Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

26. szám. Nyíregyháza, 1885. junius 28. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (oagy-debreczeui-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein ós Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban(SZABOLCSI HIRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. jVlegjelenili lietenlzint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre 1 cwak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások •Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551 intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a Hirdetési dijak : szerkesztő ezimu alatt keretnek bekuldetni. Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri „• .„,. .„..„,„, i .. , i ... r közlése 5 kr: többszöri közlés esetében 4 kr. Berinentetlen levelek csuk ismertt kezektől fo- ' Kincstári bélyegdij lejében, minden egyes liirdeszám) ! gadtatüak e

l" , tés után 30 kr fizettetik. A kéziratok csak világos kívánatra s az Uletü ! A „yiméri közlemények di-ja soronkint 15 I költségére küldetnek vissza. 1 krajezár. T Az 1884: XVII. törvényezikk és a magyar iparos. I. A Kárpátoktól le az Aldunáig egy vész-kiáltás tölti be a tért: a közép-osztály haldoklik! Évtizedek óta hangzik már e kiáltás a magyar társadalom tniuden zugában. A vész-kiáltást mindeuki hallja. Hallja a kormány, a törvényhozó testület, a sajtó és a tudós-világ, a társadalom gazdagja szegénye, boldogja boldogtalanja egyaránt. Nem csak hallja, de érzi is mindenki e vészkiáltás igaz voltát. Mégis tétlenül állunk a vész közepette ! Valóban ha körül nézünk a polgárság sorai közt, ha beszélni halljuk a régi jó öregeket a régi jó időkről, amikor a magyar társadalom csak gazdag fő- és közuemesekbol s tehetős iparosokból állott; ha látjuk a kis birtokosok az iparosok pusztulását; lehetetlen kétkednünk a vész-kiáltás igazságábau. Hol vannak Nyiregyháza város tekintélyes és szép anyagi helyzetnek örvendő polgárai és iparosai?! Egy része kint nyugszik a temetőben, más része ütött-kopott ruhában küzd a kenyérért, s egyenkint hagyogatja oda üres műhelyét; hogy felcsapjon hivatal-szolgának, vagy uapdijasnak. Az a néhány mesterember aki még üres műhelyében mozog, csak arra való, hogy az összehasonlítás még szomorúbb legyen. A régi tanult, munkás és takarékos iparosokat az uj nemzedék nem pótolhatja — a szabad ipar miatt. A mai iparosság csak árnyéka, sötét árnyéka a réginek kellő ismeret, munkásság és takarékosság nélkül. A korlátlan szabad iparral a középosztály sorsa koczkára lett téve. A csakhamar beközetkezett szomorú valót nem lehetett sokáig palástolni. Ilyesztő alakban kezdett kísérteni. A kormány végre maga is átlátta, hogy A „NYlRVIDBr TÁRCZÁJA^ A tréfa vége. — Elbeszélés az életből.— irta : Sipoa Lajos. Zivataros téli éjszaka volt. A sűrűen ötnlü havat szilaj gyorsasággal sodorta az orkáuszerü szél. Kin a dühöngő természet csatázott, jégkezével toldozgatva az alvó föld fagyos köpenyét; inig mi hárman Falussy Berti, Vékony Gergely és éD, a pompás meleg szobában vigau fárbliztünk, a tölt poharak csengésének isteni zenéje mellett. Falussy Berti a ház érdemes ura nem kiméit semmit arra nézve, hogy az idő virágos jó kedv között teljék el. Széles körben ismert szives vendéglátását ezúttal is beigazolta. Kamrájából, pinczéjéből a legjobbakat hozatta az asztalra ; sőt az annyira nélkülözhetleu »ördög biblia* sem hiányzott, amelylyel végtelen örömet szerzett az előzékeuy gazda barátjának a kártyázásról híressé lett Vékony Gergely ő tekintetességének. Sok mindent hallottam beszélni Vékony Gergelyuramról; de hogy egy emberben annyi kivetnivaló legyen, mint Vékony Gergelybeu, arról fogalmam sem volt. Rövid két hónappal ez előtt választott el az erdősi