Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-27 / 52. szám
A „Nyirvidék" hatodik évfolyama. Nyíregyháza, 1885, ápri l 5. 3_ik szá m GAZDASÁGI Í:kti:mt6. A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „ FELSQ-TISZA VIDBKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felhívás gazdáinkhoz. Az állam, a vetőmagvizsgáló állomások felállítása által, intézkedett arról, hogy a gazdák érdekei a magkereskedőkkel szemben megóvassanak, másrészt, hogy terményeik minőségéről szükséges esetekben szakszerű tudomást nyerhessenek. Sajnos, hogy gazdáink nagy része nem is tud ilynemű intézmények felállításáról, vagy ha tud is: resteli a fáradságot, hogy saját érdekében, a vizsgálati anyagot becsomagolja s a postára adja. Pedig a gazda összes teendője, ha a vett, venni szándékolt, vagy saját maga által termesztett magnak minőségéről tájékozást akar szerezni, — csak ennyiből áll, mert a magvizsgáló állomás a vizsgálatot ingyen eszközli s csakis a posta költséget kell a gazdának fedeznie. A magyaróvári állami vetőmagvizsgáló állomás alapszabályai. Az állomás a magtermelők, kereskedők és fogyasztók által beküldött magvakat, a kívánsághoz képest, a következő szempontokból vizsgálja meg: a) azonosságra (nem és faj, esetleg alfaj, változat) a lehetőségig; b) tisztaságra ugy, hogy a kőzéjők keveredett idegen magvak és anyagok mennyisége csak együttesen határoztatik meg; c) tisztaságra ugy, hogy az idegen magvak és anyagok mennyisége és minősége egyenkint is pontosan meghatároztatik; d) tisztaságra egyes kiválóan ártalmas gyomtól (pl. arankától, szádortól); e) csirázó képességre; /) átalános súlyra; g) faj súlyra; h) térfogati súlyra; i) víztartalomra; k) a 6) és e) alatt emiitett tulajdonságokból eredő használati értékre. Magkeverékeket az állomás nem fogad el vizsgálatra, ugy szintén olyan magvakat sem, melyek csak az érés után következő évben szoktak kicsirázni, például: alma, körte, tiszafa, galagonya stb. Az a—g) alatti tulajdonságok bármelyikének megvizsgáltatása végett az állomáshoz a magvakból a következő mennyiséget kell beküldeni : A legapróbb magvakból, minők a füvek, a fehér és korcs lóhere, csibeliur, mák, dohány, repcze és más káposztafélék, nyir- és égerfa stb. legalább ..... 50 gramot. Középnagyságúakból, mint a luczerna, vörös lóhere, len, répa stb. legalább 100 „ mmm értesítő" mczm, Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja : Tormay Béla. I. »Tanitó úr! Szomszéd uram! Kérem szépen, jöjjön csak ide egy szóra.* Igy kiáltott Csató Sándor, a falu egyik legtörekvőbb gazdája utánam, amint az isteni tiszteletről a lelkész úrral hazafelé mentünk. A tisztelendő úr biztatására engedtem kérésének, beléptünk a ház előtt levő kis kertbe és láttuk, hogy nem maga van ott Csató; vendégei voltak, sógora meg bátyja, kivel vásárra készültek; ott ült a biró ur is, és a falon túlról átbeszélgetett Füstös uram a kovács, Vágó a lakatos, Bárdos ács- és Forgács asztalos mester kinek amúgy is vörös feje még inkább neki volt vörösödve az indulattól, és ugyancsak verte a mellét heves beszédje közben. »Kerüljenek belül, de hamarosan*, mondá a biró, »tegyenek köztünk igazságot, mert ugy összetűztünk itt a falon át, hogy csak a fal az ezer szerencse; tán még ölre is megy vélem Forgács uram, ha ez el nem választ bennünket.* »Na, biró úr*, mondá a már kissé megcsillapodott Forgács, »annyira nincs; de nem is volt, hanem hát nem szeretem és nem is hagyom, hogy az iparos gyaláztassák; ilyenért felforr a vérem, pedig Csató azt cselekedte, mikor á gazdálkodást csak annyinak mondta, mint az iparosságot, a parasztembert a mesteremberrel egy sorba állította és még inkább megharagudtam, a mikor a biró úr még Csatónak fogta a pártját.* >Na, mondja hát meg tanító ur, de igaz lelkére, úgy-e, volt okom ezt zokon venni?