Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

V. évfolyam. 9. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 1. (SZABOLCSI HIRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik heten kint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Hgész évre 4 frt. Félévre '2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő folszólamlások Jóba, Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendök. X lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri kozles esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij lejében, minden egyes hirdetés után 30 kr tizottetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk rjszére a kiadó hivatalbau (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A nyilvános és magán iskoláztatás. Az átalakulás és haladás korszakát éljük; serényen foly a munka minden téren. Lázas buzgósággal iparkodunk helyrehozni multunk mulasztásait. Lázas munkáinkban ugy szólván a meggondolásra sem marad időnk ; a kísérletezés tapogatódzás fokán állunk. Ezen tapogatódzás, átmeneti állapot legsajnosabban tapasztalható a nevelésügy, különösen a leánynevelésügy terén. Itt- ott vannak jó leányiskoláink, de ezek üdvös hatásának felfogására éretlenek vagyunk ; nem tudjuk hasznukat venni. Leányiskoláink felső osztályai majdnem üresen állanak. Ha szülék vagyunk a tanítókat, ha tanitók vagyunk a szüléket okoljuk. Vádoljuk tanítóinkat, hogy az ismerethalmazt, a tudást tekintik főczélnak, nem a kedély müvelését; hogy gyenge fegyelmezéseikkel szerénytelenné teszik gyermekeinket. Vádoljuk a szüléket, hogy nem törődnek gyermekeik haladásával, nem támogatják kellőleg az iskolát. Igazunk lehet itt is, ott is, de eme kölcsönös fontolgatásnak leányaink valják kárát, velők kétszeresen egy későbbi nemzedék. Igazuk vau a szüléknek különösen ott, hol a nagymérvű tananyaghalmaz ellen panaszkodnak. Magán iskolákban, pedig ezekben tanul leányaink háromnegyed része, sokkal magasabb Ígéreteket tesznek mint a minőket beválthatnak; a felső iskolákkal lépnek meggondolatlan versenyre. A felső leányiskolákban, különösen a közel múltban egy oktávával magasabb fokon kezelik az oktatást, mint ahogyan azt a növendékek előkészültsége kivánja. A magán iskolák évről évre sok változásnak vannak alávetve, mely változások még a rendes mértékű tananyagnak elvégzése elé is le nem győzhető akadályokat gördítenek. Ezen iskolák (tisztelet a kevés számú kivételnek) megállapított rendszer és czél nélkül haladnak. Tantervhez nem ragaszkodnak, hanem a beállható körülményekre bízzák magukat; vagy, ami leggyakoribb a szülék ezerféle kívánalmai viszik az igazgatói szerepet az iskolában. Ha a dolog lényegébe pillantunk, ezen egy cseppett sem ütközhetünk meg. A magánintézetek fentartói legtöbb esetben az öufentartás nehéz tusájában élvén; hogy kellő szánni növendéket, helyesebben mondva kellő anyagi hasznot biztosítsanak, minden utat- módot megragadnak czéljuk eléréséhez; minden szüle előre kikötött kívánságának eleget akarnak tenni. Az egyik szüle a német nyelvet, a másik a francziát, a harmadik a kézi munkát, a negyedik a zongorát, stb. stb. kivánja különösen taníttatni. Az igéret megvan, de minő lehet a kivitel ?! A magán iskolák fentartói, hogy a szülék igényeinek eleget tegyenek, Francziaországból franczia, Németországból német, Augolországból angol, Belgiumból kézimunka tanítónőt hozatnak; jó előre gondoskodván arról hogy eme külföldi tudományos fontos egyének hírével jókora port verjenek. Megérkeznek a hírneves tudósok, beállítanak az iskolába. Mily nevetséges helyzet ez: növendék tanítónőt, tanítónő növendéket bámul? Most kérdem, tanithat-e egy ilyen nyelvünket nem biró nevelőnő magyar gyermekeket