Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-29 / 13. szám

NVÍRVIDÉ TE" A cseléd-törvény egy nagy hiánya. Bármily szivesea ismerjük is el azt, hogy az 1876. XIII. t. cz. a legszerencsésebb és legsikerültebb kodifikatorius alkotásaink közé sorolható: nem tagadhatjuk el, miszerint ezen kitűnő törvénynek is egy nagy fogyatkozását mutatta meg a gyakorlati élet, egy oly fogyatkozását, mely annak legszebb czélzatait fenyegeti gyakran legteljesebb fiaskóval. Az 1876. XIII. t. cz.-ben megállapított cselédrendtartásnak egyik főczélzatát képezi: a szolgálati szerződéseket törvényes formai garancziák által emelői fel a jogrend körébe, azokat a törvéayes jogrend sanctiója alá helyezni. És ezen legfőbb czélzat a leggyakrabban meg lesz hiúsítva az 1876. XIII, t. cz. azon hiánya folytán, hogy a törvény sem a gazdát, sem a cselédet nem kötelezi arra, hogy a szolgálati szerződés létrejöttét, illetőleg annak felbontását vagy megszűntét bejelentse a helyhatóságnak. Mert mit mutat a gyakorlati élet? Azt, hogy a szolgálatba való szegődés vagy a szolgálati szerződés felbontása nem a törvény szabványainak szellemében; nem azon formai garancziák mellett történik, a melyek abban megállapitvák: hanem történik rendesen az illető szerződő felek önhatalmú kénye-kedve szerént. Amilyen ős amennyi feltételeket képes az egyik szerződő fél a másiktól kicsikarni, olyan és annyi kellékektől lesz a szerződés keletkezése vagy megszűnése függővé téve. A cseléd ugy és annyira zsákmányolja ki a gazda kényszerhelyzetét, és megfordítva a gazda is szemben a cseléddel, ahogy nekik tetszik; és ezzel meg lesz hiusitva a cselédrendtartás legfőbb feladata és rendeltetése. Mit czéloz a cselédrendtartás, mi képezi annak rendeltetését? Az hogy azon sajátos természetű kétoldalú szerződési viszonyok törvényes oltalmat találjanak egyik vagy a másik oldalról eredhető visszaélések ellenében; hogy egyrészt a cseléd törvényes oltalmat találjon azon alárendelt szolgálati viszonyban gazdájának rendesen tulsulylyal biró hatalma, az ezzel való visszaélés ellenében; másrészt a gazda is támaszt nyerjen a törvényes formák garancziájában szemben cselédjével, aki esetleg a gazda azon kényszerhelyzetét, hogy más cselédet nem kaphatna, tetszése szerént zsákmányolja ki. A főváros és nagyobb városaink segíteni igyekeztek már az 1876. XIII. t.-cz. ezen hiányán, s cseléd bejelentési hivatalokat stb. szerveztek; de a vidéki adminisztráczióban ezen anarchikus viszonyok orvoslás nélhül hatalmasodnak el mindinkább napról napra. Hol rejlik a baj fészke? Ott, hogy a szolgálati szerződés megkötése vagy felbontása nincs ellenőrzésnek és nyilvántartásnak alávetve. És hol van a megoldás? Abban, hogy a szolgálati szerződés megkötésének és megszűnésének bejelentése mondassék ki kötelezőnek, a nyilvántartás vezetése pedig bizassék a községi elöljáróságokra. Egy szolgabíró. Postai takarékpénztárak Magyarországon. Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter, kinek reszortjába a posta- és távirdai ügy is tartozik, egész váratlanul a képviselőház asztalára letette a postatakarékpénztárak behozatalára vonatkozó törvényjavaslatot. A magyar törvényhozás elé még igen kevés oly törvényjavaslat került, melyet az ország és ennek népképviselete oly sokszor sürgetett és amely annyira megfelelt volna a várakozásoknak, mint a javaslat a postatakarékpénztárakról. Első sorban azért üdvözöljük a törvényjavaslatot, mert egyetlen egy oly paragrafusa sincs, mely a magántakarékpénztárak ellen irányulna, Bőt ellenkezőleg, határozott intenciója a javaslatnak, hogy csakis a szegény osztály vegye igénybe az intézményt, mely a magán takarékpénztárhoz sem eddig, sem ezentúl ugy sem fordulna. Már a 3 '/a százalékban megállapított kamatlábnak is az az intenciója, hogy a magántakarékpénztárak kommittensei el ne vonattassanak, mert hazai takarékpénztáraink rendesen többet, jelenleg is igen gyakran 4'/

