Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-16 / 33. szám
VI. évfolyam. 33. szfim. Nyíregyháza, 1885. augusztus 16. (SZABOLCSI HIRLAP.J TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEG-YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W jVLeyjelenilt lietenkint egyszer vasárnapon. Klöttzetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kgé« évre . . . ' 4 f r t. Felévre 2 » Negyedévre 1 , A községi jegyző és tanitci uraknak egész (Ívre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendeTísrtw s a lap szétküldése tárgyában leendő fölsíólaVlások -Jóhll KI.'U kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - .lebreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, 1 szerkesztő eziine alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek esak ismertt kezektől fogadtatnak el A kéziratok csak világos kiráuatra s az Hletó költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasáb/.ott petit-sor egyszeri közlése a kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij lejében, minden egyes birde tés után 30 kr lizettetik. A nyílttéri közlemények dija aoronkiut l;i krajezár. Hirdetések elfogadiatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczem-utcza 1551. szám): továbbá: üohlherger A. V. által Kudapesteu. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben. Prágában én Budapesten, v.ilaraint Németország és Sveicz t'ővárosaibau is. Dorn & Coinp által Hamburgban. Az 1884. XVII. törvényezikk és a magyar iparos. V. Az 1884. XVII. törv. czikk 58-ik §-a, amelyre negyedik közleményemben ugy hivatkoztam, mint az iparosok és kereskedők érdekeinek kölcsönös védelmezőjére s a rend fentartójára, következőleg hangzik: ,,Egy iparos vagy kereskedő sem használhat czégén, nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jelvényeket vagy adatokat, melyek a tényleges üzleti viszonynak vagy a, valóságnak meg nem felelnek". E nagy fontosságú törvényes intézkedés, amely az országos iparegyesület kezdeményezése folytán és szövegezése szerént vétetett fel a törvénybe, minden bizonynyal hivatva van a szilárd, az alapos iparűzést és kereskedést manapság érzékenyen károsító, tarkábbnál-tarkább változatosságban lábra kapott, szédelgéseknek elejét venni. Éppen ezért csodálatos, hogy e szakasz végrehajtásával még maga a/, országos iparegyesfllet sincs tisztában. Különben nem fordult volna a szakminisztériumhoz az iránt, hogy állapítaná meg e szakasz végrehajtásának módozatait. A szakminisztérium, mint tudom, a buda-pesti kereskedelmi és ipar-kamarát hívta fel véleményes jelentésének előterjesztésére. Jött-e létre megállapodás vagy nem e/, irányban, mai napig még nincs biztos tudomásom róla. De nézetem szerént, különben is fölösleges volt az országos ipar egyesületnek e gondoskodása; amenyiben a kérdés anyira tiszta és világos, hogy alig vau szükség valamely elvi határozatra, vagy éppen rendeleti utón való szabályozásra. Szükséges azonban, hogy az érdekeikben sértett versenytársak bírjanak elég botorsággal nyílt sisakkal fellépni mindanyiszor, valahányszor érdekeiket, egy vagy más coucrét esetben megtámadva és veszélyeztetve látják. Az 1876-ik évi kereskedelmi törvény egymaga is elég módot nyújt a czégbejegyzési szédelgések megakadályozásához. A világosság és tájékozás végett megismertetem e törvény 11., 21 és 22 dik szakaszait, mint amelyek a czégbejegyzéssel való visszaélések meggátlására vannak irányozva. A 11 §• igy szól: „Kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, czégül saját polgári nevüket és pedig legalább vezeték nevüket kötelesek használni. Czégükhőz oly toldást nem csatolhatnak, mely társas viszonyra mutatna. Ellenben szabadságukban áll oly toldalékkal élni, melyek