Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-27 / 52. szám
A „NY1RVIDÉK" MELLÉKLETE .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" kat kivéve. Ezen kivételével az alföldi gazdák tudatában annak, bogy földük karczolva és trágya nélkül is terem, ez utóbbinak előállításával nem sokat törődnek most sem. Birtokuk felét bevetik búzával, a másik felét kukoricza, zab, árpa, luczerna, csalamádé és bükönynyel. Már nagyot vélnek mondani, bogyba 60 catastralis boldra egy kettes ökörfogatuk van. A luczerna, csalamádé és bükkönyből csak annyit vetnek, amennyi e foga t-állomány szegényes eltartásához szükséges. Nevelnek lovakat, mert ehhez meg van a nép passziója, továbbá tartanak ott, ahol a belvizek nem gátolják, kétnyiretü juhot, gulyát is vagy vásárolt tinókat; de hogy ezek nyáron megéljenek, nem sajnálják annak a kauaáni földbirtoknak, melyen gazdálkodnak, >/ 5- vagy '/ 6-át legelőnek hagyni (s azt olcsó állattartásnak nevezik). Télen zab és árpaszalma járja s ha az olyan felvidéki ember, mint magam is, akinek igazán véres verítékkel kell előállítani termeivényét, látja azt a minden trágya nélküli buja termését a takarmányoknak, akkor csodálkozva kell, hogy kezét összecsapja azon a közönyön, amely e tekintetben uralkodik. Az alföldi népet a természet pazar keze önfeledtté tette. S mindamellett az alföldnél sokkal, de nagyon sokkal szegényebb vidékein az országnak értékesebb a föld, mert többet hoz a föld. S miért? Régi dolog, de ismételnem kell — azon kártyajátékhoz hasonló gazdaság, mely az alföldön űzetik, s mely egy évben bőséget, a másik évben meg szükséget teremt, nem teheti rentabilissé az alföldi birtokokat. Aztán van egy természeti csapás : a szárazság, amely visszatartja az alföldi gazdát minden takarmánytermeléstől, kivéve a luczernát. S ez az oka az alföldi gazdálkodás egyoldalúságának. Pedig van a luczernán kivül egy oly növénye az alföldnek, a mely megbecsülhetlen reá nézve, a mely daczol a szárazsággal, a melynek termeléséhez felsőbb mennyiségtanra sincs szükség, s a mely minden évben megvallja magát, még a nagy szárazságban is, azt amit hoz s ez a kokoricza. Termeli az alföld e növényt mint rzemes terményt és termeli sokkal nagyobb biztonsággal mint a búzát; tudja az alföldön mindenki, hogy a kukoricza nem haragszik a napra, csak meg legyen neki adva a kellő művelése. Mint csalamádét is termelik, itt-ott a major körül de csak nyári etetésére a fogatos jószágnak. Tovább e növény használata nem megy. Pedig az alföld gazdaságait a csalamádénövény van hivatva átalakítani. Mert ennél biztosabb és egyszersmind olcsóbb takarmány — a gyári takarmány előállítást kivéve -— nem képzelhető Ha az alföldi birtokoknak csak V2 részén csalamádé, termeltetnék s ekként a már ott is igen jótékony hatású trágya bőségesen termeltetnék, akkor nem túlozok, ha azt állítom, hogy az alföld marhaállományát 5 vagy 6-sz0r08ára s buza- és egyéb szemtermelésének hozamát 20—25%-ával emelni lehetne. De a csalamádénak nem csak nyári, hanem téli takarmányul is kell szolgálnia s az alföldi gazdáknak el kellene sajátítani és alkalmazni azon besavanyitási eljárásokat, melyek jelenté!