Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

»GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ* A »NYÍR VIDÉK* MELLÉKLE négyszögmétert számítva, egy méter szélességben és kellő hosszúságban kijelölendő földet két ásó mélyre felásatunk. Az első felásás után egy négyszögméterre miutegy egy puttón (25 kilogramm) érett trágyát; lehetőleg marhatrágyát hintünk egyenletesen elterítve. Végre egy á ó nyomra aláforgatva a trágyát, ezen helyet kertileg megműveljük, illetve a földet átrostálva vagy kézzel elmorzsolva, jól felporhanyosítjuk. Az igy elkészült ágyat egy a közepébe vert nyeles deszkával könnyen lelapogatván ; egy kis könnyű fenyüfából készült gereblye segélyével, melynek körömnyi nagyságú (l'A cantimeter hosszú) egymástól ugyanily távolban levő lapos fogai vannak, az ágy szélességben barázdákat huzunk. A dohánymagot szárított és porrátört tyuktrágyával és durva korpával keverjük. Az arány ugy veendő, hogy egy ceatilíter ('/too rész liter) jól megrostált é3 szelelt dohánymagot 0'5 liter (V

2 liter) szárított tyuktrágya port és 0 5 liter durva korpát veszünk. E vegyitéket előbb jól összekeverve, egy tálban lassankint hintjük bele a dohánymagot. Ezen adalékot ismételten forgatva, ke zünkkel szórva vetjük a barázdákba, mindaddig, mig az egész ágy be lesz szórva. Mit, ezeu keverék világosabb levén, bármely földnél kellően meglátunk. Ezután az ágy hosszában huzzuk ismét végig a gereblyét és igy csinálunk kis barázdákat, melyeket ismét beszórunk a dohánymagkeverékkel. A vetés után a fent jelzett nyeles deszkával ismét lelapogatjuk gyengén az ágyat, melyen sürüa kukoriczakórót (tengeri szárat) rakuuk mindig éjszakára; napos, jó tavaszi időben azouban még akkor is, ha borult idővel csak 4—5 fok meleg van: nappalra mindig leszedjük róla a kukoriczaszárat. Ha nem volna kukoriczaszár, ágy szalmahaszurát is használhatunk takaróul, de akkor vékony rudakat kell az ágyon keresztül tenui, nehogy lenyomja azt a takaró. Ezen paláutáságyban legkésőbben csak május 5_10-én fog a mag kikelni és legerőteljesebb, erősgyökerü rászákat fog adni, melyek juniushó első felében lesznek vagy a féregrágás pótlására, vagy az első ültetésnek más elemi csapás folytáni kiveszése által szükségessé vált pót- vagy másodültetésre felhaszoálandók. Ezek biztosan fogamzauak, mert dús gyökérzetüek és erős száruk lévén: a juuiusban uralgó hűvös éjjeli és meleg nappali, tehát igen változó légmérsékletet könnyen kibírják éa hirtelen, valamint erőteljesen fejlődnek, ugy hogy az első (május havi) korai ültetéstől a fejlődésben alig néhány (3—4) n&ppal lesznek tovább, de sokszor előbb és szebben fejlődnek ki azoknál. Ily palántás ágyból egy négyszögmáter terülatről — kellő gondozás mellett — 5000 rásza (palánta) biztosan nyerhető, tehát egy négy méter hosszú és egy méter széles ilyen paláutáságy 20,000 palántát fog szolgáltatni, mi egy holdra — kivéve a korti leveleket — mindig bőségesen elég. De mert az utóültetés legroszabb esetben is csak felét vagy leginkább egy negyedét teszi a beültetett területnek: két, illetve négy telekzeti (1600 • öles) holduak utóültetésére is elég rászit fog az szolgáltatni. Meg keli itt még említenem, hogy az ilyen hideg palántás ágyakat legjobb öszszel, vagyis novemberhó utolsó hetében elkészíteni és bevetni és pedig azért, mert akkor még erőteljesebb palántákat nevel. Nagyobb munkaerő is állván a gazdaságban, ilyenkor rendelkezésre : azok segítségével a gazda ugy, mint a feles kertész is, ezt helyesebben végezheti el. Ej esetben akkor télire a kukoriczaszáron