Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

IV. évfolyam. 48. szam, Nyíregyháza, 1884. november 80. ZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W Megjelenik hetenltint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egtu évre 4 frt. Félévre 'I * Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két, forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások .Jóba Eléli kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Etermésitetlen levelek esak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségéi-, küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében,minden egyes hirdetés után ÍSO kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreozeni-utoza 1551. szám): továbbá: (Joldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Gazda közönségünk iudolentiája! A mult évi megyei lódijazás alkalmával Tanify G. miniszteri tauácsosnak Szabolcsmegye lótenyésztésére nézve tett kedvező nyilatkozata s igért anyagi segélyezésére támaszkodva, a gazdasági egyesület egy rendkivül üdvös eszme megvalósítását vette foganatba. Ezeu eszme egy közös csikó legelő létesítése. Feleslegesnek tartjuk ismételten felsorolni azon kedvezőtlen körülményeket, amelyekkel lótenyésztő gazdáinknak a csikók felnevelhetése körül küzdeni kell s amelyek a haszonnali tenyésztés útját teljesen bevágják. „A közös csikó legelő nélkülözhetlen!" ezt halljuk minden tenyésztőtől s iine amikor kínálkozik a kedvező alkalom, a mikor vállalkozik egy olyan morális testület, amely e legelő berendezése s kezeléséből épen semmi hasznot sem vár, sőt azért auyagi áldozatot is hoz tehetsége szerint, csakhogy feladatánál fogva a gazdakőzöhséget segítse: akkor a nagy hangon panaszkodó gazdaközönség indolenter bezárja füleit, mintha épenséggel nem is az ő érdekében fáradoznának a csikólegelő létesítésén. A gazdaközönség jó része az egyesületi tevékenységet csak gáncsolni szereti, mert hiszen ennél mi sem könnyebb, de amikor arról van szó, hogy saját érdekében az egyesületet támogassa, vagy az általa szerzett kedvezményeket, nyújtott előnyöket a maga könnyítése czéljából felhasználja: akkor az egyesület szava, mint kiáltó szó a pusztában hangzik el. íme a példa ezen állításunkra! Az egyesület a legelő berendezésre mindeu intézkedést megtett, körlevélben, több rendbeli hirdetésben s városunk területén dobszóval is figyelmeztette a lótenyész tőket, hogy akiknek legelőre adandó csikója van november 15-ig jelentse be az egyesülethez, mivel ha 250 vagy 300 darab csikó biztosíttatik, akkor az egyesület bérletet szerez a legalkalmasabb legelő területen. A bejelentés határideje letelvén, tett a bejelentett csikók száma 104 darabot! Hallatlan! hát liusz ember küzd esak a város, a megye területén a csikó-neveléssel ? csak busz ember kutat, keres a tavasz megnyíltával legelő után? csak busz ember akar hibátlan, értékes csikót nevelni s igy állattenyésztésünket előmozdítani s magának nagyobb jövedelmet teremteni? Igen hihetetlen de igaz! Ilyen gazdaközönség érdekében tenni valamit; — különösen akkor, amidőn az anynyiszor s oly sok irányban meg kisértetett, — a legnagyobb hiba. A társulás által egyesitett erők fokozott tevékenysége azok által, akiknek érdekében a társulás történik, enynyire nevetségessé téve. Amint értesülünk a gazdasági egyesületnek igen alkalmas legelő-területek kináltattak bérletre s az egyesület a jelentkezési határidőt még f. évi deczember 15-ig meghosszabbítani szándékozik s igya lótenyésztő közönség ezeii megbecsülhetetlen alkalmat igyekezzék minél tömegesebb jelentkezés által felhasználni s lehetővé tenni azt, hogy 300 darab csikó biztosításával a vállalat is biztosíttassák. Bámulatos, hogy ezen testületnek épen ily nagy fontosságú vállalata, amelyből ő maga hasznot húzni nem akar, nem remél, sőt azt egyenesen a tenyésztő közönségnek engedi át: nem pártoltatik. A legeltetési bérből csak a csikós személyzet, A „NYIRVIDÉK'

