Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

„N Y í R V I r> É K" rolja a drága időt; holott azt, kivált hidegben, sokkal kellemesebben tölthetné el az iskola falai közt. Különben, - folytatja szóló.- ha ki kell mondanom az igazat, kimondom, hogy tudok egy községet, ahol 4 osztályú iskolának kellene lenni, és csak a 3-difc osztalyba jar egy tanuló, a többibe egy sem. (Hol? Kérjük megnevezni a községet !) Magnevezem. Ez a község Ujfehertó. (Rövid ideig tartó zúgás.j Ez után olvastatik tovább az alispáni jelentes. A katona-beszdlldsoldsi, betegápolási, közmunka és jegyzői nyugdíj hátralékok járásonkénti felolvasásánál az a meglepő eredmény tűnt ki, hogy a tiszai járásban csupán csak 163 frt 85 kr. közmunka tartozás van hátralékban ; mig a többi járásokban 2—3000 frtra mennek a hátralékok. ' Mezössy László-. Éppen most dicsérte meg Lukacs Ödön tagtársam a tiszai szolgabírót az iskoláztatási ügy körül kifejtett buzgalmaért; és ime itt is ő tűnik ki a legszorgalmasabbnak többi szolgabíró társai közt. En ezennel felkérem Erdőhegyi Barnabás urat, hogy tanitsa meg a többi collegákat arra a titokra, amelynek kétségen kivül biitokában van. (Éljen! Derültség.) Kállay Zoltán szolgabíró nem kívánja ugyan mentegetni magát, egy másik collegájának kidicsérésével szemben; de önmaga iránti kötelességének ismeri figyelmeztetni a közgyűlést, hogy a dicséretnél és megrovásnál figyelembe veendők a nehézségek és kedvező körülmények is. A titok, amire Mezössy ur meg szeretné a szolgabirákat tanítani, Kállay szerént az, hogy igen könnyű annak a szolgabírónak eljárni tisztében aki 6—8 évig egy helyben működik. De különösen nehéz szólónak, aki csak 1 év óta vezeti hivatalát. Zoltán János alispán legjobb meggyőződése szeréut állíthatja, hogy Kállay Zoltán rövid hivataloskodása alatt megfelelő eredményt ért el. (E kijelentés megnyugvással fogadtatott.) Főispán: Kállay szolgabíró ur megrovás alá nem jöhet. Az 5 normális viszonyok közt működő szolgabiróra nézve azonban én kimondandónak látom, hogy ha a közelebbi májusi közgyűlésig, a hátralékok behajtása körül, kedvezőbb eredményt nem mutatnak ,fal, ellenök a vizsgálat el fog rendeltetni. (Helyes! A határozat ez értelemben ki is mondatott.) Az alispáni jelentés felolvasása után Pscherer József közgazdasági előadó sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy az alispáni jelentésben, a »Községi kisebb és nagyobb birtokossági közös és magán csordák számára tartott bikák és kanok megvizsgálására* vonatkozó megyei szadályrendelet alapján megválasztott bizottság eljárásának eredményéről, említés sem tétetik. Szóló szerént ez a gyűlés volna hivatva a tenyész állatok megvizsgálását ellenőrizni. Hogy mily fontos a tenyész állatok nemesítése, — mondja szóló, — azt fölösleges magyarázgatnom. A mai gazdasági válságok idejében a régi gazdálkodási rendszert meg kell változtatni,s a fősuly az állatnemesitésre fordítandó. Nincs tudomásom arról, ha, valyon eme bizottság tett-e valam.t vagy sem e tekintetben ; annyit azonban jelezhetek, hogy a szolgabíró urak igen közönyös álláspontot foglaltak el ez ügyben annyira, hogy még csak részt sem vettek a bizottsági gyűlésekben, holott annak hivatalból tagjai; sőt még a bizottság határozatait sem hajtott,ik végre. Kérem tehit utasíttatni az alispánt, az e bizottság határozatainak a szolgabirák által leendő végrehajtására. Főispán szintén utasitandónak véleményezi az alispánt, hogy a Pscherer József közgazdasági előadó ur által felemiitett ügy, nemkülönben