2 5 És nem akadt ember, aki legalább figyelmeztette volna Mikecz Józsefet, hogy amikor valakinek becsülete, tisztessége, jellen.e oly mérvben és alakban van megtámadva, mint az övé, legalább is nem tisztességes dolog nyilvános helyeken megjelenni és szerepelni. Ez nem jól van igy. Az ily közöny utoljára is keserű gyümölcsöket teremhet, amelyek épen annak a közönyös közönségnek ronthatja meg gyomrát. Ily viselkedés mellett nem követelhetünk senkitől erényes és becsületes viselkedést a társadalomban. Vagy mondjuk ki, hogy a becsület ma már nem egyéb, mint egy a forgalomból kiesett értékét-vesztett pénz; ekkor az után nem lesz szükség a becsületet védelmeznija becstelenekkel szemben, nem lesz szükség tisztelettel hajolni meg az erény és nemes jellem előtt; ekkor az után a hirlap-irókat a közerkölcsiség védelmében nem korbácsolják meg, nyugalmukat és kedélyüket nem zaklatják a rakonczátlankodó elemek. Vagy mondjuk ki, hogy Péter becstelen, és mint ilyen a társadalomban nem számit. Az igazság érdekében azonban ki kell jelentenem, hogy ez nem csak nálunk van igy. így van ez másutt is ma. A hírlap irodalom tekintélye nagyon alá szállott. Szava csak igen keveset nyom a közvélemény előtt. Utána kevesen mennek. Nem csuda. Hívatlanok, rovott jellemek, elzüllött existentiák hit nélkül az égben, reményt vesztve a földön, boszuval keblükben miuden iránt ami szép és nemes, árasztják el napjaikban a hírlapirodalmat s terjesztik a romlott ízlést és rosz erkölcsöket. Annál inkább megbecsülendő tehát az oly hirlap, amely a köz ügyek, a társadalmi rend és tisztesség s avallás-erkölcsi élet érdekében sikra száll; félre téve haragot, félelmet és boszút. De e helyett mit kell tapasztalni? Elmondom legközelebb. százalékot fizetnek. Hogy csak a szegényebb sorsú emberek takarék helyéül kiván tekintetni a postatakarékpénztár, az kitetszik onnan is, hogy a visszafizetés nem megy oly könnyen, mint a betét. A betét rendkívül meg van könynyitve, mert a takarékoskodást már 5 krral kezdhetjük meg. A takarékpénztár nem fogad ugyan el csak 50 krnyi betéteket, de kiszolgáltat bélyeglapokat, melyeket az illető 5 kros levélbélyeggel leragaszt és ha a lapnak 10 bélyeg-helye be van töltve, a postatakarékpénztár már mint 50 kros betétet bevezeti és kezeli, de még nem kamatoztatja, mert az csak egy forinttal veszi kezdetét. Ha még megemlítjük, hogy betéteket eszközölhet bárki korkülönbség nélkül, körülbelül igazolva lesz, hogy a betét csakugyan nagyon meg van könnyítve. Nehézkesebb azonban a visszafizetés. 25 frtig különös kívánatra, kifizet ugyan a postatakarékpénztár felmondás nélkül is ; de már 26 frttól 100 frtig csak 15 és 100 frttól 500 frtig csak 30 napi felmondás mellett. Akik tehát a postatakarékpénztárakat fogják igénybe venni, azok nem tartoznak a magán takarékpénztárak betevői közzé, mert a postatakarékpénztáraknál a felmondási hosszú határidőin kivül még az is szükséges, hogy a felmondás írásbelileg történjék és az illető tartozik igazolni, hogy csakugyan a saját betétét kéri visszafizetni. Megállapítja ezenkívül a