Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-27 / 52. szám
.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A »NYLRVIDÉK« MELLÉKLETE nem felel meg s nehogy dijra érdemes kiállítók elutasittassanak: a választmány, utólagos jóváhagyás reményében, a kitűzött összeget a díjazási alap terhére még 33 frt és 60 krral növelte. Ezen összeggel a díjazást a következőleg foganatosította: Egy éves üszökért : 1-ső dij 40 frank aranyban: Stompf János. 2-ik » 30 » 3-ik » 20 » 4-ik > 20 » 5-ik > 5 frt. o. ért. 6-ik » 5 » » » Feldheim Emánuel. Wiener Hermán, ifj. Koder József, id. Koder József. Tóth Mihály. Két éves üszökért: 1-ső dij 40 frank aranyban: id. Stompf István. Horváth Ferencz. Szloboda János. Posta András. Szloboda István. Petrik Józef. Raisz János. 2-ik » 30 » > 3-ik » 30 » » 4-ik » 20 » » 5-ik » 10 frt. o. ért. 6-ik » 10 » » > 7-ik » 3 > 60 kr. Midőn a fentebbiekben foglalt jelentésünket a tekintetes egyesületi választmánynak benyujtjuk, maradtunk Rakamazon, 1885. junius 17-én, a bíráló bizottság nevében : Szentkirályi János, Miklós Ferencz, e. titkár. elnök. A fentebb közölt jelentések adatait összesítve, kös n N vj O CO A díjazás helye Bemutatott állatok Kiosztott dijak Jegyzet, s n N vj O CO A díjazás helye « > «o N •.0 V > a b.3 :o > >0 M> N ís s s > •=, -a N M > a Ny >>'£ ÖO C n :o Jegyzet, 1 2 3 4 B.-Szt-Mihály Nyíregyháza Nyir-Bátor Rakamaz 10 6 9 38 1 2 7 28 3 4 8 1 14 12 24 67 12 9 9 11 4 9 12 3 3 5 15 16 23 23 Ezeken kívül 33ft 60kr.készpénzben Összesen 163 38 16 117 41 25 11 77 és 33 frt 60kr. Mily növényeket termeljen a magyar gazda 1 (A Gazdakörben felolvasta 1885. márcz. 18 Ordódy Lajos.) (Folytatás.) A szóban forgó termelési rayonban nagy jövővel bírnak a tejgazdaságok. Nem azon gazdaságokat értem az alatt, a melyek a tejet mint olyat fogyasztó központokban eladhatják, mert kétségbe vonhatatlan, hogy a tejértékesitésnek ez képezi legmagasabb fokát. S hibát követ al azon gazda, ki oly fogyasztó központok közelében a tejgazdaságra magát nem adja. E viszonyoktól tehát eltekintve, azon tejgazdaságokat említem fel, a melyek a vajtermelést tűzik ki feladatukul. El nem szabad ugyanis felednünk, hogy a vaj oly világkereskedelmi czikk, a mely mindig biztos kelendőségre számithat. Londonba óriási a vajkivitel s ezek közül a legnagyobb rész buttérin vagyis hamis vaj, Amerika és Európa nyugati országaiból. Azt sem szabad felednünk, hogy a vajfogyasztás folyton emelkedik és hogy kis térfogat és süly mellett najy értéket képviselvén, kivitele nagy távolságokra is lehetővé van téve, s hogy sózás által huzamosabb ideig eltartható kereskedelmi czikket képez. Hogy mind e viszonyok mellett, Magyarországon a termelés ez iránya eddigelé fel nem karoltatott, az azon költséges drága befektetéseknek róható fel, a melylyel eddigelé a tejgazdaság járt. Ma azonban e tekintetben a viszonyok gyökeresen megváltoztak. A tejfölöző gépek az ügynek óriási fordulatot adtak; különösen mióta lehetségessé vált azok szerkezetét oda fejleszteni, hogy egy lovas járgány által is hajthatókká váltak. A tejföl, illetve vaj ily módon költségesebb berendezés nélkül kinyerhető, a lefölözött tej pedig borjú- és baromfi-hizlalás vagy hússertéstartás által értékesíthető. Ismételve kell kiemelnem, hogy jelentéktelen befektetések segélyével. A tejgazdaságok utján tehát szintén olcsó trágyához juthatunk. A szóban forgó termelési vidéken a takarmánytermelés már általános felkarolást is nyer. Luczerna, vörös here, baltaczim, répa, csalamádé stb. takarmánynövények termelése széltibeu divatoz. El nem mulaszthatom azonban fölemlíteni, hogy a csalamádénak itt is nagy szerepe, mondhatni, hogy az ipar-növényeken kivül legnagyobb szerepe kell hogy legyen. Figyelmeztetnem kell azonban, hogy eltekintve a Dunántúl gazdagabb televényes vidékeitől, melyek termő-erő tekintetében az alföld talajával