rendszeresen? Hiszen a nyelvismeret is csak akkor válhatik alapossá helyessé, ha a tanitó növendékével saját anyanyelvével hasonlítja össze az uj nyelv sajátságait, elteréseit. Avagy az idegen nyelvek elsajátításához csak szajkómódoni tanulás kell ?! A magán iskolák eme ferde eljárásának azon kóros hatása is van, hogy a magyar közönség félrevezettetik. Mintha hazánk tanitónőképezdéi nem kellő műveltségű nevelőnőket képeznének! Régi hibánk, hogy mindig kedvesebb az, amit a külföld produkál! A magán iskolák eme ferde eljárásából magyarázható ama sajnos körülmény, hogy magyar uraink házaiknál idegen nevelőnőket alkalmaznak. Hazánk tanitó és tanitónőképezdéi a külföld előtt is kellő elismerésben részesülnek. Az idegen nyelvekben is kellő és alapos oktatásban részesittetuek különösen a tanítónők ugy, hogy e nyelveket taníthatják. így vagyunk mi minden téren. Saját gyermekeink epedve lesik egy-egy silányabb állás elnyerhetését; az idegenek özönnel kapják a jó konczokat! A magán iskolák fentartói idegen tanerőkre költvén pénzüket, állandó tanerők helyett bejáró tanítókat, esetleg tanároké -alkalmaznak. Lélektani kövezetesség, hogy az oly tanitó, tanár, aki 8—11, 2—4 óráig saját intézetében fárad, még ha legnagyobb lelkiismerettel öleli is fel a magánintézet ügyét, saját elsőrendű munkájának elvégzése után oly lelkesedéssel, mely a növendékek kellő éber figyelmét biztosítaná, nem taníthat. Mi a következmény?! Nagy felületesség, külső máz, minden állandó becs nélkül. A magán iskolákban a szülék igényeinek teljesítésére azon idő használtatik fel, amikor a bejáró tanerők a saját ügyeikkel vannak elfoglalva. Ám lássunk egy ily órát, az intézetnek egyik osztályát, például a 6-ikat. Ezen osztály növendékei részint az intézetben nyerték az alapot, részint a külső látszat által félrevezetett szülők, nyilvános iskolákat már végzett gyermekeiket a német nyelvért, kézi munkáért stb. a magán iskolába adják; nagyon gyakran azon téves nézetből indulva ki, mintha az felső iskolát pótolna. A magán intézet ha népes, a 6-ik osztályban 6, 10, 15 növendék van. Vegyük a minimumot. E 6 növendék közzül 2 a németet, 2 a francziát, 1 a kézimunkát, 1 a zongorát tekinti fő tantárgynak. A 6-ik osztály növendékei ily vegyes czélúak. Épen ily arányban vegyesek a többi osztályok is. Sőt vaunak szülék, akiknek majd e tárgy, majd ama tárgy nincs ínyükre; tehát mellőzni kérik. A magasabb osztály növendékei nem mindenben csoportosíthatók az alsókkal, megfordítva meg épen természetellenes. Kérdés tehát, hogy lehet-e ennyi különféle igénynek megfelni? Eíen intézeteken is rajta van koruuk jellege, látszat, külső máz, belső érték. s állandó becs nélkül. Hazánk jeles paedagógusa, Felméry Lajos, akinek a nőnevelés érdekében irt czikkeit külföldiek is örömmel veszik át, a magán intézetekről igy nyilatkozik. „A magánintézetek karakter nélküli nevelése árasztotta el a társadalmat oly nőkkel, akik ; állhatatlanok mint a víz; első tekintetre mindenben hisznek és még sem hisznek semmiben, azaz pillanatnyi érzékleteíkben hisznek." Valóban a magán iskolák oly helyeken, mint Nyíregyháza is, teljesen fölöslegesek ; csak fényűzési czikkeknek tekinthetők. Hasonlítanak a divat uj czikkeihez, melyek méregdrágák, külső mázuk félrevetésre, pillanatnyi időre alkalmas, minden maradandó és állandó becs nélkül. Nyíregyháza büszke lehet nyilvános iskoláira. Ott vanuak az ág. hitv. evangelikus, rom. kath. izraelita iskolák, rendes felszerelésekkel, tágas tantermekkel, ami legfőbb képzett tanerőkkel, akik első kötelességüknek ismerik a lelkiismeretes tanítást. Örömmel tapasztaltam, hogy emez intézetekben városunk intelligens családoknak gyermekeik elég szép számmal vanuak képviselve. Miért