Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-29 / 13. szám

Y. évfolyam. 11. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 29. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lieteiilíint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre » Negyedévre 1 , A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fdlszólamlások Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező kaideinéayek, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmenteflen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyet hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija aoronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haauenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Egy igazságtalan törvény. Sok törvény alkottatott már Solon óta olyan, amely az igazság és méltányosság jellegével nem birt; de mert vagy a hatalom, vagy az államhatalmat közvetve gyakorló törvényhozó testület által hozatott, tehát mint ilyen, akarva, nem akarva respektáltatott. A magyar törvényhozás szintén nem egy ily hiányos és a gyakorlatban károsnak bizonyult törvényt alkotott már. De talán egyik sem volt oly igazságtalan és méltánytalan, mint az, amelyet az igazságügyi miniszter f. évi január 19-iki kelettel, „A telekkönyvi betéteknek a földadókönyv és az állandó kataszter adataival megegyező szerkesztéséről, és a telekkönyvi rendeletek pótlásáról s módosításáról" a képviselőházhoz beterjesztett. E törvényjavaslatnak a községi jegyzőkre vonatkozó pontozatai magukon viselik azt a szeretetleuséget, amelylyel a magasabb körök a községi jegyzők iránt egy idő óta viseltetnek. Eme telekkönyvi törvényjavaslat egyenesen eltiltja a községi jegyzőket a telekkönyvi okiratok szerkesztésétől, és ez által megfosztja azokat a mellékes jövedelem egyik leghálásabb forrásától s jövedelmüknek egy nagy részétől. Ha az igazságügyi miniszternek inkább szivén fekszik az ügyvédek és a kir. közjegyzők sorsa és boldogulása, akik különben eddig is elég jogkedvezményben részesültek részént a perköltségeknek még a per elvesztése esetében való megítélése és a szabad egyezkedés, részént állami adójuknak kétszeres beszámítása által, mint a szegény falusi jegyzők megélhetése: az természetesen a miniszter ur passiója. Arra azonban kíváncsiak vagyunk, hogy mivel érdemelték meg e túlságos figyelmet és szeretetet azok az ügyvéd és közjegyző urak? Mert azt igen is jól tudjuk, hogy az államnak egyetlen egy közigazgatási intézmény sem tesz oly A „NYÍRVIDÉK^ TÁROZÁJ A, A hirlapirás mestersége.*) (Harmadik közlemény.) Második közleményem megjelenése óta, körül-belül hat hét foly le. E hat hét alatt igen sok oly dolog történt, amik miud azon kifejezett nézetem mellett bizonyítanak, hogy oly társadalomnak, mint a milyennek kebelében az »Ébredjünkc hasábjain megjelenő hamis erkölcsi tanok nem csak olvasóra, de még követőkre is találnak, tisztességes ember nem igun szeret írni; hanem félre vonul s átengedi a tollat azoknak, akik szükségből, kenyér keresetből kénytelenek azt forgitui; és akik, ha még hozzá hivatással is birnak, némi előszeretettel is cselekszik azt: nem törődve sem dicsérettel, sem ócsárlásokkal. A hírlapíró, aki hivatottsággal, és képességgel lép a hírlapírói tövises pályára, rendesen tisztában van magával és munkakörével. Igen jól tudja, hogy amidőn ír, kötelességét teljesíti. Jól tudja azt is, hogy legtöbbször nem czikket ír, banem szelet vet, amely ha ki kel (padig legtöbbször ki kel) vihar lesz belőle s először is a szerkesztőségi helyiség ajtaját ostromolja meg. Jaj annak a szerkesztőnek, aki valamely nyilvános állást, vagy közhivatalt elfoglaló egyénről mer gáncsolólag irni. Azonnal secundánsokat küldenek nyakára; vagy pedig ugy meghurczolják egy másik