Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-15 / 33. szám

kellene kialakítani a kölcsönös és nemes egymásra hatás s támogatás által. Mindez azonban, fájdalom, sokszor nem történhetik meg; mert hiszen az alap, a társadalmi erkölcs hiányzik. Jól mondja egyik jeles irónk: > . . A test és anyag szerelme, Mely vágyaiban féktelen, Ott lappang szenvedéseinkben, Mint pék a rózsalevelen.« Sok hibával, félszegséggel és előítélettel van telve a mai kor társadalma, melyek aztán gyászosan szedik áldozataikat. Van-e hát nekünk kötelességünk a társadalom kóros bajaival szentben? Minden bizonynyal! Ha szivünkre teszszük kezünket s lelkiismeretünktől kérünk választ, bizonyára szent kötelességünknek fogjuk ismerni azt, hogy ki-ki tehetsége szerint törekedjék azou társadalmi betegségeket elhárítani s mindenki iparkodjék ezen kóros bajok, ferdeségek, rosz szokások megváltoztatásához hozzájárulni. Mert különben azon társadalom, mely beteges állapotai ellen semmit sem tesz, hanem azokat megtűri: maga késziti elő a kellemetlenségeket, a veszélyeket. melyek előbb utóbb a végbukás örvényébe sodorják. Ha tehát a beteges légkörből menekülni, lelkünk egészségét megőrizni akarjuk: akkor hagyjuk el az általános zavar és tévedések labyrinthját s lépjünk azon térre, melyet eszünk, szivünk s lelkiismeretünk első sorban követel : a vallásosság és ekölcsösség mezejére. Akkor bizonyára teljesen fogjuk érezni s egész valónkat át fogja hatni az, amit a költő oly szépen mond: •Boldog a szív, me'ynek fenekén mély érzelem ébred, Mely bün iszapjától szabadon fejleszti virágit, S életutunkra gyönyöri hint rosz, miut boldog idöben.« Igen, de a vallásosság és erkölcsiség igaz követése legalább is az ünnepnapoknak s az isteni tiszteletnek kegyeletben tartását és megünneplését kivánja tőlünk. S ha aztán a harangok megszólalnak és ünnepélyes hangjuk szívhez szólva hí minket az Isten házába, hogy neki a hála és imádás megérdemelt adóját meghozzuk: akkor szépen elmondhatjuk ismét az irás szavaival, hogy: „Ok nem akarnak jőni." Ilyenkor azután van kifogás és nézet-eltérés elég! Az egyiknek üzlete és foglalkozása van, azzal mentegetődzik s így az ünnepnapot is munkanappá változtatja; mintha az egész héten nem gondolhatott volna eleget földi dolgaira. A másikat meg kényelme tartja vissza, a rendes időnél talán tovább engedte át magát a szendergésnek ugy, hogy mire reggelijét elkölti, vagy toilettjével elkészül: akkor már elkésett az isteni tiszteletről. Sokan pedig azt mondják, hogy ők vallásosak ; de v allásosságukat azzal akarják csak takargatni s mentegetni, hogy nekik értelmükhöz mért vallásuk van; mely az ünnepnapok megülését és az isteni tiszteleten való megjelenésüket egészen feleslegessé teszi. — Bizony elég merészség s gőgös önhittség az, midőu egyéni értelmünkben büszkélkedünk és ugy teszünk, persze a téves irányú indifferentizmus és rationalizmus folytán, mintha az ünnepnapok megölésére, vagy isteni tiszteletre, azaz a vallás cselekményének gyakorlására szükségünk nem lenne. A kik pedig korunk szűkkeblű, minden eszményi törekvést ellenző materialismusában találják kizárólag gyönyörűségüket: azok csak a jó anyatermészetet emlegetik; de annak tersmtőjéről az Istenről s tiszteletéről mitsem akarnak hallani, habár jól tudják: hogy még a legegyszerűbb ház sem épül fel épitő nélkül, mennyivel kevésbé keletkezhetett hát a uagy és mérhetlen világegyetem önmagától. De ha az ember a teremtés koronája is, habár testi s szellemi tulajdonainál, s őt a többi teremtmények fölé emelő előnyeinél fogva félistennek mondják is azok, akik az embert nemes oldaláról, a lélek és sziv ártatlanságával itélik meg: azért az ember mégsem képzelheti magát oly óriásnak, hogy látszólagos nagyságában lábai alól ellökhetné a legbiztosabb támaszt: a vallást. De mert az Is tent tagadják: iparkodnak félre dobni a vallást is. Minek is igaznak tartani vagy elfogadni olyasmit, amit elménk be uem foghat. S mégis azt mondjuk, hogy habár az ő mérhetlenségét s végtelenségét felfogni képtelenek vagyunk : csak félszeg felületességnek tartjuk az ő eltagadását. Ugyan nem így vagyunk a legfőbb eszmékkel ? A mióta tudomány van: a jó, szép és igaz eszméjével majd minden tudós foglalkozott. S mégis mily különböző, mily tarka feleleteket adnak azok meghatározásában. Mennyire eltérnek egymástól; holott az a jó, szép, és igaz mindig csak egy s a maga valóságában marad. És azután ebből az fog e következni, hogy nincs sem jó, sem szép,sem igaz? Koránt sem. Mert hiszen akkor nem volna sem erkölcsi rend, sem művészet, sem tudomány. Már pedig ezek létét senki sem tagadja. ,.rv y í r v i J> fe re.

