Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

A ,.Nyirvidék" hatodik évfolyama. Nyíregyháza, 1885. julius 5. 7-il^ száD

1 GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ; A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „FELSÖ-TISZAVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE A következő évre szóló engedélyek iránti folyamodások a megelőző év deczemberhavában terjesztendők a községi elöljárók utján a pénzügyőri biztos hivatalába. Ma midőn minden hivatal, valamenyiek felett pedig a községi jegyzői hivatal, Írásbeli beadványok és elintézésekkel tul van tömve, azon kérdés merül fel, nem lenne-e czélszerübb a birtokhoz kötött engedélyeket 3, vagy akár 5 évre állítani ki. Sok évről-évre ismétlődő munka és papírfogyasztás lenue meg kiméivé; mert azok, kik valamely vétség miatt engedélyüktől megfosztandók, erről az illető felügyelőség okadatolt határozata által, a községi elöljárók utján, értesithetők. A közben jelentkező uj termelők kérvényeik elintézésére ez hátránynyal nem lenne, miután azon rendszabály keretébe ezen intézkedés is, nehézség nélkül beosztható. Az engedélyek időtartama 3 vagy 5 év — minél hosszabb annál eló'nyösebb —a termelési viszonyok természetes fejlődésére kell hogy nagyobb gazdaságokban — ott ahol kertészek szegődtetnek— ezen gazda és cseléd közti viszony rendezésére is kiterjesztessék. A dohányosok helyváltozása gyakran szeszély, a legtöbb esetben, a „vándor" természetben rejlik, és a gazdára tetemes költséget ró egyrészt, másrészt a kertész folytatólagos kiképzését akadályozza. Intézkedni kellene azonban, hogy a kertészek méltányos igényéi is megóva legyenek, ami leginkább azáltal érhető el, hogy a számadások megejtése alkalmával az irni nem tudó kertész kívánatára a gazda ezt egy elöljárónak — biró, vagy hitesnek — jelenlétében tartozzék eszközölni. Az engedélyek kiállítása alkalmával, miután ez hosszabb időre szólna a birtoktest minden parczellája

; melyen a dohánytermelés engedtetik, felsorolandó. Ennek keretében a termelő gazda ujabb indokolás és bejelentés nélkül változtathatja akként, amint azt viszonyai vagy a körülmények igénylik — az ültetés foganatosítását. Sok fáradozástól, megkíméltetnék az illető termelő, kinek ez ha éppen maga végezni uem képes és más által teljesítteti, tetemes költséggel is jár. Már pedig oda jutottunk, hogy minden mellőzhető költségtől tartózkodnunk kell; a termelő pedig a dohány ültetvényei részére rendesen a legjobban előkészített, kellő erőben levő földjét választja ki és ha változtatnia kell eredeti beosztásán, erre valószínűleg nyomós okai vannak, oly okok, melyeknek ismeretéből a kir. felügyelőség semmi hasznost nem merít; az ilynemű halmozott jelentéseket figyelemmel sem kisérheti. A területre nézve folyamatban van szintén egy ujabb reform. Az u. n. „ártéri", helyesebben „viz mentesített" területek kizárása a dohánytermelési kulturából. Valóban nyomós okok lehetnek azok, melyek a magas kincstárt ezen szabályra indították. Mondják az ártéren termett dohány nehezen égő. Nem akarjuk ezt kritika alá vonni, mert a termelő első kötelessége vevőjének kívánságát kielégíteni. Tehát tartózkodjunk a nehezen égő dohányok termelésétől. Ámde az „ártéri" területek is különbfélék. Olyanok, melyek időnkinti áradatnak voltak kitéve, de melyekről rendesen az árvíz mihamar leszaladt és még az évben legelő vagy kaszálóként, sőt szántás-vetéssel is használtatott; és olyanok,, melyek állandóan tavak voltak, legfetebb miut nádasok, gyékényesek lettek értékesíthetők. Ilyen mély fekvésű talajban bizonyára sok a savany és más oly alkatrész, mely a dohányt megrontja. Ellenben a keresztülvitt szabályozás folytán, az elébbeni kaszáló és legelő területek, teljesen átváltoznak és többnyire ezek lesznek legjobb szántóföldeink. Ezen területeken a müvelés haladásával a legnehezebb minőségű búzánk terem és kétkedünk abban, hogy azon föld, mely a „legjelesebb" — a