lapban, hogy ugyancsak elég erős legyen indulatainak parancsolni, nehogy végletekre engedje magát, vagy tollát ragadtatni" Pedig hát azoknak a nyilvános állásban levő egyéneknek egyátalában nÍDCS igazuk, ha a hírlapíró (föltéve méltányos ») Lásd a 7-dik számot. Szerk. fontos és annyi szolgálatot, mint a községjegyzői intézmény. Ha minden más szolgálattól elnézve, csupán az adó és katona-ügyet tekintjük is, lehetetlen elismeréssel nem adózni a községi jegyzőknek, az állam fennállását biztosító e két faktor körüli ténykedésükért, amit el nem ismerni épen az ország kormányának: legalább is gyenge láterőre valló hiba. De ha már a községi jegyzőket meg fosztja is az igazságügyminiszter törvényes javadalmuknak egy részétől; elvárta volna az igazság isten-asszonya, akinek ha szemei be vannak is kötve, de fülei nyitva vannak, hogy az elvont hasznot más valamivel, például a fizetés felemelésével pótolja. Erről azonban az igazságügyminiszter ur szépen megfeledkezett. Mert hogy a telekkönyvi uj törvényjavaslat által czélbavett jövedelem-csonkitás, a községi jegyzőknek jogos és törvényes fizetését támadja meg, igazolja az a köztudomásu tény, hogy az okmányok és kérvények szerkesztésének dija országszerte a köztőrvényhatóságok által van szabályozva. Lehetetlen tehát még csak fel is tenni oly vastag igazságtalanságot épen az igazságügy legfelsőbb őrénél, hogy méltányos és pedig teljesen megfelelő kárpótlásban ne részesítené a javadalmuk élvezetében megcsonkított községi jegyzőket, Méltán elvárja tehát ugy a községjegyzői testület, valamint a közvélemény, hogy a megfelelő kárpótlás nem fog megtagadtatni az azt kérel néző jegyző uraktól annál is inkább; minthogy a községjegyzői fizetés megállapítása alkalmával, a 400 frt. minimum kimondásakor, erősen hangsulyoztatott, hogy a falusi jegyzőnek a mellékes jövedelem lehetővé teszi a 400 frt. fizetésből való megélhetést. De meg azt sem kell felednie a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy a nélkülözés és nyomor nagyon rosz tanácsadó. A jólét és gazdagsag birtokában nem nehéz feladat megmaradni a becsület és jogos) megjegyzései vagy bírálata fölött haragra gerjednek és háborút izennek annak a szintén nyilvános állást elfoglaló 8 a közönség szolgálatában álló hírlapírónak, akire anDyi szem néz. A hírlapíró a közönségnek ír, nemcsak; de sőt gyakran a közönséggel érez és helyette gondolkozik. Szerencsés hírlapíró az, aki eltalálja közönségének goudolatát és érzelmeit. Az ilyen a legjobb hírlapíró. De épen azért, mert a hírlapíró a közönség helyett gondolkozik és vole érez szükséges, hogy az a közönség saját fejét ne engedje beveretni; hanem adjon kifejezést ő is helyeslésének, vagy rosszalásának egyik-másik hírlapi czikk fölött. Ne tegyen ugy, mint Nyíregyháza város közönsége tesz ma a »Nyírvidékc szerkesztőségével. Amitől mindenki tartózkodott, amihez nyúlni egyetlen erkölcsi testület sem akart: a >Nyírvidék« szerkesztősége megtette. Az itt Nyíregyházán megjelenő »ÉbredjÜok< czimü hírlap szerkesztőjének garázdálkodásai miodeu jobb ér zésü embert felháborítottak már Nyíregvházán. Nincs ma Nyíregyházán egyetlen tisztességes urí ember, akit az »Ébredj(lok< szerkesztője m<?g ne hurczolt volna, a legnemtelenebb dolgokkal gyanúsítva egyiket u?y mint másikat; lett légyen az főispán, alispán, polgármester, főkapitány, törvényszéki bíró, miniszter, kormány, sat. Nagyon természetes, hogy végre fel kellett szólalni valakinek az »Ébredjünk« alig minősíthető üzelmei ellen. És midőn minden oldalról csak azt hallottuk, hogy erre leginkább a sajtó van hivatva: a »Nyirvidékc ki lépett a síkra. Midőn a »Nyirvidék< ezt tette, lelkében meg volt győződve, hogy kötelességet teljesít annál is inkább, mert tudatával bírt