Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-24 / 43. szám

VII. évfolyam. 43. szám. Nyíregyháza, 1886. október 24. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLOSYÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Klőllzetési feltótelek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kgész évre 4 frt. Félévre 'i » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre esak két lórini Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba. Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreezeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezirne alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek cs.ck ismeHt kezektől fo! gadtatnak el. A kéziratok csak világos kiváuatra s az illető költségéi*'* küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasáb/ott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij lejében, minden egyes hii-de tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó biv italban (nagy-debreczem-utcza 1551. színi): továbbá: Goldberger A. X. által Budapesteu. Haaseiisteiu és Voglfer irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Coinp által Hamburgban. Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatalos koílomények, 10,074. K^ 1886. A járási főszolgabíróknak ós Nyíregyháza város polgármesterének. A Timár községben üresedésbeu lévő szülésznői állomás betöltésére vouatkozó pályázati hirdetmény, szabályszerű közhírré tétel végett, tudomására hozatik. Kelt Nyíregyházán, 1886. október 16-án. Zoltán János, alispán. 570. K. 18867" Pályázati hirdetmény. Alautirott községi elöljáróság által közhírré tétetik, hogy a községi szülésznői állás választás utján f. évi októberhó 28 napján d. e. 9 órakor fog betöltetni; minélfogva pályázni kívánók felhivatnak, hogy kérvényüket szabályszertileg felszerelve f. évi októberhó 27. napjáig Timár község főbirájához adják be. Javadalmazás áll: a községi pénztárból 50 forint készpénz évi fizetés s minden egyes szülési esetnél 30 liter gabona és 40 kr. Kelt Tímáron, 1886. szept. 30. Somogyi Imre, Suskó Fereucz, községi jegyző. biró. 9

,765

. K. 1886. Szabolcsvár megye alispinjától. A járási főszolgabíróknak és a községek elöljáróinak. Körözés. Tornyos-Pálcza község elöljárósága „Szabolcsvármegye Toruyos-Pálcza község 1886." körirattal ellátott festék- és viasz lenyomatu pecsétnyomót készíttetett. Kelt Nyíregyházán, 1886. október 19-én. Zoltáu Jáuos, alispán. 10,050. K. Szabolcsvármeyye alispánjától. 1886. Körözés. Nyíregyháza város határában folyó évi szeptemberhó 22-éii egy közép fekete szőrű, koros, csillagos homlokú, kancza, — és ugyan szeptember 28-án egv koros fakó szőrű kancza ló fogatott fel bitangságból. Nyíregyháza, 1886. október 21-én. Zoltáu János, alispán. Szabolcsvármeyye alispánjától. 10,432. K. 1886. A járási főszolgabíróknak és a községek elöljáróinak. A Nyíregyháza város polgármestere által hozzám beterjesztett körözvény, a nyomozás megejtése és jelentéstétel végett., tudomásukra hozatik. Körözés. Frauk Jusku lengyelországi születésű, magát kemencze készítőnek mondó, betöréses lopással vádolt egyén, f. évi október 19-éről 20-ra forduló éjjel a nyíregyházi városi fogházból, lábait lánczaitól megszabadítva, megszökött. A szökevéuy már régebb idő óta Magyarországban lakván, a magyar uyelvet elsajátította, beszédén azonban a tót dialektus erősen érezhető, S személyleirása a következő : testalkata zömök, kora 30 év. termete közép, arcza gömbölyű, haja barna, fogai épek, öltözete nagy fekete régi szabású téli rokk, téli nadrág, köunyü kocz • kás szövetű őszi kabát, ugyanolyan mellény, czipő és harisnya helyett kapczát hord, kalapja fekete s nagy karimájú. Kelt Nyíregyházán, 1886. október 21-én. Zoltán János, alispán. Az „Ei'kölcs-nemcsitö Egylet" ós fiókjai. V Közelebbi c/.ikkem végén fölmerülvén a becsület szó fontossága s annak az iskolákban való tanítása: helyén való dolognak találtam, "gy becsület kérdésével, illetőleg annak fogalmával kissé behatóbban és komolyabban foglalkozzam. Szükséges ez nem csak azért, hogy a becsületről minél tisztább és igazabb fogalmat szerezzünk magunknak; hanem azért is, mert a párbajok rendesen és rendszeresen a becsület érdekében történvén, ez képezi a párbajok tulajdonképpeni magvát. Én lelkemben meg vagyok győződve arról, h igy ha a társadalmat képező egyesek a becsületet, az embernek, miut társas lénynek e legdrágáb'j kincsét, a maga nemességében és nagyságában látnák és mint olyat tekintenék: nemcsak saját, de embertársaik becsülete iránt is féltékenyebbek és kíméletesebbek lennének; s nem csinálnának minden haszontalauságból becsületbeli kérdést, amint ez korunkban történik. Nézzük tehát, hogy mi is az a becsület tulajdonképpen ? Azt olvastam tanuló koromban egy könyvből, amelynek czimét és íróját biz' én már rég elfeledtem, hogy: ,, Hírünk az emberek véleményétül függ." Emberi és pedig közönséges emberi szempontból mérlegelve e mondatot, úgy is van. A felőlünk ajkról-ajkra szálló hírekből a világ megalkotja egyéniségünk erkölcsi értékét, tehát becsületét természetesen oly sziliben és alakban, mint amilyen ő maga. Az egyéni becsület tehát, a mindennapi felfogás szerént olyan, mint amilyen a társadalom: vagyis különféle, ingado/.ó és változó mint az em beri vélemény maga. Ma hozsánnával fogadja falai közzé Jézust, holnap keresztre feszítteti; amint hiúsága és érdekei kívánják. A valódi becsület magvai nem ily talajban fogamzanak meg és vernek életadó gyökeret. A valódi becsületesség alkat-elemei sokkal magasabb, tisztább és nemesebb légkörben keresendők. A becsület becsét és értékét nem gyarló és esendő emberek határozzák meg; hanem az, aki kimérte a jónak és rosznak határait; aki örök és változhat lau érvényű törvényeket szabott az emberi cselekedetek értékének elbírálásához. A valódi, a legnemesebb értelemben vett becsület tehát nem emberi profán-fogalom, hanem oly szentség, amely a jónak követésében s a rosznak kerülésében határozódik. Erre azt a megjegyzést fogja tenni a figyelmes és értelmes olvasó, hogy: „én megengedem, hogy e meghatározás helyes;'