4 TARCZÁJA. _ A legitimácziő tartama alatt. (Episod az erdélyi hadjáratból.) IV. Málczay csskugysm beváltotta a sétatéren adott szavát. ígéretéhez képest egy dél előtt tisztelgett a hölgyeknél s Uunepélyesen meghívta a honvédek által rendezendő táncz estélyre. A meghívásról még akkor nap értesültem az ebédnél. A meghívást a nők, igen természetesen, a férj távol létében nem fogadhatták el. Ezt előre sejtettem. Azért legkevésbé sem lepett meg a nők visszautasító, illetőleg megköszönő üres válasza. — Nemde tüzmesterkém, — szólított meg a fiatal báróné, a fekete kávé elköltése közben — helyesen cselekedtem, hogy a meghívást nem fogadtam el?! Azt legjobban tudják méltóságtok. Különben azt Málczay haduagy ur is igen jól tudhatta, bogy a báró ur távollétében, ily kényes és az illemet igen közelről érintő ügyben, aligha lesznek méltóságtok hajlandók Málczay előnyére határozni. Azt azonban, hogy a meghívást ily körülmények közt is megtette, csak becsülni tudom Málczayban; bár arról is meg vagyok győződve, hogy a hadnagy ur igen szívesen teljesítette a meghívói tfsztet. A fiatal báróné rám veté égető tekintetét s a helyett, bogy az általam nem minden czélzás nélkül tett észrevételre, arcza némi szint cserélt volna, én piraítam el csaknem egész fülig. A báróné észre vette. — Nemde maga is észre vette tűzmesterkém, hogy most többet mondott, mint maga is akarta? Látom arczának oly kedves elpirulásából. Bizouy-bizony még azt kell hinnem, hogy az én tüzmesterkém féltékeny is tudaa lenni, ha — — — állatorvosi felügyelet, legelő haszonbére fog fizettetni, s még ennek részbeni fedezésére is a magas kormány segélyezése van kilátásba helyezve, ami bizonyossá teszen minden tenyésztőt afelől, hogy a legeltetési dij igen mérsékelt leend. Figyelmeztetjük hát az érdekelteket, hogy gondolják meg a dolgot, mert indolentiájuk csak saját érdekeikre lesznek károsak és veszélyesek. Szabolcsinegye évnegyedes köz gyűléséből. (Novemberhó 25.) Az alispáni évnegyedes jelentésnek a közegészségi állapotokra vonatkozó részéből kitűnvén, hogy a halálozási arány mindinkább fenyegetőbb alakot kezd ölteni; és hogy hamisított áruezikk és egészségtelen hus kiszolgáltatása miatt pár bírságolási és elkobzási eset is fer dult elő Nyíregyházán és a megyében. A jelentésnek eme közegészségi tekintetben igen fontos voltát; ónody Géza országgyűlési képviselő és megyebizottsági tag belátván, polgári és ember baráti kötelességének ismeri a köz egészségi ügyre különösen felhívni a bizottság bec-ie8 figyelmét. És amenyiben az alispáni jelentésből az tűnik ki, hogy a gyakori betegségi esetekre a hamis ételek, italok, és állati hulladékok nagy fejlesztő befolyással vannak, óhajtja szóló, hogy a közigazgatósági hatóságok részéről a legéberebb figyelem fordittassék s a tapasztalt visszaélésekről a központi kormányzathoz jelentés tétessék. Minthogy podig általánosan tudva levő dolog, hogy az emberi organismusra és egészségre a korcsmai hamisított italok, a mérgezett lisztek és az egészségtelen marhákból kimért husnemüek hatnak legkártékonyabban; és hogy e tekintetben a legtöbb visszaélés a lelketlen korcsmárosoknál, mészárosoknál és boltosoknál tapasztalható; mindezeket a nép érdekében szabályrendeletileg kívánná felszólaló megakadályozni, illetőleg