népes egyház főtanitójául. Ez idő alatt a soknyelvű fama mindent elmesélt nekem, mint egyházi uj embernek, Vékony úrról; de azoknak hitelt már csak azért sem adtam, mert jól tudom azt, miszerint az eniberszólás sokszor mond nem igazat; sokszor meghurczolja eme veszedelmes társadalmi betegség a legártatlanabb becsületet is; sokszor tépi szét szentségtelen kezekkel a rokoni érzelmek, benső barátságok kötelékeit, ezek helyett a meghasonlás átkozott magvát igyekezvén hintegetni most felismerhetlen szépbeszédüséggel msjd tréfás czélzásokkal ugy, hogy csak gyakorlott elme ismeri fel, hogy itt az ártatlan bárány bőrét vérszomjas farkas viseli, amely a közép-osztály haldoklásával, a nemzet legerősebb életteste megy feloszlásba Hozzá fogott a munkához. Két kézzel ragadta meg az eszközöket, hogy megmenthesse azt, ami még megmenthető. Megalkotta az 1884: XVII. törv. czikket, az uj ipartörvényt, amely ha nem felel is meg egészen a szükségletnek; ha egy hamar uiem is fogja begyógyítani az első korlátlan ipartörvény okozta sebeket a középosztály testén; de üdvös iránybau való alkalmazhatóságát és hasznos voltát lehetetlen kétségbe vonni. Legnagyobb hibája az uj ipartörvénynek az, hogy a kereskedők, gyárosok, avagy részvény társaságok, az ipartestületekbe való lépésre nem kényszeríthetők (124 §.); holott a kereskedők és gyárosok segédeik és munkásaik ügye s bajainak elintézése, az ipar testületek hatáskörébe van utalva. A kereskedők és gyárosok semmivel sem járulnak az ipartestületek pénzerejéhez; az ipartestületek mégis kötelesek amazok segédszemélyzetének bajait csakúgy ellátni, mint az ipartestület kötelékébe tartozó testületi tagokéét. Ez sem nem igazságos, sem nem jogos intézkedés. A 124 § on tehát nem ártana módositani oly formán, hogy az ipartestületek kötelékébe való belépésre a kereskedők és gyárosok is köteleztessenek. Ez nem volna időntúli dolog; ametiyiben a törvényeket időközben is lehet módositaui; sőt a szükséghez képest a miniszter maga is intézkedhetik. Nade e hiba mellett is azért elég módot és eszközt adott a törvény az ipartestületek kezébe arra nézve, hogy a törvény szellemét és czélját saját érdekükbeu a lehető leghelyesebben felhasználhassák; csak jó akarat és tiszta szándék kell hozzá. Különben is a törvény iutentiója még magában nem elegeudő a helyzet javítására nézve. Szükséges, hogy az iparosok a a mások szivével táplálkozik. Iiyen a? emberszólás, amely sok embernek dúlta már fel életboldogságát, vette ki kezéből a megérdemlett kenyeret, vagy korán taszította a halálba. De a Vékony úrról mondottak, az igazmondás megdönthetlen szavai valáuak. Név és testalkat között soha nem tapasztaltam oly kirívó ellentétet, mint Vékony Gergely urnái. Ha az embert is súlya után becsülné a világ; ha az aucto ritás legelső kelléke a nagy has volna: ő lenne a legtekintélyesebb emberek egyike. De hentesi termetének zsiros tömege a rokonszenv parányát is kioltja abból, aki vele csak egyszer is érintkezik. Csüngő tokái kidomborodott mellére fityegnek alá, amelyek között elveszni látszik az áll; árnyékában húzódva meg a lefordult vérpiros alsó ajaknak; hogy ez által egész pompájában tündököljék a végromlással küzdő bemohasodott két fogsor, amelyeket a gyakori borivás sem volt képes fehérre mosni. Ha ehhez elgondoljuk a nagy és kopasz lőt, amely a kurta nyakon imbajog, előttünk áll azon ember, akinek apró szemeiből pokoli gonoszság sugárzik elő. Ez estének hőse és a vaksors kegyeltje Vékony ur lett. Ha igaz az, hogy az ember arcza elárulja annak benső érzetét; akkor Vékony ur lehet e föld leghitványabb embere. Arczán az elpalástolhatlan vétkes önzés ördögi mosolya és a nyereség feletti öröm derűje egymást váltották fel. Önző lelkének fájt, ha olykor más húzott be egy-egy »cassátc Ilyenkor nyugtalan lett, orrát dörzsölte illemtelenül ezipostatta, a termetét abroucsoló szijjon nagyokat rántott. Ha ő nyert, ez pedig gyakran megesett rajta, nyomorult lelke örömében röpkedett, szive dobogott mint a siető óra gyors ketyegése. — Ismét nyertem Bertikém . . . három diszDÓm van . . ! — Magad vagy a negyedik ; különben is ökörnek jár a szereucse. — Igy van jól Bertikém! Te ugy is házigazda vagy, veszteni tartozol. Tanitó uram meg gazdag ember, nőtlen is, neki nincs pénzre szüksége. Ma este engem illet helyzet magaslatára emelkedve, belássák sorsuk jelenlegi szomorú voltát s önmaguk gondoskodjanak, természetesen a törvéuy korlátai közt, a javítási módokról és eszközökről. De hogy ezt tehessék, miudenek előtt fel kell ébreduiök abból a hoszú álomból, amelynek karjain oly sokáig tétlenül hevertek. Mert ha az iparosok nem képesek felfogni a helyzet komoly voltát; akkor erejük és képességük sem lesz azon javítani. Aki figyelemmel kisérte a nyíregyházai iparosok maguk tartását, a mai különféle, de egyeneseu az ő kárukra és romlásukra irányzott mozgalmakkal szemben, mint én; az be fogja látni és igazat fog nekem adni abban, hogy még ma sem akarják vagy tudják fel fogni az ő érdekeiket veszélyeztető iránynak káros voltát egész nagyságában. Eunek egyik foutos oka pedig az, hogy nagyon elmaradtak a kortól. Nem ismerik tulajdonképpen sem barátaikat, sem elleuségeiket. Sokáig okoskodtam, hogy mi lehet az oka eme közö íyuek, és — kimondom —tudatlanságnak.Végre is ügy találtam, hogy iparosaink e szánandó helyzetének igazi oka nem egészen az elhibázott és lényegében csakugyan rosz „szabad-ipar" rendszerében; hauemegy különleges társadalmi viszásságbau, amelylyel azonban csak czikksorozatom végén fogok behatóbban foglalkozni és magukban az iparosokban is keresendő; keresendő továbbá a társadalomnak abban az osztályában, amely a középosztálytól mindig szerette elválasztani magát; nem gondolván a szegény és kevésbé művelt iparosok magokra hagyatott sorsával. Az iparosok mai szomorú helyzete tehát több szem pontból Ítélendő meg. Igyekezni fogok, hogy minél tárgyilagosabb és igazságos álláspontra helyezkedjem e vouatkozatu egyéni nézeteim kifejtésénél. Kmethy István. a ryereség, bár nyernék ma egy pár ezer forintott, akkor elkerülném s néhány nap múlva rám jövő árverést. Node ha nem lesz semmim, nem ismerem az adó-végrehajtót. — Tedd hozzá már Gergely barátom azt is, hogy a feleséged nem dorongol agyon ez éji mulatságodért ha nyereséggel térsz haza. — Mondasz valamit Bertikém ! — Igy hát a papucskormány is megvesztegethető pénzzel ? — Meglátszik, hogy tanitó ur nőtlen, azért kérdezhet ilyet. Várjon csak, várjon, ha megnősül: saját kárán tanulja meg a családi politikát. — Bizony . . . bizony szomorú dolog, — szólék — hogy az ősi családi szeretetet a tettetés politikája, az önző számítás hideg közönye váltotta fel. Innét van a családi kötelékek gyors lazulása, az általános boldogtalanság. A szivsugallta nősülés helyett házasodnak házért, aztán jön egy hossza élet kinzó gyötrelme, vagy az elváláe. — Hagyja el tanitó ur, mulatni jöttem én ide; nem prrd.kácziót hallgatni. En nem bánom, ha mindig bölcselkedik is, csak most'legyen csöndesen. Töltsön inkább és igyunk egy nagyot s aztán üssük tovább. — Amint tetszik Vékony urnák. — Nekem inni és nyerni tetszik ... I — Nem a legjobb bizonyítványok ezek uram . . I — Kérem . . kérem . . ön sokat enged magának rekt'-uram I ? — Csak igazat szóltam. — Azért betörhetik még a feje. De tölts már Bertikém, még kigyullad a torkom, valami jót mondok azután. — Te mondanál jót ? Hisz az ki sem telnék tőled .. ! — Iszom és beszélek . . I — Igyunk és beszélj szaporán. (Folyt, köv.; Mai számunkhoz uegyedív melléklet van csatolva.