Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

A „Nyirvidék" hatodik évfolyama. Nyíregyháza, 1885. május 3. 4-ik szám. GAZDASA rurisiio A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „F

ELSŐ-TISZAVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Dohány-termelésünk és az egyedárúság. Emlékirat.*) (Bleuer Mórtól) Sokat kellene elmondanunk, lia a gazdaságainkra nehezedő minden bajainkat részletezni akarnók, melyek alatt hazai földmives osztályunk minden vidéken szenved. Állami létünk, és társadalmi viszonyaink fejlődésének sarkköve a földmivelés. A jó termés, párosulva élénk kivitel által előidézett kedvező értékesítéssel, emeli valamenyi társadalmi osztályunk jólétét, államunk kültekintélyét és szilárdulását; ellenben iparost és kereskedőt is ugy sujt, mint a mezei gazdát, ha egy mostoha esztendő, kedvezőtlen kivitel, mezei gazdaságunkkal együtt állami fejlődésünket is hátráltatja. Ezen körülmények eléggé ismeretesek; hiszen gazdag könyvtárt alkotna azaz irodalom, mely e kérdéssel foglalkozik; mely bajaink okát kiderítette ugyan, és üdvös tanácscsal gazdagította az érdekelteket; de melynek eredménye csak lassan fog érlelődni. A műveletlen világrészek óriási termései,— melyeknek hódító versenyét szűz föld, csekély közadó, katonai kötelezettség alóli mentesség, kedvező hitelviszonyok, olcsó közlekedés egyaránt előmozdítják, — Magyarország gazdasági terményeit már-már leszorították eddigi piaczáról. Ehhez járul még, hogy hazánkban az ugy nevezett „jó termések" mindinkább gyérülnek és mennyiségre nézve ugy nyűgöt Európa, mint a tengeren tuli világrészek termései mögött messze maradnak el. Nem csak a gabona termelés terén találkozunk ezen szomorú tapasztalattal. Az utolsó jelszó, mely alatt gazdasági viszonyaink jobbra fordulását várjuk, „állattenyésztésünk emelése". De be kell vallanunk, hogy juhászataink, sertés nevelésünk, ugyanazon tényezők által, melyek gabona termelésünkre hatnak, károsan nem kevésbbé nyomasztó versenybe sodortattak; a szarvasmarha vásárokon pedig oly mozgalom indult meg a szomszéd Ausztriában, mely a magyar marha árának leszállítását, az orosz, lengyel, román szállítmányok elősegítésével igyekszik elérni. De ezen felül nyomós körülmény az is, hogy saját gazdaságainkban, ha szarvasmarha tenyésztésünk fejlesztéséhez azon erélylyel *) Jelen emlékiratot Bleuer Mór választmányi tag nyújtotta be a »Felsó Tiszavidéki Gazdasági Egyesülete nevében az országos gazdasági egyesület dohányügyi szakosztályához tárgyalás végett. Ajánljuk a dohánytermelő közönség szives figyelmébe e nagy horderejű s dohány termelésünk emelésére s anyagi érdekeinket jobban biztosítani czélzó Emlékiratot. Sz. )) mmhüi tasitö" mzzuL Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja: Tormay Béla. II. Ott ültünk tehát a plébános úr üveges tornáczán, mert csipős szél lujt; ugyan szép számmal gyűltünk oda a tisztelendő urnák vendége is volt, a péterfalusi tiszteletes úr ott ült mellette és C3ak nézegetett egy kis vaskos könyvet, melyet épp akkor hozott a postás. »Hallja szomszéduram,* mondá a péterfalusi lelkész, »minek magának ez a Balás-féle könyv, hisz nem gazdálkodik, én pedig igen, igy éa jobb hasznát tudnám venni adja ide, kifizetem az árát.* »Sajnálom,« felelt a mi lelkészünk, »de meg kell tagadnom kérését, nem gazdálkodtam eddig, de a jövő évben fogok gazdálkodni és azért hozattam ezt — hozattam más könyveket is, hogy előkészítsem magamat, azért járok-kelek, töltöm szabad időmet a mezőn vagy az istállókban, hogy tanuljam ezt az igazán sok tanulmányt igénylő mesterséget Hallottam ma egy hete, a tanitó ur hogyan világosította föl Forgács uramat és többi társait, elkészítettem a tervét annak, a mit a tanitó ur akkori szavai szerint a gazdának tudni kellene és ezen terv szerint tanulok, kedves mesterem pedig épp a tanító ur. Megígérte Nádudvari ur, hogy ugy mint ma, alaposan elmondja nekem, a mit a termőföldről és annak megmunkálásáról tudni kell; tegye azt meg most, azt hiszem, az összegyűlt szomszédok is szívesen hallgatják kedves tanítónk hasznos elbeszélését.