megszüntetni. — Ha, — vágtam a szép nő szavába, — először nem volna oly gyermek, és ha nem volna oly határtalan tisztelője méltóságodnak. — Valóban maga édesem mindig oly csinosan, oly talpraesetten tudja magát ki fejezni, hogy lehetetlen megneheztelni rá az embernek. Ami Málczay eljárását ijleti, az egyátalában nem jöhet komoly megrovás alá. 0 kötelességét teljesítette. Mi pedig, én és anyám, nem tehettünk mást, mint amit tettünk, bogy t. i. a meghívást megköszöntük; férjem távol létét hoiván fel iudokul. És azt annál helyesebben cselekedtük, miuthogy még ma tulajdonképen azt sem tudjuk, hogy a bárót fogja-e legitimálni a forradalmi kormány, yagy sem. — Ami a legitimálást illeti, amint én fiz itteni katonai körökből kiszivárgó hirek után állithatom, az több mint valószínű. A báró ur minden vád alól fel fog mentetni. Ezt bizonyosra vehetjük. De bocsásson meg méltóságod, ha a kormányra alkalmazott »forradalmi* jelzőre bátor vagyok meg jegyezni, hogy e tekintetben tévedni méltóztatik. A magyar kormány nem csinált forradalmat. A magyar hadseregben rendes királyi zászlóaljak ós ezredek is harczolnak a magyar ügy mellett. A magyar minisztériumot ő felsége a lemondott V. Ferdinánd király nevezte ki. A mi harczunk tehát nem forradalmi, hanem most már önvédelmi. A szászok és oláhok nagy hibát követtek el, amidőn egyesülve a magyarok ellen agitáltak. A magyar elem miudig testvérként szerette az itt letelepedett idegen nemzetiségüeket; és nagylelkű volt irányukban. A magyar jobbágy egyszerre lett felszabadítva az oláh, a rácz és a tót jobbágyokkal együtt. Sőt a szász nemzet több szabadságot és kiváltságot élvezett, mint a magyar jobbágy. A magyar nemzetnek vele született nagy lelkiségében bízva, méltóságod férje okvetlen legitimáltatni fog. E fölött nincs mit aggódnia. No édes tüzmesterkém, amely hadseregben még a gyermekek is igy éreznek és gondolkoznak, annak előbbutóbb győzni kell! És én tiszta szivemből kívánom, bogy győzzön is ! — Köszönöm méltóságos asszony drága rokonszenvét ügyünk és hazánk iránt! Épen fel akartam kelni az asztaltól, hogy szobámba s onnan az irodába menjek ; midőn a szobaleány egy levelet hozott be és nyújtott át a fiatal bárónénak. — Talán épen tőle, Lajostól, a bárótól jő a levél? — Kérdé örömtől sugárzó arczczal: mialatt a levelet feltöri. — Ig.?n a levelet ő irji. Minden a legjobb rendben van. Haza azonban c»ak két hét múlva jöhet. — Nemde megmondám, hogy legitimálni fogják ő méltóságát. Most tehát nemde a mi pártunkra szegődik méltóságod is. — Szívvel-lélekkel a magyar ügyé vagyok. Legyen meggyőződve tüzmesterkém, hogy én eddig is rokonszenveztem a lovagias magyar nemzettel. Evvel beszélgetésünk ez alkalommal véget ért. Mi történt ez után Málczay és a fiatal bárónő közt nem tudtam meg, nem is kutattam. Lassankint elkövetkezett a honvéd tánczmulatság is A honvédek körében az a hit vert gyökeret, hogy a szebeni szépek nem fognak eljönni a bálba; daczára a szép számú adott szónak, amiket a szász patrícius családoktól nyertek a honvédek. A való azouhan megezáfolta e kedvezőtlen föltevést. Szeben bevétele óta alig lehetett látni nyilvános helyen előkelő szász hölgyeket. Annál feltűnőbb volt tehát, hogy a bálban elég szép számban jelentek meg a szász előkelőségek. A magyar fegyverek diadala; vagy a csinos és udvarias honvéd tisztek előzékeny és valódi magyaros lovagias viselkedése idézte-e elő a nagy változást a szász szépek és családapák körében, nem tudtam és máig sem tudom. Elég az hozzá, hogy a bál igen szép sikerrel folyt be. De ne előzzük meg az eseményeket; tekintsünk szét a bálban. (Folyt, köv.)