Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-15 / 33. szám

„IV Y I R, V I D É K" díjazva és a szolgálatból elbocsátva lett; midőn tehát nemzeti kegyeletes érzelmeink botrányos megsértése, mint különös érdem, megjutalmaztatott, az alkotmányos jogunk és nemzeti méltóságunk iránt mutatott igazságérzet és rokonszenv pedig megbüntettetett; e tényt nem egyesek cselekményének, hanem az osztrák-magyar hadsereg uem változott szelleme nyilatkozatának kell tekiutenünk Fölöslegesnek tartjuk Mélyen tisztelt képviselőház! az osztrák-magyarnak nevezett hadsereg közelebbi általánosan ismert viszonyait tárgyalni; nem akarjuk bizonyítgatni, hogy e hadsereg éppen közös minősége folytán a mienk is; nem soroljuk fel azon vér- és pénzáldozatokat, amelybe e hadsereg fentartása erőnk felett is nekünk kerül, csak azt kívánjuk nagy becsű figyelmébe ajánlani, hogy a jogokkal kötelezettségek is járnak ; a hadsereg, amely nemzetünk erejéből táplálkozik, értelemben, érdekben velünk egy lenni tartozik, s az a sajnos körülmény, hogy a hadsereg köztünk és az osztrák tartományok közt közös, a magyar alkotmány figyelmen kivül hagyásának indokául nem szolgálhat, sőt annak tiszteletben tartását követeli; hiszen az 1867. XII. t. cz. 24. §-a is határozottan kimondja, hogy a közös ügyekre vouatkozó határozatok indoka és czélja »Magyarország alkotmányának fentartása.« Husz évi tapasztalat azcnban beigazolta, hogy az osztrák-magyar hadsereg kizárólag összbirodalmi érdekeket szolgál. Magyarországot hazájának nem tekinti s Magyarországuak, amely e közös bálványnak évenkint feláldozza polgárainak és vagyonának tekintélyes részét, hadserege nincs. E helyzet pedig, nemzeti tekintélyünk, alkotmányos önállásunk és nemzeti biztonságunk veszélyeztetése nélkül, tovább fenn nem tartható. Teremtenünk kell önálló magyar hadsereget. Legbölcsebben méltóztatik tudni a mélyen tisztelt képviselő háznak az utat és eszközöket, amelyen és amelyek felhasználásával ez égetően szükséges intézmény létesíthető leint. Hang3ulyoztuk fentebb, hogy most már nem a hadsereg egyes alkatrészeinek tetteiről van szó; nem a megsértett nemzeti önérzet kielégítése forog kérdésben ; nem háborgó elemek lecsendesítése vált szükségessé : hanem lehetetlenné tenni, miszerint egy tüntetés is a magyar nemzet ellen elég ok legyen a magyarnak is nevezett had seregben a megjutalmaztatásra s ez által ösztönül szolgáljon a nemzet elleni sérelemnek elkövetésére; más részről pedig egy bizalmisan kimondott ítélet is, amely e tüntetést nem helyesli, a sok éveken át fényesen teljesített hű szolgálat megszakításának indokául szolgálhasson. E czél. hitünk szeriut, csak az önálló magyar hadsereg megteremtése által lesz elérhető; s mert oly erősen él benuüuk e meggyőződés, mint amily féltékenységgel imádott hazánk alkotmányos jogait megóvni akarjuk : alázatos tisztelettel kérjük a mélyen tisztelt képviselő házat, hogy «z 1867. XII. t. cz. 11. és 12. §-aiban részünkre biztosított önálló magyar hadsereg felállítása iránt sürgősen intézkedni; s addig is mig ez törvényes uton megtörténhetnék, biztosítani méltóztassék, hogy a hadseregben a magyar nemzeti kegyelet és alkotmány tisztelete érvényesüljön, és alkalmas eszközökkel minden további sértések lehetetlenné tétessenek.