegyzővé kinevezi; aki is a hivatalos esküt a közgyűlés előtt azonnal leteszi." Ez után a sorrend szerént az alispáni évnegyedes jelentés olvastatott fel, amelynek egyes fontosabb részleteit s az azokra hozott határozatokat, lapunk beosztása miatt, csak a jövő alkalommal ismertethetjük. (Folyt, köv) Néhány szó a férfias jellemről. VIII. Megelőző közleményünk végső soraibői önként következik, hogy a szilárd jeilemü férfiú igazi műveltségének egyik fő feltételét kitartó és állandó hajlamai teszik. Mondtuk azt is, hogy aki ide s tova kapkod, s vonzódását és érdeklődését a tárgyak külöufélesége szerint folyto.nosan változtatja: az semmiben sem juthat sikeres eredményhez. Ezért mindig lankadatlan buzgalommal s kitartó hévvel szenteljük fáradságunkat foglalkozásuuk tárgyának, hogy az egész bensőnket áthassa, erőinket lelkesítse és egészen lényüukhöz forrjon. De valamint igazi műveltség uem, épen ugy valódi élvezet sem érhető el kitartó és állhatatos hajlam nélkül. Aki csak rövid ideig talál örömet valamely tárgyban s azutáu azt közönyösen elhagyja, hogy ugyanazt ismét másban lelje fel: az legfelebb kábító mámort, de zavartalan tiszta élvezetet tapasztalni semmi esetre sem fog. Mert csak ugy nyújthat valamely tárgy szívünknek édes megelégedést, csendes megnyugvást és szelíd boldogságot : ha azt valóban becsesnek, lényünkhöz forrtnak tekintjük: ha azzal legbensőbben megbarátkoztunk s arra miudvégig örömmel gondolunk vissza és ha teljesen meg vagyunk győződve róla, hogy az soha sem szűnik meg becses lenni előttünk. A változó hajlamú emberek nagyon gyorsan túl tesznek mindenen, ami nekik az életben valódi örömet és vidámságot nyújthatna. Az elfojthatatlan kelletleuség s émelygés az iránt, ami csakhamar elveszté rájok tett hatását, és a folytonosan támolygó meghasonlás,' melyben önmagukkal vannak, keseríti meg fukar élvezetüket. Ezért történik meg aztán az is, hogy midőn a megfontolás és magasabb szükség pillanata be áll: akkor még önmaguk előtt is utálatosaknak tűnnek fel. Gyakran mások boldogsága függ hajlamunk állhatatosságától. Lankadás t gyakiau okozhat mély sebet azoknak, akik velünk az élet legszorosabb viszonyában állanak s mindent szeretetünktől várnak: elhidegülése pedig a legnagyobb mérvben boldogtalanokká teheti őket. A kötelesség pontos teljesítése sem nyújt, ezért kártalanítást, ha egyszer szivünk elfordult; és ba szivünket elfordítottuk, mily könnyen leszü ik kom- íyekké ! mily csekély véletlenség is képes aztán érzékeny feszességet