" Csak a felületesség viheti ennélfogva az embert az Isten tagadására és a vallástalauság útjára. Az igazi tudós látva tudása határait, meghajol az Isten végtelen nagysága előtt, s legbensőbb tisztelettel viseltetik az ő mindenhatósága, bölcsessége és jósága iránt. Meg van győződve arról, hogy valamint a bölcsesség kezdete az Ur félelme: ép ugy csak ez alapon teremhetnek az egyesek lelkében s a társadalomban együttvéve, az erkölcsi világ legszebb virágai s legnemesebb erényei. Épen ez okból, mert a társadolom szilárd alapját csak a tiszta erkölcsök képezhetik: már az ó kori műveltség legkiválóbb alakjai s zászlóvivői, Görögország államférfiai is szorosan egyesiték a politikát az erkölcsi renddel; ezért fektették az államtani elveket is az erényekre. Vagy talán nem ily szellemben irta e Plató is politeia-ját? Nem ezért mondja e róla egy franczia iró is, hogy Piato aristokratiája az erény despotismusa. Bizony kár, hogy korunkban a realismus van ültetve a szellemvilág trónjára! Pedig ha más nem, hát Francziaország történelmének gyászos lapjairól okulhatna a mi korunk. Elég legyen XIV. és XV. Lajos korát említenünk, midőn a romboló hatású materializmus hullámai kezdék a vallás és erkölcsöket mint az állam alapját sodorni, s mivel nem vetettek azoknak gátat; meg is tette romboló hatását. Hivatkozzunk e Condillac, Diderot, D'Alambert s másokra? A materializmus megteremtette az ő fölkent apostolait. Lett általános elégedetlenség, romlottság, forrongás és zűrzavar. Megszülemlett a forradalom. Sárba lett tiporva minden szép, jó és igaz a vallással együtt. De hagyjuk e szomorú képeket, kerüljük az eszményi törekvések s vallásos kegyelet ellen működő materializmust, mely romboló hatásában előbb az alapot az erkölcsöket, aztán magát az államot döntené végrombolásba. Járjunk vallásunk legjobb utján; tegyük megazt, amit az erkölcsi rend józan elvei tőlünk követelnek ; ekkor bizonyára ment lesz társadalmunk is a bukás veszélyétől. Csak igy nézhetünk bátran és nyugodtan a boldog jövő elé ! Szabolcsmegye rendkívüli közgyűléséből. (Augusztus hó 10.) Főispán ur 0 méltósága szívélyesen üdvözölvén a gyűlést, előbb sem mint a napi rendre tűzött tárgyakkal tüzetesen foglalkoznék a közgyűlés, előre bocsátja hogy az 1868. évi XXI. és XXII. törv. czikkek életbe léptetéséve), sok tekintetben uj tevékenység szüksége áll be; és azon reményének ad kifejezést, hogy valmint eddig, a megye közönsége a főispán és megyei tiszti kar egymáshoz való viszonyát Szabolcsmegyében a közjó előmozdítására irányult egészséges törekvés jelle nezte; ugy jövőre nézve is fen fog állani a megyei közélet ezen három eleme között a jó egyetértés, melynek alapját a haza szeretet, a haza és a megye javának előmozdítását czélzó kötelesség teljesítése képezi. Végül 0 méltósága a közgyűlés által tárgyalandó ügyek fontosságára figyelnnztetvéu a bizottsági tagokat : a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Olvastatott a m. k. belügyminiszternek a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXL törv. czikk életbe léptetése tárgyában kelt körrendelete Az erre hozott határozat lapunk mai számának » Hivatalos részébenc szórói-szóra olvasható. Tárgyaltatott a m. kir. belügyminiszternek a községekről szóló 1886. évi XXII. t. cz. életbe léptetése tárgyában kelt körrendelete. A vonatkozó határozatot lásd lapunk mai számának hivatalos részében. Olvastatott a m. kir. belügyminiszternek a fegyelmi eljárásról szóló 1886. évi XXIII. t. cz. életbe léptetésére s az ez ügyben kiadott miniszteri szabályrendelete vonatkozó körrendelete. Az e tárgyban hozott határozatot lapunk mai számának ^Hivatalos része« hozza. Olvastatott Harsányi Menyhért, Szesztay Károly és Héczey László bizottsági tagoknak folyó hó 7-én Írásban benyújtott indítványa, amelyben a Henczi sírjának