* Olvastatott Hvezda Pálné, Moldova Vilmosué és Szabó Dávidnénak, férjeik elhalálozása folytán, a szokásos halálozási járulék kiutalása s özv. Szabó Dávidnénak a férje által befizetett 74 frt. 69 kr. nyugdij-intézeti járulék visszautalása tárgyában beadott kérvénye: A szokásos 3 havi halálozási járulék kiutalása, azon alapokból, amelyekből az elhalttak fizetéseiket élvezték, elhatároztatván : a határozat jóváhagyás végett a m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztetni rendeltetik. Bár dr. Szabó Dávid a kórházi főorvosi állomást ideiglenes minőségben töltötte be; mindazon által, tekintettel hosszas megyei szolgálatára és arra, hogy haláláig tényleg a megye szolgálatában állott: a halálozási járulék özvegye részére szintén kiutaltatik. (100.) Tanítsunk egészségtant! A sötét enyészet rémes augyala ismét remegésbeu tartja Európát. A kíméletlenül pusztító kolera hazánk déli részén szedi szerencsétlen áldozatait; sőt az ország belső részében is fordultak elő már kolerás betegülések és halálozások. Hozzon bármit a jövő, a veszélyes járvány mcggátlása végett, magunk é3 embertársaink iránti kötelességből, minden óvintézkedést teljesítenünk kell; mert csak igy remélhetjük, hogy az olyan pusztításnak elejét vehetjük, mint aminő az 1873. évben dühöngött koleráé volt, mely fejfák erdejével ültette be sirkerteinket, mig sok házat teljesen lakó nélkül hagyott. Midőn kormányunk dicséretes buzgalommal követ el minden lehetőt, melyljel ez emberirtó ragály tovább terjedését megakadályozhatni véli, nem mulaszthatom el jelezni, hogy csaknem minden intézkedése megtörik a nép tudatlanságán és babonás balhiedelmein; amint ez tizenhárom évvel ezelőtt is megtörtént. Sok kolerás beteg gyógyult volna meg azon időben, ha a népnek bizalua lett volna a községeukint alkalmazott orvoshoz és az orvosságot a meghatározott módon szedte volna be. Szánalommal tekint a felvilágosodott ember azon alsó néposztályra, mely vastag tudatlansága miatt nem képes felfogni az orvostudomáuy hasznát. Bizalmatlansággal illeti azou orvosikart, mely egy Pastauert és egy Ferraut szerencsés tagjának nevezni ; kik halhatlau nevet vivnak ki, ha a különféle pusztító ragály elleni beoltásukat óhajtott eredmény követi, mit bizton remélhetünk is a felmutatott példákból ítélve. Bár a jó orvos csodával határos dolgokat művel, mégis a nép többet remél egy tudákos hirben álló banya »büvszereitől«, melyet aztán nagyon is jól kell megfizetnie. Midőn a szenvedő emberiség örömére határozottan jelezhetjük az or vostudomány gyors fejlődését, megjegyezzük, hogy soha nem várhatunk az orvostól isteni erőt, lehetetlent; mert ő is ember, az ember tehitsége pidig bármeddig haladjon is a közművelődés, mindig korlátolt marad. Egy megyénkbeli község magatartása a mult kolera lefolyása alatt, ma is kitörülhetlenül él emlékemben. Ott ugyanis az orvos személyét ugy nézték, mint aki száudékosan maga terjeszti a ragályt. Rendelt orvosságát legtöbb beteg nem merte bevenni, vagy oly nagy adagban szedte azt, hogy okvetlen halált hozott a gyógyulás helyett. Eunek aztán, hitök szerint, az orvos volt az oka, vagy annak tulajdonították, hogy Isteu az ille tőről már születésekor elvégezte, miszerint neki az 1873 évi kolerában meg kell halnia, már pedig : »Halál ellen niucs orvoságc! Bár a csoportosulás tiltva volt, temetési torokra és más gyülhelyekre eljártak, hol a pálinkában ismerték a kolera elleni legjobb orvosságot, melyet mérték nélkül ittak. A betegek és halottak körül egy vagy két ember járt el, kik, hogy félexmes munkájukat bátorsággal végezhessék, a »sziverősitő« jótékony hatását uagy mértékben élvezték, képzelni lehet eljárásuk eredményét. Megtörtént ezekkel, hogy a beteg szemeit előre lecsukták, állát éltében felkötötték, sokszor m?