Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1884-06-15 / 24. szám
IV. évfolyam. 24 szíim. Nyíregyháza, 1884. junius 15. ZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. fflW M-egjelenilt Iietenlcint egyszer vasarnapon. Előfizetési feltételek : .. . . , , ,. . , Az elofizetesi penzek, megrendolesek s a lap postán vagy helyben liazhoz hordva: .... szétküldése tárgyában leendő folszolamlasok Egész evre 4 irt. Ö J Félévre "2 » 'Jóba Eleit kiadótulajdonos könyvnyom. Negyedévre 1 » dájához (nagy - debreczeni- utcza 1551. szám) A községi jegyző és tanító uraknak egész évre 1 iutézendőlc. csak két forint A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő eziine alatt kéretnek beküldetni. Bórmentotlen levelek csak ismertt kezektől foHirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdeg.'td tatnak el. t (s 8 ut á„ 3 0 kr fizettetik. ÍA kéziratok csak világos kívánatra s az illető | A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kéltségére küldetnek vissza. | krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám).: továbbá: üoldb^rger A. V. állal Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájáhan Bécsben, Prágában és Budapesteu, valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is^ Uorn & Comp által Hamburgban. _____ ==== = Egy társadalmi betegség.*) IX. E czikk-sorozat elején, a már legnagyobb részben kifejtett okok közt, a törvények hiányos voltát is az öngyilkosság inditó okai közzé soroztam. Nézzük menyiben volt igazam. A törvények hiányos voltából kifolyó jogellenes cselekmények és következmények alap-oka, nem anyira magában a törvények szellemében, és az igazság bölcseletében; mint inkább a törvények ruganyos szövegében, s azoknak nem mindig a per-anyag természetéhez mért alkalmazásában és végrehajtásában gyökerezik. Épen ezért szükséges, hogy a törvények szövege egyszerű, rövid, világos, és minél kevesebb, vagy egy-általában semmi magyarázatra nem szoruló legyen. Ott van például a bizonyítási eljárás. A magyar törvénykezési perrendtartás, a bizonyításnak 5 módját állapította meg és fogadta el; o na. a -beismerés, uí okirat. a tanu-vallomás, a bírói szemle és az eskü ált d i bizonyítást. Minthogy nem akarok perrendtartást irni, a többi bizonyítási mód mellőzésével, csupán a tanúvallomással, illetőleg az esküvel való bizonyítás hiányos és veszélyes voltát akarom ez úttal szellőztetni. Tudjuk ugyan is, hogy a perbeli állitásnak, illetőleg az ön-, vagy tanu-vallomásnuk jog erőt, vagy is ítéleti alapot, a letett eskü ad. Az eskü letételénél mindig a fő lényre, az istenre, annak egy-szülött fiára és szentjeire történik hivatkozás, igen helyesen. Az isten nevével padig játszani, azt könynyedén minden benső megindulás és lelki felemelkedés *) Lásd a 20-adik számot. nélkül, bármily kinézésű és lomokkal telt birói helyiségben letenni, a keresztény-társadalmi törvények és az igaz vallásos érzület arczul csapása nélkül, lehetetlen. És még is, mit tapasztalunk? Azt, hogy az eskü letételéhez legkisebb ünnepélyésséget, vallási színezetet sem követel a törvény. Az esküt tevő perben álló fél, egyszerűen szivére helyezett közzel, bármily kinézésű birói helyiségben elmondja a bíró, vagy jegyző után az „Isten engem ugy segéljeu !«-t; legyen az illető.esküt tevő keresztény róm. kath., ágostai, helvét, unitárius, egyesültvagy nem egyesült görög, avagy zsidó felekezethez tartozó. Ezért van az után, hogji sok euiber, minden lelki mardosás és önmagába-szállás nélkül is tanúságot, esküt tesz oly dolgok vagy cselekmények mellett is, amikről legkisebb tudomása sincs; sőt sokszor igen jól tudja, hogy a per tárgyát képező követelés merőben alaptalan és igaztalan. Ám a biró, a letett eskü alapján, megítéli a jogtalan, a költött követelést, s % másik peres felet elmarasztalja. Hány becsületes ember jutott már az ily luaiis eskü miatt, koldus botra és űzetett