versenyeznek, a csalamádé-növény szokásos müvelésén változtatni kell. Ugyanis a gazdag humusos talajon szórva vetjük a csalamádét. Ellenben a kevésbé gazdag talajokon ezt a külterjes módszert nem utánozhatjuk. Itt a csalamádénak kapanövényül keli kezeltetnie, ugy a mint az Lecouteux »Csalamádé« czimü és fennidézett müvében is ismertetve van. Csak ily mivelés mellett érhetjük el aztán azt, hogy kis területen óriási quantumot nyerjünk belőle. Hogy a besavanyitás e vidéken ép oly fontos jelentőséggel bir, mint az alföldön, azt bővebben fejtegetnem az elmondottak után felesleges. De hamarább is fog elterjedni e vidéken, mint a túlconservativ alföldön, mert itt a gazdák fogékonyabbak az új eszmék iránt, mint amott s a kísérletek elől épen nem zárkóznak el. Olcsó trágya-előállitás tekintetében legnehezebb feladat jut a hegyvidéknek, pedig itt van épen legnagyobb szükség a uagy mennyiségű trágyákra. A hegyvidék kapanövénye kizárólag burgonya, ez és a vöröshere birnak azon szereppel, hogy a kalászosak mivelésének közvetítői legyenek. A szeszgyártás a felvidékre nézve már életkérdés. Az 1884-iki adótörvény a felvidékre nézve kedvező, de a szesztermelési állapotok már épen nem. A szesztermelési technika van roppantul elmaradva. Pedig e téren, mint elébb is emlitém, mondhatni nagyszerű reformok történtek. Csak a Henze-féle gőzölőket említem fel, a melyek segélyével a kukoricza és burgonyából kevertten állitható elő a szesz s ekként lehetségessé válik a saját termelésű burgonyán kivül, kukoriczát is importálni s a rosz burgonyaévekben a termelést kukoriczával folytatni. É vegyes anyagbóli égetésnek tömérdek előnyei vannak s Németországban a gazdasági szeszgyárak, noha kukoriczát nem termelnek, mégis kukoriczával vegyesen égetik a burgonyát. A Henze-féle gőzölőn kivül még felemlítendő a gyors hűtés s a magas concentratióju szesz előállítását lehetővé tevő párolok, mind oly vívmányok, melyek az olcsó termelést nagyban előmozdították. Ezek nélkül ma már a felvidéken ne gyártson senki, de viszont ezen eszközök s az átalányozási adórendszerrel együtt lehetővé vált a felvidéki szeszgyáraknak existentiája is. A baj csak az, hogy a naponkinti 3 hektoliter tiszta szesz előállítása, miut maximumra korlátozott szeszgyárak, lévén az 1884-iki adótörvényben megállapítva, ez által még ha a kukoriczának, miut szesztermelési nyers auyagnak együttes felhasználását combinatióba is veszszük, mégis legfeljebb '/ 8-a a hegyvidéknek űzhet szeszgyártást. Ezért uem szabad elfelednünk, hogy a hegyvidéken gazdaságilag összefüggőn kezelhető nagy birtok nagyon kevés van. Ekként tehát legalább is 7/s-a a felvidéki allodialis birtokoknak szeszgyártásra nem is gondolhat. E vidékeknek a vörös herén és a nyersen takarmányozásra szánt burgonyán kivül valóban nem marad más trágya-anyaguk; ezeknek gazdasági előmenetele iránt praktikus tanácsot adni alig lehet. A szeszadó-törvény olynemü módosítása, hogy 3 hektoliter helyett az 1 vagy 1'/ 2 hektoliter napi szesz előállítás vétetnék miuimumul, a helyzetet uagyou előnyösen változtatná meg. S most áttérek értekezésemnek második részére, melyet szinte kétfelé kell osztanom, a mennyiben foglalkoznom kell azon növényekkel, a melyekkel a reducált búzatermő területek elfoglalandók s másodszor a nagyobb fontosságú kereskedelmi növényekkel. A reducált búzaterület elfoglalásánál első szerepet kell adnunk az árpának. A sör és égetui való árpa állandóan magas ára, az árpatermelés iránti kedvet már is nagyon fölkelté. Nincs okuuk attól tartani, hogy az ái'paárak hauyatlani fognának, Amerika és Oroszország száraz climája az árpatermelésaek éppen nem kedvez, C3ak aránylag kis területek képeznek kivételt. Másrészt még a sörfogyasztás napról napra emelkedik, a jó árpára tehát mindig nagyobb szükség les/.. Csak ugy lehetne baj, t. i. ha feltalálnák csakugyan azou