>ga előtt látta a haláltól remegő beteg előre elkészített koporsóját. Természetes dolog, az ilyenek nem mozdították elő a gyógyulást, sőt növelték az általános félelmet, sietették a halált. Állításom valódiságát bizonyítja az, miszerint a ragály áldozatait leginkább a tudatlan, tisztátalan, mértékletlen alsóbb néposztályból szedte; azok, akik mértékletesen éltek, a ]ó tanácsot okosan követték, orvoshoz jókor mentek, az orvosságot rendesen szedték : betegek sem lettek, vagy betegülés esetén hamar gyógyultak és csak kevés halt el közzülök. Megdöbbentően szomorú dolgok ezek, melyek kiáltó szegénységi bizonyítványt nyújtanak népüuk elmaradottságáról. Hirdethetjük az általános művelődést ilyen nyomorúságos állapotok mellett! Midőn a külföld néhány kiváló tehetség érdemeiért magasztalja nemzetünket, pirulva érezzük, hogy népünk, más országok népéhez hasonlítva, a hasznos ismeretek legprimitívebb fokán áll. Ez csak hazánkban lehet igy, mert nálunk mindenre telik, csak a népuevelésre nem; díjaznak itt minden hivatalnokot, csak a tanítót engedik nyomorral küzdeni. Mig különféle mellékes czélokra ragyogó palotákat emelnek közadakozásból, vagy a kormány segélyével; addig iskoláink legnagyobb része, a sokszor csekély lelket számláló egyházak gondozására vannak utalva. Ha a szegénységhez hozzágondoljuk némely egyházunk elöljáróinak vétkes hanyagságát, az iskolaszékek figyelmetlenségét : megérthetjük, hogy az iskola miért oly ronda, piszkos, a ragály terjesztésére alkalmas, sok községben. Legyen bármely üdvös eszme, mely közös jólétünk előmozdítását czélozza, annak végrehajtását a tanítóra bízzuk. Kihez is fordulnának ? Hiszen a kevés méltatásra érdemesített tanitó üdvös munkásságától függ nemzetünk jövőjének sorsa. Az iskola azon hely, mely minden jónak, hasznosnak kiindulási pontja. Ez azon hely, mely a hasznos ismeretek teuyésztésének legalkalmasabb veteményes kertje. Tanítsunk egészségtant, ez is a tanítókhoz van iutézve. Nagymérvű halandóságunk okát sokan kutatják. Sokan különféle okokat hoznak fel, melyeknek némelyikére én is rámutattam a »Nyirvidék« 1884 évi 43 számában. Kiemeltem azonbau akkor és ott s ma is azt állítom, és hiszem, hogy sokan állítják velem, miszerint nagymérvű halandóságuuk legfőbb oka az egészségtannak nem tanítása a népiskolákban. Földi életünk legfőbb java az állandó egészség E nélkül nincs, nem képzelhető teljes boldogság. A szegénység egyszerű falatját Ízletessé teszi a jó egészség; mig a beteges embert a lucullusi asztal sem elégíti ki. A beteges király ragyogó koronájával szánandóbb te remtése Istennek, mint az egészséges koldus. Ha az egészség éltünknek oly drága kincse, miért nem sorozzák azon könyvet a legelső tantárgyak közzé, mely annak uélkülözhetlen szabályaival megismertet ? Valóban, helyrehozhatlan hibát, vétkes mulasztást követtek el tanügyi kormányférfiaink és egyházi elöljáróink, hogy az egészségtant kötelező tantárgygyá nem tették már igen régen, ugy a legfelsőbb tanintézeteinkben, mint az egyszerű falusi iskolákban egyaránt. Ragály terjedésénél, vagy reudes halálozás idején egy, a nép nyelvén irott, könnyen megérthető egészségtan, ha ügyes lelkiismeretes tanitó tanítja azt, többet ér, miut az illető minisztérium összes óvintézkedése; mert az élethez való ragaszkodás jobban megtartatja az egészségtaui szabályokat, mint bármily erős hivatalos rendelet. Kívánatos dolog, hogy minden népiskolánkba egy oly tankönyv vitessék be mielőbb, mely minden nélkü lözhetlen egészségtani szabályt egyszerű érthetőséggel magába foglaljon, feleslegest ne közöljön. Az egészségünkre jótékonyan ható természettani törvényekkel meg ismertessen. Rámutasson némely phisicai tüneménynek életünkre való káros hatására, veszélyességére. Ajánlja a mértékletességet, tisztaságot stb.; kárhoztassa 6zeknek ellenkezőjét. Az orvosi tudomáuy, hasznát mutassa ki, a kuruzslás elnyomási czéljából. Óhajtandó ez nemcsak azért, mert a kolerán kivül gyakran lép fel más pusztító ragály is. melyek szigorú óvintézkedésekkel akadályozhatok a tovaterjedésben; hanem azért is hogy az egészségtani szabályok kellő megtartása mellett, a most élő elsatnyult, a haza szolgálatára csak kis részben képes, törpe nép helyét őseinkhez méltó, tetterős, harczias ivadék foglalja el. Sípos Lajos. Közügyek. (A körjegyző nem követ el zugirászatot, ha hivatalos kerületébe tartozó egyének részére a hivatalosan jóváhagyott árszabály szerint telekkönyyi beadváűyokát készít.) (1874: XXXIV. t,-cz. 39. §.) ítéletek. A szepes-szombati kir. járásbíróság: Loisch Márton az 1874. évi XXXIV. t.