Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

IV. évfolyam. 48. szam, Nyíregyháza, 1884. november 80. ZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W Megjelenik hetenltint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egtu évre 4 frt. Félévre 'I * Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két, forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások .Jóba Eléli kiadótulajdonos könyvnyom­dájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Etermésitetlen levelek esak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségéi-, küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében,minden egyes hirde­tés után ÍSO kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreozeni-utoza 1551. szám): továbbá: (Joldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Gazda közönségünk iudolentiája! A mult évi megyei lódijazás alkalmával Tanify G. miniszteri tauácsosnak Szabolcsmegye lótenyész­tésére nézve tett kedvező nyilatkozata s igért anyagi segélyezésére támaszkodva, a gazdasági egyesület egy rendkivül üdvös eszme megvalósítá­sát vette foganatba. Ezeu eszme egy közös csikó legelő létesítése. Feleslegesnek tartjuk ismételten felsorolni azon kedvezőtlen körülményeket, amelyekkel lóte­nyésztő gazdáinknak a csikók felnevelhetése körül küzdeni kell s amelyek a haszonnali tenyésztés útját teljesen bevágják. „A közös csikó legelő nélkülözhetlen!" ezt halljuk minden tenyésztőtől s iine amikor kínálkozik a kedvező alkalom, a mikor vállalkozik egy olyan morális testület, amely e legelő berendezése s kezeléséből épen semmi hasznot sem vár, sőt azért auyagi áldozatot is hoz tehetsége szerint, csakhogy feladatánál fogva a gazdakőzöhséget segítse: akkor a nagy hangon panaszkodó gazdaközönség indolenter bezárja füle­it, mintha épenséggel nem is az ő érdekében fá­radoznának a csikólegelő létesítésén. A gazdaközönség jó része az egyesületi tevé­kenységet csak gáncsolni szereti, mert hiszen en­nél mi sem könnyebb, de amikor arról van szó, hogy saját érdekében az egyesületet támogassa, vagy az általa szerzett kedvezményeket, nyújtott előnyöket a maga könnyítése czéljából felhasználja: akkor az egyesület szava, mint kiáltó szó a pusz­tában hangzik el. íme a példa ezen állításunkra! Az egyesület a legelő berendezésre mindeu intézkedést megtett, körlevélben, több rendbeli hirdetésben s városunk területén dobszóval is figyelmeztette a lótenyész tőket, hogy akiknek legelőre adandó csikója van november 15-ig jelentse be az egyesülethez, mivel ha 250 vagy 300 darab csikó biztosíttatik, akkor az egyesület bérletet szerez a legalkalmasabb legelő területen. A bejelentés határideje letelvén, tett a beje­lentett csikók száma 104 darabot! Hallatlan! hát liusz ember küzd esak a város, a megye területén a csikó-neveléssel ? csak busz ember kutat, keres a tavasz megnyíltával legelő után? csak busz ember akar hibátlan, értékes csikót nevelni s igy állat­tenyésztésünket előmozdítani s magának nagyobb jövedelmet teremteni? Igen hihetetlen de igaz! Ilyen gazdaközönség érdekében tenni valamit; — különösen akkor, amidőn az anynyiszor s oly sok irányban meg kisértetett, — a legnagyobb hiba. A társulás által egyesitett erők fokozott tevékenysége azok által, akiknek érdekében a társulás történik, eny­nyire nevetségessé téve. Amint értesülünk a gazdasági egyesületnek igen alkalmas legelő-területek kináltattak bérletre s az egyesület a jelentkezési határidőt még f. évi deczember 15-ig meghosszabbítani szándékozik s igya lótenyésztő közönség ezeii megbecsülhetetlen al­kalmat igyekezzék minél tömegesebb jelentkezés által felhasználni s lehetővé tenni azt, hogy 