a községi számadások és költség-előirányzatok állapota is fePüntettessék az alispáni évnegyedes jelentésekben. Főjegyző: A községi számadások és költségelőirányzatok fel vannak ugyan véve a tárgysorozatba rendesen; de csak a beterjesztettek. Szükségesnek látom azonban, hogy a be nem terjesztett számadások és költség-előirányzatok is ki legyenek tüntetve az alispáni jelentésben. A határozat ez értelemben mondatott ki. Olvastatott a jegyzői nyugdíj intézeti szabályrendelet tárgyában leérkezett belügyminisztevi leirat; amely az állandó választmány javaslata értelmében, tudomásul vétetik s másolatban a megyei jegyzői egylettel és Kállay Ferencz főszáravevővel, miheztartás végett, közöltetni rendeltetik. (Folyt, köv.) ÚJDONSÁGOK. (sz) Ugy a n. é. olvasó közönségtől, mint a t. cz. beküldőktől szíves elnézést kérünk lapunk mai számának fogyatékos beosztásáért, ós a beküldött czikkek elinaradásaért. V Szabolcsmegye kir. tan Te! ügyelője egy érdekes felhívást intézett a megye vagyouosabb birtokosaikoz és előkelőségeihez, amelyben meleg szavakkal hivja fel figyelmüket a községi gyermek menhelyek vagy ovódák szükséges voltára. Kifejti a felhívás, hogy hazánkban a 7 éven aluli gyermekeknek 50%-a hal el; tehát a nemzet létszámának fele pusztul el, mielőtt a 7 éves kort elérné. E szerencsétlenségnek pedig egyik oka az, hogy nem ápoljuk, nem védjük és óvjuk eléggé gyermekeinket. Múlhatatlanul szükségesnek bizonyult tehát, hogy a községekben gyermekmenhelyek és ovódák állíttassanak fel. Minthogy pedig a községek, vagyontalanságuk miatt, e szent és üdvös czélra csak igen keveset, sok helyütt pedig épen semmit sem áldozhatnak: a jobb móduaknik nagyobb birtokosoknak vált honfiúi kötelességükké, hogy arról komolyan gondolkozzanak és tehetségük szerént járuljanak azoknak felállításához. Ajánljuk, ez ügyet mi is a nagy közönség szives figyelmébe ; és hazafiúi tisztelettel kérjük, hogy segélyükkel és befolyásukkal, a köz éjekben felállítandó gyermek menhelyek avagy kiadcdóvódák ügyét felkarolni, annak mielőbbi létesítését elősegíteni s ekkép a nemzetnek, a magyar fajnak fenntartásához, annak anyagi és szellemi fejlesztésének elősegélpséhez járulni kegyeskedjenek. (!) Wouwermann Ferencz a nyíregyházai kir. törvényszéknél joggyakornok, közelebb u^yauahoj a törvényszékhez jegyzőül neveztetett ki. = Dr. Békessy Ignácz magyar kir. honvéd-huszár ezredorvos nyíregyházai állomásáról Luqosra helyeztetett át. (§) A közegószségi ügyről nem a legkedvezőbb dolgokat jegyezhetjük fel. Az időjárás kedvezőnek mondható ugyan januárhóban; mindamellett a megbetegedés és a halálozások nagyobb számmal fordultak elő, mint az előző hónapokban. Leginkább a légző szervek hurutos és lobos bántalmai fordultak elő. A T.-Dobon még a mult évi szeptemberhóban keletkezett hólyagos himlő járvány ma is pusztít. A járvány kezdetétől f. é. januárhó végéig megbetegedett 259, meggyógyult 145, meghalt 55, ápolás alatt maradt 17. Különban a községben már szűnő félben van ; a tanyákon azonban, ahol egy cselédházban 4-5 család is össze van zsúfolva, naponkint növekedőben van. — A halottkómi intézmény csak lassankint termi meg a kívánt gyümölcsöket. Az eredmény még mindig csekélynek mondható. A főorvosi jelentés szerént a 7 éven alól elhalt és nem gyógykezelt gyermekekről a közigazgatási bizottság által rendelt nyilvántartási könyv kivonatát, f. é. januárhóban, csak Jármy Jenő szolgabíró küldötte be. Ez bizony nem a legszebb világot vet a rendeletek végrehajtására. A halottkémi kimutatás 75 községből 129,535 lakosról érkezett be; ellenben 63 községből 84469 lélekről nem küldetett be a főorvoshoz. A beküldött halottkémi kimutatások szerént januárhóban 7 éven aluli gyermek elhalt 303, gyógykezeltetett 63, tehát 79.907% nem gyógy kezeltetett. 