az öngyilkosság bűnébe. A vallás erkölcsi érzület, vagy alapja az eskünek, vagy nem. Ha alapja, akkor a peroen álló feleknek saját vallási hitelveikből kifolyó templomi szertartás mellet kell letenui az oda ítélt esküt. Ha pedig nem alapja a vallás-erkölcsi érzület az eskünek, akkor az avval való bizouyitás hiányos, rosz és mint alkalmatlan mód, elvetendő. Rendkívül müveit, okos és becsületes embernt'k kell lenni annak, aki, a mai corrumpált világban, a most érvényes üres eskü letételére, valamely hamis követelés bizonyításához, nem volna megnyerhető. A „NYÍRVIDÉK" T AIÍÜZÁJ L Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Folyt, köv.) — Midőn a tizenhatodik század második felében Cortez csapatai a tehuantepeki föidszorosig hatoltak; ugy találták, hogy e földrész valóságos paradicsom; de az nem gátolta őket abban, hogy azt ne műveljék, e paradicsommal is, mint az ördög müveit az elsővel. Elpusztították. Ez volt az uj világrend, amelyet a spanyol urak hoztak be. Egyébiránt minden államnak meg volt a föld hátán a maga történelmi vihara, s a vihar pusztít mindenütt, és a szép Tehuantepek is elpusztult. E vihar azonban nem volt az első. Mielőtt a tizenegyedik században a régi Toltekország romba dőlt, az egész földszoros az egyik sós víztől a másikig, a Mijek hatalmában volt. Nem lehet tudni, vájjon ők épitették-e e várost, amelyet a mexikóiak Tehuantepeknek neveztek el. Ez után jöttek a Huábok vagy Wábik dél felöl, a nyugoti nagy sós vizek partjain. Most is ott vannak e népnek roucsai Tonala lagunáinál. Ezek után három századra jöttek a .Mexikóiak észak felöl. Ahauitzotl király vezeté őket, a második Montezuma nagy atyja volt. Ez meghódította az egész földszorost; de a Zapoteka indiánok függetlenségét a névrokonság miatt meghagyta, s a meghódított Huábokat a Zapotekák hatalma alá veté. Cocijoeza Zapoteka királya, már ismét az egész földszorosnak ura volt s Ahauitzot császár ezen királylyal szövetségre lépett, s feleségül neki adá szép unokáját, a bájos Hópehelyt. Ezen házasáéból származott Cocicopij. (Kokikopicb), kinek atyja még életében átadá koronáját. Ezen király még teljes ifjúságában virágzott, midőn Cortez hajói megjelentek a mexikói vizeken. Tudják önök uraim igeujól, hogy a spanyolok szomorú változást hoztak létre az amerikai államokban. Mexikó elesett, s Cocicopij nem tehetett egyebet, midőn a spanyolok Alvarado vezénylete alatt Quatimálában megjelentek, mint egyszerűen meghódolni. Néhány év múlva megjelent maga Cortez is Tehuantepekben. Itt épité a ventosai révet, ahonnan Calilornia felfedezésére és elfoglalására indult. A tehuantepeki király nagy tisztelettel fogadá a félelmes hóditót, és bár az udvar és a nemzeti papság nagyon ellenzé, egy barát kezéből elfoíjadá a keresztséget. Ezért az után nyerte ajándékba Don Jüan Cortez de Montezuma fényes nevet. A spanyol urak azt gondolták, hogy a jámbor király már tökéletes keresztyén, bár titokban maradt a hazai vallás főpapja, s a nemzeti istenségnek sok éven át buzgóan áldozott. Itt veszi kez detét a Nagualismus, melyet megemlíteni BraBseur szives volt. Don Jüan Cortez de Montezuma király, és naguál főpap, hogy jobban álezázza titkál, pompás zárdát építtetett a dömés barátoknak s meghonositá saját kárára e fehér kígyókat. Elhalmozta őket fejedelmi kegyeivel, és sokáig ezek is sejték, hogy gyónonezuk megrögzött pogány is egyszersmind. E királynak sikerült legtovább megőrzeni az amerikai uralkodók ősi fényét és hatalmát az Inkák és Montezumák szomorú esetei után is; de naponkint ott imádkozott a dömések templomában. Azonban a naguál főpap megtartá magának, az ősi nemzeti kultusznak az éjt. Később egy szép itju spanyolba beleszeretett egy ifjú udvari hölgy. Ezen szerelemnek is az éjre volt szüksége, mint a nagualismusnak. Indián főrangú hölgy nem nyújthatta kezét bármely spanyol lovagnak sem. A nemzeti ellenszenvek gátolták az ilynemű szövetséget. De hát a szivek mit törődnek a nemzeti gyűlöletekkel. Az ifjú esengése czélhoz jutott, s éjjel bejutott a királyi A törvénykezési rendtartásnak tehát kerülni kell minden oly bizonyítékot, amelyhez kétség férhet: nehogy a biró igazságtalan Ítéletet legyen kénytelen hozni. Ott van továbbá a váltó-törvény. Hány szerencsétlen könnyelmű, különben becsületes megszorult családapát tett már tönkre és öngyilkossá eme, eljárási módozataiban átkos törvény, fenállása óta ?! Azt hiszem, hogy ezt fölösleges bizonyítgatnom. Hogy a váltó-törvény csak ugyan veszélyes, azt épen e törvénynek a váltó-képességre vonatkozó tételéből lehet kiolvasni. Tudva levő dolog ugyan is, hogy e törvény a papi, a katonai, a gondnokolt és gyámolt egyénekre nem terjeszti ki a váltó-képességet. Ezeket tehát a törvény maga védelme alá vette. Ellenben megfeledkezett a kis iparosokról, a földbirtokosokról és a nőkről; ezekre is kiterjesztvén a váltó-képességet. Holott ezek sokkal inkább képtelenek saját érdeküket megvédeni a váltó statáriális eljárásának veszélyeitől, mint a pap vagy a katona. Oda kell tehát törekedni a törvényhozásnak, hogy a váltó-képességet lehetőleg csupán a nagy iparosokra és kereskedőkre szorítsa. Nagy hibája a törvény-hozásnak még az is, hogy míg a tisztviselők, a segéd-személyzet, napdijasok fizetéseit ; s az iparosok, művészek írók, sat. életfentartási szereiket, a netalán ellenük, illetőleg fizetéseik és életfentartási szereik ellen foganatosítható birói végrehajtás alól, igen helyesen ki veszi: addig, a hiányos törvénykezési rendtartás és eljárás hatása alatt végrehajtás alá jutott földbirtokost, zsákmányul dobja oda sorsának s a gonosz, és kapzsi embereknek. Ha amazokra nézve kimondta és megjelölte a törvény, a le nem foglalható fizetési összeget, és életfentartási szereket: határozza meg a palotába; de hát ott tartatott az éjjeli naguál kultusz is. Az ifjúnak sikerült meglesni azt is. Hogy ezen szertartásnak titkos tauuja volt, az a véletlen dolga; de az már az ő bűne, hogy azt elárulta Bernardino de santa Maria atyának. Egy éjjel, midőn a királyi palota titkos termében épen fő ünnepet üuuepeltek, s a király főpapi fehér palástban, fényes tiárával fején, felékesítve a Quetzál madár aranyos tollaival, s körülvéve a fehér palástu Ympoo papokkal ott állott az oltár előtt, töménynyel füstölte a szent Naguált, az örszellemet: belép váratlanul Bernardino atya fegyveres poroszlók kíséretében, s a király karjára tevé kezét mondván: »Püspök őnagyméltósága nevében, Felséged foglyom.* Cocicopij nem szólt semmit. Letevé főpapi palástját, s ment csendesen a barát után, ki őt saját udvarában elfogá. Nagy szerencse, hogy a barát a fogoly királyt a zárdába vitte és nem a városházhoz. A nép tudta, hogy azou zárdában nincs börtön és hogy a barátok a szeretett királyt illő tisztelettel környezték. Azonban a mint más nap megtudta a nép, hogy királyukat elfogták, öszszesereglett hirtelen az egész környékből jól roszul fegyzerkezve; de mindenesetre nagy száma oly viharrá tevé, melylyel a városban tartózkodó csekély spanyolság szembe nem szállhatott. A barátok látváu a vihar nagyságát, kirülfogták a szegény királyt s nagyon szelíden beszéltek vele ; ovatosan szemére veték, hogy hiszen ő az oka saját fogságának. Keresztyén létére pogány szertartást gyakorolt. Ézt maga is kegyesen beláthatja, hogy igen nagy bün. Egyébiránt nekik szent a király személye, csupán csak bűnét kénytelenek gáncsolni, s e felett püspök 6 nagy méltósága feloldozását bevárni.. Mihelyt ezen absolutio megérkezik, azonnal szabadon bocsátják. Hogy tehát a dolog békés menete meg ne zavartassák, legyen szives ő felsége hűséges alattvalóit kegyes szavaival arra bírni, hogy kellemetlen következésü erőszakoskodástól óvakodjanak. (Folyt, küv.) Mai számunkhoz Griinwald Béla előfizetési felhívása van mellékelve.