Tiszavidékinek nevezett — búzáink termelésére alkalmas, ne lenne dohánytermelésre is fordítható! Sőt állithatjuk, hogy az ily talajon termelt dohánya legkedveltebb kiviteli dohány közé tartozik. Legalább ismerünk tekintélyes kiviteli dohány kereskedőt, ki ily talajjal rendelkező gazdasággal nagyobb kiterjedésű dohány termelés iránt, több évre is szívesen szerződuék. A terület megszorításának még a gyakorlatban más hátránya is van. Az árvizek igen szeszélyes vendégek voltak, kikeresték a legcsekélyebb hajlást, mélyedést s igy az árterület a legczifrább fordulatokban dől a régi vízmentes földeinkre. Elvül vétetett, hogy a kataszter által „szántó föld" minősítéssel nem biró terület, a dohánytermelésre használható ae legyen. Egyik gazda előbb, másik utóbb, de végre minden ártéri birtokos rá jön arra, hogy legelő és kaszáló minősítéssel felvett földeit eke alá veszi, és megtörténhetik, hogy a dohány termelésre alkalmas földeket bejáró bizottságok működése alatt még mint kaszáló és legelőül felvett terület, később magasabb mivelés alá véve, ki lesz zárva a dohány termelési culturából; mig más ennél csekélyebb értékű kedvezőtlenebb fekvésű, de azon bizottságok működése alkalmával már szántásban talált terület kiváltsággal bir. Nem kevés hátrányt, sőt sok esetben az egész gazdasági beosztásra kiható kárt okoz az árterület kanyargó vonalainak fentartása; mi ismét a dohányültetések felvétele alkalmával, az ellenőrködő közegeknek a felvételt szükség nélkül megnehezíti, sőt lehetlenné teszi. Tehát nem indokolatlan azon kiváuságuuk, hogy az utolsó évtized legnedvesebb szakában befejezett catasteri felvételben „sík viz" gyanánt kitüntetett területek legyenek egyedül eltiltva a dohánytermeléstől. Figyelmeztetés a gazdasági egylet összes tagjaihoz. Az egyesületi alapszabályok értelmében a tagsági, dijak, valamint az alapítványi kamatokjulius hó 1-ével esedékessé váltak; ugyanazért kérjük a t. tagokat, hogy eziránti kötelezettségeiknek mielőbb eleget-tenni siessenek; különben kénytelenek leendünk az illető összeget posta megbízások utján venni be. A több évi tagdíj s alapítványi kamattal hátralékosok részére egyenesen postai megbízásokat fogunk már e hónap végéig szétküldeni. Nyíregyházán, 1885. julius 1-én. Az egyleti elnökség. Őszi rozs-vetőmag eladás. A felső-tiszavidéki gazdasági egylet kísérleti gazdaságából őszi vetőmagul a következő rozs fajok bocsáttatnak eladásra: Montugne-i, Zabradar, Szent-Iván, Szent-János, pirnaui rügeni és Corsenféle rozsok. A nevezett rozs fajokból 50 klgramnál kisebb mennyiségek uem adatnak ki. Megrendelések az egyesületi titkársághoz Nyíregyháza intézendők. A szállítás augusztus elején veszi kezdetét. Nyíregyházán, 1885. junius 30-án. Az egyleti titkárság. Boliány-termelésünk és az egyed-árúság. Emlék-irat. — Bleuer Mórtól — (Folytatás.) íme, a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter ur elnöklete alatt tartott enquéte eredménye. Valóban többet várt ettől a magyar gazdaközönség, 1-ször a dohány termelés fejlesztése, 2-szor az egyedárúság kezelési rendszerének reformja terén. De hát úgy látszik, miszerint azon enquéte-en a gazdaközönség köréből felszólaló tagok csak azért hallgattattak meg, hogy kívánságaik és javaslataik jegyzőkönyve valahol a nagyméltóságú kir. pénzügyminisztérium irattárában porosodjanak ; tényleg a jiscalis szempont volt az irányadó, és az összeredmény az, hogy a termelőt sújtó kezelési rendszer, még súlyosabb és tisztán egyoldalú felfogásnak kedvező szabályzattal lett gazdagítva. Itt tehát az ideje, hogy a dohánytermelés terén a termelők körében is kiderittessék mindaz, ami ezen cultura fejlődésének hátrányára vau. Kezdjük az elején és menjünk végig a jelen gyakorlaton, ahogy az az engedély iránti folyamodástól kezdve, az átadások befejezéseig folyamatban van. JjthZU&í&l ÉBTESITÖ" TÁBCZÁJA, Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja : Tormay Béla. III. Nos tehát itt