* Nagy magvakból, minők a gabonafélék, tengeri, hüvelyes vetemények, erdei fák magvai stb. legalább 250 gramot. A térfogati súly meghatározásához bármiféle magból legalább . l'/ 2 litert. A víztartalom meghatározásához legalább 100 gramot. Minthogy kisebb mennyiségek kevésbé mutatják az egész magkészlet átlagos minőségét, azért kívánatos, hogy az itt kitett minimumnál kevesebbet ne, hanem inkább többet tegyen ki a mustra. — Különösen az arankára való vizsgálathoz tanácsos a minimum gyanánt megszabott 100 gramnál jóval többet küldeni be. A megvizsgálás végett beküldött magvak, a mennyiben azok, a vizsgálatra mind fel nem használtattak, a netán felmerülhető jogi kérdések miatt, az állomáson egy évig megőriztetnek, de vissza egyátalában nem követelhetők. A gazdák számára ingyen eszközli az állomás a legfontosabb gazdasági vetőmagvak megvizsgálását azonosságra, menuyileges tisztaságra (az idegen részek %-ának csupán együttes megjelölésével), továbbá arankára és csirázó képességre. Ezen magvak közé tartoznak: a gabonafélék, tengeri, köles, muhar, czirók, poháuka, — a hüvelyes vetemények, bükköny, luczerna (Medicago sativa, lupulina és falcata), lóhere (Trifolium pratense, repens, incarnatum és hybridum), baltaczim, szapuka (Anthyllis), szarvas kerep (Lotus), szeradella (Ornithopus), csillagfürt; — czukor-, takarmány- és tarló-répa, Poterium, csibehúr (Spergula); — len, kender, dohány, napraforgó, repcze, mák, gomborka, fekete mályva; — a füvek közül a fehér vagy tarackos tippan (Agrostis stolotúfera), gyepes nápic (Aira caespitosa), ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), borjú pázsit (Anthoxanthum), Arundo vagy Ammophíla arenaria, francia perje fAvena elatior vagy Arrenatherum), sárga zab (Avena vagy Trisetum flavescens), árva rozsnok (Bromus inermis), ebfark (Cynosurus), ebír (Dactylis), Elymus arenarius, nádas, magas vagy réti, kemény és júh csenkesz (Festuca arundinacea, elatior vagy pratensis, durinscula és ovina), mézpázsit (Glyceria fluitans és aquatica vagy spectabilis, olasz és angol perje vagy vadóc (Lolium italicum és perenne). Phalaris arundinacea, komócsin (Phleum pratense), réti és sovány perje (Poa pratensis és triviális). — Továbbá ingyen vizsgálja meg az állomás, kívánatra a gabonafélék térfogati súlyát, valamint az átalános súlyt is. Vetőmagvaknak magánosok által való beküldésekor kívánatos, hogy meg legyen említve a beszerzési forrás (termelő vagy kereskedő czég), a hely, hol a mag termett, az ár, és a netán biztoMegálljanak egy kicsit, először azt mondják meg hogyan kerültek ide a fal mellé, csak úgy beszélgetni, vagy pedig más hozta össze az egyik oldalra a gazdá kat, a másikra az iparosokat?* 'Megmondom én«, közbe szólt Vágó, »lássa tanitó úr, egy malmot építettek a Dombon és értelmes fiatal mester csinálja, ő rajzolt meg minden részt, és mi vállaltuk el az ác3-, kovács-, lakatos- és asztalos-munkát, most készen vagyunk és szeretnénk mindent kiszállítani, azért jöttünk tehát, hogy biró urammal és Csató gazdával a szállításra megalkudjunk.* >Na hát kedves barátaim, először békében végezzék be az alkut, azután, ha meghallgatják, megmondom, hogy kicsoda a mezőgazda, azt is elmondom, mit gondolok én arról a dologról, a mi fölött vitatkoztak.* »Na hát, mint biró, hamar végét szabom az alkudozásnak: mi ketten C iatóval hÚ3z terűt viszünk, a héten elvégezzük, elviszszük azért, a mit Ígértek; de Bárdos farag egy sorompót, Füstös megvasalja, Vágó lakatot készít reá, azután együtt felállítjuk a község faiskolájánál és hogy Forgács uramnak is még jusson valami szépen feketére befösti tanitó ur tábláját az oskolában; tegnap láttam, hogy a régi fösték már egészen lekopott róla.* »Á11!« mondá Csató, és odatartá kérges tenyerét az asztalosnak, ez belé parolázván, nagyot nevetett; de rögtön megszólalt: »Most már halljuk a mi tanítónkat.* >Kedves barátim, szívesen szólok azon kérdéshez, mely a csendet, a békét önök közt megzavarta ; szólok azért, mert hiszem, szavaim hasznukra lesznek és tudom hogy az: van-e különbség a mezőgazda és mesterember között, melyik előbbre való? mondom, ez a kérdés többé a jó egyetértést nem fogja önök közt megzavarni. Lássák barátim, én egyszer olvastam egy mesét egy tündérről, aki elveszte leányát; a tündér lejött a sitott tisztaság és csira képesség, továbbá, hogy a mag vett vagy venni szándékolt árúczikk-e. Utóbbi különösen azért, mivel a kereskedők által évenkint szétküldetni szokott mutatványok megvizsgáltatása a legtöbb esetben semmi értékkel sem bir. A vizsgálatra szánt magminták lehetőleg nagyobb mennyiségből, a készlet különböző helyeiről, átlag-mustra gyanánt vétessenek, s a tudakozódó fél nevével ellátva küldessenek be az állomásnak. LÁNG FERENCZ a dohányrásza-nevelés okszerű