megkoszorúzása folytán történt legújabb események tárgyában, Borsodmegye közönsége által országgyűlési képviselőházunkhoz intézett s pártolás végett megyénk közönségéhez is átküldött feliratát, a mai napon tartott rendkívüli közgyűlésen tárgyaltatni s hasonszellemü felterjesztéssel támogatni kérelmezik : Főispán Ö méltósága e tárgyra vonatkozólag, mindenek előtt azon kérdést tette fel, hogy ez indítványt, amely a közgyűlés tárgyai közzé fölvéve nem volt s amely a tanácskozás tárgyául szintéu ki nem tűzött borsodmegyei felirattal kapcsolatos lévén, önálló indítványnak sem tekinthető, e mai napon általában tárgyalás alá venni lehető-e, vagy sem, s a hozandó határozat törvényes alaki föltételeit biztosítani akarván, a jelen levő t. főügyészt, mint a törvények hivatott őrét, felhívta hogy a következő kérdésre indokolt véleményét terjeszsze elő. »Miután az 1870: XLII. t. cz. 42 §-ának 3-dik bekezdése szerént az alispán a közgyűlés határ napját, s a felveendő tárgyak sorozatát legalább 8 nappal a gyűlés előtt szabály szerüleg kihirdetni köteles: megegyeztethetőnek találja-e a t. ügyész a törvénynyel azt, hogy Borsodmegye átirata a Janszky ügyben, amely tárgysorozatba véve s nyolcz nappal előbb szabályszerűen kihirdetve nem volt, és késői megérkezése miatt nem is lehatott, idézett£törvény 46-§-a alapján, ezen rjndkivüli közgyűlésben, amely az 1886 évi XXI. XXII. és XXIII. törvényczikkek életbe léptetése s özvegyek és árvák 3 folyamodványának elintézése végett hivatott össze, önálló indítvány czimén határozat tárgyává tétessék, és nem tartja-e ez indítványt olyannak, amelylyel a közgyűlés egy ki nem hirdetett megyei átirat tárgyalásával, törvénybe ütköző határozat hozatalára vezettethetik ? Tiszti főügyész indokolt véleményét előterjesztetvén, s az a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatván ; elhatároztatott, hogy a felolvasott indítvány mely az 1870. LXII. t. cz. 46 §-a alapján törvényes határidőn belül lett beadva, s mely önálló inditványi minőségét éppen azon tény által nyerte meg, hogy egy tárgysorozotba fel nem vett ügy, bár törvény hatósági átirattal kapcsolatos ügy tárgyalás alá vételét kérelmezi, s mely a borsodmegyei átirattal elkülönítve is közérdekű és alkalmas tárgyat nyújt a tanácskozásra még azon okból is, mert az 1870 XLII. t. cz. a rendes és rendkívüli közgyűlések között különbséget nem tesz, azonnal tárgyalás alá vétessék s érdemi határozattal láttassék el. Ezen határozat folytán olvastatott a Henczi sírjának megkoszorúzása folytán történt események tárgyábau Borsodmegye közönsége által 211/886 B. gy. szám alatt az országgyűlési képviselőházhoz intézett felirat; s azzal egyidejűleg tárgyalás alá vétetett a Harsányi Meuyhért s társai által benyújtott fentebbi iuditvány : E közgyűlés meggyőződése szerént az osztrákmagyar hadseregnek nemzeti méltóságunkra, alkotmányos életünkre veszélyessé vált szelleme, a borsodmegyei átiratban kérelmezett intézkedésekkel s a hadsereg mai szervezete mellett nem, s csakis az önálló migyar hadsereg létesítése által lévén megváltoztatható: elism'rése mellett a borsodmegyei felterjesztés indokai alapos és jogosult voltának, az önálló magyar hadsereg felállítása iránt, az országgyűlési képviselő házhoz a következő felirat határoztatott felterjesztetni. „Mélyen tisztelt Képviselőház ! Ezredéves multunk fényes és gyászos eseményeivel szemközt, ki merné tagadni, hogy nemzetünk folyton nyilvánuló két legfőbb jellemvonása, mindig az alkotmányához való hű ragaszkodás s uralkodója iránti határtalan szeretet volt. Ily tulajdonságok mellett, hivatva lett volna nemzetünk nagygyá, erőssé, anyagi és szellemi téren inpozánssá nőni ki magát, s ha nem tette, rajta kivül álló körülményekben kell keresnünk okát. És ez ok, hogy az uralkodó hatalom által, alkotmányos