* » Szívesen megfelelek tisztelendő ur fölhívására adott ígéretemnek, de kettőben nem leszek képes megfelelni, t. i. alaposan nem ismertethetem meg azt, amit a termő földről, vagy mint a gazdák nevezik, a talajról látunk, mely a magyar gazda minden culturalis igyekezetét jellemzi: ön magunk is oly túltermelést létesíthetünk, mely alatt a legnagyobb veszély rejlik. Példa rá sertés tenyésztésünk. Tehát nincs oly arcanum, mely varázs szóra minden bajokat eloszlatna.Szükséges tehát,hogy gazdaközönségünk ezen válságos időket, a lehető legnagyobb takarékosság, tevékenység és segéd forrásainak bölcs fel- és kihasználásával kiállja. Be ke'il vonnunk gazdálkodási rendszerünkbe a mezei gazdaság minden oldal-ágát; állat tenyésztést és hizlalást, takarmánynövények magtermelését, kender, len, hüvelyesek, dohány és más termeléseket; házi és gyári ipart. De nem szabad szem elől tévesztenünk, miszerint veszélyes, ha terjedelmes gazdaságok rendszere és ereje másodrendű termelések által túlságosan szétforgácsoltatik. Minden vidéknek van sajátos ipara, mely a téli hónapok alatt is, midőn a mezei munka szünetel, foglalkozást és keresetet is nyújt a lakosságnak. Ezen sorok czéljáu tul menne, azoknak részletezésébe bocsátkozni; elég megjegyeznünk, hogy ezen iparok mindegyikének külön, gyakran élesen körülhatárolt, vidéke van. Fúrás, faragás, szövő ipar, gyümölcs vagy dohánytermelés, tejgazdaság stb. nem találhatók fel együtt, bár a magyar földinivelésügyi minisztérium ezen culturák emelésére az utolsó években nagy gondot fordított. Azonban a hazai culturalis misziót végző miniszter háta mögött van a pénzügyminiszter, és pénzügyeink helyzeténél fogva bele kell nyugodnunk, hogy culturalis fejlődésünk csendes ütemben halad. Sajnos, gyakran nem hogy haladnánk, de sok esetben, nem is egészen igazolt viszavonás következtében vissza esünk. Ezt tapasztaljuk főleg mi, szabolcsmegyei földmivelök, kikuek az elszórtan található néhány gazdasági szeszgyár és ósdi olajütőu kivül, egyedüli téli ipara a dohány termelés. Igaz, hogy hazai dohánytermelésünk, miut az egyedáruság egyik alkatrésze, nem a magyar kir. földmivelésügyi minisztérium, de a pénzügyminisztérium hatalmi körébe osztatott be, és ezen minisztérium miut valóságos második anya mindenkor első tekintetbe veszi édes gyermekeit, az állami pénzügyeket; és mostoha gyermekét az állami pénzügy javára megdolgoztatni — jövedelmeztetni igyekszik. Ez ugyau nem lenne baj, ha egyúttal a mostoha gyermekek közt a leges legutolsó: a dohánytermelő is kellő részesülne. támogatásb.in tudnak; de elmondom röviden a legszükségesebb tudnivalókat ; továbbá a müvelés elmondását máskorra halasztóm, mert a kettő együtt — azt hiszem — sok lenne a mai napra.* »Halljuk ! halljuk !< szólt közbe a péterfalusi tiszteletes ur, ki rágyújtván, hátradőlt szákében és még egy kis könyvecskét meg czeruzát vett elő, hogy magának a tanitó ur beszélgetéséből egyet-mást fölírjon. »Azt mondottam ugyebár az imént, hogy a termő földről, melyet a gazdik talajnak neveznek, fogok egyetmást elmondani. Nézzenek csak ide barátim, itt ezt a tornáczot Csobánkáról hozott kőből készítették ezelőtt vagy harmincz esztendővel, nemrég egy oszlop kidőlt és e helyett az elmúlt tavaszon egy ujat készítettek. Hasonlítsuk csak össze e régi oszlopot az ujjal, úgy-e van a kettő közt különbség ? Az új oszlop fölszine sima, szép sárgás-fehér szinü, a régié pedig ormós, apró lyukacskák vannak rajta és ott, ahol kissé kivájult, már a kő megmohásodott. Lássák, földünk egy ilyen sziklatömeg lehetett valamikor, sima volt a sziklák fölszine, a hideg és a meleg, a víz meg a szárazság, de a levegő is idővel elporlasztotta a kősziklák fölszinét, ezek elmállottak és ezen elmállott sziklákból lett azután a talaj. Néha az elmállott sziklából lett talaj azon a" helyen maradt, ahol képződött és az ilyet eredeti talajnak hívják ; de ez ritkább eset, rendesen az eső, a hólé a szikla porát elmossa és alkalmas helyen lerakja, hol az termő földdé vagy talajjá lesz. Az eredeti talajjal azonban más is történt; jöttek áradások, melyek legnagyobbikát az özönvíz neve alatt ismerjük, ezek aztán ugyancsak fölhabarták az eredeti talajt, ezt összekeverték tudja a jó Isten milyen másikkal; lerakta a viz a gorombább