módjáról. Hogy jó minőségű dohányt termelhessünk: azt mondják mind a dohánytermelők, mind a szakmunkák illetve a dohánytermelési kézikönyvek is azt tanítják, hogy mindenekelőtt fődolog a dohányrásza-nevelés, minek elérésére első feltétel a palántás ágyak, mint általánosan nevezik, meleg ágyak idejekoráni és helyes készítése. Második : a talajhoz mért jófaju dohány-mag megválasztása és kellő elvetése. Végre harmadik feltétel: a do> hányrászák gondos ápolása és művelése. Ez igy leirva nagyon könnyűnek látszó dolog; de a kivitelben nehezebb; mert igen gyakori eset az, hogy a dohánytermelő idejekorán és nézete szerint helyesen, elkészíti a meleg ágyat; szintén a legjobb szándékkal gondolomra jó maggal be is veti és végre gondosau ápolja is; mert szellőzteti, locsolgatja, szorgalmasan gyomlálgatja is dohány-rászáit a melegágyakban. Mégis gyakran egyszerre csak kezdenek sárgulni a dohányrászák, mikor már elég nagyok (négy levélben levők) és mintha csak elfújták volna, úgy elvesznek a melegágyakból; vagy mi még gyakoribb eset, hogy a dohányföldön, vagyis a kiüitetési helyen elvész annak kétharmad része, azután mikor elvesztek a meleg ágyban a rászák (palánták) nincs mit ültetni; ha padiga dohányföldön nem fogamzottak meg: az ültetési munka is iamétlendő és igy az első ültetési munkaidő legnagyobb részt elveszett. Hogyan termeljük tehát okszerűen a dohányrászákat, hogy először rásza-szüket ne lássunk; másodszor az elemi csapásokat: mint erős szárazság és féregrágás stb.; kivéve dohánvföledjeinkben a kiültetett rászák legnagyobb része megragadjon és legfeljebb foltozni, de nem nagy részben újra ültetni kelljen azt ? Hát bizony azon czélt biztosan csak az alább következő módon érhetjük el, mire engem négy évi folytonos mindenféle kísérlet és azon alapuló tapasztalat tanított meg; melyet a következőkben van szerencsém, hazai dohánytermelésünk érdekében, a dohánytermelő közönségnek leirni és tudomására hozni. Hogy a beültetni szándékolt földterülethez arányosítva, minden körülmények közt bőségesen elégséges doháuyrászákkal rendelkezhessünk, és esetleg még más dohányrásza hiányban szenvedő szomszédos dohánytermelőt is kisegíthessünk barátságból, jó pénzért: háromféle dohánypalántás ágyat kell készítenünk; <. i. márcziushó első felében (1—15-ig) egy hideg és egy meleg ágyat; márcziushó második felében pedig (20—25-ig) ismét egy hideg ágyat! Még pedig oly formán, hogy egy lehetőleg napos és deszka vagy nádkeritée, • vagy épületek által toljesen védett helyen holdankint két földre, hogy elveszett gyermekét keresse, és midőn fellegével partra szállt, egy csomó vadember közé került, kik elleneik holttesteiből lakmározva ülték a győzelmi tort. A tündér anyai szive megesett e sülyedt népen, ezen vadakon, kik az ő képmására voltak teremtve; elhatározta, hogy kiragadja őket vadságukból, embert csinál belőlük, megtanítja, hogy miként kell a földdel frigyet kötni, hogy ahhoz kapcsolódva hozzá ragaszkodjanak és ez szeretett hazájukká legyen. Kilépett a ködből, mely őt burkolta, megtanította a vadakat a föld művelésére, megtanította őket, miként kell a talaj terményeiből megélni. Ez a mese bizonyosan onnan származik, hogy sok népnél meg van az, mintegy hit-tétel, hogy a föld megmívelését, a talajon való termelést egyenesen a jó isten tanította a szegény, szükséget szenvedő embereknek. Ezen hit is bizonyítja, hogy a fentebbi rege nem egészen mese; ez mutatja, hogy az ember vad szilajságából csak akkor vetkezik ki, ha a földet kezdi mívelni és igy a föld megmunkálásával kezdődött meg minden nép mívelődése. — Ez szép, amit tanitó ur itt elmondott; de a szántáshoz, kapáláshoz nem kell ész, tanultság, ami a mesterség ülésénél szükséges — csak erő 1 — Bárdos uram, tegnap néztem, hogyan fürészelt az a hülye fiu az öreg Hegyessel; pedig az istenadták ezt nem észszel csinálták, mert az nincs nekik, hanem osak kézzel; de ép mint az ácsmeaterség nem puszta fűrészelésből áll, ugy a mezei gazdálkodás foglalatja nem egyedűl a kapálásban rejlik. — Lássák barátim, volt olyan idő, mikor az emberek feltúrták vagy turatták valami rosz ekefélével a talajt, szórtak belé magot, egy darab fával becsúsztatták és ha termett, learattták, ha nem termett? — akkor egész vidékek népességének harmadrészét elvitte az éhhalál.