felül még egy körülbelül araszos (15—20 ceutimeteres) szalmaréteggel kell azt befedni, mi azonban gyenge télnél nem is szükséges és azt márczius elején le kell róla venni. A második palántáságy a melegágy, mit márczius első felében, sőt, ha lehet, okvetlen el kell készíteni és bevetni, mert később már kár vele bajlódni. Eddig a melegágyat rendesen ugy csinálják, hogy abból forró ágy lesz és aztán felnyurgult, elkényeztetett rászákat nevel. És honnan vau ez? Oanan, mert az országszerte, de taláu Európaszerte is alátett trágyával, tehát üzdeládakép készítik. Pedig hiszen az ilyen üzdeládaféle Kérdem: ma is igy dolgozik a gazda? Ugyebár nem? Az éhhalál nem fenyeget; nemcsak magát tartja a gazda, hanem az állam föntartásához főrészben ő járul, épít utakakat, készít gátakat, lecsapolja a káros mocsárokat, de tesz mást is, például tart iskolákat, ápoltatja szegényeit s a többi; szóval igen sokféle kötelezettségeknek kell, hogy eleget tehessen. Ézeknek az imént elmondottaknak csak ugy felelhet meg, ha vau mit eladni, tehát, ha termel és tenyészt; továbbá ha termelvényeit elég olcsón tudja adni és igy másokkal ki tudja állani a versenyt, és erre, mint Bír' dos uram a Munkácsról ide származott vállalkozóval való versenyéből tudhatja, csak az képes, ki a maga dolgát alaposan tudja és dolgait ügyesen, de e mellett becsületesen végzi. Régen elmultak azok az idők, a mikor ugy gazdálkodtak, a mint azt elébb elmondottam, hogy csak úgy meg turkálták a fóldet és ha termett, jó, ha nem termett, koplaltak. De azok az idők sincsenek már, mikor adott a parasztgazda dézsmát — ha termett, ha pedig nem termett, a földesúr tartotta családjával együtt. Most »maga az ember«, csak annyija vau, amennyit szerez; a mi megmarad, ha kötelezettségének megfelelt, csak az az övé. Épp úgy, mint ma már uem abban áll az ácsmesteraég, hogy két ágast leverünk, egy drugant fektetünk hegyé, egy pár galyat támasztunk a drugauhoz és gazzal berakjuk, készítvén ilyenformín egy kunyhót; úgy a mostani mezei gazdálkodás nem az már, ami régen volt. Hogy a gazda élni tudjon, hogy a versenyt kiállja, azaz olcsón és jót termeljen a nélkül, hogy örökjét kicserezze, hogy adóját fizethesse és egyéb reá rótt kötelezettségeinek is megfelelhessen, neki is tauului kell, még pedig sokat. Az, kedves barátim, aki tud kapálni, kaszálni, ásni stb., az mezőgazdasági munkás; de ez a túdás még nem teszi őt mezei gazdivá; épp ugy, a mint én Hemelegágy, a növényélettan szempontjából birálva, csakis oly korai gyors fejlődésre irrányzott növények tenyésztésére valók, melyeknek végfejlődést elérni nem kell, mint retek, uborka, zöld bab, tök stb. vagy pedig végfejlődésüket ugyanazon helyen, vagyis épan a melegágyban kell elérniök, mint sárga dinnye; eper stb. Azonban olyan növények előállítására, melyeknek egészen más természetű földbe — a hideg szántó földbe — egészen más légmérséklet változásba kell jönniök és ott tovább erőteljesen fejlődni: épan nem alkalmas. Nem pedig azért, mert először abbau a gyökér mindig egyenlő meleg gőzökkel, vizpárákkal telitett földhöz szokott a levelek és rostrészek pedig szintén folyton vizpárákkal telitett levegőben fejlődtek, mi gyors, de nem erőteljes fejlődési eredményez. Mert hiszen a zárt, tehát lehetőleg egyenlő hímérsékü levegőhöz szokott növény ugy, mint állat is, ha egyszerre ki lett téve a szabadba és ott az igen gyakran, óránkint is változó nagyon különböző légmérsékletnek bizony legalább is megsínyli, ha ugyan tüdeje (növénynél a levél) kiállja azt és sorvadásba nem esvén: el nem