nem járathatnák ide a többiek is!? A nyilvános iskolázás jellemképző, amely nem anyagi javakért, hanem nemes czélokért küzd. A nyilvános iskolákban elérhető állandó valódi becsű sikert, a magán iskola semmi esetre sem pótolhatja. (—in.) Szabolcsmegye évnegyedes köz gyűléséből. (Februárhó 24.) Főispán ur őméltósága a közgyűléshez intézett üdvözlet után a gyűlést inegnyitottnak nyilvánítván : főjegyző az alispáni évnegyedes jelentést olvassa fel. Az alispáni jelentésnek a születési és halálozási esetekre vonatkozó passusára, főispán ur őméltósági megjegyezni kivánja, hogy amennyiben a jelentésből az tüaik ki, hogy némely köz ségben feltűnően több, más községben psd'g jelentékenyen kevesebb a halálozási eset: nem volna-e czébzerü utasítani a közegészségi bizottságot eme viszás helyzet okainak kipuhatolására és a vizsgálat utján elérendő eredményhez kép >st megfelelő javaslatnak benyújtására. Jósa András főorvos a főispáni javaslatot nem hiszi czslhoz vezetőnek mindiddig, a nig a szükséges ada • tok összegyűjtve nincsenek.Azt azonban nagybajnak találja, hogy a halottkémi bejelentések nagyon pontatlanul és hiányosan küldetnek be Ennek okát pedig az intézmény rövid életében találja. Reméli azonbtn, hogy már ez év végén concrete'ib javaslatai állhat elő. Az alispáni jelentésnek a közegészségi ügyet tárgyazó része tudomásul vétetik. A népnevelési ügyre vonatkozó alispáni jelentés elolvasása után Lukács Ödön a tanfelügyelői előterjesztésre kíván reflektálni. Elismeri, h)gy a tanfelügyelő nem terjeszkedhetik ki miuden apró résddtre. Azt azonban nem fogha ja meg. inikép történhstin, hogy 5440 tauköteles nem jár iskolába, még is a büntetés pénz nincs arányban a mulasztásokkal. Elismeréssel említi fel a tiszai járás szolgabirájának Erdőhegyi Barnának erélyes és hazafias eljárását, mint akinek járásában alig vannak iskola mulasztások. (A közgyűlés megéljenzi Erdőhegyi Barna szolgabírót). Fek.nliti továbbá szóló azon vis/ás eljárást, mely szerént a tanfelügyelő csak a létező községi faiskolák létszámát jeleuti bo; de a nem létezőkről, ós a nem rendeltetés szerinti kezelés alatt állókról, avagy épen müvelés nélkül parlagon heverőkről azonban hallgat. Szóló tudomása szerént vannak községek, ahol a faiskola ki van hasítva, de nem a kellő czélra használtatik fel; vanuak ismét községek, ahol még ki sincs hasitva ilyen terület. Ő a községi faiskolákat ugy nemzetgazdasági, mint erkölcsi tekintétekből is igen fontosaknak tartjs. Kívánatos tehát, hogy a tanfelügyelő utasíttatnék, miszerént jelentélében nevezze meg pontosan azt is, hogy hol nincsenek faiskolák, és hol vannak elhanyagolt állapotban; úgyszintén a pusztai iskolák állásáról is tegyen jelentést; mert, mint hitelesen tudja szóló, még a nyíregyházai tanyákon sem iskoláztatnak rendesen a tanköteles gyermekek. Kállay Zoltán szolgabíró a 265 frt iskola-mulasztási büntetés pénzt, a mai általános szegénység mellett, nem kevesli. Egyebekben pártolja Lukács nézetét s kívánatosnak tartja, hogy a tanfelügyelő, a tanyai iskoláztatás kiviteli módozatát illetve, javaslatot nyújtana be. Főjegyző: A tanfelügyelővel nem rendelkezhetünk. Azonban itt van a közigazgatási bizottság. Ez felhívhatja a tanfelügyelőt ugy a pusztai iskolák, mint a községi faiskolák számbavételére, valamint az oly faiskolák megjelölésére is, amelyek nem a rendeltetésnek megfelelőleg használtatnak. S az után intézkedjék a közigazg. bizottság, a tanfelügyelői jelentéshoz képest. Lukács Ödön felel Kállay Zoltán szolgabírónak s kijelenti, hogy a szegénység nem gát az iskoláztatásnál. Sok iskolaköteles gyermek az utczán csavarogva pazaMai számunkhoz egy egész ív, és Török Péter „Mag-árjegyzéke" van mellékelve.