módot, a melyet a német szesztermelők egyesülete pályadíj kitűzése által megoldatni kíván s mely abból áll, hogy mikéut lehetne az árpamalátát kifogástalanul a buzauialáta által helyettesíteni. E pályadíj is arról tanúskodik, hogy a uémet iparosok félnek áltól, hogy a fogyasztás emelkedése nem tartand lépést a termelés nagyobbodásával, hogy ekként az árpa mindinkább drágulni fog. (Folytatjuk.) Vegyesek. Vidéki cséplőgép-tulajdonosok a budapesti áliami közép-ipartanoda igazgatóságától díjtalanul nyerhetnek gyakorlott s gépkezelői tanfolyamot végzett mozgonyvezetőket, kik mesterségükre nézve géplakatosok, kazán és gépkovácsok. Levelek, Moore Mihály intézeti titkárhoz iutézendők, s határozottan megirandók a fizetési feltételek és a cséplési idő tartama. ('Budipest, VIII ker., bodzafa-uteza 28. szám.) Kenőcs a fák sebhelyeire. A fák sebhelyeinek bekenéséhez czélszerüen lehet használni a kereskedésekben kapható közönséges szekérkenőcsöt, egy kefe vagy ecset segítségével a sebhelyek bekenendők, ez idővel megszárad és vízmentes kérget képez; oltóviasz helyett azt használni nem czélszerü, mert a benne levő zsiradék meleg idő alkalmával megolvad, az oltás sebhelyébe hatol és a fogamzást akadályozza. A ribiszke- és egresbokrokon levő hernyókat legczélszerübben timsó-vizzel lehet elpusztítani. Igen gyakori az az eset, hogy e bokrokat a hernyók egészen kopaszra lerágják, az ajánlott szer pedig oly olcsón és könyen alkalmazható, hogy érdemes vele kísérletet tenni. Az eljárás ugy történik, hogy 0.2 kgm. timsót forró vízben feloldunk, az egészet 20 liter vizzel felhígítjuk s ezzel öntözzük a bokrokat. Egy ily kísérlet alkalmával a hernyók már a második öntözés után elpusztultak. Hasonló sikerrel lehet e szert más élősdiek, pl. levéltetvek ellen is használni. — (M. Föld.) Faültetés nyárban. A gyümölcstenyésztéssel vagy általában|kertészettel foglalkozónak legsürgősebb dolga van tavaszkor, a mikor a fákat átültetni lehet, vagyis márczius és április hónapokban, ilyenkor összegyűlnek a teendők és szinte kívánatos, hogy az ültetési időt meg lehetne hosszabbítani. Néhány év előtt az ültetést a külső munkák miatt félbe kellett hagyni, egy csomó kivájt és bevermelt selejtős gyümölcsfa ültetetlenül maradt ; juliusban a szántás és kapálás bevégeztével az ott felejtett fákra került a sor, azok ki voltak zöldülve, gyökereiken a sebhelyek be voltak forradva és zabszemnyi hosszúságú fehér uj képződésü gyökerek látszottak, a csemetéket a földből vigyázva kiemeltük és miután azok tavaszkor nagyjából megmetszve voltak, ültetéskor azoknak sem ágain sem gyökerein nem történt semminemű metszés, és ültetés után azok erősen megöntöztettek. Az ültetés sikerült a csemetéknek még levelei sem hervadtak meg; azóta ilyen bevermelt és kizöldült fákat nyárban több mértföldnyi távolságra szekeren küldtem és azok is sikerültek, azok nedves mohba lettek csomagolva, és útközben is öntöztettek. Aki tehát az ültetési időt meghosszabitaui akarja, vájassa ki ültetendő csemetéit koráu tavaszkor mielőtt azok megindultak, metszesse meg szabályszerűen azoknak ágait és gyökereit és vermeltesse be azokat árnyékos helyen porhanyó homokos földbe, itt a sebhelyek beforrnak és innét azokat hóuapok multával is lehet helyökre ültetni, azon megjegyzéssel, hogy nyári ültetéskor a már beforradt gyökereket metszeni uem szabad, ültetés utján pedig azok erősen megöntözeudők. Mit kell tenni a fa tányérjával a fiatal csemetéknél, Fatányérnak nevezzük azt a gyomtól tisztán tartott kis, kerek vagy négyszögű, körülbelül egy négyszögméternyi területet, melyet a fa törzse körül különös gondozásnak tárgyává kellene tennünk, hogy sikert láthassunk. E fatányért szaktekintélyek munkálni, porhanyitani, trágyázni s télen ugy, mint nyáron rövid szalmáju trágyával komposzttal, timárcserrel, polyvával, fürészporral stb. borítani ajánlják, részint