törvényjavaslat, hogy a betét maximuma 1000 frt., mely összegen felül a postatakarékpénztár nem fizet kamatokat. E maximum megállapításának is az a czélja, hogy a nagyobb betevők továbbra is a magántakarékpénztárakra legyenek utalva és általában nagyon óvatos a törvényjavaslat a tekintetben, hogy a takarékpénztárak érdekeibe ne ütközzék. Az 1000 frtnyi betét-maximum ellen fel hozható ugyan az, hogy különböző nevek alatt 3—4 könyvre eszközölhet egy és ugyanazon fél betéteket és ez által ki van játszva a betét-maximumra vonatkozó határozat. Gondoskodva van azonban a törvényjavaslatban arról is, hogy ilyesmi elő ne fordulhasson. És ha mégis sikerülne valakinek a határozatot kijátszani; például 3 különböző név alatt szerepelne a postatakarékpénztár, ha erre rájön, ami a nagy ellenőrzés mellett vajmi könnyű lesz, csak egy ezer forint után fizet kamatokat, ellenben a másik kétezer forint után, az esetleg már fizetett kamatokat is levonja. A kis betevőkre mindenesetre nagy jótétemény lesz a postatakarékpénztári intézmény és örvendünk, hogy a magyar törvényjavaslat több oly lényeges előnyt nyújt a betevőknek, minők a külföldi hasonló intézeteknél nem léteznek. Igen sokra becsüljük azt a határozatot, hogy elköltözködés esetében sem kell megszüutetni a takarékoskodást, a betétek az uj tartózkodási hely postaintézete által is folytatólagosan elfogadtatnak; úgyszintén ha az elköltözködő félnek szüksége lenne pénzre, betéteit uj tartózkodási helyén is felmondhatja, és a fenálló szabályok szerént fog a betét kifizettetni. Egy további nagy előnye a törvényjavaslatnak az, hogy a postatakarékpénztári betétek ellen nem lehet végrehajtást eszközölni és a postatakarékpénztári hivatalnokok csak is csőd esetén tartoznak nyilvánosságra hozni, hogy az illető félnek betéte van. A szegény népnek lesz tehát oly helye, hol megtakarított pénzét nem csak kamatoztatják, hanem megóvják, még a végrehajtó elől is. íme ezek a törvényjavaslat ama kiválóbb határozatai, melyeket különösen is kiemelni akartunk. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat az országgyűlés által egyhangúlag fog megszavaztatni; de ered- ! ménye csak ugy lesz, ha a nép tanítói éj lelkészei már most figyelmeztetik hiveiket a behozandó uj intézményre és ugyanezt cselekszik a gyári ós iparos munkások felügyelői Az intézmény népszerű lesz, de már jó eleve meg kell ismertetni a néppel az előnyöket, melyeket a postatakarékpénztárak nyújtanak. Igy tettek Ausztriában is, hol a tanítók és lelkészek igen sokkal járultak ahhoz, hogy a nép minden nélkülözhető fillérét a postatakarékpénztárba viszi és ahol az intézmény csakugyan váratlan kifejlődést nyert aránylag nagyon rövid fennállása óta. Mi a magyar népet józanabb és okosabbnak is tartjuk, mint az ausztriai vegyes fajú népet és azért hiszszük, hogy fejlődés tekintetében a magyar postatakarékpénztárak nem fognak az ausztriaiak mögött maradni. A postatakarékpénztár azonban nem csak közgazdasági, hanem és talán első sorban társadalmi intézmény is. Épen ezért ismételjük, hogy azok hivatvák az intézményt népszerűsíteni és felvirágoztatni, akik a néppel és munkásokkal közvetlenül érintkeznek. Reméljük, hogy ezek megteszik kötelességüket. M. P. Köz ügyek. (Az iparüzleti bejelentések és engedélyezések, valamint a czégbejegyzések után az illetéki díjjegyzék 13-ik tétele IV. I. és 16. a) pontjai szerént járó százalékos illetékek kiszabása és elszámolása tárgyában) 1885. évi 3864. szám alatt a következő körrendelet