Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-27 / 52. szám
A Nyirvidék" ötödik évfolyama. Nyíregyháza, 1885. márczius 1. 2-ik szám. A „NYIRVIDÉK" melleklete. A „FELSŐ-TISZAVIDKKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. A zöld takarmány vetésének és kaszálásának folytatólagos egymásutánja. A marha-állomány táplálására szánt zöld takarmányok folytatólagossága megköveteli, mikép takarmányaink vetése oly időközökben történjék, hogy a kaszálásra érésük az állattartási czélunknak megfelelő egymásutánban következzék be; vagyis hogy tavasztól késő őszig a kellő mennyiségű zöld takarmánynyal rendelkezhessünk. — Nagyon természetes, hogy ily követelmény mellett sokszor nem lehet bevárni azon időpontot, melyben növekvésük legnagyobb fokát elérik; mindazonáltal legalább annyira kell törekednünk, hogy oly korukban hasznosittathassanak állattartásunk által, a midőn levágatásuk még sok veszteséget nem okoz. A compcnsatio nehéz mesterségét kell ily alkalommal gyakorolnunk; s el kell tudni határozni magunkat arra is, hogy egyrészről veszítsünk, hogyha másrészről meg többet nyerhetünk, s például ne habozzunk bizonyos növényeket idő előtt is, tehát legnagyobb fokú hasznosithatásuk előtt vágni, hogyha ezen korai vágás által felszabadulunk azon kényszer alól, hogy zöld takarmány helyett néhány napra szárazat adjunk, s igy etetési rendünket mélyen megzavarjuk. Két rosz közül a kevésbé roszat kell választanunk, és pedig azt, mely által elkerüljük, hogy a megkezdett évad megszakítása által állatállományunkban kárt okozzunk. Végre is mindig megmarad azon menedékünk, hogy a túlgyorsan érő takarmányokat száraz szénának készítsük el, vagy hogy besavanyítsuk azokat, melyek a zöld takarmányévadból kifogynak. Az alább közölt táblázat a zöld takarmányoknak egy oly időszaki egymásutánját szabja meg, mely a szabályszerű fayáritakarmányozás minden szükséges feltételével bir. Gondoskodva van ebben, hogy a takarmányok etetéséből származó csekélyeb vagy nagyobb, s az izomerő, a hus, tej, gyapjú előállításához szükségestápérték az igényeknek niegfelelőleg biztosíttassák. Kétséget nem szenved, hogy a változó tápérték, melylyel a különböző takarmáöynemek bírnak, azt idézhetné elő, hogy nagy egyenetlenségek támadjanak a táplálkozásban. Ezen egyenetlenségek igazolnák a vádak legnagyobbját, mely a zöld takarmányozás ellen emelhető, ha a tapasztalás nem tanított volna meg ezen egyenetlenségeknek az általi mellőzésére, hogy oly tápszereket keverünk hozzájuk, melyek segélyével összetételüket tetszésünk szerint alakíthatjuk át, s a nyújtott táplálék kölöuböző elegyrészei között jobb egyensúlyi helyzetet teremthetünk, nevezetesen a lisztes anyagok, olajpogácsa stb. szükséges mérvű hozzákeverése által. A zöld takarmányok vetési és fogyasztási időszakai: Időszaka T"vetésaek a zöld kaszálásnak Repcze augusztus—szept. április Rozs .szept.—október április—május Biborhere aug.—szeptember május—junius Csillagfürt márcziusbau valamely kalászosba junius Öszi bükköny szept.—október junius Tavaszi bükköny márczius junius—julius Takarmányborsó márczius junius—julius Köles vagy csalamídé . . . .május—junius aug.—szeptjmb. Hajdina v. pohánka május—junius aug.—szeptemb. Vöroshere- és luezernasarju május—junius szept.—október Káposzta juniusban palántázva május—junius okt. DOV. decz. Az időközökben vetett csalamádé különös figyelmet érdemel a dél azon vidékein, melyek dús termőerőben levő és mély termőrétegü talajokkal bírnak. A csalamádéra nézve Gasparin azon eljárást ajánlja, hogy az annak szánt föld két egyenlő táblára osztatván, első és második számmal jelöltessék meg. E két táblához még egy hasonló nagyságú harmadik vehető, mely a tavaszszal bíbor here, tavaszi bükköny, takarmányrozs, takarmányrepeze vagy akármely más korai takarmányt adott. Ily beosztásnál és oly helyzetben, a vetési és letakarási idők, következő sorrendben jöhetnek. A letakarás ideje A tábla száma a vetés ideje kezdete vége , 1 .