a talaj termékenyítése czéljából, részint azért, hogy gyors kiszáradása gátoltassék. Egy ily takaró, mint rosz melegvezető, nyáron a hőség és kiszáradás, télen a túlságos hideg ellen védi a fák gyökereit. A fölporhanyitás czélja az, hogy a levegő behatása könnyebbé váljék, a trágyázásé végre a földből kilúgozott vagy a fa által elemésztett tápszerek pótlása a talajban. Bizonyos ideig szükséges az ilyen öv a fa körül, amig a gyökérzet a tányér kerületébe beleesik, tehát a fiatalabb korú vagy a törpe fáknál, mely utóbbiaknál az a nevelési rendszer, hogy gyökérzetük lehetőleg nagy termés mellett kis terjedelmű legyen. Idősebb fáknál azonban, melyeknek gyökerei már messze elterjeszkedtek s szívó gyökrostjaí kivül esnének a legnagyobb átmérőjű tányér kerületének is, ily tányérnak nincsen semmi gyakorlati haszna. Ezeknél a fa koronájának külső szélétől függélyes vonalakat kell képzelnünk sottfurnunka földbe körös-körül néhány lyukat, melyekbe a híg trágya lebocsáttatik. A nagy fa tányérjára hordott trágya legalább is veszendőbe menne, sőt miután sok gyümölcs pusztító rovar rakná bele petéjét, álezáját, még káros hatású is lehet. De még ezeknél is lehetséges a fatányért hasznosítani. Borítsuk be de ne trágyával stb., hanem az őszszel levert dió összegyűjtött zöld héjával, a lehullott levelekkel és a tarlórépa zöldjével s teregessük azt el a fa alatt. Más hasznát ugy is alig vehetni. Ebben a takaróban nem terem meg, sőt inkább elpusztul a rovar s ez még inkább nyirkosán és porhanyón tartja a talajt, mint más takaró. A dió héjban és a répalevélben oly sók vannak, melyek megölik a rovarokat, de erős oldatuk megölné a fa hajszálgyökereit is, ha hozzájuk férne. Csakhogy azok nagy fánál, mint moudók, kivül esnek a beborított tányérou, a vastagabb gyökerekuek pedig az oldat nem árt. Fiatal fák tányérját fedjük be tehát apró trágyával, komposzttal stb., az idősebbekét a dió zöld héjával és répalevéllpl. Vigyázzunk azonban mindenkoron, hogy e boriték a fa törzsét közvetlenül ne érintse, hanem attól legalább egy jó arasznyira kezdődjék. Gyűjtsük a kormot. E czim alatt a Bor. L. a következőket írja: „A korom nálunk a legtöbb háznál mint valami értéktelen szemét elveszelődik, és nagy szerencse, ha az elvétve a trágyadombra kerül, hol szinte jó helyen van, de még jobb, ha azt összegyűjtjük, ós egy száraz helyen hagyjuk a nyárig, a midőn sokszor jó hasznát vehetjük. Igy pl. minthogy a korom a növényeknek felette erős és izgató tápszerét képezi, a fejlődésükben visszamaradt zöldséguemüek gyors növekvésre serkenthetők általa. Távol tarthatók továbbá vele a zöldségek, gyümölcsfák és azok gyökereitől a különböző kártékony férgek és hernyók. Nagy hasznossága daczára is, uem szabad azonban visszaélni, nevezetesen tisztán soha sem szabad azt használni, mert kiégeti a növényeket, fel kell tehát mindenkor vizben hígítani, és pedig 30 liter vizre vehetünk 1 klgrm. kormot, mely hogy jobban felolvadjon, forró lúggal öntetik le s ugy kevertetik össze vizzel. Tegyünk egy kisérletet és nem fogjuk azt többé szélnek eresztenihauem nagyon is gondosan összegyűjteni. GABONA CSARNOK. Nyíregyháza, 1885- junius l-ón. A gabonacsarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kl. Rozs » » Árpa » » Zab » 2 Kukorica* Köles » Paszuly » Szesz litk. Piaczi árak. Borsó 100 kl. .— 18 7.— 5.50 5.00 6.70 6.00 7.50 6.05 5.20 6.80 6.10 29 — 30.— •— —34 Lencse» Mund-liszt Zsemlye » Buza » Barna k. —.— 18.— —.— 20.50 —.— 18.50 —.— 16.50 —.— 11.50 52 52 52 Burgonya 100 kl. 2.40 Marha hús 1 kl 52 Borjú hús 1 3ertés » » Juh » » » — Háj » » — Disznózsii * >65 Szalonna » » 60 Fagyú (nyers) » » 83 Zöldség » » 10 Paprika » » 64 írós vaj » liter 60 Eczet 1 « 10 Széna 100 kl 2.80 Szlm. (tak)» » 1.— Bikfa 1 köbmtr. 3.20 Tölgyfa » » 2.90 Nyíregyházán, nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában.
