Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

„N Y í R, V I I) É K" A vidéki magyar lapszerkesztők országos congressusa Budapesten. Roboz Istvánt a »Somogy czimü heti lap szerkesz tőjét felszólították a vidéki magyar lapszerkesztők, hogy hívja össze a vidéki lapszerkesztőket Budapestre egy bizonyos időre; amikor az egyesülés ténye is foganatba menne s kijelöltetnék a czél, amely felé az egyesület te­vékenységének irányulnia kell; ha t. i.egy compact erköl­csi testületté kíván tömörülni. Roboz István, mint legidősebb vidéki lapszerkesztő, készséggel engedett a felszólításnak, s folyó bó 12-én aláirta az alább olvasható kellő tájékozást nyújtó felhí­vást, a vidéki magyar lapszerkesztőkhöz intézve. Az, hogy a felhívás csak a lapszerkesztőkhöz intéz­tetett és nem egyszersmind a vidéki hírlapírókhoz is, nem sokat változtat a dolgon ; bár alaUi tekintetben mindenesetre hiba. Ama congreszus tehát, az én fel­fogásom szerént, valószínűleg a vidéki magyar hírlapírók congreszusa lesz, nemcsupán a szerkesztőké. Ezt pedig annálinkább helyre lehet hozni, mert az öszejövetel ide­je, csakis a szerkesztő urak nyilatkozása után lesz meg­állapítható; ha t. i. az egyesülés és a congresszus esz­méje ország-szerte tárt keblekre talál. A »Nyirvidék« örömmel fogadja az egyesülés, tehát a congressu8 eszméjét, és készséggel csatlakozik azok­hoz a kollegákhoz, akik azt osztják annálisinkább ; mert épp a «Nyirvidék» már többször hangsúlyozta ez egyesülésnek égetően szükséges voltát, de nem anyira a lapszerkesztők, illetőleg a ki»dók anyagi érdekében; mint inkább a vidéki hírlap irodalom emelésére és a vi­dékihirlapirók és szerkesztők erkölcsi érdekeire való te­kintetből. A felhíváshoz magához, mint amely mindazt ma­gában foglalja ami fölött a congressusnak első helyen tanácskoznia kell, ez utíal nem szólunk. Közöljük azt szórul-szóra már C3sk azért is, hogy lapunk olvasó kö ­zőnsége meggyőződhessék a «Nyirvidék» eddigi magatar­tásának és irányának helyes voltáról; amely szerint ugyanis ha megemlékeztünk olykor-olykor a vidéki hírlapiro­dalom elhagyatottságárol és siralmas állapotárol: koránt­sem helybeli laptársaink ellen irányoztuk támadásunkat, hanem a szomorú valót kívántuk mindannyiszor constatálni s az érdeklődést felkölteni ugy a nagy közöDség, mint az illető vidéki hirlapszerkesztők körében. Hála égnek óhajtásunk teljesülő-félben van! Ami magát a congressus összehívását 8 a határidőt illeti, arra nézve a «Nyirvidék» csatlakozik a «Komárom ésVidéke« czimü hetilap szerkesztőjének Csorba Gézának indítványához ; hogy t. i. >Bizassék meg Roboz István kartársunk a maga közzé egy, a közel vidéki kollegákból választandó rendezöbizottságot alakítani; e bizottság tegye magát a budapesti irói körrel érintkezésbe; tűzze ki a kongresszus megtartásának napját; állapítsa meg a napirend tárgysorozatát; fogadja a beérkezendő in­ditványokat sat.<t Minthogy pedig e congressus az olvasó közönséget csak ugy érdekli, mipt- magokat a hírlap-szerkesztőket; közöljük Roboz István felhívását, amint következik. »Az omág vidéki magyar lapszerkesztőinek még nem volt alkalmuk, hogy találkozva, egymással kezet szorítva megbeszélhették volna azon fontos okokat, me­lyek bénitólag, sőt anyagi tekintetben nyomasztólag hat­nak a vidéki lapirodalom vezetőire. Az országnak számos testülete, egylete, inté/.ete talál alkalmat, hogy megbeszélje mindazon tényezőket, orvosolja azon bajokat, melyek erkölcsi s anyagi fejlő­dése, haladására irányadók; csak a vidéki journalistika élén állóknak nem jutott még eszökbe: hogy