vész. Ez sokszor tömegesen történik; már azért is, mert az alá tett trágyával készített melegágynál csak egy — mondjuk, legyen az 30 —40 centimeter — földrétegből kell a palánták sokaságának táplálkozni. Pedig a növényélet első fejlődésében, mikor épen a legdúsabb táplálékra van az időhöz arányítva, igen gyors fejlődéshez szüksége. Már pedig kevés földből sok növényke (palánta, rásza) dús táplálékot hogy szedhessen, hiszen már ha a szükségelt vegyi alkatrészektől eltekintünk is, hiányzik ott (t. i. a földrétegben) a minden életnek, kivált pedig a növényéletnek főforrása, a villanyosság kellő mértéke, mivel abban csak az absorbeált villanyosság vau készletben, mi ha felhasználtatott: nincs pótló áram; minthogy az alátett trágya isolálja, elszigeteli a földréteget az anyafőidtől, melyben a folytonos villanyáram van meg. Eonek hiáuyában az első tavaszi időbea még a naptól sem: vehetvén eleget — ha szabad magamat igy kifejeznem vérszegény lesz — elsárgul a palánta, vagyis nem lesz életképes, illetve kellő fejlődési erővel bíró. Éu tehát minden áron azon igyekezvén, hogy ezen hiányokat és hibákat mellőzve, mégis korán nevelhessek dohánypilántákat, 1832. évben arra a gondolatra jöttem, hogy oldalmelegitéssel készített melegágyakban érintem, ezt el. Eauek folytán három éven át jó eredcnéaynyel eszközölt gyakorlati kísérlet alapján, mit másokkal is kűlöoböző vidékeken tétettem, a dohány melegágyaknak következő olcsó, czélszerü és okszerű módj ít ajánlom a dohánytermelőknek, úgymint: Egy négy, egész tíz méter hosszú és egy méter széles jó talajú (kötött kövér homok, gyepföld, erdei föld) helyet körülárkoluuk, berámázuak, bekerítünk 60 centiméter (2') széles és ugyanily mély árokkal; természetesen a földet az árkon kivül hányva. Az árkon belül a négy sarkon egy-egy. egyik oldalán háromszögre faragott czöveket verünk a földbe. E czövekhez szegelüak elől az északi oldalon egy-egy deszkát és hátul a dili oldalon egymás felett két két deszkát; megfelelő hoszszunak kell launi a karóknak is, t. i. a hátulsóknak 1 méter, az elsőknek 60 cnéteresekuek. A jobb és baloldalon ehhez arányontott rézsúton deszkádirabokat szegelve, egy deszkakeretet nyerünk, mi a takarás és szemét-behullás eltávolítása czéljából szükséges. Ezután az árkokat egész színig megtöltjük friss, nedves lótrágyával, még pedig jól beletömve vagy taposva. Ha a trágya nem volna elég nedves, még tömés közben jól meg is locsoljuk azt vizzel. A földszínen felül pedig szalmából vagy igen szalmás trágyából falat csinálunk csaknem a deszka színéig, és a kihányt földdel ezen szalmafalat menedékesen letakarjuk. Továbbá a deszkakereten belüli részt két ásó mélyre felássuk, felporhanyositjuk, jól megrostáljuk a földjét é3 a trágyagödör fenekéről vett földdel, erdei földdel vagy érett juhtrágyával és levéltrágyával '/< részben, vagyis ugy, hogy egy kosár trágyagödör erdei földet stb. veszünk három kosár a deszkaráma közül kiemelt rostált töldhöz keverjük és még trágyalével is megöntözhetjük, ha van. Végre csinálunk reája takaróul egyszerű szalmahaszurát (zsupszalma ponyvát), vagy ha módunkban van: papírgyest meg a hülyét — mind a mellett, hogy szép egyenesen fürészelik el a szál fát — még nem tartom talpra esett ácsoknak. Ugyebár, Bárdos uram, anikor megtanulta az ácsmunkákat, ment tovább, tanulta megismerni a különböző fanemeket, azután azt, hogy milyet használ, hol milyet talál. Megismerkedett a tetők, hidak stb. szerkezetével, hogy ily szerkezeteket készíteni tudjon, és mikor ezt mind megtanulta és tudta, akkor nevezte