-április 1-én jun. 7-ike jun. 28-ika Elsó /.érmés | 2 m áj u a !. é n j u n. 28-ika jul. 19-ike Í 1 jun. 29-én aug. 14-ike szept. 7-ike 2 jul. 21-én szépt. 8-ika szept.28-ika 3 aug. 6-án szept. 29-ike okt. 30-ika. Ily módon, jó földben és kedvező évjárat mellett oly tömegéhez juthatunk a takarmánynak, mely felülmúl minden képzelhető legnagyobb termést mit a belterjes művelés mellett más takarmánynemekből előállíthatunk. Egy gyiiinölcsészeti unicum. Bereczki Máté hazánk érdemekben gazdag pomologu^a még 1875-ben értesült arról, hogy Háromszéken vau egy általánosan ismert almafaj, amelyet, mint a füzet ott rendesen dugványról szaporítanak s „Fűz alma" név alatt ismeri a székelység. Ezen almának magja nincs, csak mag hártyája, gyümölcse elég nagy s tavaszig is eláll. Húsa pulia, savanykás tészta nernüekbe kitűnő, uem könnyen rothad még ha iitődést kapott is. Ezen értesítés igen meg lepte Bereczkit, mint pomológust s arra indította, hogy közvetlenül győződjék meg ez állítás valódiságáról s sikerült is Háromszékről Kézdi-Szent-Lálekről, Orbay Mihály úrtól 5 drb. gyökeresitett tősarjadványt kapnia, aki egyszersmind megerősité őt a „Füz almáról" már fennebb elmondottakról; e levelében a következőket irja: A „Füz alma" hazája a Háromszék vagyis az egykori Kézdi, Orbai, Sepsi és Miklósvár székek. Eredetéről semmi bizonyost ki nem kutathattam. Nagyon valószínű, hogy a Kászon vizének iszaplerakodásaiban kelt magról a füz bokrok közt, (ahonnét nevét is kapta) és a honnét beiszpolás következtében föld alá került s meggyökerezett ágai és vesszeiről kezdették eleinte szaporítani. Ezen almafajt különben is legkönnyebben lehet elszaporitani azon sarjadványokról, melyek az idősebb fák töve körül bőven szoktak a földből kihajtani, s melyeket évenként nehogy az anyafa életerejét fogyasszák, különben is el kell onnan távolitani. E sarjadványokat faiskolába lehet ültetni s ott bármely alma fajjal be lehet ol tani. Rajtok minden almafaj jól diszlik s tapasztalásom szerint az ily oltványaink erőteljesebbek mintsem azok, amelyeket egyébb almafák magvairól kelt csemetékre oltottunk. Nagy becsben is tartjuk ezen almafajt nemcsak gyümölcseinek szépsége és jósága miatt, hanem különöseu fájának ezen imént emiitett tulajdonsága miatt." A füz alma egyike a legnagyobb és legvigabban növő alma-fáinknak. A nyesést nemcsak jól tűri, de meg is követeli. Siirün vagy helytelenül nőtt ágait már azért is meg kell ritkítanunk, mert szabadjára hagyva csak fájában növekednék és kevés termést hozna. Éghajlatunk és időjárási viszonyainkkal annyira meg van barátkozva, hogy 71 éves korom daczára még egy füz almafát sem láttam elerőtlenedés, vagy ki vénülés miatt elpusztulni." A „Füz alma" kitűnő Isten áldása! Húsa puhaságánál fogva még a fogatlan embernek is kedves csemegéje, hát még a nőknek tésztaneműbe ! Ha pedig eladni viszik, bizonyos, hogy aki meglátja másra nem hagyja a vásárt stb. Itt nálunk Magyarországon „Füz alma" elnevezés alatt általánosan egy taplós, rosz izű, hitvány almafajt ismerünk, nehogy e jeles almafaj elterjedésének ez útjában álljon, Bereczki „Orbai almá"-nak keresztelte el. Az „Orbai almá"-nak főérdeme nemcsak abban rejlik, hogy vele az eddigelé ismert, tanulmányozott és leirt nemes gyümölcsfajok száma egygyel szaporodott, hanem abban, hogy tősarjadváuyairól s meggyökereztetett vesszeiről oltás nélkül is nagyban elszaporitható, s ezzel együtt még abban, hogy időjártával tősarjadványiról s meggyökereztetett vesszeiről oly rengeteg mennyiségű alanyokat állíthatunk elő, más nemes gyümölcsfák számára, hogy alany nevelés czéljából a magvetéssel bátran fel is hagyhatunk. S hogy alanynak menyire felette áll a magról nevelt vadonezoknak, bizonyítják Orbai M. fennebb idézett szavai. Az „Orbai" alma alanyok kiválóan hosszú életű, nagy, terebélyes fák nevelésére alkalmasak, s fáink minthogy az alanyok mind egyenlő tulajdonokkal bírnak — egyforma erőteljes növekedést fognak tanúsítani, amit a magról kelt vad fákkal, amint azt a tapasztalás