7 éven felüli egyén elhalt 209, gyógykezeltetett 90, nem gyógykezeltetett 52.153%-i. Ha a halálozás egész éven át hasonló arányban állana, az átlagos élettartam 26.95%, évet tenne. f Rakamazon a mult napokban egy rejtélyes gyilkossági eset hozta izgalomba a közönséget. Egy az ottani »Sárga« nevü vendéglőben szolgáló szobaleány ugyan is egyik szobában, ahová tisztogatás végett ment, halva találtatott. Mellette az asztalon egy forgó pisztoly hevert. A bonczolásnál kiderült, de meg a forgó pisztoly is elárulta, hogy a halált éppen az asztalon talált pisztoly okozta. A kiderítendő kérdés most már az, hogy ki lőtte ki a pisztolyt; mert az öngyilkosság teljesen kizárva van.A vizsgálatot Bary József kir.törvényszék jegyző vezeti. X A rakamazi harangozó a mult hetekben a temp lom előtt megfojtva találtatott. A gyilkosság elkövetésével a harangozó sógorát gyanúsítják. Es ember-ölés előzményeit illetve, a következőkről értesitik lapunkat. A meggyilkolt harangozó veje volt egy ottani már elaggott és gyengült házas párnak. A harangozó és neje ugyan is rávették az öregeket, hogy csekély vagyonukat engedjék át nekik, amiért ők az öregeknek tisztességes életjáradékot adnak természetbeu. Az első évben pontosan kiszolgáltatták az életjáradékot; de már a 2-dik 3-dik és későbbi években semmit sem akartak a gyermekek tudni az életjáradékról. Az öregeknek nem maradt más hátra, mint a perlés. Beperelték tehát vejüket és leányukat. Minthogy pedig a szerződést irásos okmánynyal nem tudták igazolni, a bíróság a vőnek oda ítélte a főesküt. A vő az esküt, amelynek hamis voltáról az egész község meg vo'it győződve, letette. A gyilkosság indoka tehát eme perbeli tényben rejlik és aligha alaptalanul. (!) Figyelmeztetjük a kert és szólótulajdonosokat, hogy igyekezzenek a gyümölcs és más fákat a kártékony rovaroktól és hernyóktól legkésőbb márcziushó végéig megtisztítani; nehogy megbirságoltassanak. Felhívás! Mely szerént azon nyíregyházai és vidéki lakosok, akik az országos budapesti kiállításra mint kiállítók jelentkeztek, minthogy a kiállításra bejelentett tárgyak folyó évi márcziushó l-ső napjától ugyanazon hó 15-éig Budapestre beszállitandók, ezennel felhivatnak: hogy a felküldés módozatainak előzetes megbeszélése végett, alulirt hivatalos helyiségében, haladék nélkül jeleutkezzenek. Úgyszintén az előbiráló tagok is, előírva lévő kötelességeiknek tanulmányozása végett, szintén jelentkezésre hivatnak fel. Kelt Nyíregyházán, 1885. februárhó 28 án. Krasznay Gábor, a »Budapesti Országos kiállító helyi bizottság* elnöke. Pár szó az „Ébredjünk" szerkesztőjéről a nagy közönséghez. Mellőzve az ^Ébredjünk* f. é. 6-ik és 8-ik számában rám vonatkozólag, minden indokolás nélkül, megjelent és csakis azok iróját jellemező aljas rágalmakat és piszkolódásokat amenyiben Mikecs Józsefhez, az alább kifejtett és minden kétséget kizáró bizonyossággal beigazolt becstelen tények után, ez életben szavam nem lehet, az igazság érdekében kötelességemnek ismerem ezennel ünnepélyesen kijelenteni, hogy a »Nyirvídék« f. é. 6-dik számáb-m megkezdett s a 7-dikben folytatott »A hirlapirás mesterséges czimü tárczaczikket én irom. Mikecz Józsefnek, az a gyanúsítása tehát, mintha ama tárczaczikk Vass Mihály úrtól származnék, teljesen