-cz 39. §-ábaa körülirt zugirászat kihágásában vétkesnek kimoudatik s e miatt husz forintnyi, a B. T. K. 27. §-ába jelzett czélra fordítandó s 15 n^p s végrehajtás terhe alatt lefizetendő pénzbüntetésre, behajthatlausága esetében padig két napi elzárásra ítéltetik ; egyúttal pedig telekkönyvi és más bírósági beadványok üzletszerű szerkesztése s a magánfeleknek hatóság előtti s díjazás melletti képviseletétől, magasabb büntetés terhe alatt, a jövőre nézve eltiltatik. Indokok: Vádlott a tárgyalás során beismerte, hogy évek óta telekkönyvi beadványokat bizonyos mérsékelt díjazásáért szerkesztett, illetőleg szerkeszt; beismerte, hogy ily neadványt a felek nevében a bírósághoz mindsn évben beuyujtott, s beismerte végül, hogy ezt nemcsak saját körjegyzőségéhez tartozó, hanem a körjegyzőségén kivül lakó — gerlachfalvi — felek nevében és érdekében is tette. Tekintve, hogy az, ki a nélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét üzletszerűen folytatja, az 1874. XXXV. t.-cz. 55. § ában a kir. közjegyzőkre vonatkozó kivétellel, a zugirászat kihágását követi el; tekintve hogy vádlott sem ügyvédi, sem közjegyzői oklevéllel nem bir; tekintve, hogy a beadványok díjazás melletti tömeges szerkesztése és beadása ál al, a felek képviseletének üzletszerűsége is kétségtelen ; tekintve hogy semminemű későbbi törvény az- 1874: XXXIV. t.-cz. 39. §-a intézkedése alól az ügyvédi vagy közjegyzői diplomával nem biró községi és körjegyzőket ki nem vette, sőt az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 5. §-ának 3-ik pontja zugirászatról rendelkező szakaszát, a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalt kihágásként, határozottan fentartotta; tekintve hogy a . érdéses szakasz czélja nem csak az ügyvédek és közjegyzők kizárólagos munkaés hivatáskörét jogellenes és avatatlan beavatkozástól megvédeni, hanem és főleg a kellő szakismeret hiányában, a felek bíróság és hatóságok előtti képviseletéből azokra hárulható vagyoni hátrány- és veszélytől őket megóvni; s tekintve végül, hogy ennek büntetlen megengedése mellett a jogérvényeseu fennálló 1874. évi XXXIV. t. sz. 39, §-a teljesen mellőztetnék s az általa tiltott ténykedés szentesittetnék: vádlottat a zugirászat kihágásában a fentiek alapján vétkesnek találni s a kiszabott pénzbüntetéssel megfenyíteni kellett annál is inkább, mivel egyrészt bírósági beadványok szerkesztésére, a felek ily módon való képviseletére szükséges szakérte lemmel nem rendelkezik, mit telekkönyvi beadványainak megdöbbentő nagy számú visszautasított példányai kétségtelenül igazolnak, s mivel másrészt az általa képviselt felek ily hiányos és szakértelem nélkül fogalmazott beadványai által nagy mérvben vagyonilag s egyéb érdekükben károsittatnak. A büntetés kimérésénél ezen utóbbi körülmények, valamiut azon tény, hogy a bíróság részéről a hiányosságuknál fogva visszautasított telekkönyvi beadványok el nem intézhetéséből az illető leiekre hárult vagyoni hátrányok megtérítését tárgyazó kötelességére végzésileg figyelmeztetett, s daczára annak tiltott s károsító fogalmazását mind eddig fel nem adta, súlyosító; ellenben bűntelen előélete s beismerése enyhítő kőrülményekül vétettek számba. (1885. évi ápril 29-éu 663 sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az eljáró kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és Vádlottat &z ellene emelt zngirászati kihágás vádja és következményei alól fölmenti. Indokok: Habár vádlott beismeri is, hogy perenkivüli, de különösen telekkönyvi beadványokat, mint nem ügyvéd, díjazás mellett készített; minthogy azonban vádlott mint körjegyző, saját kerületbeli feleinek megkeresésére, a közigazgatási szabályrendeletben megállapított díjazás mellett, ilyeneknek és egyéb magán folyamodványoknak szerkesztésére köteles; az pedig, hogy akár más kerületbeli fél részére készített volna beadványokat, akár a megállapított dijnál magasabb dijat szedett volna, vádlott ellen az eljárás folyamáu beigazolva nem lett: ennélfogva a vádbeli cselekmény ellene az 1874 XXXIV. t. cz. 39. §-ába ütköző zugirászati kihágás tényálladékát meg nem állapíttatván, őt a vád és következményei alól büntethető cselekmény hiányában felmenteni kellett. (1885 uovember 18-án 25,449. sz.) (A kir. Curia: Az 1883. évi VI. t. cz 7. § ának egyik esete sem forogván fen, a felebbezés visszautasittatik.) [1886. máj. 25-én 1393. sz.] (Az 1883. évi XLIV. t. cz. 81. §-a alapján kimondott felelősség ellen benyújtott fölebbezések bélyegmentessége tárgyában.) A közadók kezeléséről szóló 1883. XLIV. t. cz. 81. §-ában megállapított felelősség iránt hozott határozatok jogossága ellen, az illető községi (városi) elöljárók és 8zolgabirák által benyújtott fölebbezések bélyegkötelezettsége iránt kételyek merülvén fel ; miheztartás végett kijelentetik, hogy az emiitett fölebbezések nem képezik bélyegilleték tárgyát, minthogy azok a határozatok, melyek ellen ezen fölebbezések irányulnak, az ezen határozatok hozatalára illetékes hatóságok által csakis a közadók kezeléséről szóló fentebb idézett törvény rendelkezései által az illető közegekre bizott teendőkre, vagyis közügyekre vonatkozuak ; miből következik, hogy az ezen határozatok ellen irányzott fölebbezések, az illotéki díjjegyzék 85. tét., illetve 1. pontja alatt jelzett azon beadványok természetével biruak, melyekre nézve a községeket és szolgabirákat a személyes bélyegmentesség kedvezménye megilleti. Budapesten, 1886. évi május hó 29-én. (1886. 25,319 &z.) (A borfogyasztási adónak nyílt községekben a borés husfogyasztási adószabályok 23. és 24. §§ ai alapjáu megeugedett utólagos befizetésére vonatkozó beadványok bélyegmentessége iránt.) Kérdés merülvén fel az iránt, valyon a borfogyasztási adónak nyilt községekben a borés husfogyasztási szabályok 23. és 24. §J} ai alapján megengedett utólagos lerovására vouatkozó beadványok bélyegkötelesek-e, vagy sem? Egyöntetű eljárás tekintetéből ezennel kijelentetik, hogy az idézett g§ okban említett borkereskedők, borárulók, szőlőgazdák, szőlőbirtokosok és magánosok ebbeli beadványai, az illetéki szabályok 14. tételének g) pontja értelmében, azon oknál fogva nem képezik bélyeglerovás tárgyát, mert a boradónak utólagos befizetésére a borkereskedéssel és bortermeléssel foglalkozó egyéneknek a törvényes foltételek fenforgása esetén, valamint a bor- és husfogyasztási adószabályok 34 — 61. §§-aiban foglalt rendeletek teljesítése mellett, meg nam tagadható törvényes igényük van; és azok, kik ezen befizetési eljárást igénybe akarják venni, az idézatt szabályok 26. § a szerint nem külöa engedély megadásáért szóló folyamodvány benyújtására, hanem a hivatalos eljárás megíndithitása cíéljából csak a fenti §. a) és b) pontjában említett adatokuak az illetékes pénzügyi közegnél élőszóval, vagy Írásban való bejelentésére kötelesek. E szerint a boradónak nyílt községekben a törvény által megengedett utólagos befizetése nem tekinthető oly kivételes kedvezménynek, mely az arra vonatkozó bejelentések, vagy baadváayok bélyegkötelezettségét állapítaná meg. Budapjst, 1886. juliush) 2 ikán. (1886. 30,570. sz.)