a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgálnak." A 21 §. „Ki a jelen törvénynek a czégbejegyzésre vonatkozó rendeleteit meg nem tartja, az erre illetékes törvényszék által 500 frttig terjedhető pénzbirsággal szorítandó. A pénzbírság az illető félnek a bejegyzés eszközlésére 14 napi határidő szabandó, melynek sikertelen lefolyása után a pénzbírság végrehajtás utján behajtaiik." A 22 §. „A bíróságok általában, különösen pedig a hagyatéki és csődbíróságok, nemkülönben a kereskedelmi és iparkamarák és iparhatóságok, amenyiben hatáskörükön belül a bejegyzési kötelesség megsértéséről, vagy a czég jogosulatlan használásáról hivatalos tudomást nyernek, erről az illetékes törvényszéknek haladéktalanul jelentést tenni tartoznak". A czégbejegyzési visszaélések ellen tehát, az 58-dik §. törvénybe iktatása előtt is. meg volt a kellő védelem. Az 58 dik szakasz czélja tulajdonképpen nem is e volt. Meggyőződvén ugyanis a kormány és az illető ipar- és kereskedelmi testületek arról, hogy a hamis jelzők használata hirdetéseken, táblákon, árjegyzékeken, falragaszokon nem kevésbé károsítja a solid üzletvilágot és nem kevésbé vezeti félre a jóhiszemű vevőket: megszületett az 1884. XVII. törvényezikk 58-ilik szakasza. De mit ér az, hogy a törvény meg van, ha azért még is fordulnak elő visszaélések; amelyek ellen halljuk ugyan naponkint a panaszt, de nincs aki a törvénynek érvényt szerezne, a visszaéléseket megakadályozná. Azt mondja a magyar példa-beszéd, hogy: ahol panaszos nincs, ott biró sincs. Ne jajveszékeljünk tehát a kereskedők vagy az iparosok viszszaélései ellen; hanem lépjünk akczióba ellenük. Jelentsük be a törvénynyel visszaélőket az iparhatóságnak, vagy az ipartestületnek. Ez utóbbinak különben is elég széles ellenőrzési hatáskört ir elő és szab meg a törvény. Figyelmeztessük tehát kötelességére. A közvetlenül érdekeltiek ne restelkedjenek figyelmeztetni az illető ipartestületet és hatóságot a szédelgésekre, a törvénysértésekre; hiszen csak saját s az ipar és kereskedelem üzleti tisztességének érdekében járnak el. Igaz, hogy e tekintetben a sajtó is segíthetne a dolgon. Tért engedhetne például az oly felszólalásoknak, amelyek az ipartörvény 58-ik §-ába ütköző szédelgési eseteket czélozzák földeríteni. Ez nem csak szabadságában, de kötelességében is áll. Engedje meg tehát a t. szerkesztő ur, hogy én egy ily szédelgési esetről, jelen alkalommal megemlékezzem s ez által figyelmessé tegyem az illetőket az orvoslás eszközlésére. Lehet, hogy ez egy esetnél több még ma nincs Nyíregyházán ; de már holnap vagy holnapután több is előfordulhat: kivált ha az illető versenytársak és az illetékes hatóságok szemet hunynak a törvénysértésekre. Vau Nyíregyházán egy kereskedő, aki az itteni szójárás szerint nagykereskedő hirében áll; mert a helybeli szatócsok és a vidéki kis boltosok nála vásárolnak. Üzlete, a mai viszonyokhoz képest, virágzónak mondható. Ez azonban neki kevés. Törzs-üzlete mellett egy raktárt rendezett be gőzmalmi őrleményekből és sóból; de amely tulajdonképpen nem raktár, hanem a törzs-üzlethez mindenben hasonló fiók vagy jobban mondva társözlet; A „NYÍRVIDEK1 TARCZÁJA. A hirlapirás mestersége.