alaptalan. Azok a minősithetlen hangú sértések és nem művelt emberhez, még kevésbé hírlap szerkesztőhöz illő fenyegetőzések, igen természetesen Vass Mihály ur személyéről vissza és egyenesen reám hullanak. Mert Mikecz József előtt az, hogy ki irta ama tárczaczikket, amely különben becsületét még távolról sem érintette, csupán iskolai minősítését jelezte, mégpedig a legtisztességesebb modorban, közömbös dolog; irta légyen bár azt az ország, vagy a világ legelső capacitása. Az a tárcza czikk az ő tudományos műveltségét egyszerűen a O fokra szállította le. É-i ez előtte elég volt arra nézne, hogy annak iróját, csakis ő hozzá illő módon meghurczolja és meggyalázza. Minthogy pedig én az »Ébredjünk« szerkesztője által használt fegyverhez hasonlót sem nem tudok, sem nem akarok használni; komoly és tárgyilagos polémiára pedig őt többé érdemesnek nem tarthatom: a további szót átadom a »Nyirvidék« szerkesztőségének. Nyíregyháza, 1885. február 28. Kmethy István, hírlapíró. Egy erkölcsi péltlánykép leleplezése. Aki figyelemmel kísérte az »Ébredjünk« czimü hetilapnak fenállása óta tanúsított magatartását, eltekintve antiszemitikus irányától, amelylyel mi ez úttal foglalkozni egyátalában nem akarunk, meggyőződhetett arról, hogy mint hirlap legkevésbé sem felel meg feladatának. Nem felel meg sem irodalmi, sem társadalmi tekintetben. Irodalmi szempontból tekintve az »Ebredjünk«-öt, még a ponyva irodalmi termékeknél is alantabb áll. Ezek legalább ugy helyesírásilag, mint technikailag ugyahogy, de mégis megállják helyüket. Ellenben az »Ébredjünk« szerkesztője még csak fogalommal s'em bir a nyelvtani és helyesírási szabályokról. Ir ösztönszerűleg, a kiejtés szerént, minden nyelvtudományi és irálytani ismeret nélkül. Társadalmi tekintetben pedig nem felel meg föladatának azért; mert a helyett, hogy a társadalmi bajokon segítene, azokat csak szaporítja tapintatlan eljárásával s az egyes osztályoknak egymás ellen való lázitásával. Nagyon természetes tehát, hogy ily lap a müveit olvasó igényeit ki nem elégítheti; aminthogy az »Ébredjünk«-öt müveit olvasó oly czélból, hogy abból valami jót, szépet, nemest és igazat merítsen, nem is veszi kezébe. Legfeljebb kíváncsiságból tekint bele néha. Magasabb szellemi élvezetet tehát nem is keresett benne, nem is várt tőle a közönség. És e tekintetben már-már ki is békült volna vele ugy a nagy közönség, mint a többi helyi hirlap; ha a személyeskedésnek az irodalomba épen Mikecz József által behozott és egyedül hozzá illő sajátságos bangja nem kezd uralkodóvá és állandóvá válni benne. Mindenek fölött bálványozza ós dicsőíti önmagát, természetesen mások kisebbítésével. Az »Ébredjünk« szerént Nyíregyházán csak egy jó és a kor színvonalán álló hirlap van, az »Ébredjünk«, amely egyik helyi kphoz sem hasonlítható (Igaza van, mert az csak magához hasonlít) ; csak egy okos ember, csak egy igaz hazafi, csak egy becsületes ember van, s ez az egy az >Ebredjünk« szerkesztője: Mikecz József. Jaj annak, aki görbén talál e nagy férfiura nézni; vagy aki elég merész száz oldalú képességéből csak egyet is kétségbe vonni! Azt azonnal törpe emberkének, fogadatlan prókátornak, zsidóbarátnak, hazaárulónak, korbácsolni valónak, bérencznek, irodalmi brávónak, konczon rágódó kuvasznak, borostyánt legelő fülésnek, semmiházinak, becstelennek, (Lásd az »Ébredjünk« bármelyik számát.) stb. stb. nevezi »orbe et urbk. Az őnevét nemerészelje szájára venni senki, mert ő »Krisztus< Nyíregyházán (azzal a különbséggel, hogy őt