sebjeiket gyógyítsák, nyűgeiktől szabaduljanak 8 lerázzák magok­ról azon kényszer helyzetet, mellyel nyerészkedő vállal­kozók hátráltatják anyagi erősbülésük s haatlmi állásuk megizmosodását Ha többet nem említenénk, maga elég volna azon elszomorító tény: hogy a hirdetési irodák a hirdető há­zak és magánosoktól összehalásszák, kunyorálják jó árért a hirdetéseket 8 odadobják — mint kegyelem kenyeret — a szerkesztői irodákba, melyek csak lehulló morzsák a gazdagon teritett, halmozott asztalokról. Pedig ha egy lap magából hirdetéseiből nem fedezi legalább is nyom­dai, pspir, bélyeg kiadásait, — ez már intőjel annak anyagi hanyatlása s rövid életére!! Ezért buknak halomra a vidéki lapok, melyekben ha jól vannak vezetve — a közmívelődésnek egy-egy oszlopa döl romba; mindig a haza kárára. Sem tehetség, seu. irodalmi készültséggel nem bi­rok tanyát ütnek a parnasuson, felcsapnak szerkesztők­nek és sárral dobálják az ünnepelteket; czégért tűznek ember-szólásból; a közügyeket deresre fektetik, s ilye­nekre — fájdalom mindig akad olvasó, aztán rövid idő alatt irodalmi csődött mondanak a többi lapok tekinté­lyének rovására! Több lap pedig magas politikát üz, s elhanyagolja miatta a társadalom, közgazdaság és művelődés terén szükséges teendőket. Magas politikát üz biztosíték nél­kül, mint nem politikai lap. íme a vérző sebek, a sok közül csak néhány, me­lyeket leginkább az össze nem tartás, az egymást meg nem értés ütnek rajtunk! A vidéki lapirodalomnak majd minden hóban van halottja; a temetés folyvást tart, s nincs rájok feltáma­dás?! Ma már a vidéki lapirodalom fontos tényező a nemzet életében. Mi fogjuk fel — különösen a határszéli pontokon — a nemzetiségek első támadásait. Mi vagyunk az őr­szemek, kik jelt adunk a központra, hogy az ellenfél szellemi fegyverekkel támadóban! Hogy hol van a ba­jok forrása ? hol az öröm és megelégedés tanyája ? Hogy állnak a cultura, a mezőgazdaság? az intézetek, az is­kolák ? Mint a vihar és jó időre egyformán kitett hő­mérő. jelezzük a hideg közönyt, a lelkesedés és tettek hőfokát, a vihar és szélcsendet; folytonos izgalomban mozgás és harozokban ott állunk az események közt, hogy igaz és ozorgalmas munkásokat lásson bennünk a központi sajtó 8 meghuaza a nagy harangot, ha baj van figyelmeztetni, tanácsolni, orvosolni fel és lefelé. Lapjaink kis folyók bár a vidéken, de hireik, ese­ményeik forrásával mind beleömlenek a nagy tengerbe, a közpoati sajtóba, hogy az erős, hatalmas legyen s el­bírja a nemzet nagy gályáit: a közvélemény ítéletét. A vidéki sajtó utat egyenget; éleszti a lelkesedést, apostola a könyvek, lapok, folyóiratoknak, hogy a nap után a legnagyobb fény, a betűk világossága behasson még a szegény viskók küszöbén is. Előfizetőket gyűjt a becses irodalmi termékekre; jótékony czélok oltárán meggyújtja az áldozatok tömjénét; a művészet előhar­czosa, az intézetek támogatója, a nagy eszméknek talajt készit, hogy magjai dús kalászokat hajtsanak; hü tükör, melyben a fővárosi sajtó az ország képét nézi. Szóval: hivatásunk nagy, ha be akarjuk tölteni. Épen ezért gyengék nem lehetünk s csak az egye­sülésben van erőnk. Fontosnak találom tehát a vidéki magyar lapszer­kesztők országos congressusát: megbeszélni bajainkat, sérelmeinket. Megmutatni a sokféle országos tanácskozás közt, hogy mi is élünk. Habár a congressus összehívására felkértek is, még is sokáig gondolkodtam, megtegyem-e? Hiszen vannak sokkal illetékesebbek, mint én; a c ak egyben találtam tisztelt kedves Collegáim elnézésére biztatást: hogy 21 év óta szerkesztem a »Somogy< politikai lapot, tehát az egy lap melletti folytonosságot s időt tekintve — tud­tomra — a magyar hírlapirodalomnak legrégibb szet­keaztője vagyok az országban. Ez ad némi megnyugvást, hogy érdemes társaim nem veszik szerénytelenségnek, ha bajaink orvoslására én adom meg — szives támogatásukkal — az első al­kalmat. Tiszteletteljesen kérem tehát érdemes Oollegámat, hogy a kiállítás időszaka alatt B.