1 de azt a kérdést veti hozzá, „deltát ki határozza meg azt, hogy mi a jó és mi a rosz, hol van a jónak határa, és hol kezdődik a rosz?" A megjegyzés és kérdés igen jogosult, amire csak anyit válaszolhatunk, hogy: bizonyára isinét nem az emberek, akiknek ha lelkiismeretére bi/,nók e kérdés birói eldöntését, aligha kapnánk kielégítő, de még csak megnyugtató ítéletet is. Rousseauban már csak megbizhatik korunk legszabadabb gondolkozású embere is; tehát kétszeres értékkel bir e tekintetben tett nyilatkoz ita, amelylyel "alóban az emberi szívnek legtitkosabb mélységét tárta fel. E nvilatkoz itb in ezt mondja nagy elmeéllel korának kimagasló lélek-búvár.t: ,,lgen, én meg vagyok győződve, miszerént nincs ember, bármily becsületes, aki az emberek leggonoszabb illává ne lenne, ha mindig szive sugallatát követné". Kegyetlen, kimíletlen állítás; igazságában azo.ib.n nincs lelki bítorságuuk kételkedni. Racine János, ide von.it.k >zólag, ezeket irta egy alkalommal fiához: ,,Kedv.s fiam, reményiem Mai számunkhoz fél iv melléklet vau csatol be fogod látni, hogy minden tőled telhető törekvés mellett is, csak ugy lehetsz valódi becsületes ember, ha megadod Istennek és embertársaidnak azt, amivel tartozol." A valódi becsületesség e szerént nem egyéb, mint életünknek teljes és feltétlen megegyezése azon törvény szellemével, amelyet Isten az emberi szívbe oltott s a keresztény vallás erkölcstanában megirt. Becsületesnek lenni anyi, mint jónak igaznak és erkölcsösnek, tehát vallásosnak lenni. Ily értelemben minden ember többé-kevésbé becsületes a szerént, amint élete és tettei többé vagy kevésbé megegyeznek az isteni törvényekkel, a vallás szabványaival, ami egyszersmind az emberi törvényeknek és kötelességeknek foglalatja. Innen folyik az az igazság, hogy aki az Isten és ember társai iránti kötelességeit elhanyagolja, vagy nem teljesiti : nem lehet vallásos, tehát nem lehet becsületes ember. íme itt a csalhatatlan, a változatlan mérleg. Ez a becsületesség, a többi csak „üres hang és pengő czimbalom." Ez a becsület felül emelkedik az ingatag közvéleményen ; sőt ha szükséges ; szembe is áll vele, mert érzi hogy nem ő az úr, hanem egy más hatalmasabb erő áll fölötte. Az ily becsülettel biró ember követi a jót és kerüli a roszat, még ha saját vesztét idézné is elő általa. Az ily becsületes ember nem hivatkozik minden lépten-nyomon becsületére. Ha szavát adta valakinek, azt meg is tartja. Aki kapta nem fél, mert tudja hogy megtartja. Elveit, meggyőződését nem változtatja. Meghal, de becstelen nem lesz semmi magas árért. Az ily becsületes ember az után megadja mindenkinek a magáét. Kötelességét betölti liiven és következetesen. Feláldozza érette idejét, élvezetét, vagyonát, életét, mindenét. Csak az ily becsületes ember érdemli meg embertársai és a kor tiszteletét, és méltán. Az ily becsületes ember csak nagy küzdelem, nehéz önmegtagadás és sok félreértetés után emelkedhetett ama magaslatra, ahol áll. A becsület oly tőke, amely nemcsak az életben, hauem ínég a halál után is kamatozik. Nézd amaz uzsorást, aki lopva szökik egyik utczából a másikba: csakhogy kikerülje megfosztott, koldusbotra jutott áldozatait! Nézd azt a bukásból és csalásból hirtelen meggazdagodott tőkepénzes magánzót, miként süti le fejét, midőn megcsalt embertársai mellett elhalad! Nézd ott azt a telhetetlen irigyet, aki kapzsiságával elrabolta legjobb barátjának kenyerét, hivatalát, rágalmazásaival becsületét: mint kerüli barátja tekintetét! Ellenben nézd a becsületest. Mily nemes becsületesség sugárzik arczán; habár külseje, öltözéke szegénységre vall is! Tekintete nyilt bátor, nem oly zavart, mint amazoké Emelt fővel halad át, az utczai tömegen. A jobbak és nemesebb lelkitek tisztelettel állnak fel előtte; kitüntetve azt mindenütt becsülésükkel. Ha már most a becsület csakugyan ily drága kincse az embernek: miért nem becsüljük azt meg? Miért viszszük azt oly könnyelműen a piaezra? Avagy müveit emberhez illő dolog az, ha minden kicsinységet, egy pletykát, egy ferde tekintetet is a becsülettel azonosítunk, s annak tisztázását a a kard élére, vagy a golyóra biziu'í?! Bizony nyal nem. Ne j itszuak oly köiiuyodén azz.U a becsülettel. Ha valakit akaratlanul, vagv kényszerűségből megsérva.