-enyebb befektetéseket csak magas altalajvizü vidékeken igényelnek s melyeket az országos gazdasági egylet könyvkiadó vállalata által kiadott legelső munkában elég tüzetesen leirva találnak. Kisértsék meg kicsiben, először pár holdon s ha beletanultak, tovább és tovább a szerint amiut viszonyaik engedik. A csalamádé társulva a luczerna-, bükköny- és kukoricza-darával, valamint a most 100,000 méterm.ként exportált buzakorpával, oly takarmánykeveréket ád, tanultam a Benedeken tartott ekeverseny alkalmával), ha a trágyát jól lefordítja oda, a hova kívánatos, meg aztán el is takarja. — Köszönöm, Csató szomszéd, ezt az egyszer eltalálta. Nos tehát ezeket az ekéket beosztjuk először is: Közönséges ekékre. A közönséges ekéknél az eke teste mozdulatlanul hozzá van a gerendelyhez erősítve. Ezek az ekék mindig csak jobbra szántanak és igy a fogások végén barázdát hagyván, ágyat készítenek A közönséges ekékkel a fogás végén forogni kell, ez pedig lejtős helyen bajos, de időveszteséget is okoz, és ezért készítették a váltóekét, mely kényünk-kedvünk szerint akár jobbra, akár pedig balra szánt, és az ilyen fajta ekék közt legmegfelelőbb az, melyet az amerikai minta szerint Ransomes készit és itt nálunk Budapesten a Clayton czég is árul. Az ekék lehetnek: lengők, ha az igavonók a gerendely végébe fogatnak; mankósak, ha elől a gerendely végen egy mankó van, a melyen az eke elől támaszt lel; kerekesek, t. i. ba a gerendely végén egy vagy két kerék van; végre taligásak, és ezeket — mert nálunk csakis ilyeneket használnak — mindegyikünk ismeri. A taligás ekét azért szerették meg nálunk, mert biztosaj jár, mert a szántó jobban pihenhet mellette; de azért is, mert ügyetlen szántó is tud vele boldogului. Igen ügyes szántó inkább a lengő ekét keresi, mert könnyebb és olcsóbb; de mert ügyes szántó nem amely az állattenyésztési czélok legmagasabb feladataira is képesít, s mint mondom, egyedül képes az alföldet merev egyoldalúságából kivetkőztetni. Ha a csalamádét az alföldi gazdák mint főtakarmány-növényt nyáron zölden, télen pedig savanyitottan elfogadják, akkor bátr;in neki mehetnek a marhatenyéBztés minden uemének, a nélkül, hogy félniök kellene, hogy állataikat nyáron a szárazság, télen pedig a takarmányhiány miatt potom áron elvesztegetniök kell. S aztán, miután az állattartásban is oly primitívek az állapotok, kezdjék meg állattartásuk növelését fokozatosan 1-ör a fogatállomány nevezetes szaporításával, bogy ekként megadhassák a földnek azon mivelést, amelyet igényel, azután vásároljanak tinókat, hogy mint jármos ökröket eladva, abból pénzeljenek; tovább menve, alítsanak fel gulyát, foglalkozzanak tenyésztéssel s még tovább menve, ott van a hizlaló és tejgazdaság, amely bocsánat bűnömért, de azt hiszem, gyönyörű eredményeket mutathatna fel az alföldön (Lásd vau Royen hollandus birtokát és tehenészetét Alibuuari környékén.) Ez tehát a reczecpt, amelyet az alföldnek legjobb meggyőződésem szerint ajánlani tudok. Igaz, hogy az alföld nem mindenütt fekete talajú, vannak szike3 és homokos vidékei. Megvallom a szikes talajra egy kalifogyasztő növényt ajánlani nem mernék, ez tehát a csalamúdé-rayonból kiveendő, de a sivár homokvidék, melyet csak gazdag de nagyon gazdag trágyázás tehet bő termővé, csakis a csalamádé-termelés fokozatos kiterjesztése által nyerheti el azon tulajdonságát, hogy mindennemű növény termelésére alkalmassá váljék. A homokvidékek jó karba hozásának ugyanis két módja van. Vagy hatalmas importja a trágyaanyagoknak n igy pénzeszközökkel, u. m. nagy szeszgyár&k és sertéstelepen trágyájának vásárlása; vagy egy másik lassú módja, amely abban áll, hogy a birtok saját vegetatiójával teremtse elő feljavitási eszközeit. Épeu e feladatra kiválóan alkalmas a csalamádé, amennyiben kis területen legnagyobb hozamra lévén képesítve, általa a belterjes terület fokozatos nagyobbitása leginkább vihető keresztül. De áttérek most az ország másik részére, a Dunántúl sí'ividékéire és a pozsonyi síkságra, ide számítva a Vág, Garam, Nyitra, Ipoly stb. termékeny völgyeit is. E ré3zén az országnak a gazdasági előmetetel határozottan nagyobb s itt már az olcsó trágya-előállítás tekintetében főszerep a czukor- és szeszgyáraknak, ezek mellett és ezeken kivül a tejgazdaságok s ezek hiányában egyéb hizlaló vagy nevelő állattartásnak jut. A czukorgyárakról e helyen szólani nem kívánok, e tárgy megérdemli, hogy egy teljesen külön értekezés anyagaként adassék elő. Ellenben a répaszeszgyártásról röviden megemlékezhetem. Tudjuk mindannyian, hogy a szeszgyártás ma nehéz helyzetben van, hogy e téren túltermeléssel van dolgurk. Ez áll, de az is áll másrészt, bogy az 1884 iki módosítása által a szeszadó-törvénynek, egész más helyzet állott elő. Ugyanis mig a nagy iparilag űzött szeszgyárak adója tetemesen emelkedett, e z a gazdasági szeszgyáraknál nem állott elő. Sőt nevezetes kedvezményhez jutottak a gazd. szeszgyárak. Már most mi lesz ennek a természetes következménye ? Az, bogy a nagy gyárak lassankint üzemüket korlátozni kénytelenek és visszaadni a tért, melyet a mezőgazdaságtól elfoglaltak. A gazdasági szeszgyártásnak még egy más dolog is segélyére jött; a szesztermelési technika kifejlettsége s a gazdasági szeszgyárakra nézve is hozzáférhetősége. Az imént említett termelési rayonban különöminden bokorban terem, azért ennek az ekének akad legkevesebb vevője. Igen ügyes szántó inkább a lengő ekét keresi, mert könnyebb és olcsóbb; de mert igen ügyes szántó nem minden bokorban terem, azért ennek az ekének akad legkevesebb vevője. Lássák, barátaim, ha úgy végig nézik ezeket az ekeábrákat, azt fogják látni, hogy azok igen különböznek egymástól, ugye bár ?« — Igaz bizony, tanító úr, de mondja hát meg még, hogy ezek közül melyik a legjobb ? — Nézze Bacsó bátyám, a múltkor beszéltem a talajról és elmondottam, hogy az hányféle; van kemény, kötött, van puha és laza talaj; azt hiszik, hogy ezekben valamennyiben egyféle eszközzel lehet boldogulni ? — Már tanitó uram, megengedje, hogy Bacsó bácsi helyett én feleljek, tehát én azt hiszem, hogy nem lehat; szegény megboldogult apám is mindig két ekét tartott; az egyikkel a szurkos dűlőt, a másikkal pedig a rétet száutotta, és én is, valamint Csató is, tapasztaltuk, hogy vasekénkkel, amely a fekete földet oly gyönyörűen szántja, a laza homokban távolról sem lehet olyan helyes munkát végezui. — Nos tehát abból, a mit Kerék Ferencz beszélt, mi következik ? Megmondom: az, hogy amilyen a talaj, olyan legyen az eke. Mert nincs olyan eke, mely mindenféle talajon egyaránt jó; azért okos gazda megválasztja az ekét és olyat vesz, mely talajának leginkább megfelel s melyről sen nagy szerepe van a répaszeszgyártásnak, mely az iparilag űzött gyárak nyomásával szemben is fényesen megállta a sarat.. S most az uj adórendszer alatt az alacsony szeszárakat is elviselni képes. Olcsóbban mint a répaszeszgyártás által, mindig biztos takarmány semmi más uton elő nem állitható, s ez s a mellett nagy ol«sósága és könnyű kezelhetősége ezen iparágnak, gyors jövőt jósolnak számára. Az első ilynemű szeszgyárakat a Leidenfrost testvérek honositák meg a lévai uradalomban, Barsmegyében, hol már 6 ily gyár van üzemben. Utáona Mezőhegyesen, tehát az alföld kellő közepében karoltatott föl; hogy azonban az alföld ugy a répatermelés biztonsága, mint egyéb tekintetben is kiállandja-e a sarai, arra még pár évet s különösen száraz évek tapasztalatait kell bevárnunk. Bár nem lehet elég csodálattal említeni fel, hogy az elmúlt évben Mezőhegyesen, kat. holdankint minden trágya nélkül 300 mm. czukorrépa termett 10—11 polarizatióval. A Dunántúl már minden félelem nélkül foghat neki ezen iparágnak. Az első két ilynemű gyárat az idén Satzger Keresztély birtokos állítja fel Somogymegyében. S igen nagy számban jelentkeznek azok, akik a gyártást tanulmányozni és meghonosítani szándékoznak; amit csak a legnagyobb örömmel constatálhatunk. Bővebben a répaszeszgyártásra ki nem terjeszkedem, remélve, hogy külön e tárgynak szánt felolvasást a gazdakörben, még ez idén hallani szerencsénk lesz. A csikók legelőn való tartása, a lierélése és munkára való szoktatása vagyis betanítása. A csikók legelőn való tartása okvetlenül a legtermészetesebb tartási mód és a csikók kitűnőleg gyarapszanak is a jó legelőn ; ámde nem minden legelő felel meg az e részbeni kívánalmaknak, valamint az sem megy egyre, hogy emellett miként gondoztatnak különben a csikók. A szárazabb legelők általában jobban megfelelnek a csikók természete követelte igényeknek, semmint a nedvesek, melyeken való legeltetés mellett igen könnyen megromlanak a paták, azért jobb is ha ily legelőkre csikókat egyátalában nem hajtunk. Tavaszszal igen korán nem szabad megkezdeni a legeltetést, valamint nem tanácsos azt őszszel sokáig kinyújtani. Az októberi legeltetés inkább kárt okoz, mint hasznot. Azon kivül gondoskodni kell a legelőn valami menhelyről is, hol a nap heve, a zivatar s szél ellen meghúzhassák magokat. Bár miként neveljük is azonban fel a csikókat, gondoskodjunk arról miüden körülmények között, hogy azok szelídek, és engedelmesek maradjanak. Szelíd bánásmóddal s béketűréssel legjobban czélt érhetünk ; néha azonban szükségessé válik a szigornbb fellépés is. Minden csikót, még midőn a csecsnél van, hozzá kell lassankint a kötőfékhez szoktatni, valamint abhoz is, hogy a lábát könnyen feladja. S ha az ember mindannyiszor, valahányszor csak megtették azt, amit tőlük kívántunk, egy darabka czukrot, kenyeret, vagy egy-egy marék zabot ad nekik, e mellett simogatja őket s szépen szelíden beszél bozzájok, ellenben megbünteti őket, ba szót nem fogadtak; akkor csak mihamar megtanulnak mindent. A csikók kifejlődésére igeu nagy befolyással vau a herélés, még csontjaik is máskép fejlődnek a herélés után, mint pedig, ha ki nem heréltetnek; amint ezt a korán kiherélt lovak medencze-csontján, szemben a mének medencze-csontjával, láthatni, a korai kiherélésnek legszembeötlőbb következése: az előrész könnyebb kifejmeggyőződik, bogy azzal a maga földjében a legjobban fog szántani tudni. Tehát jó ekét kell szerezni; ez az első föltétele a jó gazdaságnak. — Elfogadjuk tanitó ur, a mit mondott, de azt szeretnénk ám tudni, hogy milyen ekét tart tanitó ur jónak ? — Részben már elmondottam, tisztelendő ur, t. i. jól forgasson, porhanyitson, a gyomot irtsa és trágya alászántásra alkalmas legyen; de ha választok ekét, még kissé többre is fordítok figyelmet. Megvizsgálom a talajt, kiválasztom a neki alkalmasnak látszó ekét, megvizsgálom, nem nehéz-e, egyszerűek-e a részletei és ugy vannak-e ezek készítve, hogy tartósak, és ha romlanak, könnyen javíthatók'e, továbbá azt is megnézem, nem-e nagyon drága. A második, a mit teszek — megpróbálom ! A próbakor azt nézem meg, hogy könnyen, bizton jár-e a talpán, egyaránt jól fordítja-e a nyers és szárazabb talajt; lehet-e véle keskenyet és széleset fogatni, lehet e az ekét sekélyen vagy mélyen járatni, hágy-e tiszta barázdát; végre lehet-e vele gazos földet szántani és gyepet szegni ? Ha ezen föladatokat megoldja, akkor jó az eke. De nini, Csató közelebb lakik, és ahol a fia is ott áll az ajtóban; szóljon neki, hogy azt a jó Vidacs-ekét, az ujat, hozza csak át a vállán. Ő elég erős és elbírja. Ugy ni, az ekét magán jobban el tudom mondani, amit még az ekéről el akarok beszélni. (Folyt, köv.)