annak, hogy a lap nem csak a szerkesztőé hanem az azt fentartó közönségé is; és hogy a sajtónak bárkivel szemben is joga van kimondani a valót, kimondani az igazat. ösvényén; mig a szükség és nyomor közt nagyon nehéz megállani rajta. Szomoruau igazolják ezt a gyakori felfüggesztések, a fegyelmi vizsgálatok, lemondások és nyugdíjazások. Van még ez igazságtalan törvényhez egy szavunk. Midőn az igazságügyi miniszter ur e törvényjavaslatot benyújtotta, úgy látszik nem gondolt arra, hogy a jegyzők kezéből kivett jövedelmet abban az értékben juttassa az ügyvédek és közjegyzők kezeibe; nem gondolt azokra, akiknek zsebéből az a jövedelem-hanyad kikerül, nem gondolt az ügyes bajos közönségre. Ez még nagyobb hiba az elsőnél. Hiszen az a szegény falusi ember, aki telekkönyvi okiratot készíttet jegyzőjével, legtöbbször és legnagyobb részben most is vagy kézi munkájával, vagy fuvarozással törleszti az irási munkadijt. Mi lesz belőle az uj törvény életbe léptével ? Miként és honnan teremti ki azt az ügyvéd és közjegyző által önkényileg megszabandó összeget? A községjegyzőt legalább szabályozta a köztörvényhatóság által megállapított díjszabás; de ki fogja megvédeni a szegény ügyfeleket egyik-másik kapzsi ügyvéd és közjegyző harácsolásától ? Erről a törvényjavaslat szintén megfeledkezett. Igen méltányos intézkedés lesz tehát, ha a törvény arról is gondoskodik, hogy a községi jegyzők köréből elvont okmányok iratási dija szab.ilyozva, illetőleg meghatározva legyen. így az után, ha a községi jegyzők kárpótolva, s a körükből elvont okmányok szerkesztési dija szabályozva leend: némileg elviselhetőbb lesz az az ujabb teher, amelyet a kérde^es törvény a nép vállaira szándékozik rakni; inert azért teher marad az még rendszabály.izott valóságaban is. Meddig birja majd az a szegény nep: anuak az Isten, meg a végrehajtók a megmondhatói!? (y.) A » Nyírvidéki tehát nem késett kimondani az ijazat, a valót és leleplezte a közönség előtt az >Ebredjünkc szerkesztőjének, ennek a nyiregvhá/.ai erkölcsbírónak, a leghamisabb igazság és álerkölcsiség palástjába burkolt alakját. Ott állott a jellem-csontváz teljes meztelenségében a közönség előtt. Aki csak ránézett, megvetéssel fordult el tőle. Saját pártja megszüntetett vele minden solidáritást mindaddig, amíg nem tisztázza magát; sőt küldői séget menesztett ki kebeléből, amely a vádakat megvizsgálja. A küldöttség beadta jelenlését. A jelentés egy a párt ég Mikecz Józ»ef által közmegegyezés utján választott becsületbiróhágnak ad uott ki. A becsületbíróság össze is ült; da Mikecz József megbízottjai vis-za-léptek abból az indokból, mert Mikecz József, daczára a pártbóli tényleges visszavonulásának és azon Ígéretének, hogy % becsület biróság határozatáig passive fogia viselni magát, akczióba lépett úgyannyira, hogy a március 15 ki ünnepélyen ügyét a közönség elé ter jeszté, nem csak; de sőt lapjában az »Ebredjünkc-ben is folytatta védekezését; de m-g azért í«, mert Mikecz József a párt el lökéhez B-niczky Miksihoz intézett leveliben határozottan kijelentetne hogy ő (t. i. Mikecz József) illetékes bíróul csak a pánot ismerheti el ; tehát becsületét nem enged, a (i b-c<ület biróság által) meghurczoltatni, tunem majd védekezik ő a párt közgyűlése előtt. Külöuös neme az önigazolásnak. Da Mikecz József még mást is tett. Folyó hó 20án megtámadta a »Nyirvidékc felelős szerkesztőjét fényes nappal az utczán.Tehát az önbíráskodás terére lépett akkor, amikor fölötte a becsület biróság lett volna hivatva határozni. . Még több is történt. Mikecz József, mint a nyíregyházai >Általános ipartársulat* elnöke, az ellene felmerült becsületbeli ügy folyama alatt, többször tlnökösködött; a városi képviseleti gyűlésekben részt vett, ott dikezióaptt.