magit csík iparosnak, akkor mert versenyre kelni másokkal, akik tudja Isten, hogyan jutottak iparengedélyükhöz. Lássák maguk ott túl a falon, igy van ám ez a gazdával is, annak sem elég, hogy kapálni és szántani tudjon, hiuem ezen felül még sok ismeretre és két kiváló tulajdonságra kell szert tennie, hogy a mostani nehéz viszonyok között létezhessék. Magtart még egy darabig, mig hazaharangoz bennünket Lábas; ha meghallgatják, elmoadom, mit kellene minden mezőgazdának tudni, elmoadom azt, melyik azon két tulajdonság, mely uélkül a tudás daczára sem boldogul. Kérdem, mire alapítja a mezei gazda lételét, honnét kapja kenyerét, úgye a földből vagyis talajból, miat a gazda nevezi, melyet mivel, szükséges tehát, hogy a különfele talajokat, azok sajátságait ismerje ; hogy tudja azt, a fekvés mily befolyást gyakorolhat és a föld árját meg kell-e figyeloie ? Ha a talajt ismeri, azt kell megtaaulnia, hogy ez mily migmivelést kiváu, és azt, mit hogyaa kell rajta termelni, hogyan kell olcsón visszapótolni a talajaak azt, amit a termésekkel a gazda elvitt, azért, hogy azt ki ne élje! Nézzék csak, Csató és biró uramék hogyau dolgoztatnak, miként fáradaak, hogy talajuk termő erejét megtartsák. Nem vesz azoknil kárba semmi, megétetnek mindent a jószággal és a trágyát gondosan gyűjtik és jól kezelik. ral bevont kereteket, rámákat, oly formán, hogy a deszkarámákat összekötő léczekhez, melyek minden egy méternyi távolban alkalmazandók, hosszában és szélességében csinálunk léczböl egy-egy kereszt-keretet (kereszt rámát), aztán közöaséges csomagoló (Packpapir) papirossal a rámát beragasztjuk. Ragacsul legjobb a susztercsiriz vagy Bürüre főzött keményítő, egy tized részben hig enyves vizet keverve hozzá. Ha a felragasztott papír egy két nap múlva megszáradt, bemázoljuk azt egy uj meszelővel, napraforgó olajjal ugy, a mennyire csak beiszsza azt és pedig azért, hogy a viz ne ártson neki és áttetsző legyeD. A kereteket (rámákat) természetesen két-két lapos sarokkal (chanirbáidar) kell a deszkához erősíteni és lezárásukhoz egy léczből fa-tolózárt, feltámasztásukhoz pedig egy-egy kitámasztót kell készitenüak. A papírral bevont keretek természetesen azért jók, mert igy letakarva is kapuak világosságot a növénykék, mi erőteljes fejlődésüket igen elősegíti. Elégséges azonban a szalmahaszura is, mi alá, ha esetleg 4—5° hideg leone, egy egyszerű vászonpouyvát huzuak ideiglsnesen éjszakára, mi a papirkeretekkel ellátott meleg-ágyaknál nem szükséges. Végezetül a teljes elkészítés után két napig letakarva hagyváa a melegágyat; a hidegágy bevetésére fent leirt módoni dohány magkeverékkel ugy vitjük be, hogy a kis gereblyével a barázdácskákat csak a melegágy keresztüljében huízuk, de hosszában nem és pedig azért, hogy itt ue kelljenek a rászák oly sürüo, miut a hidegágyban. Tájékozásul még megjegyzem, hogy egy ilyen négy méter hosszú és egy méter széles melegágyból 12,000—15,000 egészséges, erőteljes palántát lehet jó gondozás mellett nyerni. Fel kell még említenem, hogy a dohánymag csiráztatása vagy csak beáztatása, illetve megdagasztása is a helyes kelésre nézve igen káros és pedig azon egyszerű természeti törvénynél fogva, mert először a doháuymagoak, miat mioden más héjas magnak is, külhója mézgás, mi a vizben fellágyulván, ragadóssá és csomóssá teszi azokat, miből az egyenlőtlen kelés származik. Másodszor, mert a picziuy dohánymag, ha csirabubjával a föld felé esik a vetéskor: gyenge kihasadt csirája nem bírván magának a földszinre utat törni, elvész és megint egyenlőtlen kelés áll