Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-06 / 14. szám

V. évfolyam, 14, szíi m. Nyíregyháza, 1884. fipril 6. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Hgész évre 4 frt. Félévre » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer Júno« és Jóba Eleit kiadótulajdonosok könyvnyoindiíjákoz(nftgy-debreczeni-utcza 1551. sziím) intézendók. A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmpntetlen levelek csak ismevtt kezüktől f'oj gadtatnak cl. A kéziratok esak világos kiránatra s az illető | I költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minded egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcz i ir.r.i, szia): továbbá: ttolilb -rger A V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország - Sveicz fővárosaiban i«. Uorn & Coinp altal Hamburgban. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉG JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVÁ.TA.L0S KÖZLÖNYE. V M.e«Jelenik lietenkinl egyszer vasárnapon. A „Nyirvidék" előfizetőihez. A mai számunkkal belépvén a második évnegyedbe, tisztelettel fordulunk a ,,Nyirvidék" olvasó közönségéhez, hogy lapunkat továbbra is szíveskedjék becses figyelmére és pártolására méltatni. A ,,Nyirvidék" marad változatlanul ezentúl is, ami eddig volt: komoly és tárgyilagos. A „Nyirvidék" valamint eddig nem volt, ugy ezentúl sem akar lenni egyes klubboknak és osztályoknak organuma. Nem kiván több lenni, mint a szabolcsmegyei. tehát a nyíregyházai közönségnek is műgonddal, ügyszeretettel és jóizléssel szerkesztett lapja. E kis világ határvonalait csak akkor lépi át, amikor az által olvasóinak élet-ismereteit szaporíthatja s a közügyek szolgálatában álló közegeknek és a megye közönségének anyagi és erkölcsi érdekeit előmozdíthatja. Az előfizetési föltételek változatlanul meg maradnak az eddigi szokás szerént. Alkalmilag tisztelettel figyelmeztetjük lapunk hátralékos előfizetőit, tartozásaiknak szives beküldésére; igen jól tudván azt, hogy „a pap is az oltárról él." A szerkesztőség. Egész évre 4 frt. Félévre • . -2 frt. Negyedévre 1 frt. A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. A „Nyirvidék" kiadóhivatala. Egy társadalmi betegség. ív. Hathatóan elősegíti továbbá az öngyilkosságokat és táplálja az öngyilkossági mániát a társadalom erkölcsi hanyatlása. Bűnös cselekmények, emberi fondorkodások, csalások, lopások mindig fordultak elő az életben éppen ugy, mint szép és nemes tetttek. A nevelés hiánya vagy ferde volta, az emberi rabulisztikus indulatok, a szükség kényszerűsége, a gyors meggazdagodási vágy, minden korban megtemiették saját gyümölcseiket: az erkölcstelen tényekben. De meg volt az ellensúlyozó erő, a tiltakozó hatalom is: a vallás nemesítő kultuszában. Az erkölcsi élet viharában mindig biztos horgonyt talált, a jó és a rosz, a bün és az erény közt hányatott emberi lélek és sziv: a vallás magasztosságában, a boldogító hit malasztjában. Fájdalom, a mai társadalom mindinkább kezdi elhanyagolni a vallást. A hit-beli szilárdság gyengülni kezd. Még csak a közel múltban, a 40-es években is, a • állás vigasztaló szavai gyógyírt nyújtottak a szenvedő lélek sajgó sebeire. Az emberi sorsot vezérlő kéz által nyomorba taszított ember, nem a szégyen-teljes halálban keresett menedéket; hanem a vallás lobogó fáklyájának fényénél, gyermeki bizalommal fordult ég felé; és alázattal, önmegadással keresett segélyt boldogabb embertársainak nemes könyőrületénél. És egyikben sem csalódott. A vallásból megnyugvást, embertársainak könyörületéből