*) (Hetedik közlemény.) Utolsó közleményem megjelenése óta sok viz, — nkarom mondani tenta folyt és n}Ouida festék fogyott el ti lapszerkesztői irodákban és nyomdákban. A 'Nyírvidéki olvasói igazáu elfáradhattak a várakozásban; ha ugyan akadtak olyanok, akik >A hirlapirás mestersége' czimü tárcza czikkuek végére is gondoltak. Biz azt be kellett volna fejezuem ; ezt hozván magával a tárczairói kötelesség. Ér/.em, nagyon érzem a mulasztás vádjának súlyát lelkemre nehezedni. De éu istenem I vau-e emberi roü, amelyet teljesen befejezettnek lehetne mondani ? Nincs, bizonynyal niucs Már pedig a tárcza író is csak olyan halandó ember, miut akár a nyíregyházai gózlürdő eszméjének megpenditője, vagy a nyíregyházai sziupártoló egyesület indítványozója, avagy a nyíregyházai edény piacz.ou terve/.ett ártézi kút kezdeményezői. Ezekbe is bele fogtak az illetők; jöttek-mentek, fáradoztak, dikczió'.tnk, czikkeztek, leveleztek : és még ma sincs befejezve egyik mü sem. Én legalább abbau a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megkezdett tárcza czikke met kézzel foghatólsg és szemmel láthatólag valahára folytathatom. Igaz, hogy most már egészen másként kell befejeznem,i vmiut eredetileg gondoltam. De hát ki hitte volna azt, hogy az eme tárczaczikkekbeu elmondott pa naszok és indítványok ily rövid idő alatt meghallgattatásra, s ami több orvoslásra is találnak?! *) Lásd a 18 ik számot. Ugy vau! A vidéki hirlapszerkesztőknek küszöbön levő kongresszusa, a legeclatansabb bizonyíték az általam elmondottak igaz-volta mellett. A kongresszus eszméje országszerte örömmel üdvözöltetett. Belátták tehát ugy a központban, mint a vidéken, hogy a vidéki hírlapirodalom mai állapotában, a nemzet s a hazai irodalom compromittálása nélkül, tovább len nem állhat; hanem a helyzeten okvetlen változtatni kell. És e tekintetben az egységes akarat létre is jött. A vidéki hírlapírók ugyanis f. é. augusztushó 24én és esetleg következő napjain országos kon£res zust tartanak Budapesten, az irók és művészek társaságának helyiségében, a fővárosi hírlapírók részvétele és támogatása mellett. Az előleges konferenczián, amely f. é. juliushó 20án Balaton-Füreden tartatott meg, mér sz előterjesztendő javaslatok is megbeszéltettek. Az előértekezleten a kongresszus programmja « következő löbb poutokbau állapíttatott meg. 1 Megalakítandó a vidéki hírlapírók országos egye sülete: egységes szervezettel, központi igazgatással és kötelező alapszabályokkal. 2. Az egyesülés főczélja a vidéki újságírók közt személyes és szellemi érintkezés létesítése és fentartása. 3. Fiók egyletek szervezése. 4. A kongresszus iparkodik módot találni arra, hogy jellem beli és irodalmi képzettségre vonatkozó qualificatio állapittassék meg a vidéki szerkesztőkre nézve. Keres továbbá módot a vidéki hírlapírók túlszaporodásáuak és az abból eredő bajok meggátlására. 5. Az egyesülettel kapc-olatban létesítendő vidéki hírlapírók segélyző és nyugdíj szövetkezete. 6. A kongresszus feladata még a kiadók és sjerkesztők közti viszony szabályozása és 7. A vidéki sajtónak a fővárosi sajtóval való szorosabb kapcsolatba hozása. 8. A kongresszuson a vidéki lapkiadók országot szövetkezete is megalkottatnék. ' 9. A hirlapbélyegnek törvényhozás utján való megszüntetése vagy legalább alászállitása. Ezek leunének a kongr-sszusnak tárgyai. Mindenesetre érdekes és fontos tárgyak, amelyekhez a kongresszuson kétségen kivül még több hasonlóun fontos indítványok is fognak csatlakozni; amelyeknek megoldása immár a kongresszusnak erkölcsi és hazafiúi kötelességévé vált. Sikerülni fog-e, vagy nem a megoldás, azt egyelőre nagyon nehéz meghatározni. Egyesülést hozni létre egy oly különféle szellemi és erkölcsi tulajdonokkal biró elemek közt, miut a mai vidéki hírlapírók: valóságos Herkulesi munkával járó dolog. Csak egyenlő műveltségű, egy közög eszméért lelkesülő, egy közös társadalmi érdekek és czélok szolgálatában élő, egy és ugyanazon erkölcsi elveket valló s egymást kölcsönösen szerető és becsülő egyének közt lehet és kell oly egyesülést, egy testté tömörülést teremteni: mint aminőt a magyar hírlapirodalom, a nemzet közös kincsei — a nemzeti nyelv éB müvelödéi, a közöt édes anya —a magyar haza becsülete és fendlldia követelnek.