300 darab csikó biztosításával a vállalat is biztosít­tassák. Bámulatos, hogy ezen testületnek épen ily nagy fontosságú vállalata, amelyből ő maga hasz­not húzni nem akar, nem remél, sőt azt egyenesen a tenyésztő közönségnek engedi át: nem pártolta­tik. A legeltetési bérből csak a csikós személyzet, A „NYIRVIDÉK' 4 TARCZÁJA. _ A legitimácziő tartama alatt. (Episod az erdélyi hadjáratból.) IV. Málczay csskugysm beváltotta a sétatéren adott szavát. ígéretéhez képest egy dél előtt tisztelgett a höl­gyeknél s Uunepélyesen meghívta a honvédek által ren­dezendő táncz estélyre. A meghívásról még akkor nap értesültem az ebédnél. A meghívást a nők, igen természetesen, a férj távol létében nem fogadhatták el. Ezt előre sejtettem. Azért legkevésbé sem lepett meg a nők visszautasító, illetőleg megköszönő üres válasza. — Nemde tüzmesterkém, — szólított meg a fiatal báróné, a fekete kávé elköltése közben — helyesen cse­lekedtem, hogy a meghívást nem fogadtam el?! Azt legjobban tudják méltóságtok. Különben azt Málczay haduagy ur is igen jól tudhatta, bogy a báró ur távollétében, ily kényes és az illemet igen közelről érintő ügyben, aligha lesznek méltóságtok hajlandók Málczay előnyére határozni. Azt azonban, hogy a meghí­vást ily körülmények közt is megtette, csak becsülni tudom Málczayban; bár arról is meg vagyok győződve, hogy a hadnagy ur igen szívesen teljesítette a meghívói tfsztet. A fiatal báróné rám veté égető tekintetét s a he­lyett, bogy az általam nem minden czélzás nélkül tett észrevételre, arcza némi szint cserélt volna, én piraítam el csaknem egész fülig. A báróné észre vette. — Nemde maga is észre vette tűzmesterkém, hogy most többet mondott, mint maga is akarta? Látom ar­czának oly kedves elpirulásából. Bizouy-bizony még azt kell hinnem, hogy az én tüzmesterkém féltékeny is tudaa lenni, ha — — — állatorvosi felügyelet, legelő haszonbére fog fizet­tetni, s még ennek részbeni fedezésére is a magas kormány segélyezése van kilátásba helyezve, ami bizonyossá teszen minden tenyésztőt afelől, hogy a legeltetési dij igen mérsékelt leend. Figyelmeztetjük hát az érdekelteket, hogy gondolják meg a dolgot, mert indolentiájuk csak saját érdekeikre lesznek károsak és veszélyesek. Szabolcsinegye évnegyedes köz gyűléséből. (Novemberhó 25.) Az alispáni évnegyedes jelentésnek a közegészségi állapotokra vonatkozó részéből kitűnvén, hogy a halálo­zási arány mindinkább fenyegetőbb alakot kezd ölteni; és hogy hamisított áruezikk és egészségtelen hus kiszol­gáltatása miatt pár bírságolási és elkobzási eset is fer dult elő Nyíregyházán és a megyében. A jelentésnek eme közegészségi tekintetben igen fontos voltát; ónody Géza országgyűlési képviselő és megyebizott­sági tag belátván, polgári és ember baráti kötelességének ismeri a köz egészségi ügyre különösen felhívni a bizott­ság bec-ie8 figyelmét. És amenyiben az alispáni jelentés­ből az tűnik ki, hogy a gyakori betegségi esetekre a hamis ételek, italok, és állati hulladékok nagy fejlesztő befolyással vannak, óhajtja szóló, hogy a közigazgató­sági hatóságok részéről a legéberebb figyelem fordittas­sék s a tapasztalt visszaélésekről a központi kormány­zathoz jelentés tétessék. Minthogy podig általánosan tud­va levő dolog, hogy az emberi organismusra és egész­ségre a korcsmai hamisított italok, a mérgezett lisztek és az egészségtelen marhákból kimért husnemüek hatnak legkártékonyabban; és hogy e tekintetben a legtöbb visszaélés a lelketlen korcsmárosoknál, mészárosoknál és boltosoknál tapasztalható; mindezeket a nép érdeké­ben szabályrendeletileg kívánná felszólaló megakadá­lyozni, illetőleg megszüntetni. — Ha, — vágtam