Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

»GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ* A >NYIRVIDEK« MELLÉKLET E A dohánytermelési engedélyek a kir. beváltó hivatalok által előirt dohány fajok kizárólagos termelésére állittatnak ki. Szükségessé tette ezen rendszabályt azon körülmény: hogy egvfaju dohányok egy időben érnek törethetnek, egyenlően száradnak, egyenlő minőségűek, és beváltás után további feldolgozásuk is egyenlő arányban halad. Ezt semmi sem befolyásolja oly hátrányosan, mint ha különféle fajú és érésű levelek egy erjedési processzusba keverődnek. Ezen intézkedés tehát nagyban és átlagban, dohánytermelésünk természetes fejlődését előmozdítja. Azonban ezen általa nos intézkedés keretében helyet foglalhatna a kizárólagos egy-faju dohány termelés mellett, az arra alkalmas földeken, a finom keleti dohány mivelése is. Köztudomásu dolog, miszerint a 48-as korszak előtt is — bárha sokkal kisebb arányban mint most — voltak olyanok, kik a szivart elébe tették a vágott dohánynak. Majdnem minden vidéknek meg volt a szivargyárosa és legalább az akkori igények — kielégíttettek. Már pedig azon időben kevés hollandi vagy tengerentúli dohány hozatott be, főleg primitív közlekedésünk miatt. A gyárosok tehát segítettek az által, hogy a finomabb kerti leveleket jobban fizették s azon vidékeket és termelőket legszívesebben keresték fel. Igy érthető meg, hogy csaknem minden vidéken voltak egyes helységek, melyeken finom, „muskotály dohány" termett. Ezen termelést a magas kincstárak a legtöbb helyen végképen elnyomták. Pedig köztudomásu dolog, hogy pl. Szabolcs megyében a finom „Gálócsi" „Tárkányi" „Paszabi" „Korcsolai" dohányokért azok, kik a „szűz" dohányt jobban szerették, mint a legfinomabb tőzsdei török dohányt, kilogrammonként 3—4 forintot is fizettek. És ezen dohányok lassan-lassan a régi fogyasztók kevesbülésével kivesznek, csak itt-ott akad még egy szenvedélyes pipás, ki „saját használatra" engedélyezett 20 • öl területen termeli kedvelt dohányát. Pedig kétségtelen, hogy van oly talaj, mely alkalmasabb a ftuom kerti dohány levelek előállítására, mint az engedélyen előirt közönséges fajokra; és tagadhatlan, hogy a dohánytermelés ezen ágazata még nagy fejlődésre képes ; miután az izlés is finomul, és a közönséges dohányunkból előállított legolcsóbb szivar és legolcsóbb pipadohány már kevés fogyasztó Ízlését elégíti ki. Nem kevésbbé megfontolandó azon körülmény, hogy az importált dohány közt is behozatik elég romlott anyag is, melynek kedveért hazai dohány termelésünk egyik életképes ága elnyomatott. Természetes, hogy a finom kerti dohány beváltási árában is nagy változást kell előállitani. Mert a magas kincstárak által fizetett jelenlegi árak kevéssé alkalmasak ezen lendíteni. A termelési engedély elnyerése után következik azon, a dohány termelés terén előforduló tények közül, melyek az állami hivatalok beavatkozását teszik szükségessé: a beültetett terület leltározása. Az eddigi gyakorlat szerint a kir. pénzügyőri szakaszok teljesitik, előfordul egy-egy keresztpróba, külön kiküldött idegen közegek által. A termelő közönségnek ezen eljárás lényege ellen felszólalni nincs semmi oka; de ezen eljárásnak vau, egy része, mely fölösleges. A dohánysorok közt tilos a bab, vagy más növénynek termelése. Bizony a nagy és kistermelők maguktól is belátják azt, hogy a dohány sorok közt minden más vetemény káros befolyással van a dohányra; főleg ha azon külöu veteményuek bemunkálása aratása azon időre esik, mikor a dohány levelek legjobban nőnek, és még a legkisebb szél által is rongyoltatnak, menynyivel inkább a köztük járó munkás mozgása által. Csakhogy a gazda és vele a kertész is vigyáznak, hogy itt nagyobb visszaélés ne történjék. A közép barázdán 2 sor bab kevés kárt okoz, a mesgyén egy sor kender vagy napraforgó bizonyos távolságra enyhelyet és oltalmat nyújt a szél ellen. Bekövetkezhetik a dohány termésre oly válságos idő is, hogy termelő és munkásai a beváltott termésből nem nyernek jutalmat a rá fordított munka és költségért. Ily időben bizony sokat ér egy kevés jövedelmet nyerni a silány dohánytermésen kivül is. Ha nagy termés van, illetve a dohány korán és jól fejlődik, ugy sem tenyész mellette vagy alatta semmi egyéb vetemény; ekkor rendesen ott vész zölden a bab is, ha kései a dohány és apró marad, akkor meg nem nagy kárt okoz a mellék vetemény, mert a munkás eljárhat a sorok közt anélkül, hogy a dohányt sértené. Igy tehát ezeu szigor mellőzhető lenne anélkül, hogy ebből káros következmény eredne. Az ültetések felvétele után a termelő azou előuyben részesül, hogy 20 frtnyi — hold pénz — előleget nyerhet. De ezen eljárás oly bonyolódott és hosszadalmas, hogy fele munkával is épp oly jól és gyorsabban mehetne végbe. Az igazolt felvétel után a kir. adóhivatalok egyszerűen kifizethetik ugy ezt, valamint a későbbi zsinórpénzt és értesíthetnék az illető beváltó hivatalt. Az előlegek utalványozásáról szólván, legyen szabad megemlítenünk, miszerint 1870 —1880 évek leforgása alatt rendkívüli előleg cziine alatt a termelők 60 frtnyi előleget nyertek. Jóllehet ezen előleg mindig az első szállítások alkalmával a dohány árából teljesen és egészen leszámittattak; a termelőnek ez előnyére vált, mert ebből kertészeinek költözésére, élelmére és az ültetéskor veuni szükségelt ló és jármű beszerzésére szükséges költségeket teljesen fedezhette. Mert fájdalom a földmives osztály náluuk azou helyzetben van, hogy főleg a nagy befektetéssel járó dohány gazdaságot többnyire csak idegen tőke segélyével képes kezelni A kincstár az egész idő alatt alig nevezhető összeggel károsodott a behajthatlau előlegek cziine alatt; ezen összegeket pedig nagyban meghaladta, a bélyeges okmányok által bevett „bélyeg" jövedelme. Igaz, hogy ezeu előlegek kamat nélküliek; de hát ugy látjuk a közéletben, hogy magán kereskedők is három évre szóló előlegeket is nyújtanak megbízható termelőiknek, és uem túlságos azon kívánság, hogy az állam, ez esetben mint kereskedő fél, jó hitelű termelőinek, a szokásban volt rendkívüli előlegeket ismét engedélyezze. Gazdasági viszonyaink szomorú helyzetében ezen „államsegély" is számot tenne. A dohánytörés és szárítás után eszközölt leltározás a második előleg — zsinór péuzutalványozására, az előbbeniek után, nincs megjegyzésünk. Azonban az eddig is gyakorolt hivatalos dohánytelep beutazásokra nézve legyen szabad azon óhajtásunknak is kifejezést adni, miszerint ezen szemlék minél nagyobb terjedelemben, lehetőleg szakértő hivatalnokok által vétessenek foganatba, kik ne niulaszszák el, előzőleg körlevelek által is a termelő közönséget inteni, miszerint éretlen állapotban dohány termésüket le ne szedjék. Eltekintve a sulya bajon, ha föltúrnánk az agyagot, azután ha föltúrtuk, mélyebbre vennénk az ekét és összekevernénk a fölttírt agyagot, a ritkás tőzeges réttalajjal? Csináltattunk közösen egy túróekét és megpróbáltuk ugy, hogy az ugarolásnál a barázdában járt a turóeke és utána mélyebbre véve járattuk a közönséges ekét, hogy, mint mondám, összekeveredjék a rétföld a SZÍVÓS föltúrt agyaggal; összefogván Csatóval, télire igy megszántottuk. Azt hiszem Csató nem bánta meg, és ha a jó Isten megtartja a tengerit, az majd megfizeti a turóekének, meg a munkának is a költségét. — Tanitó ur kérem tudja, hogy én gazda akarok lenni és e végből tanulnom kell. Mondja meg, az miféle eszköz, mikor a múltkor Gyarmatra mentem, láttam az odavaló uraság tábláin ezekkel dolgozni, olyan forma volt a vasa, mint a turóekéé, de egy gerendelyen több vas volt ? — Úgye-bár, tiszteleudő úr, ilyen volt az az eszköz ? — Igen, ilyet láttam ott a béresek kezében. — Ez, tisztelendő ur, a boronaeke, régebben irtóekének hívták, de exstirpátor-nak is nevezik; van 5—7 és 9 vasú és ezt ott használják, hol a talajt, mely már megugaroltatott, nem keverni, hanem csak megporhanyitani akarják, a hol a gyomot kívánják vele kipusztítani. Ez néha, különös3n tavaszi vetés előtt, igen hasznos eszköz, csak az a baja, hogy jó igás állatot kíván, azért a gazda csupán öt vassal járót készíttessen magának. Na, Bálás uram, most érkezem azon mivelési eszköz megbeszéléséhez, melyet mint másodikat említett, és ez a borona. Azt tartom róla, hogy ez is régi egy eszköz és szintén sokat javítottak rajta, hogy egészen megfeleljen a czélnaK. A boronát arra használjuk, hogy a rögöt elapritsa, fölporhauyitsa a talajt, azt kiegyengesse és igy ha vetettünk, munkája által a mag eltakartassék; de ezen í eszközt mint gyomirtót is használjuk. — Sokat akar tanitó ur a boronával csinálni. — Jól mondja Bacsó bátyám, sokat, azonban fa-, boronával ezt nem érjük ám el, de igenis elérjük a jól szerkesztett vas- vagy legalább is vasfogu boronával. Azt mondottam az imént: jól szerkesztett vagyis jól készült boronával. Igen bizony; ezzel is ugy vagyok, hogy azt kell mondanom, jól van készítve a borona akkor, ha az a talaj minőségének megfelel. Homag, homokos vagy oly lazább réttalajon, mint a minő oda lent a miénk, akkor fog a borona jól működni, ba fogai rézsútosan előre állanak; az ilyen fogú borona a mondott talajokban apróz, takar és a gyomot, különösen a taraczkot, jól irtja. Szívós kötött talajon a boronafogaknak egyenesen lefelé, azaz függőlegesen kell állani, mert különben a borona nem apróz, hanem szaggat és magot takarni nem fog. Most már a nagyobb gazdák inkább az angol boronákat vásárolják, melyek vagy két- vagy három-taguak és egészen vasból készültek, én magam is szeretnék veszteségtől, ily éretlen dohány kevés értékű, az erjedésen ritkán megy át baj nélkül, de legtöbbet szenved az őszi és téli ködös időjárástól. A simítási munka rendszerint — Szabolcs megyében — novemberhó elején veszi kezdetét; ekkor az első érésű homok levelek és a korai sziudohány oly állapotban van, hogy simítható. Ugyanez időben volt szokásban, a megbízhatóbb termelők dohányából, a központi igazgatósághoz felterjeszteni a mintacsomókat, melyek a beváltások idején felmerült vélemény különbség alkalmával zsinór mértékül szolgáltak. Folyó évben ez elmaradt, mert az uj osztályozási szabályok szerint a szivartakaróuak alkalmas legfinomabb anyagra is rá lehet olvasni, hogy közönséges 11-ik osztályú. Ezen osztályba soroztatnak ugyanis : a teljesen érett, egészséges, egész, kisebb anyalevelek is. Miután az egész szabályzaton azon fogalmak nagyobb, kisebb, közelebbről körülírva nincsenek, ennek meghatározása egészen az eyyéni felfogás, a szemnek sajátságaitól függ. (Folytatjuk.) Az 1885-ik tavaszi növendék állat-dijazás. A midőn a gazdasági egylet által kiküldött bizottságok a megye négy pontján megtartott növendék-állat díjazásokról beküldött jelentéseit a t. gazdaközönség tudomására juttatjuk, fájdalmasan kell constatálnunk a nagymérvű közönyt ugy némely hatóságok, mint a gazdaközönség részéről. A gazdaközönség ezen díjazásokról vagy későn, vagy egyáltalában nem értesült. Azon hatóságok közül, amelyek ezen ügyben az egyesületnek segélyére lehetnek, igen kevés bir annyi belátással, annyi érzékkel megyénk közgazdasági érdekei iránt, hogy alkalmas időben a népnek tudomására hozza a díjazást s buzdítsa a részvételre. — Ezen állításunk igazságát két példával szükséges okvetlenül megvilágosítanunk. Amint az alább közlendő jelentések adataiból világosan kitűnik, a Rakamazon tartott díjazás a legnagyobb várakozást is teljesen kielégítette. Igen, mert az érdemes elüljáróság, jelesen a jegyző s főbíró maga állott az ügy élére

) meg tett minden intézkedést a maga idejében s résztvett nagyszámú közönséggel a díjazáson. Ellenben Nyiregyháza város nemes tanácsa, a díjazás napját hetekkel megelőzőleg benyújtott hirdetéseinket, épen a díjazás órájában tartotta érdemesnek a közönség tudomására hozni, s bizony meg is látszik a szép eredmény a nyíregyházai jelentésben. Engedje meg a t. városi hatóság kétségeskednünk a felett, mintha talán e körülmény őt egyáltalában nem érdekelné s mintha egyszerűen irányunkban tanúsítandó csekély jóindulatról lenne szó. Nézetünk szerént a gazdasági egyesületnek ezen díjazásokat tovább folytatni nem lehet, legalább az eddigi helyeken Rakamazt kivéve; hanem gondoskodni kell arról, hogy az eddig díjazásra fordított összeg más uton és módon üasznaltassék fel a gazdasági haladás érdekében. Jegyzőkönyve a Bűd-Szent-Mihály vidéki kis birtokosok gazdaköre utján a .Felső Tiszavidéki gazdasági egyesület* által Szent-Mihályon, 1885. év május 31-én rendezett tenyészborju kiállításnak. Hol mint bírálók következő urak működtek: Szentkirályi János ur a felső t. v. g. e. titkárja, mint elnök, Almási Sándor, Dohos Imre, D. Kis Sándor és Kató Bálint biz. bizottsági tagok. Dobó Sáudor jegyző. Kiállítási rendező: Kálmáu János gköri elnök. E kiállítás alkalmával 230 arany frank bocsáttatott a kör rendelkezése alá. egyet, ha talán kerül reája, és akkor megveszem azt 60 forintért. Még egy eszközt akarok fölemlíteni, mely a jó miveléshez szükséges és ezt különösen a kisgazda nélkülözi, pedig hej sokszor megadja annak az árát, hogy mikor kell, nem hengerez. — Tehát a henger ezen eszköz, ügye bár tanitó ur? — Jól mondá, Kiss, mert ez csakugyan a henger. Én négyféle hengert ismerek: a simát, mely vagy egy, vagy pedig három darabból áll ; a gyűrűsét; a tüskés-hengert, és van még egy: az óriás-hénger vagy rögtörő, melyet egy angol talált föl, vau vagy husz mázsás, kell belé nyolcz ökör; nálunk a gazdák nem tudták megszeretni. A sima egytagú hengert mindegyikünk ismeri, én nem szeretem; és ajánlom, ha csináltatnak, a háromtagút készíttessék el maguknak, mert ez jobban dolgozik. A gyűrűs henger szívósabb agyagon, de a mi fekete földünkön is nagyon jól dolgozik, de csakis arra lehet használni, bogy a kemény rögöket elaprózza. Vetéshengerezésre ez az eszköz nem való, és azért a kisgazda először is sima hengert, mégpedig, ha csak teheti, háromtagút készíttessen. Hanem hát sokat is beszéltem ma ekéről, hengerről és boronáról, talán már meg is unták, azért megyek hazafelé, délre jár az idő, magamat ajánlom mindenkinek. — Megálljon, tanitó ur, a jövő vasárnapon meg