világboldogító tanaiért sem a zsidók, sem a keresztyének nem fogják keresztre feszíteni); de ő mindenkit bemocskol ronda tollával, akit csak útjában talál. Előtte nincs tekintély semmiben ; sem politikában, sem hazafiságban, sem irodalomban, sem erkölcsiségben. Ő az egyedüli példánykép mindenben. Aki nem ezeket olvassa ki az »Ébredjünk«-ből, arra el lehet mondani, hogy: nem tud olvasni. Ezt igazolja az a legközelebb tapete-re került polémia is, amely az »Ébredjünk« és a »Nyírvidék« hasábjain folyik. Elmondjuk röviden e polémia előzményeit. Akadt egy ember aki elmondta véleményét a »Nyirvidék« hasábjain az »Ébredjünk«-ről és annak szerkesztőjéről, férfiasan és müveit egyénhez illő hangon; amely vélemény egyszersmind a miénk is, és &jobbizlésü közönségé is. A czél azonban, hogy t. i az »É

r>redjünk« tisztességesebb hangon szóljon czikkeiben közönségéhez, még csak részben sem lett elérve, Mikecz József az »Ébredjünk« szerkesztője oly hangon és modorban felelt ama jóakaratú felszólalásra, amely a hírlapirodalomban ma páratlan. Mikecz József válasza természetesen nem maradt viszon-felelet nélkül, amelyre 6 ismét a legaljasabb modorban rohant képzelt ellenfelére; nyakon veréssel és kutyakorbácscsal fenyegetvén: ha még egyszer legkisebb támadást is mer intézni becsülete ellen; sőt ez újkori hírlapírói érvelésre, a »Nyirvidék« szerkesztőségi személyzetét is kegyes volt figyelmeztetni. Mikecz Józsefnek e fenyegetése nem csak hogy fölment bennünket a vele való szóba állás kötelessége alól; de sőt egyeneseu megtiltja azt. Mi tehát el is hallgattuk volna az egészet, ha Mikecz József azzal nem áll elő,hogy mi, a »Nyírvidéki szerkesztői személyzete becsülete ellen haj tó vadászatot folytatunk; és ha piszkolódásai közben minden lépten-nyomon mocsoktalan s »gyermek kora óta féltve őrzött és élete s vagyona koczkdztatásval is mindeddig szeplötlenill megőrzött becsületét« nem hánytorgatja. Ez a becsületre való örökös hivatkozás, és a mellett mások becsületének a sárba hurczolása: végre is arra birtak bennünket, hogy amit sohasem bántottunk Mikecz Józsefben, aminek érintésétől is őrizkedtünk: Mikecz Józsefnek azt a példányszerü becsületét a maga valóságában mutassuk be a nagy közönségnek, annak a közönségnek különösen, amelynek Mikecz József minden áron vezére akar lenni. Általánosan elfogadott igazság az a keresztény társadalomban, hogy aki embertársai fölött ítéletet akar mondani, az fölötte álljon azoknak. Aki egyesek, testületek és pártok morális és hazafiúi hibáit, tévedéseit ostorozni kívánja; annak ha nem is épen isteni, de legalább félisteni tulajdonokkal kell bírnia. Lássuk, ha valyon Mikecz József, ez a nyíregyházai erkölcsbiró, bir-e ily tulajdonokkal ? Kezdjünk az apraján, végezzük a nagyján. Történt, hogy Maurer Károly a »Szabolcsmegyei Közlönye szerkesztője hirlap utján felszólittatott, hogy adna számot a drezdai antiszemita gyűlés alkalmából gyűjtött pénze ről. Maurer Károly számadástételében a többi közt avval vádolja Mikecz Józsefet, hogy a drezdai uti költségből 10 forintot fölvett s mind ez ideig nem számolt be vele. (Lásd »Szabolcsm. Közl.« 1884 máj, 15rőli számát). Eme vádra Mikecz József az ^Ébredjünk* 1883 évi májushó 25-rőli számában szórul-szóra ezeket válaszolja: »Ez ismét (t. i. Maurer vádja) nem egyéb, mint a zsidó parancs szóra ifj. Maurer Károly által ellenem kitervelt gonosz hazugság; mert hogy én a drezdai uti költségből nem kezeltem fel egy fillért sem, elég azon egy körülményt felemlítenem, hogy midőn Gerzsábek