élet-szeretetet merített, s meg lett mentve az ég nek és a társadalomnak. Ma már nem bizilc a vallás Ígéretében, pirul ember társaihoz fordulni, s revolver, kötél, vagy méreg által igyekszik megszabadulni földi szenvedéseitől. Ugy van. A mai társadalom hauyat-hoinlok rohan az erkölcstelenség, a vallástalanság megsemmisítő örvénye felé! Hova lett az a vallásos köznép, amely, ha kellett, életével is adózott hit-beli meggyőződéséért ? Hova lett az a nemes lelkű uagy-uri osztály, amelynek udvarában mindig meg volt terítve a szegények asztala, s amelynek ajtó küszöbét egyetleu sorsüldözött sem lépte át segély és vigasz nélkül? Hol van az az adakozó köznép, amely örömmel adta filléreit az Ur oltárára s a szegények perselyébe? Mind ezek csak hitben élnek, de tényleg niucse' nek jelen. Az uj idók korcs szelleme megvesztegette a jók, a nemesek lelki ismeretét és valásos érzületét. A régi uri kúriák udvarát fölverte a j?yep, A templomok oltárain kialudt a hit tüze. A sorsüldözöttek előtt becsukódnak a paloták ajtajai és a szivek. A szegény dolog nél| kül tengődő munkás nép előtt csak a korcsmák és börtönök ajtajai állanak tárva. A templomok ürei sek. A börtönök telvék gonosztevőkkel, csalókkal. A jó; tékony czélu tánczmulatságok színhelyei ragyognak a női öltözékek gyémántjaitól s az illető szegényeknek • alig jut egy betevő falat. A jött-ment szédelgő selyemben, négyes fogaton jár s a tömeg által bámultatik és bálványoztatik ; s a nemes szive, jóhiszeműsége és a'gonosz emberek csalárd pénzműveletei következtében, elzüllött becsületes polgárt megvetik és lenézik. A csalás és szikasztis miatt elitéltet, büntetés-idejének kitöltése után, a társaságok ismét kebelükbe fogadják; az önvédelem közben gyilkossá lett boldogtalan emberre pedig anathemát, kiáltanak. Az öngyilkos drága koporsóját megrakják értékes koszorúkkal és fényes beszédeket tartanak fölötte; a haza védelmében rokkantá vált agg honvédnek alig jut egy festetlen fenyő fa koporsó. A párbajozó gyilkosnak fáklyás zenét rendeznek és becsületes emberként tisztelik; a párbajt visszautasító s a törvény védelméhez forduló tisztességes embert gyávának becstelennek declarálják. A törvényhozás védelme aláveszi a kontár tőkepénzest, s áldozatul dobja oda a tanult iparost. Íme, ily állapotokat teremtett, a magyar társadalom erkölcsi hanyatlása a legújabb időkben; amely hanyatlás ha jobb irányt nent vesz: bátran meghúzhatjuk a magyar társadalom halál-harangját. És mind ez miért van így ? Azért, mert a vallásos érzület, a hit-beli lelkesedés tüze kialudt a társadalom kebeléből. . És miért aludt ki a vallásos érzület és a hit-beli lelkesedés a társadalom kebeléből ? Azért mert a különféle vallás-felekezetek, a helyett hogy a köztük létező elvi és alaki elllentéte ket, a kölcsönös szeretet és türelem közvetítésével, áthidalni igyekeztek volna hoszu századokon át: az ürt még tátongóbbá tették. Vegyük csak az ünnep-és vasárnapok megtartásátAhány a felekezet, anyi az ünnep. Még a vasárnapokat sem egyformán ülik meg. E körülmény magában elég arra, hogy a vallás s a vallási szokások iránti közöny és szeretetleusőg mélyebb gyökereket verjen a különben egy közös czél felé törekvő társadalom kebelében. A vallásos élet külső alakjának és az, erkölcsöknek, minden egészséges társadalomban egyformának kell lenni. Ezt hozza magával a közös érdek, és a társadalom erkölcsi szüksége. Az igazság mindenütt csak egy és ugyan az lehetValamint a kétszor-kettő, az iskolás gyermeknek, a tanárnak, a kereskedőnek, a miniszternek, a