Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-27 / 52. szám
A ,.Nyirvidék M hatodik évfolyama. Nyíregyháza, 1885, augusztus 2. 8-ik szám. GAZDASA A „NYIRVIDEK" melléklete. A „FELSÖ-TISZAVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kérelem. Bátorkodunk egyesületi tagjaink közül mind azokat, kik vagy korábbi, vagy pedig a folyó évi tagdijakkal vagy alapitv. kamatokkal hátralékban vannak felkérni, hogy kötelezettségeiknek mielőbb eleget-tenni szíveskedjenek, ezt azt hisszük, hogy annál könyebben tehetik meg most, mert elérkezett azon időszak, a midőn a gazdaember is pénzhez jut. Azon esetben, ha jelen felhívásunknak a t. hátralékos tag urak nem felelnek meg: kénytelenek leszünk a tagdijak s alapítványi kamatok behajtását egyesületünk ügyésze által peres uton foganatosítani. Nyíregyháza, 1885. julius 30. Szentkirályi János, egyleti titkár. Dohány-termelésünk és az egyed-árúság. Emlék-irat. — Bleuer Mórtól — (Folytatás e's vége.) A termelő és a kir. hivatal közötti utolsó érintkezés idején, a hivatalnok részéről, igen kevés csökönösség elég ahhoz, hogy a sérült levelek a Ill-ik, sőt a „kihányás" osztályába soroztassanak. Ez okból bármi egyoldalúan fogta is fel ez előtt a központi igazgatóság a minta csomók megítélését, azon minta csomók megfontolva, kül befolyások nélkül, készülvén^ termelőre nézve legalább azon jót eredményezték,hogy annál jobb dohány alább rendelt osztályba sorozható nem volt. A beváltó tiszt hónapokon át a legkülönbözőbb természetű egyénekkel érintkezik; nem csoda, ha meg történik miszerint őt is elhagyja türelme; ezzel együtt pedig oda vanrészrehajlatlan Ítélete is. A rosszul kezelt dohánynak pedig azon sajátsága is meg vau, hogy azt igazságosan osztályozni alig lehet. — A „jobb" osztályú dohánycsomók összevegyitése rosszabb anyaggal, képezi rendesen a nézet eltérés alapját. Ily esetben némi megnyugvással vehette a termelő a minta csomókkal való összehasonlítást. És ha tekintetbe veszszük, hogy a beváltások eredményei, más-más beváltó hivatalok körzeteiben, a termelőre nézve nagyon eltérők; ugy jogosult aggódással kell kijelentenünk, miszerint ezen rendszer a hivatalnok egyéni belátásának nagyon tág tért nyit. „&A2DASÁGI ÉRTESÍTŐ" TÁRCSÁJA. Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja: Tormay Béla. IV. Én jól megtrágyázom a Siralmason az ugart, vetek belé zabos bükkönyt. Mikor a zabos bükköny bekerül, lebuktatom a tarlóját — mert a tarló leszáutását buktatásnak nevezzük — és vetek belé tatárkát. Elmondom, ezt miért teszem: azért mert tapasztaltam, hogy ha nem vetem be és kopaszon, keverés után egy erös zápor megveri azt a szívós talajt, az ugy megkeményedik, hogy éretten elvetni nem tudtam és jó őszvetésem soha nem volt benne. A tatárka sűrű és leveles és épp a levelek védelmezik a talajt attól, hogy a zápor keményre verje, igy az megtartja érettségét a tatárka védelme alatt, és ez mint zöldtrágya még máskép is hasznára volt a Siralmasnak annyira, hogy Bacsó bátyám azt mondotta, nemsokára »Irigylett«-nek fogjuk nevezni. Na de most Kardos nagytiszteletü úr kérdésének második részére felelek t. i. arra: hogyan kell szántani ? Erre is majdnem azt kell mondanom, >míkor hogy,* mert ugy egészen határozottan itt sem beszélhetek. Hogy miként szántatok, az sok mindenfélétől függ. Lássák, máskép szántatok apró mag alá, máskép tengerinek ; a rétföldet mélyen szántom, és ha gyepet szegek vagy tarlót buktatok, azt meg csak sekélyen teljesittetem. Én azt hiszem, leghelyesebben járok el, ha megjelölöm, mi a jó középmélység a szántásnál, a melyre olyan gazda ember, mint mi vagyunk, azaz akinek ilyen igavonó jószága van, törekedhetik, és ez 15 centimeter. Még ha mindenkor teljesen megbízható, tapasztalt egyénekre lenne a beváltás fontos teendője bizva! Jól tudjuk, hogy sok esetben fiatal, kellő jártassággal alig biró erőket kell a beváltásoknál alkalmazni ; mert a néhány hónapon át tartó dohány beváltáshoz elegendő számú régi, tapasztalt hivatalnokkal az állam nem rendelkezik. Ehhez járul még, hogy az osztrák kincstár évről évre nagyobb követelésekkel és a beváltási időszakban iinperativ útmutatásokkal lép fel. És hivatalnokainak illyetén fellépése nagyon alkalmas arra, hogy a gyengébb, tapasztalatlanabb, fiatalabb beváltó tiszt teljesen zavarba jusson és saját felelősségének érzetében, az osztályozásban oly szigort fejt ki, mely sem a magyar, sem az osztrák kincstár intentiójában sem volt. Lássuk, hogy valódi vagy akár képzelt sérelmeink orvoslására minő utat nyit részünkre a jelenlegi rendszer. Az első orvoslat kétes értékű. A beváltó tiszt főnökének, a tiszttartónak feiihatóságát vagy elösmeri, s akkor az osztályozásnál főnöke felfogása és irányzata szeréntjár el: ez esetben a tisztartó Ítélete nem is lehet más, miut alárendeltjéé; vagy a beváltó tiszt hivatkozva a legújabb kezelési rendszabályokra kijelentheti: ezen raktárban levő dohányért ő a felelős, és nem a tiszttartó, s ekkor a dohánybeváltó hivatal főnöke azon helyzetbe jut, hogy alárendeltjének, még ha ez kevés tapasztalattal bir is, felfogását kímélnie kell, ha hivatalos tekintélyét meg akarja óvni. A minta csomók lepecsételése és felsőbb helyre való felterjesztése is kevés eredméuynyel biztat. Különben is hiába küldünk fel minta csomókat, ha az osztályozás, átvétel, és kifizetés csak azon módon folytattatik, melylyel megelégedve nem vagyunk. Utólagos pótlásokban — ilyen az emberi természet, — nem bizhatunk. Hátra van még az átadás beszüntetése és más bizottság kikérése? A hivatal-társai által meg nem ejtett osztályozás, nem gyakorolhat az ujabban al-. kalmazott közegre befolyást; mert mindig fölteheti, hogy esetleg a panaszolt közeg is igy osztályozhatott volna. Csakhogy ezen orvoslat ki van zárva, a kényes árú és helyzet miatt. Bálokba szorítva a doháuy mihamar felmelegszik, erjed, az itt fejlődő gázok be lévén fojtva, káros hatást gyakorolnak a dohányra, és csak 3—4 nap múlva is megronthatják az egész terményt. Azon idő alatt pedig, mig az uj bizottság megjelenhetik, hol tartsa a panaszos fél dohány-szállítmányát? A beváltó hivatal kiutasíthatja a raktárak udvarából, tényleg minHa egy kisgazda talaját ilyen mélyre jól fölporhanyitotta, ha ilyen mélyre azt jól megtrágyázta, és a gyomtól jól megtisztította : akkor ember a talpán, és neki gyermekeivel együtt a jó Isten a mindennapi kenyeret meg fogja adni. De nemcsak a kenyérnek való terem meg az ily talajban, hanem a kapás növény is jó tanyára akad benne és a jószág számára vetett takarmány sem marad a hant árnyában, hanem, gazdagon levelezvén, nő fölfelé. A ki teheti, a kinek barázda fenéken alól — azaz az altalajban — is jó a földje, kinek jó lova, erős ökre van, az szánthat mélyebbre, de ennél óvatos legyen. Olvastam én egyszer egy gazdasági újságban arról, mennyire előnyös a mély szántás, hogy az ilyenbe jobban behatol a nedvesség, lejebb mennek a növények gyökerei, igy biztosabban, de jobban is teremnek; és azért törekedjék a gazda, hogy 24—25 centiméter mélyre szántsa meg a talaját. Az, hogy a mély szántásba jobban behat a téli nedvesség, hogy a benne termesztett növények mélyebben gyökerezvén, biztosabban és a talaj nedvessége folytán jobban teremnek, az áll ; de azért még nem lehet azt tanácsolni mindenkinek, hogy okvetlenül mélyen is szántson. — De miért nem tanitó ur ? — Azért, tisztelendő ur, mert néha ezzel árthatunkLássa, milyen híres Demeter Bálint gazdának a búzája, a zabja és földjét sok ember irigyli oda át Péterfalván, mondhatom magam sem bánnám, ha az én igám szántaná és mégis, ha eszébe jutna Demeternek, hogy földjét ily mélyre megszántsa, töukre tenné azért mert 20 centiméternyire szék van és ezt fölhozni már nem szabad. den napra más-más községek kis és uagy termelői vannak a beváltáshoz hiva, az ilyen panaszos dohány helyet is foglal, útban is van; de ha az illető beváltó hivatal főnöke oly humánus is, hogy ez ellenkezéssel