mutatja, elérui nem lehetséges. Azon megbízható s szavahihető egyének közleményei után, a kikkel ez ügyben Bereczki érintkezett, maga is reá szánta magát a kísérletre s saját kísérletei után a következőket állítja. Az „Orbai" alma egyike a legkorábban virágzó s évi tenyész életét legkésőbben bevégző almafajoknak." Ez almafaj sürün és a földsziuéhez közel terjeszti vízirányosan gyökereit, melyek sokszorosan elágaznak s bőven el vannak látva finom rostokkal, minél fogva csekély termő-rétegü talajból is igeíi jól táplálkoznak. A kísérlet képen „Orbai" almára oltott nemes galyak rendkívül vígan tenyésztek. Az „Orbai" alma a földbe temetett sima törzséről nagy mennyiségű erős gyökereket hajtott s ha e gyökerek egyikét vagy másikát éles szerszámmal elvágjuk, az nem hal el, hanem a törzstől elszakadt rész sarjat ereszt s ismét a napvilágra jön s ha ápolás alá véve beosztjuk: erőteljes fává fejlődik ki. Ebben rejlik ez alminak megbecsülhetetlen volta, mert ha ezeket a sarjadványokat—, melyek különösen a fák idősebb korában, oly bővön nőnek még a fáktól is jókora távolságra összeszedjük s faiskolába ültetjük ki, sokkal könnyebben nyerünk jó alanyokat, mintha azt magvetés utján czéloznánk előállítani. Az ilyen Orbai alanyok, csak magastörzsü, erőteljes s hosszú életre szánt fák alá valók, mint megbecsülhetetlen alanyok. Aki faiskolájában Orbai almit alkalmaz alanyul, már három-négy éves korában erőteljes kiültethető fákra tesz szert, amelyek kiásásánál támadt gödröket ha be nem tölti földdel, az elszakadt gyökér részek dus sarjadásnak indulnak, s alkalmat adnak arra, hogy munka és költség nélkül óriási mérvű Orbai alanyra tegyen szert. Az Orbai alma elterjesztése a következő uton történhetik legbiztosabban és leghamarább. A tenyészteni akaró sima Orbai alma vesszőt szerez be s azt egy magri*' nevelt vagy erdőről szedett vad csemete gyökér-nyakába oltja be s a kihajtott Orbai alma csemetét földdel jól feltölti, mint a tengerit szokás, ezen sarjak kedvező, főleg nedves időjárással meggyökerezve, a törzstől könnyeu elválaszthatók s tovább nevelés végett faiskolába ültethetők. Ezen felfedezés a gyümölcsészet terén kiváló fontossággal bir, s helyesen cselekesznek a gyiiinölcstenyésztő gazdák, ha ez igen egyszerű eljárással a szaporítást megkísértik. Jegyzőkönyv. Felvétetett. Nyíregyházán, 1885. évi február 18-án a felsö-tiszavidéki gazdasági egyesület ig. vál. ülésében. Jelon voltak : Nyiri János egyleti alelnök elnöklete alatt, Székely Benedek, Gaál Elek, Bleuer Mór, Bleuer Samu, Pscherer Jóisef, Tóth Lajos, Haas Mór, L 'veleky Mór, Klár Gusztáv, Keresztesy István, Nyiry Ferencz, Szamuely Lajos, Buday Gyula választmányi tagok, Kálnay László e. ügyész és Szentkirályi János e. titkár. 1., Elnök Nyiri János ur a megjelent választmányi tagokat üdvözölvén a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja felbivja a titkárt az 1884 évi deczember 23-iki választmányi ülés jegyzőkönyvének lelolvasására. A felolvasott jegyzőkönyv észrevétel nélkül elfogadtatik. 2. Titkár bemutatja az 1885. jau. 24-én megtartott pénztár vizsgáló bizottság jegyzőkönyvét, amelyből kitűnik, hogy az egyesület vagyona az 1884 végével. 1. Be nem fizetett alapítványi tőkékben 19,465 frt 2. Ba fizetett alapitv. tőkékben . . . 7,010 » 3. Építkezésekre adott kölcsönben . . 1,494 » 43 kr. 4. Alapitv. kamat hátralékokban . . 2,172 » 95 » 5. Rendes tagdij hátralékokban . . 370 » 50 » 6. Leltári ingók és ingatlanokban . . 4,225 » 50 » Összesen 34,738 frt 38 krt. teszen. Az egyesület bevételei tesznek az 1884. évben 5650 frt 92 krt, kiadásai 6241 frt 25 krt, s igy az évi számadások 584 frt 33 kr, biánylatot tüntetnek fel. A pénztár vizsgáló bizottság constatálja, hogy ugy Incze József könyvvivő, mint Szentkirályi János e. titkár számadásaikat kifogástalanul vezették s a kezelésök alatti összegekről hiány nélkül elszámoltak s igy ajánlja, hogy a választmány, illetőleg a közgyűlés részökre a felmentvényt megadni szíveskedjék.