be. Mig ha szárazon jön a csiraképes jó mag a földbe esik és ott dagad, a föld nedvességét szíván magába, még: ezeu felputfadási vagy csirázási processus alatt balnehézségének nyomásánál fogva oly helyzetbe jut, hogy csirabúbja mindig a föld színe felé, vagyis felfelé fordulva lesz, hogy hasonlattal éljek: épen ugy, mint a lefektetés után maguktól mindig fölkelő gömbölyű, súlyos, vastag feaekü pohárkák és könnyen fog előtörni a felette levő vékoay földrétegea és igy egyenletes kelés éretik el. Harmadszor pedig csakis a száraz dohánymag vegyíthető egyenletesen a vetéséhez szükséges keverékanyaggal (szárított tyuktrágyapor és durva korpa), mert a uedves evvel is csomókat fog képezui, minél fogva egyenlőtlenül lesz elvetve, tehát egyenlőtlenül is fog kelni, mi a melegágynak egyik nagy hátrányává lenne. Végre hogy a melegágy felporhanyósitott földjét, ha az nem lenne az átmelegedés után eléggé nedves, meg kell langyos, 18—20° Reaumour fokú, lehetőleg folyó-, tó- vagy eső vizzel; vagy ha az nincs, felfőzött ós kihütött kutvizzel locsolni, fél nap igy hagyoi, azután vetés előtt könnyű fagereblyével meggereblyézni és egy nyeles deszkatap igatóval lenyomkodni, mert csak igy érhetjük azt el, hogy a kis dohánymag mélyen ne essék és biztosan, helyesen, még hamarább kelljen ki, mivel azt több évi tapasztalatból határozottan állithatom, hogy egy letiport gyalogúton hamarább kikél, a dohánymag, mint egy, lazán földdel töltött cserépben, hol a föld leülepedésével elsülyed és elvész a dohánymag is. D3 a melegágy földjének leuyomkodása még azért is szükséges, hogy ezzel abban a földülepedés által előállbató hajtásokat, mi a későbbi locsolásnál a magnak a viz általi egy csoportba hordását, mi a foltos csoAz elmúlt héten néztem, hogyan hordták a csatornából a tisztításkor kihányt, szívós iszapot a homokdűlőre hogy azt kössék, de a termő részekben is gazdag iszappal egyúttal javítsák. Azt, hogyan kell a talajt javítani, hogyan kell fokozoi annak termő erejét, ez — higyje el Bárdos uram — valóságos tudomány, és a legnagyobb tudósok fáradoznak, hogy aunak olcsó módját kieszeljék. Kell ismerni a gazdának mindazon növényeket, melyek haszonual mivelhetők, kell tuduia, ezek hogyan mivelendők, mit szabad előttük, mit kell utánuk vetni, hogy a termelésben hasznos egymásutánt, azaz jó rendszert követhessen. De csak most jőn a nehezebb rész, »a házi állatok.* Ezeket a gazdinak ismerni kell, különben nem teuyeBztheti őket. Tudni kell, mily takarmáaynyal tarthatók legjobban, legolcsóbban, hogyan ápolandók és miként használtassanak, hogy egészségesek maradjanak. Sok mindent sorolhatnék még el, minek tudása üdvös; de nem akarom magukat annak meghallgatásával fárasztani; csak egyet említek, mi nilkül sem iparos, sem gazda nem haladhat, ha nem cselekszi; tehát itt a tudás még nem elégséges, ezt cselekedni is kell, és ez a helyes számítás, mely minden iparnak, Uz létnek és igy a mezőgazdaságnak is alapját képezi. Ezek tehát a jó mezei gazda legszükségesebb tudnivalói; de hogy boldogulhasson, még — mint mondám — két tulajdonsággal kell bírnia, ezek erősitik lelkületét, biztosítják jövőjét: legyen először is istenfélő becsületes ember, másodszor legyen takarékos, ne pocsékoljon el semmit, feleljen meg nevének, gazdálkodjék mindenütt, a hol szükséges, és tegye félre a fölösleget, a megtakarítottat azon időre, mikor szükség mutatkozik. Lássák, tisztelt barátaim ott a falon túl, ilyenn ak azaz ilyen ismeretekkel fölszereltnek, ilyeD tulajdonokkal bírónak kell a gazdának ma lenni; e mellett törhetetlen