nem él és a dohányt a raktár udvarából ki nem utasitja: néhány nap alatt az idő viszontagságainak levén kitéve, többet szenvedhet, mint a menyit a különbözet megér. A dohányt ismét haza s újra vissza szállítani, már épen nem lehet a költségek miatt. így tehát a termelő ezen orvoslattal csak legvégső esetben élhet. Az tehát dohány termelésünk legnagyobb baja, hogy a sérelmek elintézésében nem bírunk kielégítő jogorvoslattal. Mig az egyedáruság mint állami intézmény tekintetett, melynek nagy jogai és jövedelmei mellett, a termelők kímélését sem szabad szem elől tévesztenie — megélhettünk e patriarclialis állapotban. De mióta a dohánytermelővel szemben a kereskedelmi szempont hangoztatik, a dohánytermelők is független biró után vágynak. Ha az egyedáruság mint állami intézmény nehéz terheket ró a közönségre ; igazságos, hogy kötelezettségei is legyenek, és hogy legyen fórum, mely előtt azok érvényesíttessenek. állami adóügyek codijikáltak, és a törvények világos betűi alig engednek félreértést; mégis szükségesnek mutatkozott a pénzügyi biróság szervezete, és rövid idővel ennek életbe léptetése után ezen biróság szaporítása Az egyedáruságnál, hol a szabályok értelmezése egyedül az egyéni felfogástól függ, fenntartható-e azon elv: hogy a vevő, felmerülő kérdéseknél, eladójának bírája is legyen ? Es ha a termelő és kincstár közti viszonyt kereskedelmi szempontból vizsgáljuk, még élesebb világításban látjuk ezen rendszer tarthatatlanságát. A kereskedelmi szerződések szentségét, megbízhatóságát, minúcziákra terjedő törvényes intézkedések biztosítják; miuden nyers termény, minden iparczikk részére vannak megállapodások, vannak bíróságok, melyek ezen megállapodások alapján igazságot szolgáltatnak. Egyedül mezőgazdaságunk ezen kiváló ága oly szerencsétlen hogy 15 —20 millió forint értéket képviselő, egy évi termésének el-, és átadása alkalmával, gyak ran tapasztalatlanság, — bogy ne mondjuk rosz akarat, áldozatai lehetünk ! Hagyján, ha a dohány-beváltás esélyeiből eredő haszon, saját hazai czélok javára esnének. De dohánytermésünk 70%-a az Osztrák állam részére vállaltatik be, és ezen államtól nem várhatjuk érdekeink kíméletét, az Osztrák állam érdeke ellenében. Tagadhatatlan, hogy oly vevő, ki oly nagy mennyisegü és értékű nyers terményt veszen át Nem messze a budapesti határtól voltam egy szép birtokon; jól gazdálkodtak, de a téli ugarlást sem teljesítették mélyebbre 14 centiméternél. Megkérdeztem a gazdát, miért szántat a jó erős ökrökkel ily sekélyen? Nem szólt semmit, csak az árokra mutatott és ott láttam, hogy ugy körülbelől 16 —17 centiméterre tiszta kavics volt, ezt pedig az okos gazda fölhozui nem akarta. Tehát jegyezzék meg : jó és szükséges amely szántásra törekedni, a hol csak lehet; de nem kell erőltetni a hol azzal nem husználunk. Még egyet mondok a mély szántásról, ha azt jószággal, nem pedig olyan trágyát nem készítő gőzekével eszközöltetjük, a milyennel Széchényi Pál gróf ur ott a Dunán tul Agárdon szántatta azokat a barázdákat, melyek parasztároknak is beillettek volna. Tehát ha mélyíteni akarunk, 15 centiméterről a világért se men jünk le egyszerre 24-re, banem minden ugariásnál mélyítsünk két, legfeljebb három centimétert, ezt a nyers vad földet keverjük el jól és ha jól megporhanyult, ha az eke meg a trágya megérlelte, akkor megint fogathatunk »az aljábóW két centimétert és igy lassacskán lemegyünk 20—24 centiméter barázda mélységre. Ha ezt nem teszszük, hauem egyezerre jó tenyérnyi vastagságú nyers vadföldet hozunk fel, ezt nem tudjuk sem jól porhanyitani, trágyázni, sem a régi mivelt talajjal összekeverni és megeshetik, hogy földünk a mélyi. tés daczára uem jobb, hanem egy ideig gyarlóbb terméseket ád. Hogy az altalajból fölhozott vadföld nem teram, azt a tisztelendő ur kertje lábjában tavaly ásott árok partja legjobban bizonyítja; mert az árok fenékről kihányt kékes fekete föld az elmúlt nyáron még a burjánt sem tudta megteremni.