-Pesten tartandó vidéki lapszerkesztők országos congresszusát elvben elfogadni, annak keresztülvitelét és sikerét ismert befolyásával tá­mogatni; ezen felhívásomat pedig becses lapjában köz­zétenni szíves leg)en. Kérem továbbá, hogy elhatározásáról engemtt mi­előbb tudósítani ne legyen terhére, hogy a kellő részvé­telt látva — a határidőt is megszabhassuk. Marad,án collegiális tisztelet és nagybec=ülésem mellett, Tisztelt hazámfiáuak szerkesztőtársa : Kaposvárott junius 12-én 1885. Roboz István a »Somogy» politikai lap szerkesztője és tulajdonosa.. Köz ügyek. (Az elvesztett jegyzőképességi bizonyítvány másod­lata), a belügyminiszternek f. é. 18700 szám alatt Vesz­prém megye közönségéhez iutézett utasítása értelmében, csak oly föltétel alatt adható ki; ha az ez iránt folya­modó az elvesztés tényét valamint azt is igazolja, hogy bizonyítványának elvesztését, a másodlat kiállítás iránti kérvény beadása előtt legalább 30 nappal, a hivatalos • Rendőri Közlöny»-ben közzé tette. (A községek gyűléseiről szóló jegyzőkönyveknek) felsőbb helyre való fölterjesztése iránti kérdésre, a m. kir. nm. belügyminiszterrium azt a határozatot hozta, hogy a községek, gyűlési jegyzőkönyveinek hiteles másolatát nem kötelesek a azolgabiróaághoz beterjeszteni; mert a 8zolgabirák hatáskörébe caakis az tartozik, hogy uta­zásaik alkalmával a gyűlések felett vezetett jegzőköuy­veket megtekinthetik. A rendezett tanácsú városoktól pedig, a megye alispánja csak esetről-esetre követelheti be a gyűlési jegyzőkönyveket. (Vasárnapi szünet.) A posta-szolgálat vasárnapi kor­látozáaa tárgyábau a közmunka éa közlekedésügyi mi­niszter a következő rendeletet bocsátotta ki: «Hogy a postahivatalbeliek vasárnapokon lehetőleg munkaszünet­ben részesüljenek, f. évi juliús hó 1-tŐl kezdve a kir. stabil postahivatalok szolgálata vasárnapokon, a szolgá­lati és helyi viszonykhoz képest a következő módozatok szerint korlátozandó: 1, A hivataloa órák a hétköznapi­aknak legfeljebb felét tegyék s a posták érkezése s indítására való tekintettel szabaasauak meg. A hivatali íoiiökök a szolgálatot akkép oazs<ák be, hogy a közegek íelváltva részesülhessenek a vasárnapi munkaszünetben. 2. A poatai küldeményeknek eliamervény mellett való felvétele rendszerint délelőtt, éa csak kivételesen (ha a pósták eate vagy reggel indulnak) bizonyos korlátolt időtartam alatt délután is, eszközöltessék. 3. A leadási szolgálat a posták érkezéséhez képest oly módon rendez­tessék be, hogy az érkezett küldeményeknek kézbesítése a czimzettek lakásáu a levél postánál legfeljebb kétszer, (Budapesten háromszor) és a kocsipostánál csak egyszer­a fiókbérlők részére érkezett, valamint a »poste restante« levelek, hírlapok és az avizált kocsipostai küldemények kiadása padig a megszorított hivataloa órák ideje alatt történjék. 4. Csupán felvételi szolgálattal foglalkozó posta­hivatalok vasárnap délután az egész éven át, vagy leg­alább áprilishó 1-étől szeptemherhó 30 ig zárva tartha­tók. Magától értetik, hogy emez intézkebésekből kifolyó­lag a rendes helyi postajáratok száma megfelelően le­szállítandó. 5. Rendkívüli viszonyok közt nevezetesen: karácsony, újév alkalmával (ha emez ünnepek vasár­napra esnek), húsvétkor; továbbá hófúvás-, árvis stb. által okozott közlekedési akadályok felmerültével, a muu­kát korlátozó fentebbi határozatok hatályon kivül helye­zendők. 6. A felvételi és leadási szolgálatnak az 1—4. pontok alatt jelzett korlátozása azonban, a rendes posta­közlekedést ugy közönséges, mint vasutakon, hajón, — a beérkező posták átvételét, az inditandók továbbítását, az átmenő küldméuyok átrovatoláaát, a mozgó postahi­vatalok működését, a távirdával egyesitett postahivata­loknál a táviratok felvételét és kézbesitéaét,—az arra meghatározott szolgálati órák alatt nem érinti. Csakis táviratok felvételével megbízott fiókpostahivataloknál szü­netel vasárnap a felvétél amaz idő alatt, mig a hivatal zárva van. A kir. postaigazgatóságok e szerint állapítsák meg, minden egyes kerületükbeli hivatal számára a vasár­napi hivatalos órákat, s értesítsék erről a közönséget hírlapok utján, valamint a postahivatalóknál szembetűnő helyen kifüggesztendő szolgálati átnézet által. Kelt Buda­pesten, 1885. junius 11 én. B. Kemény, s, k.« (Az árva pénzek elhelyezésére vonatkozólag) a m. kir. belügyminiszter a következő rendeletet bocsátott ki 27483/885 sz. alatt. »A gyámsági éa gondnoksági ügyek rendezéaéről szóló 1877 : XX. tcz. némely intézkedéseinek módoaitását és pótlását tárgyazó 1885; VI. tcz 13-ik §. 4-ik pontja szerint egyénenkénti rendszernél az egyes gyámoltak vagy gondnokoltak pénzei elkülönítve a hazai intézetet oly zálog-leveleibe is fektethetők, melyek a kor­mány által e czélra elfogadhatóknak jelentetnek ki. A hivatolt törvény ezen intészkedése alpján, a magyar kir­minisztérium f. évi májushó 12-én tartott tanácsában elhatározta, hogy az emiitett czélra elfogadható zálog­leveleknek, a magyar földhitelintézet záloglevelein kivül, melyeket a törvény maga is kijelöl (13. §. 2. pont), a következők tekintendők: a magyar kisbirokosok országos földhitelintézetének, az osztrák magyar banknak, a ma­gyar jelzálogbanknak, a pesti kereskedelmi banknak és a pesti hazai első takarékpénztár -egyesületnek záloglevelei. Miről a törvényhatóságot a megyei (városi) árvaszéknek, esetleg a megyében létező rendezett tanácsú városok árvaszékeinek, továbbá az 1877: XX. t.-cz. 174.-ik §-a alapján gyámhatósági jog gyakorlatával felruházott köz­ségek árvaszékeinek, és az 1877. XX. t.-cz. 285. § 2-ik bekezdése alapján árvapénzek kezelésére engedélyt nyert köségeknek értesítése végett tudósítom. Kelt Budapesten, 1885 évi májushó 20-áu Tisza, s. k. ÚJDONSÁGOK. + A megyei jegyzői nyugdíjintézet! választmány f. é. juliushó 1-én és 2-6n, a megyeház termében gyűlést tart. — A nyíregyházai jótékony nőegylet zártkörű nyá­ri tánczvigalmat rendez folyó évi juliuahó 4-én a caainó egylet nyári helyiségében a régi kuglizó caarnokban. Személyjegy 1 frt. Családi jegy 3 forint. Jegyek előre válthatók: Kálnay Sándor, Tahy Miksa és Teszter Lajos urak üzletében. Ha Nyíregyháza vátos közönsége érdek­lődött valaha nőegyletünk jótékonyaági műveletei iránt; ha nem zárkózott el ez egylet által rendezett társas öszejövetelek elől, hanem időnkint meghozta a szeretet és réazvét adóját: ugy valóban e tánczvigalomnál foko­zott érdeklődést kel], hogy tauuaitson. Tudva levő dolog ugyanis, hogy derék nőegyletünk lelkes vezérhölgyei mily szép és nemes czél előtt állanak: a nyíregyházai nőipar­iakola megteremtésének küszöbén. Mozdítsák tehát elő e kiszáuiithatlau előnyökkel járó intézmény felállítását az illetők avval is, hogy e különben is igen élvezetesnek kí­nálkozó tánczvigalomból, a meghivattak közzül, egyetlen család és egyén se maradjon ki. (!) Időjárásunkkal már hetek óta foglalkozik a közönség, amelynek rosz hatását ember, állat és növény egyaránt érezte. Hetekig vártuk az esőt hiában. Végre a mult hét elején a levegő hűvösödni kezdett s az erős légáramlat kevés eaőt ia hozott a szomjúságtól epedő vidékre. A azél azonban erősebb volt, mint az eső anyira, hogy nem csak az esernyők, hanem a téli felöltők is előkerültek. A gyümölcsfákban, tehát a gyümölcsben is jelentékeny kárt okozott a nem közönséges szél. f Zsillé László horvátországi származású gépészt folyó hó 21-én reggel 6 órakor,a* úgynevezett alsó te­metőben felakasztva találták. Öngyilkosságának okául, ismerői vallomása alapián, elmezavart konstatált a hulla­vizsgálat. (§) A kolera hirek ismét szállingóznak. Az óvin­tézkedésekről miudenfelé komolyan gondolkodnak. Bár tőlünk még nagyon távol vaa a veszély; a védeszközök után való járás azonban soha sem korai. Különben már maga a kánikulai forróság is elegendő, hogy a közegész­ségre kártékonyán hasson. Kívánatos tehát, hogy a köz­egészség fentartására szükséges rendszabályoknak végre­hajtása a legnagyobb szigorral ellenőriztessék. Különö­sen szükséges ez nálunk, ahol az utczákra egé9z kénye­lemmel öntözgetik ki a konyhai folyadékokat. A csator­nák tisztítása sem volna fölösleges. Oly homokos talajú városban, mint Nyíregyháza, rendkívül hamar összetor­lódik a kanálisi szemét. Azt mondják, hogy az uj seprű jól seper. Elvárjuk tehát az uj tisztikartól, illetőleg a a rend és tisztaság fentartására hivatott városi közegek­től, hogy e közmondást valahogy meg ne hazudtolják. -f- Egy a Debreczeni vásártéri állomásból kiinduló s Bilmaz-Újvárost érintve Ciegeíg vezetendő helyi ér­dekű vasútvonalra, mint a »D.-N.-V.-É.c-ből olvassuk, Csávolszky Lijos ós társai az előmunkálati engedélyt egy évre megkapták. X Az osztrák uj ipartörvény, amely a többek közt a vasárnapi munkaszünetet s a normál munka-napot is szabályozza, f. é. juniushó 11-én lépett életbe. E sze­rént a vasárnapi munkaszünet vasárnap reggel 6 órakor kezdődik s teljes 24 óráig tart; vagyis csak hétfőn reg­gel 6 órakor végződik. A törvény e vonatkozatú rende­lete, a munkaszüuetet ez időben minden mesterségre és iparágra kiterjeszti; kivételével azoknak, amelyeknél a muuka megszakítása nagy bajjal jár, vagy a fogyasztás érdekeit sérti, vagy amelyek a közlekedés szolgálatában állanak. Mi is kaptunk uj ipartörvényt, debiz' az a va­sárnapi munkaszünetről megfeledkezett. Ha már nem akarta a magyar törvényhozás megelőzni az osztrák szomszédokat, legalább kbvesae őket a jó éa szép térre! V A csendőrség létszámának csekély voltán, mint a Dunán-tuli hírlapokból olvassuk, n kormány ugy segit, hogy mindegyik csendőr mellé egy-egy honvédet rendel azolgálattételre. E tényből a kormány azt a ta­nulságot vonhatja le, hogy a csendőraégi kenyér nagyon keserű nem csak a túlságos szigorú katonai fegyelem miatt, hanem azért is, mert rendkívül csekély az a napi dij, amelyért életét minden perezben koczkáztatnia kell annak a szegény csendőrnek. Tisztességes fizetés, emberies bánásmód: ekkor az után akaduak jóra-való legények, és nem kell a honvédeket béke idején is a fegyver golyójának kitenni; ami mindenesetre rosz és kárhoztatandó eljárás. (!) A magyar-franczia biztosító társulat, az cz évi közgyűlés határozata értelmében, közművelődési éa jóté­kony czélokra, 1000 forintot bocaátott a vallás éa közokt. ügyi minisztérium rendelkezésére. Szép és követésre méltó példa. (Folytatás a mellékleten.)

Next

/
Thumbnails
Contents