küldetett a kir. pénzügyi hivatalokhoz. »Az iparüzleti bejelentések és engedélyezések, valamint a czégbejegyzések után az illetéki díjjegyzék 13-dik tétele IV. I. és 16. a) ponja értelmében járó 10% illetékek, az 1877. évi januárhó 24-én 62,246. sz. a. kelt körrendelet és az adóhivatali utasítás IV. fejezetének 29. §-a (280. és 281. lap) szerént, eddigelé a kir. adófelügyelők által lettek kivetve, és a kir. adóhivataloknál az egyenes adók alnaplójában mint iiparüzleti dijak* számoltattak el. Miután azonban a szóban forgó iparüzleti dijak kiszabása az illetéki szabályokon alapszik; miután továbbá ezen illetéki természetüknél fogva, a kivetések ellen az egyes felek által intézett felebbezések felett, csakis a közvetett adók és illeték-ügyek ellátásával megbízott pénzügyigazgatóságok vannak hivatva másodfokulag határozni; és miután az emiitett dijak czimén a kincstárt megillető bevétel már az 1884. évi államköltségvetésben a »dijak* végösszegéből levonatván, jelenleg a »jogilletékek* 2-ik rovatában előirányzott »százaléki illetékek* összegében bentfoglaltatik: mindezeknél fogva a fenthivatkozott határozmányok megváltoztatása mellett ezennel rendeltetik, hogy az emiitett 10% illetékek kiszabása ezentúl a kir illetékkiszabási hivatalok (Budapesten a kir. központi dij és illetékszabási hivatal) által foganatosíttassák; és hogy ezen hivatalok által kiállított fizetési meghagyások alap ján, a felektől beszedett illetékösszeg a kir. adóhivataloknál az I. czimü lajstromban, és pedig a százalékos illetékek elszámolására szánt 3. főrovatnak >üzletbejelentések és czégbejegyzések* czimü a) alrovatában bevételeztessenek. Tekintettel arra, hogy az illetékkiszabás alapját képező iparigazolványok és engedélyek, valamint czégbejegyzések a fennálló szabályok értelmében az illetékes iparhatóságok, illetőleg a kir. váltótörvényszékek által kir. adófelügyelőkkel közöltetnek; egyúttal kötelességévé tétetik a kir. adófelügyelőknek, hogy jövőben minden egyes hozzájuk beérkezett ilyen értesítést, a netán járó illeték kiszabására szükséges adó-adatokkal ellátva, rögtön vevény mellett adják ki a fizetésre kötelezett fél lakhelyéhez képest illetékes kir. adóhivatalnak (a Budapesten lakó felekre nézve a központi dijés illetékkiszabási hivatalnak) oly felhívással, hogy az értesítést mint illetékköteles kiszabási iratot azonnal vezesse be az AJ czimü számfejtő könyvbe, a vonatkozó bekönyvelési adatokat pedig tüntesse ki a visszaküldendő vevénybeu. A központi dij- és illetékkiszabási hívatalilletőleg a kir. adóhivatalok kötelesek a bekönyvelést rögtön eszközölni, és az illetékeknek az illetékkiszabási hivatal által eszközlendő kirovása, a kiállított fizetési meghagyások kézbesítése, valamint az előirt tartozások behajtása ős az I) lajstromba való elszámolása iránt, az általános illetékkezelési szabályok értelmében, pontosan eljárni. Végre megjegyeztetik, hogy jelen körrendelet kiadásáig a kir. adófelügyelöi által tényleg már kivetett iparüzleti dijak ez eddig érvényben volt szabály szerént szedendők be, és az egyenes adók alnaplójában bevételezendők. Ellenben azon értesítések, melyek alapján a kivetés a kir. adófelügyelők által még nem foganatosíttatott, jelen körrendelet értelmében való eljárás végett, az illető kir. adóhivatalnak rögtön kiadandók. Budapest, 1885. márcziushó 4-én.