a szép nő szavába, — először nem volna oly gyermek, és ha nem volna oly határtalan tisztelője méltóságodnak. — Valóban maga édesem mindig oly csinosan, oly talpraesetten tudja magát ki fejezni, hogy lehetetlen megneheztelni rá az embernek. Ami Málczay eljárását ijleti, az egyátalában nem jöhet komoly megrovás alá. 0 kötelességét teljesítette. Mi pedig, én és anyám, nem tehettünk mást, mint amit tettünk, bogy t. i. a meghí­vást megköszöntük; férjem távol létét hoiván fel iudo­kul. És azt annál helyesebben cselekedtük, miuthogy még ma tulajdonképen azt sem tudjuk, hogy a bárót fogja-e legitimálni a forradalmi kormány, yagy sem. — Ami a legitimálást illeti, amint én fiz itteni katonai körökből kiszivárgó hirek után állithatom, az több mint valószínű. A báró ur minden vád alól fel fog mentetni. Ezt bizonyosra vehetjük. De bocsásson meg méltóságod, ha a kormányra alkalmazott »forra­dalmi* jelzőre bátor vagyok meg jegyezni, hogy e te­kintetben tévedni méltóztatik. A magyar kormány nem csinált forradalmat. A magyar hadseregben rendes ki­rályi zászlóaljak ós ezredek is harczolnak a magyar ügy mellett. A magyar minisztériumot ő felsége a lemondott V. Ferdinánd király nevezte ki. A mi harczunk tehát nem forradalmi, hanem most már önvédelmi. A szászok és oláhok nagy hibát követtek el, amidőn egyesülve a magyarok ellen agitáltak. A magyar elem miudig test­vérként szerette az itt letelepedett idegen nemzetiségü­eket; és nagylelkű volt irányukban. A magyar jobbágy egyszerre lett felszabadítva az oláh, a rácz és a tót jobbágyokkal együtt. Sőt a szász nemzet több szabad­ságot és kiváltságot élvezett, mint a magyar jobbágy. A magyar nemzetnek vele született nagy lelkiségében bízva, méltóságod férje okvetlen legitimáltatni fog. E fölött nincs mit aggódnia. No édes tüzmesterkém, amely hadseregben még a gyermekek is igy éreznek és gondolkoznak, annak előbb­utóbb győzni kell! És én tiszta szivemből kívánom, bogy győzzön is ! — Köszönöm méltóságos asszony drága rokonszen­vét ügyünk és hazánk iránt! Épen fel akartam kelni az asztaltól, hogy szobám­ba s onnan az irodába menjek ; midőn a szobaleány egy levelet hozott be és nyújtott át a fiatal báró­nénak. — Talán épen tőle, Lajostól, a bárótól jő a levél? — Kérdé örömtől sugárzó arczczal: mialatt a levelet feltöri. — Ig.?n a levelet ő irji. Minden a legjobb rend­ben van. Haza azonban c»ak két hét múlva jöhet. — Nemde megmondám, hogy legitimálni fogják ő méltóságát. Most tehát nemde a mi pártunkra sze­gődik méltóságod is. — Szívvel-lélekkel a magyar ügyé vagyok. Legyen meggyőződve tüzmesterkém, hogy én eddig is rokonszen­veztem a lovagias magyar nemzettel. Evvel beszélgetésünk ez alkalommal véget ért. Mi történt ez után Málczay és a fiatal bárónő közt nem tudtam meg, nem is kutattam. Lassankint elkövetkezett a honvéd tánczmulatság is A honvédek körében az a hit vert gyökeret, hogy a szebeni szépek nem fognak eljönni a bálba; da­czára a szép számú adott szónak, amiket a szász patrícius családoktól nyertek a honvédek. A való azou­han megezáfolta e kedvezőtlen föltevést. Szeben bevétele óta alig lehetett látni nyilvános helyen előkelő szász hölgyeket. Annál feltűnőbb volt tehát, hogy a bálban elég szép számban jelentek meg a szász előkelőségek. A magyar fegyverek diadala; vagy a csinos és udvarias honvéd tisztek előzékeny és valódi magyaros lovagias viselkedése idézte-e elő a nagy válto­zást a szász szépek és családapák körében, nem tudtam és máig sem tudom. Elég az hozzá, hogy a bál igen szép sikerrel folyt be. De ne előzzük meg az eseményeket; tekintsünk szét a bálban. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents