Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

,GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A »NYJRVIDÉK« MELLÉKLETE lése és a far kiszélesedése. S minél előbb történik a herélés, annál feltűnőbb annak eredménye. Azon tenyésztésnél, hol az előrész könnyüségére törekszik a tenyésztő, a csikókat már a csecs mellett kiherélik, vagyis oly ko rán, amint csak e műtét végbevihető; ahol ellenben » nehezebb előrész kívánatos, ott a heréléssel várni szokták, mig a nyak, szügy egy kissé jobban kifejlődik, tehát I'/, — 2 éves korig. Hol pedig a csikók együtt neveltetnek fel, ott a csikókat mielőtt még a nemi ösztön felébredt volna nálok, kell kiheréltetni, tehát egy éves koruk befejeztével. Egyetlen egy tenyésztésnél sincsenek a csikók anynyira a túl korai befogás által, a megromlás veszélyének kitéve, mint az általunk a fentebbiekben leirt eljárással tenyésztendő gazdasági lovaknál. Ugyanis a csikók gyorsan és jól fejlődnek, e mellett még mielőtt eladásra kerülhetnének, ha t. i. azokat nem csi':ó korukban akarjuk eladni, már sokba kerülnek ; ennélfogva igen természetes, hogy a gazda igen köunyeu kíséretbe jön, hogy a különben már erős állatokkal munkájuk ál tal legalább takarmányukat kiérdemeltesse, és innen van az, hogy azokkal már sokszor l'/a—'2 éves korukban a többi igás lovakkal nem egy gazda verseny dolgoztat. S örömük telik benne, hogy azok milyen jól beléfekszenek a hámba! Hogy az ily bánásmód mellett az állatok kifejlődése sokat szenved, s hogy az ily korai befogás által, a még teljesen ki nem fejlődött izmok, inak, sőt csontok is szenvednek, arra gondolni a legtöbb gazdának akkor jut eszébe, midőu már a baj láthatóvá lesz, akkor mondogatják azután, hogy talán egy kissé mégis sok volt, de egyszersmind vigasztalják is magokat azzal, hogy hiszen ha a munkának majd vége lesz, akkor megpihentetik Őket, s a pihenésben majd magokhoz jönuek, majd kinövik a bajt. De alig van még egy második mód, mely által a gazda, oly rövid idő alatt oly szép összeget dobua ki az ablakon, mint az épeu leirt eljárással; mert ha — és ez a leggyakoribb eset — a kapott hibát ki nem uövi a csikó, akkor örülhet, ha csak a felnevelésre felment takarmánynak az árát megkapja is érette az eladásnál. Váljon okszerűen cselekszik-e tehát az a tenyésztő, aki a pillanatnyi csekély haszonért oly szép tőkét áldoz fel, mint a milyet egy oly szép kifejiődésü erős izmos muu kás állat képvisel, amilyennek az előállítása, az eddig elmondottakban folyvást szeraüuk előtt lebegett. Tíirtson minden gazda, aki lótenyésztéssel akar foglalkozni, e mellett elegendő igás állatot, és akkor ily drága segítségre uem fog 'szorulni, és okvetlenül olcsóbba is fog kerülni, mint pedig ha szép reményű tenyésztését teszi pár papi igás munkáért tönkre. A csikókat be lehet és be is kell tanítani, ha ennek az ideje elérkezett; de a korai befogással tönkre ne tegyük azokat. A két éves csikókat könnyű szántásnál lehet ugyan már négyesbe mint előfogatot befogni, hogy a lépésbeni járáshoz szokjanak; a 3-ik év betöltése előtt azonbau ne kívánjunk azoktól oly munkát, amely nagyobb erőkifejtést igényel. Csak is ily kíméletes bánásmód mellett remélheti a gazda azt, hogy tenyésztése a kiváut eredményre fog vezetni. A méhek elkábitásának hasznáról. A méhek elkábitását többféle czélra lehet a méhészetben sikerrel használni. Különösen pedig a királynőnek a törzshöz adását könnyíti meg nagyon a méhek elkábitása. Az elkábitást ne puskapor-füsttel vagy más, a melleknek ártalmas füsttel vagy gázzal eszközöljük, hanem kén-atherrel. Ez nem árt a méheknek, nem is okoz nekik fájdalmat, csak elkábítja őket. A kón-áthert az elkábitásra a következőleg alkalmazzuk : Csináljunk egy körülbelül 10 cm. hosszú és ugyanily széles asztalkát négy 6—7 cm. magas lábbal. A lábak egyszerű drótszegek lehetnek. Az asztal alsó lapjára erősitsüuk szegekkel egy 2—3 cm. vastag szivacsréteget. Ha most már egy méh-népet el akarunk kábítani, mindenekelőtt csináljunk a kaptár vagy a kas alsó részében egy kis szabad teret, a hova a kis asztalt be lehessen állítani. A kaptárokban hátul a tisztító ajtó mellett kel) e tért csinálni, a kasokban pedig alul a lépek megrövidítése által. Ha megvan a kellő tér, el kell zárni a röplyukat. Fordítsuk meg ez utáu a kis asztalt ugy, hogy lábai és a szivacsréteg felől legyenek. Öntsünk az utóbbira annyi kén-athert, hogy egészen telítve legyen. Végre fordítsuk vissza az asztalt, tehál ugy, hogy a lábak alól legyenek és ily positióban tegyük be a kasba, illetve kaptárba. A kaptár ajtaját természetesen az asztal betolása után be kell csukni. Minél erősebb a nép és aránylag, minél kisebb térben lakik, annál hamarabb következik be az elkábulás. Az elkábulás akkor kezdődik, midőn a méhek halk zümmögése hallatszik. Ezen zümmögés folyton erősbödik és midőn tetőpontját elérte, ismét gyengül. Midőn a zümmögés körülbelül felényire gyengült, vegyük ki gyorsan az ablakot, hogy az iither-gáz kiömöljön és friss levegőt kapjanak a méhek. Néhány perez múlva vegyük ki a kaptárakból a lepéket és söpörjük le a rajtuk levő méheket nemezpapir-lapokra. Az elkábult és mozdulni nem tudó méheket ezután tetszés szerinti czélokra használhatjuk. A szalmakasokban a kas kopogtatása következtében sok kábult méh lehull. A le nem hullókat a kas felvágása után lesöpörjük. A királynő sohasem esik le magától, haaem mindig a maga lépjén marad. Ezért a méhek lesöprése előtt mindeu lépet meg kell vizsgálni, hogy nincs-e rajta a királynő. Ha ezt megtaláljuk, vegyük le és zárjuk el. Az elkábított méheket minden nehézség nélkül hozzá adhatjuk egy vagy több gyenge néphez a körülmények vagy szükséglet szerint. A királynőt pedig egy anyátlan törzshöz adhatjuk. A méheket, mielőtt uj néphez vagy népekhez adnók, öntözzük meg mézvizzel. A kaptároknál, ha alól nincs elég hely, legczélszerűbb a méheket a méztérbe tölteni. A mi a királynőnek valamely törzshöz adását illeti, ezt a következőleg lehet végezni. Mindenekelőtt keressük ki a régi királynőt. Ezután várjunk körülbelül egy óráig, a mig tudniillik a méhek lecsillapodnak. Miután ez megtörtént, kábítsuk el e népet a fentebb leirt módon kén-atherrel. Ekkor aztán ereszszük a királynőt kisérő méheivel a hátsó felső lépre, és csukjuk be az ablakot. A királynő rendesen gyorsan bemászik a kaptár belsejébe. A kisérő méhek követik és az uj nép törzsét fogják képezni. Az elkábított méhek lassankint felocsúdnak s a királynőhöz és az uj méhekhez másznak, melyek mindenesetre elfogadják őket. A méhek pedig az elkábitás által elvesztvén emiékezetöket, régi királynőjükről semmit sem tudnak. Két óra múlva mar valamennyi méh oly élénk, hogy kirepülhet virágporért. Ha azon törzsnek, melyhez királynőt akarunk adui, nincs királynője, akkor az eljárás még könnyebb és rövidebb, inert nem kell előbb az öreg királynőt kikeresni. A méhek kirepülése előtt a kaptár vagy kas helyét tetszés szerint meg lehet változtatni, mert a méhek az elkábitás után nem emlékeznek régi helyükre. A méhek elkábitása, mint látható, igen előnyösen alkalmazható a törzseknek uj királynővel való ellátásánál. Jól alkalmazható továbbá a méhek elkábitása azou czélra is, hogy valamely értékes királynőnek népet adjunk a nélkül, hogy egy népet a királynőjétől megfoszszunk. E czélra a következőleg járjunk el. Rendezzünk be egy kaptárt és lássuk el a szükséges épitméuynyel és egy tábla mézzel. Ha pedig nem volna ily mézes lépünk, akkor töltsünk egy üresbe folyékony mézet vagy candist. Ezután válaszszuuk ki egy igen erős népet és kábítsunk el kéu-átherrel. Az elkábított uépből vegyünk ki elegendő méhet és tegyük az előbb elkészített kaptáialsó részébe, hova már előbb bezártuk a néppel ellátandó királynőt körülbelül 100 méh társaságában. Két óra múlva az elkábított méhek felocsúdnak és mindenesetre elfogadják az uj királynőt. Ezen uj nép egy rajhoz hasonlít és tetszés szerinti helyre állitható, mert az elkábított méhek régi helyöket elfelejtették. Az elkábított anyatörzsuek marad elég méhe, ezenkívül az egész költés. Néhány nap alatt egészeu kiheveri a veszteséget. Végül igeu jó sikerrel alkalmazható az elkábitás — mint már az eddigiekből kitűnt — akkor is, ha valamely törzset más helyre akaruuk áthelyezni. Az elkábított méhek ugyanis elfelejtik régi helyöket. Sem a nyílt, sem a befödött kötést nem támadja ineg a kén-ather. Az elkábitást legczélszerűbb akkor alkalmazni, midőn csak kevés méh van kün. A visszarepülő méheket az elkábitás utáu, ha uj királynőt adtunk a törzshöz, csak akkor szabad bebocsájtaui, ha az elkábított nép már teljesen felébredt. A gyümölcsfák nyári trágyázása. Örvendetes, hogy mindinkább terjed annak belátása, hogy valamint minden más növéuyt, mit a gazda mivel, ugy a g)ümőlcsfákat is trágyázni kell! Hasonlóképen azt is tudja már mindeu értelmesebb gyümölcstermelő, hogy hol és hogyan kell trágyázni a gyümölcsfákat; ellenben az iránt, hogy mikor kell trágyázni a gyümölcsfákat, még elágazók a vélemények. Sokan erősen azt vitatják, hogy csak télen lehet. Ellenben mások szerint — és kétségtelen, hogy ezekuek van igazuk, a gyümölcsfákat az év bármely szakában lehet trágyázni, és valamint a trágyázás módja, ugy aunak ideje is attól függ, hogy minő speciális czélt akarunk általa elérni. Példának okáért némely fákat azért trágyázunk, hogy fájuk növését mozdítsuk elő; másokat azért, hogy a virágbimbók képződósét tökéletesítsük; másokat ismét azért, bogy gyümölcseik képződését és izét javítsuk. Mindbárom esetben külöuböző időben kell trágyázni. 1. A fa növésének előmozdítására leginkább télen és tavaszszal kell trágyázni trágyalével és composttal. 2. A virágbimbók képződésének tökéletesbitése vé gett, legjobb a nyár második felében trágyázni. 3. Végre a gyümölcsök alakjának és izének javítására a nyár elején és nyár derekán trágyázzunk, még pedig folyékony trágyával, azaz trágyalével. Hogy hogyan kell alkalmazni a trágyalevet a gyümölcsfák trágyázására, az már többször el volt moudva a lapokbau, de oly fontos, hogy nem fölösleges ismételni. Csináljunk a fa törzse körül (éppen a korona széle alatt) egymástól egy méternyire 60 cm. mély lyukakat. Ezeu lyukakba öutsük a trágyalevet. Száraz időbeu mindig hígítsuk meg a trágyalevet vizzel. A lyukakat legjobb a már többször ismertetett és ajánlott löldfuróval előállítani. A gyümölcsfák nyári trágyázásával már számtalan oly fényes sikereket értek el, hogy nem lehet azt minden gyümölcstermelőnek elég melegen ajánlani. A nyári trágyázás arra is kitűnő eszköz, hogy a gyümölcsöknek tartós szárazságban rendesen bekövetkezni szokott lehullását megakadályozzuk. Yegyesek. A málnának fiatal hajtások által való szaporítása. Általános az a szokás, hogy a málnát az öreg tők elosztása által szaporítják. Éu ettől eltérőleg már évek óta az auyauövény körül nagy számban keletkező gyenge hajtásokat használom a szaporításra. Ezen eljárás különösen azon uj fajták sokszorosításánál előnyös, melyekből csak kevés növéuynyel rendelkezünk. A mi magát az eljárást illeti, a fiatal hajtásokat midőn körülbelül 20-25 cm. magasak, emeljük ki a kellő vigyázattal, — és ha niucsenek is rajtuk gyökérszálak, ültessük el egy mélyen megművelt és jól megtrágyázott árnyas ágyba, és pedig csináljunk ezen ágyban egymástól 15—20 cmnyire kis barázdákat és ezekkel egymástól 10 cmuyire rakjuk egészeu bele a hajtásokat, és miután a földet jól betapostuk és megöntöztük, hagyjuk egészeu magukra az árnyékban. 2—3 hét múlva "uj hajtások foguak mutatkozni, a melyek őszig 4—5 hajtással biró jó és erőteljes növéuyekké fognak fejlődni. Ezen szaporítási mód előnyei a következők. Ez által egy növényből négyszer-ötször annyi növényt lehet előállítani, mint a közönséges módon. Az igy előállított növények már a legközelebbi nyáron jól teremnek, mit a tő elosztása által előállított növényekről nem lehet biztosan állítani. Végül ezen eljárás által eladásra igen alkalmas csemetéket nyerünk. Tömeges termelésre melegen ajánlom a „Suinrnit of Perfectiou" nevezetű málna-fajtát. A dinnyék uiotszése. A dinnye-termelés sikerének lényeges tényezője a fiatal növények megfelelő metszése. Ez által ugyanis gyorsittatik a gyümölcsképződés; ellenben ha az indákat zavartalanul nőni hagyjuk, lesz ugyan folytonos virágzás, de a gyümölcsképződés csak későn kezdődik, és sok helyen nem is érnek meg a gyümölcsök, vagy ha meg is érnek, nem oly jóízűek, mintha korábban értek volna meg. A dinnyék metszése igen egyszerű. Mindössze abból áll, hogy az először képződő főiudákat folytonosan megrövidítjük és pedig egy vagy két levélre. Az indák végeinek eltávolítása után a megmaradt levélszögletből oldalindák képződnek, melyek egész más jelleggel biruak miut a főiuduk. Mig ugyanis az utóbbiak igen vastagok, az oldalsó indák inkább fonalszerüek, igen vékonyak és mindenütt egyenlő vastagok. Az első metszés után következik a második és harmadik, a midőn is az alsó indák folyton vékonyabbak lesznek, de e mellett igeu termékenyek és a rajtuk képződött kis dinnyék uem bírnak hajlandósággal a leszakadásra, hanem majdnem hihetetlen rövid idő alatt nagyra uőuek és megérnek. Ha egy oly dinnyeföldre megyünk, a melyen a metszés nem alkalmaztatott, azt látjuk, hogy az egyes növények összevissza kuszált indákból és levelekből állanak, ellenben a -helyesen megmetszett dinnyetőkön kevés az iuda és levél, de annál több a gyümölcs. líogyár-gyüuiölcs gyors szaporítása. A bogyárgyümölcsöt (ribizkét, málnát, egrest valamint a rosa caninát) igen könuyen el lehet uagy területen szaporítani, ha tavaszszal e növényeket, erős visszametszés után, egymástól egy méter távolságra ültetjük el s a képződő számos hajtás közül a gyengébbeket folytonosan kitördeljük és csak a legerősebbeket hagyjuk meg. Nyáron át, eső alkalmával hig trágyalével megöntözzük a növényeket, a mi nagyban elő fogja segíteni azok növekedését. A tél beállta előtt a talajt a növények körül komposzttal vagy érett trágyával borítjuk el, s ezt tavaszszal bekapáljuk. Mihelyt tavaszszal a talaj kiszáradt, a meghagyott fiatal hajtásokat lehajlítjuk s fakampókkal a talajba erősítjük, földdel egy kevéssé letakarjuk és száraz időben szorgalmasan megöntözzük. A hajtások egyes rügyei közül azok, melyek felfelé néznek, uj ágakat, azok pedig, melyek lefelé állnak, uj gyökeret képeznek. Ha a gyomot szorgalmasan irtjuk, a növéuykéket feltöltögetjük és szárazság alkalmával megöntözzük, azokuak csakhamar uj, néha decimeter hoszszuságu hajtásai lesznek, melyeket a következő tavaszszal az anyanövénytől elvágunk s ezután mint önálló növényt kezelünk. Ily módon egyetlen anyanövényből 50, sőt több hajtást is lehet készíteni. A gyümölcsfák trágyázása és szellőztetése czéljából, a korona csepegője alatt, a fa nagyságához képest 40—60 cm. mélységű lyukakat furunk, két sorban kapcsolatosan egymástól 1 méter távolságra. A lyukakat őszszel vagy tavaszszal készítjük, pár hétig nyitva maradnak, s ez idő alatt 2—3-szor trágyalével vagy hígított árnyékszék trágyával, később rövid trágyával vagy komposzttal megtöltjük. A tenyészet ideje alatt e lyukak arra szolgálnak, hogy növényeket vizzel vagy hig trágyával megöntözzük, mi által nem csupán gazdag ós kitűnő gymölcs-képződést biztosítunk, de a jövő évre a termő bimbók fejlődését is. A dolog magyarázata következő: A fa táplálékát csaki a legfinomabb hajszál gyökereinek hegyén levő szivósejtekkel képes felvenni. Ezen szivógyökerek a korona csepegőjében feküsznek, azaz azon vonalban, melyet az oldalágak hegyétől a talajig húzva gondolunk. A fa úgynevezett tányérának trágyázása ennélfogva idősebb fáknál mi értékkel sem bír. Észszerűen tehát csakis az említett lyukak fürása utjáu lehet trágyázni, mert igy a legkönnyebb módon, felvető tápanyagokat hozunk azon rétegekbe is, melyek mélyebben feküsznek s tápanyagokban szegények; továbbá a levegő is bejutván ide, eddig fel nem vehető alakban volt tápanyagokat áthasonlithatókká tesz. Ily lyukakat ott is lehet fúrni, ahol pl. a parkokban, gyepszőnyegeken stb., a gyepet kímélni kell. A lyukaknak komposzttal való megtömése által a gyökérhez több évre elégséges tápanyagot viszünk; a fúróval való trágyázás tehát a mellett hogy a legczélszerűbb, egyúttal a legolcsóbb is. Nyíregyházán, nyomatott Jóba Elek könyvnyo:ud>ijában.