jogai gyakran nem tartatnak tiszteletben; gyakran kényszerült életföltetelévé lett két jellemvonásának, mesterségesen ellentétbe hozott kötelességei között, miutegy önmagában meghasonlani, Sokat tűrt, sok sérelmet szenvedett legtöbbet azoktól, akikért legtöbbet áldozott! Nagy lelke azonban még az élete ellen irányzott merényleteket is megbocsátotta és elfelejtette. Hányszor volt rá eset, hogy a római-német császátság, amelynek feje királyunk volt nekünk is, kétségbeejtően válságos helyzetbe jutott ? Hányszor történt meg, hogy sülyedni indult a Habsburg-dinasztia hajója, s csak egy billentés, — nem, csak a többször megbántott magyar nemzetnek veszteg maradasa: és ma Európa arcza másképpen nézne ki. Az uralkodó körök rokonszenvének legkisebb jele, jogos kivánataink teljesítésére vonatkozó bár látszólagos igyekezet is, mindig kibékített, elhallgattatott benünket. Mily bensővé lett azért örömünk, mily végtelenül boldogítóvá megnyugvásunk, midőn két évtizeddel ez előtt alkotmányos követelményeink s felséges uralkodó házunk és a kormányzata alá helyezett országok közötti elleutétek ünnepélyesen és örökre elenyésztetve lettek ; midőn királyunk apostoli személye állami önállóságunkat, kizárólagos önkormányzati jogunkat elismerte; a köztünk s az osztrák-magyar birodalom törzsországai közt fenn forgott vitás kérdesek elintézését szentesitte, s ezen legkegyelmesebb tettei biztositékául a birodalom minden országának alkotmáuyt adott. Ez idő óta valóbau minden megváltozott. Hódoló tisztelettel szeretett királyunk felkent fejére tétette koronánkat, 8 ez által a szeretet és kegyelet kötelékeivel elválhatatlauul szentséges személyéhez tűzött bennünket; tetteivel, nyilatkozataival, példájaival, minden lépésével előbbre vitt, lelkesített, megnyugtatott, hazafias tevékenységre ösztönzött; meggyőzte a czivilizált világot, hogy a legalkotmányosabb uralkodót mi vagyunk szerencsések magunkénak nevezni. Felszabadult béklyóiból az elzsibbasztott nemzeti tetterő, rövid egynéhány év alatt fényes bizonyságát adva munkaképesség és szorgalmának ; tudomány, művészet, ipar, mezőgazdaság és kereskedelem figyelemre méltó lendületet vettek; a szabadszó őszinte hangjai hozták rezgésbe minden magyar szívét; a szabadon nyilvánulható nemzeti önérzet lelkesítő buzdító, éltető hatása miut a nap fénye és melege az elrejtett erők csiráit is életre hozta, nevelte és gyümölcsözővé tette. Miden megváltozott, csak két dolog nem: a nemzet őszinte kegyeletes ragaszkodása alkotmányához királyához és az osztrák-magyar hadsereg hagyományosnak nevezni szeretett szelleme. Régen volt e tekintetben indokolt gyanúnk. Többször éreztük már a tűszúrásokat, mint e szellem nyilvánulásait; e hadsereg fiai által előttünk kaszaboltattak le békés polgárok e. nyilt utczán, vagy törvényeink által szentnek nyilvánított tűzhelyük előtt. Ezer diadalt látott nemzeti zászlónk, rongynak nevoztetett. megczáfoltatott és megbecstelenittetet

1. A szabadságharc,unk ellen küzdő Henczi tábornok sir ja nyilvánosan tüntetőleg, mondhatjuk kibívólag megkoszoruztatott azon a napon, amelyen a szabadságharcz legdicsőbb fegyvertényének kegyeletes ünnepét ülte a magyar. E sérelmeket is, bármennyire fájtak, hajlandók voltunk egyesek fölhevültségének, vagy tapintatlanságának beszámítani és megbocsátani Beláttuk azt, hogy a közjogi tekintetek iránt fogékonynyá nem tett, kiválóan öszbirodalmi szellemben, minden alkotmányos érzék mellőzésével u:velt hadsereg minden tagja magyar, vagy csak Magyarországgal rokonszenvező is nem lehet. Da midőn legközelebb a Hsnczi sirját megkoszorúzó Janszky tábornok, több társa mellőzésével, soron kiviil előléptettetett; midőn egy másik tábornok, aki Janszky tettét helytelennek tartotta s e meggyőződésének, kormányelnökünk előtt, kifejezést is adott, váratlanul nyűg-