katonának, a kézművesnek, a császárnak, a múltban, jelenben és jövőben, mindig csak egy: épen ugy az erkölcsi törvény is, amely az igazságra igényt tart, minden emberre nézve egy lehet csupán. Kettős igazság nincs épen ugy, mint uincs kettős erény két-féle mértékkel. Mondja ki a társadalom, hogy az ünnepeket egy napon üli meg. mégpedig büntetés terhe alatt. Mondja ki a társadalom, hogy az igazság-és erkölcsi érzet egy és nem több, tehát közös és egyforma, amely nem csak minden felekezetre, hanem minden egyesre nézve kötelező. Mondja ki a társadalom, hogy a bün mindenütt bün, még a bársony székekben is, s az erény mindenütt erény, uiég az utcza porában is. Mondja ki a társadalom, hogy a tisztességes munka becsület, a dologtalan élet szégyen

} s mint ilyen mérlegeltessék mindenütt. Mondja ki a társadalom, hogy a gazdagság a nagy vagyon nem érdem, és a szegénység nem szégyen Mondja ki a társadalom, hogy az öngyilkos nem részesül a vallásos eltakarítás tisztességében. Mondja ki a tártadalom, hogy a párbaj nem lovagias elégtétel, hanem gyilkossági kísérlet, és iniut ilyen fenyíttessék a törvény által. Ha ezt mind érvényesíti a társadalom: akkor a társadalmi erkölcsök javulni, a vallásos érzület gyarapoduí, a felebaráti szeretet erősbülni, a törvények javulni, s az öngyilkosságok ritkulni fognak. Curiai döntvények képviselő-választási ügyekben. Az országgyűlési képviselők megválasztásának ideje közeledvén, alkalom-szerűnek találtuk az alább olvasható curiai fontosabb határozatokat ismertetni olvasóinkkal. A mult év utolsó 3 hónapjában körül-belül 460 ily természetű fölebbezést intézett el a kir Curia, amelyek közül, mint foutosabbakat, kiemeljük a következőket. Az nem tesz különbséget, hogy az illető választók nem tulajdouosai ama házaknak, amelyek után a választók közzé felvétettek; minthogy, az 1874. XXXIII. t.-cz 15. § -a szerent, az ingatlanok birtoklása és az adófizetés ténye is megadja a választási jogot: ha csak az, ki nem mutattatik, hogy a telekkönyvi tulajdonos is ugyanazon ingatlan alapján igénybe vette a választói jogot. 2. A nyugdíjazott lelkészek és nyugdíjazott tanítók az 1874. XXXIII. t.-cz. 9. §. 3. pontja értelmében választói jogukat nem gyakorolhatják. 3. Tekintve, hogy a központi választmány nem vonta kétségbe felszólandó (városi számvevő) amaz állítását, hogy a fennálló gyakorlat szerént állami adója a városi pénztár által, fizetéséből levonatik ; a városi pénztárt terhelő ama mulasztás tehát, hogy a felszólamló mult évi kereseti adóját fuetéséből nem vonta le, felszólamlót választási jogától meg nem foszthatja; enuél fogva a felebbező a választók sorába felvétetni rendeltetik. 4. Az 1874. XXXIII. t.-cz 9. § a, az abban megjelölt értelmi miuősültséggel biró egyének állandó vagy ideiglenes alkalmazása tekiutetóben, megkülönböztetést nem tesz. 5. A választói névjegyzékből kihagyott felebbező, a központi választmány amaz állítását, miszerént leánya nagykorú, meg nem czáfolván; a leánya tulajdonára kivetett adó, tekintettel az 1874. XXXIII. t.-cz. 3. 4. 6. §-ra, a melyek szerént ugyan is csak a kiskorú és nem ogyszertnind a nagykorú gyermekekkel való közös birtoklás is, lehet a választási iog alapja, a fölebbező fél javára nem száinittathatik; a leányát terhelő adó hozzászámitása nélkül pedig saját adója nem anyi, amennyi a választói jogosultsághoz megkívántatik : ennélfogva a központi választmauy határozata helyben hagyat ik. 6. Gulyások és kondások kétségkívül a cselédek osztályába tartoznak ; de azért, habár különben a válasz-