részeket egyik helyen, a finomabbakat ismét másikon és az utóbbi részek küSzép hangzású biztosításokban bővölkedünk. Sőt, miután ezen ügyben az osztrák pénzügyminisztérium is osztályos üzlettárs, a két companista kidolgozta azt is, miként lehet papíron a dohányárak felemelését decretálni, tényleg pedig a dohánynak méter mázsáját 4—5 frttal olcsóbban váltani be, mint ez előtt. Szabolcsmegyében, és talán más vidéken is, ez igy van. Megbirja-e azonban gazdaságunk jelen válságos időben ezen ár- ós érték leszállítást, — melynél magyar hazafias kormányunk követi el a bűnt; a haszon oroszlánrészét (TOVo-it) pedig az osztrák üzlettárs teszi zsebre — az más kérdés. Ezen kérdés tisztázása, és hogy vidékünk dohánytermelési viszonyait nem csak a termelő közönséggel, de az érdeklődő körökkel is megismertetem, indokolja, hogy ezekről tárgyilagosan szólhassak; megjegyezvén, hogy statisztikai adatok nehezen vagy talán nem is szerezhetők be, tehát előadásom ezen része csak hozzá vetőleges, bár igyekszem mindenütt a valót lehetőleg megközelíteni. Magyarországon mintegy 110,000 kat. holdon termeltetik dohány; ebből a kincstár részére mintegy 100,000 hold termése 7—800,000 m. mázsa do hány váltatik be, melyből 7%-it az osztrák, 30*/o-it a magyar egyedáruság fogyaszt el. Szabolcsmegye területén mintegy 18,000 holdnyi területen évenként körülbelül 120,000 m. mázsa doháuy terem. Terményünk minőségét jellemzi, hogy felváltva egyik évben a magyar, másik évben az osztrák kincstár részére váltatik be. A termelők részint kis birtokosok, kik Va—2 holdnyi területen többnyire belsőségeikben, kertjeikben, cselédeikkel együtt végzik a termelés körüli teendőket; nagyobbára azonban nagyobb birtok-testek, uradalmak, tulajdonosai vagy bérlői, kik falusi felesek, vagy e czélra külön ide telepitett, többnyire idegen megyékből származott kertész családokkal végeztetik a doháuyteraelési teendőket. Kis termelők és a falusi felesek, a dohánytermelést mint mellék foglalkozást tekintik, mely mellett földmiveléssel, marha tenyésztéssel, fuvarozással, napszámos vagy szakmány munka felvállalásával is foglalkoznak; a dohánytermelést csak azon forrásnak tekintik, melyből országos, községi és egyházi adó, esetleg vízszabályozási terheik fizetésére szükséges költségeket teremtik elő. Igazolja ezt azon körülmény, hogy dohánytermelő vidéken alig akad oly család, mely lönösen akkor üllepedtek le, amikor a viz megcsöndesedett. Az ilyen talajt, melyet a viz rakott le és iszapolásból képződött, áramlási talajnak nevezik. De ne higyjék, hogy a talajok csak az özönvíz korszakában képződtek, tart a talajképződés most is. Ha elmennek barátim a hegyek közzé, látni fogják, hogy valamely sziklának egy részén egy kis hasadás támad, ebbe bele csorog a víz, s mikor a beszivárgott viz megfagy, lerepeszt a sziklából egy jókora darabot. A szegletes, elvált szikladarab gurul lefelé a hegyről, itt egyik sarkát üti le, azután a másikat; mig végre a patak medrében megfeneklik; ott a viz lemossa róla a port; később egy zápor folytán a patak vize megárad és az ár sodorja a kődarabot, az verődik, gördül, törik, és darabjai szintén gördülvén, gömbölyűre kopnak. A patak gömbölyűre kopott kődarabjait nevezzük kavicsnak, a kisebb lekopott részek képezik a homokot, és az olyan finom részecskéket, melyek csak a csöndes vízből üllepednek le, ezeket hívják iszapnak. A levegő, a viz, a hideg és meleg befolyása által elmálasztott sziklában a részecskék megváltoznak, olyanokká lesznek, hogy a növényt táplálni tudják, és csakugyan, a növények tápszereiket a talajból veszik föl, és a legfontosabbak a talajnak éppen az emiitett ásványokból és kőfélékből eredő részei, melyekről később talán még meg fogok emlékezni. Azért, mert a termelő földből, vagyis mint mi nevezzük, a talajból táplálkozik a növény, mert az egyik talaj jobban, a másik kevésbbé tudja a növényeket táplálni és igy azt, mely jobban táplalja őket, jobb termőnek — a másikat pedig rosz termőnek nevezzük azért tehát, mert az iménti sokat, ez utóbbi a rosszul" termő kevesebbet ér, mondom : ezért a gazdának a talajt ismerni kell. (Folyt, kőv.) MaTszámunkhoz egy fél-TT melléklet van csatolva.