« (A cselédadóval tartozásban levő különben választási joggal bírók nevei) a választói jegyzékből nem hagyhatók ki, amenyiben az 1874. XXXIII. t. cz. 12 §-nak 5. pontja szerént csak az nem vehető fel a választói jegyzékbe, aki a választó kerületben fizetendő egyenes adóját- le nem fizette; a gazda által fizetendő cselédadó pedig, csak a gazda által csak a cselédje helyett engedélyezett, de a cseléd által megtérítendő adónak tekinthető. (A magy. kir. Curiai határozat.) (Az ipartestületek levelezésének portomentessége tárgyában) a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minisztérium f. évi februárhó 8-án 5049. sz. a. a következő rendeletet bocsátotta ki:»Az 1884. XVII. t.-cz. 127 § a értelmében az ipartestület a hozzátartozó iparosokra és segéd-személyzetükre nézve az I. fokú iparhatóságnak az idézett törvény Ill-ik fejezete A) B) és C) betűk alatt meghatározott teendőit végzi. Az ipartestület a jelzett ügyekre nézve e szerént az első bíróság (szolgabíró, városi tanács, rendőrkapitány, Budapesten a kerületi elöljáróság) helyett működvén, ilyen ügyekben az 1865. október 2-án kelt portomentességi szabályzat II. czikkének 1. és 2. pontjának (Postai tarifák 18. §. B) 1. és 6.) értelmében a portomentes hatóságokkal, hivatalokkal s közegekkel, valamint a községi elülj áróságokkal váltott levelezése a levél és kocsipoatánál portoméntesen szállítandó; ha az illető leveleken vagy küldeményeken a küldő neve s e záradék >iparhatósági ügyben portomentes* vannak s a feladó hivatalos pecsétje van alkalmazva. Tanügy. Meghívás. A szabolcsmegyei tanítóegyesület központi választmánya f. é. aprilishó 8-án d. e. 10 órakor Nyíregyháza városa tanácstermében rendes gyűlést tart, amelyre a választmány helybeli és vidéki tagjai tisztelettel meghivatnak. A szabolcsmegyei tanítók jól felfogott érdeke igényli és követeli, hogy ezen választmányi gyűlésen, a választmány tagjain kivül, a tanítói járáskörök is minél számosabb egyén által képviseltessék magokat; hogy az igen fontos tárgyak felett eszmecserét váltva, kölcsönös egyetértéssel intézhessék el ügyeiket. A választmányi gyűlés tárgysorozata : 1. Elnöki jelentések. 2. Gróf Dessewffy Aurél ő méltóságának leköszönő levele a tanitóegyesületi elnökségről. 3. A közgyűlés által kiküldött bizottsági jivaslat előterjesztése az országos tanitói nyugdíj-törvény módosítása ügyében. 4. A képviseleti tanitógyülés által kitűzött és elkészített művekről szóló bírálatok felolvasása. 5. Az e folyó évben tartandó tanitóegyesületi közgyűlés idejének meghatátozása. 6. Az elnökséghez írásban beadott indítványok tárgyalása. Kelt Nyíregyházán 1885. márcziushó 26-án. Pazár István, tanitóegyesületi alelnök. ÚJDONSÁGOK. (Sz) Az ez idei első évnegyed lapunk mai számával lejárván; tisztelettel kérjük tartozásban levő előfizetőinket, szíveskedjenek az esedékes dijakat beküldeni, esetleg az előfizetést megújítani. (§.) Nyíregyháza város szabályrendeletének a tísztujitásnál megfigyelondő kvalifikáczióra vonatkozó pontját az illető miniszter elvetette; tehát a törvény intézkedésétől nem akart eltérni. Menyire üdvös ez intézkedés a reudezett tanácm városok, tehát Nyíregyháza városára nézve is, azt majd a beválasztandó tisztviselőknek hivatalukban való eljárása fogja megmutatni. A közelebb megtörténendő tisztujitásnál tehát, a törvény által is meghatározott kor és erkölcsi minőség kifogástalan voltán kivül, bármely állásra bárki is megválasztható, akit legalább 10 képviseleti tag ajánl. -+- A nyíregyházai ipartestület végre folyó márcziushó 25 én megalakult. Az alakuló gyűlésen Krasznay Gábor polgármester ur elnökölt. Az előadó Dem könnyű köte-