az eke, lássák, egyenes a gerendelye és mert taliga jő alá, tehát ez rézsútosan fölfelé áll azért, hogy a taliga vánkosát alá lehessen venDi és tarló buktatásnál rövidre akaszthassuk; mert igy sekélyebben és könnyen jár, de jó munkát is csak akkor tehetünk véle, ha jól kézbe veszszük. A mély szántáshoz hosszabbra akasztott eke-gerendely, lejebb eresztett taliga-vánkos és fölebb vett belső taligakerék kell; igy uagyon természetesen azután mélyebben, de nehezebben is jár az eke. Taliga van sokféle, igen jók Vidacs István 11 frtos taligái, melyeknek belső kereke állitható és vastengelyes ; kerekeire sem a talaj, sem pedig a trágya nem ragad annyira, mint a ÜBeh kovács által a dombszögi vásáron árult szélestalpu taligákra; az t, i. a Vidacsféle a forgatáshoz képést jól igazitható vagy szabályozható, könnyen, biztosan jár, és a mi szintén nem megvetendő, tartósan, becsületesen el van készítve. A taliga teháf elől biztosítja az eke járását, hátul pedig a gerendeiyre erősített ekeszarvakkal mi vezetjük. Az ekeszamk a különféle ekéknél nem egyformák, egyiknél hosszabb, a másiknál rövidebb szarvakat keresnek, én megpróbáltam sokfélét és mondhatom, legjobb / J / ha 188 centiméter hosszú gerendelyen a szarvak 110 centiméternyi hosszúságúak, vagyis körülbelül az ember csípőjéig fölérnek és hátul, a hol kézbe veendők, kissé hajlottak. A gerendelyhez van erősítve az eketest és ennek a nekünk leginkább megfelelő ekén, a következő részek vannak : Az ekefő, mely a gerendelyhez van erősítve, és vagy öntött, vagy pedig vert vasból készült. Ezen van elől a szántóvas, mely vízszintesen metszi a fogás hantját, alól hátrafelé pedig az eketalp, mely az eke járását biztosítja és a gerendelyly el az ekeoszlop által van egybekötve. Az ekefőn van azonfelül a hajlott kormánylemez és az eke munkája jórészt attól függ. Hosszú, jól kanyarodó kormánylemezzel jól fordít az eke; rövid kormáaylemezzel ellenben porhanyit, nem kanyarodó kormánydeszkával pedig — úgy-e Bacsó bácsi — csak túrja a földet ? — Az biz igaz, tanitó ur és a mióta ott a szomszédomban szántat; és látom, hogy a magáé mellett milyen gálád munkát csinál az én faekém, nagyon meg is untam. Megszolgálom tanitó urnák, — hozasson egy becsületes ekét; nem szeretnék többet az öreg faekém mel ugarolni. — Megteszem szívesen és hiszem, nem lesz panasza. De az ekének ínég egy részét kell megemlítenem : a csoroszlyát, mely egyenesen lefelé, vagyis függőlegesen vágja el a fogás szeletjét, könnyitvén az eke munkáján és szívós, gazos, nedves talajban vagy gyepben e nélkül az eke jó munkát nem tehet. Elmondottam az eke részeit és ezzel feleltem Kardos nagytiszteletü urnák az előbbi kérdésére; a gazdák fogják most már tudni, hogy sz eke megválasztásnál mire ügyeljenek,és például ha homokot szántanak, nem vesznek majd olyan ekét, melynek kormánya hosszú; szivós talajra pedig épp ilyet választanak. Na, de menjünk tovább és nézzük, milyen az ekék második csoportja. Látták-e Csató szomszédomnak, meg nékem ott a gyékényesben milyen tengerink van? — Bizony láttuk és Kiscserepes Nagy Jánossal el is mondottuk, hogy milyen szerencsések ! — Nem jól mondja, Tóth uram, abban, hogy áldás van a réti földön, nemcsak a szerencse segített bennünket, hanem más valami. Mondja csak Tóth uram, mikor most a mult héten azt az árkot ásta, mit is tapasztalt? — Hát biz' tanitó uram, az furcsa dolog volt, még a tisztelendő urnák is elmondtam. Fönt, ugy jó ekejárásnyira, olyan volt a rétföld, hogy lapáttal dolgoztam benne, tudja tanitó ur, ennél mélyebben volt olyan szivós agyag, hogy belégörbült az ásó nyele, mikor feszegettük. flgy van; a mint. mondja; mi is azt tapasztaltuk Csatóval, és vizsgálgattuk a dolgot, akkor láttuk : »ha szárazság van, a ritka rétföldből kisül minden, ha sokat esik, meg az agyag nem veszi be a vizet és kiázik kipállik a vetés; azután a gyökér sem megy jól beléje.^ Gond9lkodtunk tehát, hogy nem-e segítenénk ezen