Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

(SZA BOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. (WT JMegjelenilt lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: EB

lis:í évr

e frt. Félévre > Negyedévre j A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba. Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. s/.áin) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s uz illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési tlijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében + kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 ir fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krajczár. "Jt Ket lorint. költségére KuiaetneK vissza. \ Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. I)orn & Comp által Hamburgban. A városi tisztújítás előtt. IV. Azt hiszem, ugy vagyok meggyőződve, hogy legközelebbi czikkembeu eltaláltam az utat, amely a városi tisztújítás urnájához, illetőleg a választáshoz nem csak a leg egyenesebb, a legtisztességesebb, de egyszersmind a legczélirányosabb is lesz. Ez pedig az, hogy minden tisztviselői állásra a'lehető legképesebb egyéneket válaszsza be a választó polgárság. Minthogy biztos tudomásom van róla, hogy a városi atyák és az országgyűlési pártok élén álló vezér férfiak kilincseit már is sokan nyomkodni kezdik, hogy magukat a választók figyelmébe és pártfogásába ajánlják; sőt egyik helybeli lap egyes állásokra már jelölteket is emleget; tehát készíti a talajt a választáshoz: nem lesz felesleges egyetmást a város atyáinak figyelmébe ajánlani. Mert igen jól tudhatja mindenki, hogy az adott szó némileg kötelez; és hogy oly egyének is kopogtathatnak a képviselők és vezér férfiak ajtaján, akik azt tartják, hogy egy marék szerencse többet ér egy kosár észnél. Ez pedig jól megfontolandó. Egyes városok jóléte, szellemi és anyagi felvirágzása, mint már emlitém is, nagy mértékben függ a tisztviselői kar minőségétől. Sajnos, hogy eddig elé a Nyíregyháza városánál való hivatal kereset olyan utolsó menedék formának tekintetett. Aki egy vagy más élet-pályán boldogulni nem tudott: az a város házánál igyekezett magának valami existencziát teremteni; s mivel mindig akadtak olyanok, akik egy vagy más összeköttetésnél fogva, törekvésében támogatták az illető hivatalkeresőt, többnyire czélt is ért. Ennek azonban ez után nem szabad megtörténnie. A ,NY1RVIDÉK'

4 TÁRCZÁJA. A legitimáczió tartama alatt. (Episod az erdélyi hadjáratból.) III. Az első »jungen waldi* kirándulást igen természetesen több is követte. Alig mult el egy dél után, illetőleg tavaszi est, hogy legalább a köz sétányra ki nem mentünk volna, hol hároman, t. i. az anya báróné, én és a fiatal asszony; hol pedig csak én és az ifjú báróné. Kezdetben eme Béták kellemesen érintették gyermeki, vagy is inkább südői hiúságomat; később azonban igen közönyösek voltak előttem; bár nem egy tiszt irigyelte tőlem a nem minden napi szerencsét: oly kitűnő szépségű nő rendes kísérőjének lehetni. Talán mondanom sem kell, hogy Málczay hadnagy többször bele szövődött beszélgetésünkbe. Az sem tartozott épen a ritkaságok közzé, hogy Málczay, ha csak szerét tehette, a jungen waldi találkozás után mindig megtraktált valamivel: vagy egy pohár sörrel, ami azonban még altkor nem igen Ízlett; vagy egy kis ezukrászdai süteménynyel; vagy ezukros tejjel. No olyan tökkel ütött fejű nem voltam, hegy Málczay rokonszenvének tulajdonképeni nyitját ki nem találtam volna. Nagyon jól tudtam, hogy honnan fuj a szél; mert ha találkoztunk, azonnal karon fogott és rendesen a báróék lakása előtt sétálgatott velőm; ami később mint tapasztaltam, a fiatal báróné figyelmét sem kerülte ki. A kölcsönös kérdezősködések, amiket hol a báróné, holt Málczay intézett hozzám, csak hamar felnyitották szemei A város nem egyes rokkantak és gyámoltalanok menedéki intézete. A városi tisztviselői karnak föladata fontos és magasztos ma már. A mai komplikált társadalmi és közigazgatási viszonyok távolról sem hasonlíthatók össze az egykori állapotokkal; amidőn a köz tisztviselői állás ugynerezett „nobile officziuin", csupa paszió, mellékes foglalkozás, vagy épen puszta időtöltés volt. Ma már a tisztviselői állás élethivatás, tudományos foglalkozás, amely az egész embert igénybe veszi, amely nem tűr meg mellék foglalkozást. A mai közigazgatásnak anyi ága-boga van, hogy a kellő tanulmányok és ismeretek nélkül, lehetetlen annak még csak kőzép-szerüen is megfelelni. A mi város atyáinkra tehát nem könnyű feladat vár a legközelebbi tisztujitásnál. Minden kétséget kizáró igazság tehát az, hogy a tisztujitás eredményétől függ nagy részben az a siker, amelyet a város közönsége társadalmi és közigazgatási tekintetekből eléje tűzött kőz czélok megvalósítására nézve elérni óhajt. A város ügyeit hitbizományilag kezelő tisztviselők erkölcsi, szellemi és gyakorlati képességétől, valamint ezek eszélyességétől és tapintatosságától föltételeztetik a közügyek iránt való érdeklődésnek fokozása, és a köz szellemnek oly magaslatra emelkedése, amelylyel szemben lehetővé váljék az, hogy a tisztviselők, a város közönségét személyesítő képviselő testület köz czéljai felé irányuló törekvésükben kifejtett ügybuzgó működésük közepette, a képviselet minden egyes tagjának támogatására bizton számithassanak. A közönség körében már is általános szükségként jelentkező ily köz czéloknak tekintendők: a városi háztartásban kifejtendő takarékosság, ami a mostani ügybuzgó, fáradhatatlan és a szó szoros értelmében szakértő számvevő hivataloskodása alatt szembetűnően kedvező irányt vett; met; hogy tudni illik Málczay nem anyira hozzám, mint a bárónéhoz érez olyau igen melegen. Legjobban meggyőzött p^dig erről a feltevésemről egy alkalommal Máiczaynak, a bárónéhoz való igen különös közeledése, amit sokáig nem tudtam magamnak megmagyarázni. Egy dél után ugyan is, épen együtt sétáltam a fiatal bárónéval a régi vár alatti sétatéren; egyes tárgyakat nevezve meg nekem németül, amire én minden séta alkalmával fel szoktam kérni: hogy a német szavak eltanulásában gyakoroljam magamat. Egyszerre gyors sarkantyú pengés közeledtére lettem figyelmes. Hátra néztem. És kit láttam nyomunkban? Málczayt, kezében egy női finom zsebkendővel, egyenesen as én báróném felé tartva. — Bocsánat asszonyom ! — Szólalt meg Málczay az udvariasság legszelídebb hangján. — E zsebkendő valószínűleg méltóságodé. Eagedja meg, hogy át nyújthassam azt, és egys'.ersmind bemutathassam magamat.. Én Málczai Béla huszár hadnagy vagyok a Mátyás huszároknál. — Köszönöm szívességét. Én — — — — V. báróné ő méltósága. — Vágtam szavába a felém tekintő bárónénak. — Véghetetlenül örülök e kiváló szerencsének. — Volt a distingvált felelet Málczay részéről. — És pedig annál inkább, mert az első találkozás szerencsés nehézségén tul esvén; a második találkozás ami pár nap múlva fog bekövetkezni, sokkal könyebb leend. — Talán a honvéd bálra bivja meg hadnagy ur öméltóságát a bárónét? — kérdém gyorsm, minlőtt a báróné felelhetett volna. a város köz vagyonának czélszerübb kezeléseés jövedelmezőségének fokozása; az oly kényes gyámi és gondnoksági ügyek lelkiismeretes felkarolása; a köz csend rend, és biztonság fölötti beható felügyeletnek megelőző és megtorló tovább fejlesztése, a mai kor és viszonyok kívánalmaihoz mértten; a humanitárius, a jótékony intézmények ápolása, és a város nagyságához mért fejlesztése és terjesztése; a közegészségi állapotok sziv- és észszerű ellenőrzése és védelme; a közoktatási ügy még nálunk kultiválatlan téreinek müvelés alá vonása. Mind ezen fontos feladatok helyes megoldására való kilátás, a most megválasztandó tisztviselők lelkiismeretességével egyenes arányban áll. Igen természetes tehát, hogy a tisztújítás a város közönségére nézve nagy fontosságú és életbe vágó cselekményt képez. Nem mondok tehát valami csudálatost, midőn azon óhajtásomnak adok kifejezést, hogy vajha még éjjeli őröknek is képzett egyéneket kaphatnánk ! Pedig mintha hallanám a megjegyzést, amit egyik-másik olvasó állításaimra tesz; hogy t. i. ha már az elsőbb rendű állásokra képesített egyéneket választunk is; de legalább a segéd és kezelő személyzet beválasztásánál miért lennénk oly válogatósak? ! Hiszen ha egyátalában nem lesz kikben válogatni, ám legyenek ezek kevésbé képzettek ; de csakis abban az esetben, ha nem lesz kikben válogatni. Mert nem kell feledni, hogy a közönség első helyen és legtöbbször ezekkel érintkezik. Ha már most ezek, még bánásmód tekintetében sem állanak a műveltség legalsó fokán; ha a kezelő és segédszemélyzet gorombául fogadja, vagy egyátaljámég helyes utba-igazitást sem képes adni az ügyes— Eltalálta tűzmester ur. A báróné őméltósága épeu az én kerületembe jutott; tehát engem ért a szerencse : ő méltóságát meghívni a rendezendő bálba. Ezt azonban ez úttal csak futólag említem. Az ünnepélyes meghívást őméltóságának lakásán fogom teljesíteni, amire is ezennel szabadságért esedezem őméltóságánál. — Szívesen látjuk hadnagy urat; legyen szerencsénk. Az első találkozás tehát Málczay és a báróné közt megtörtént. Azt tudtam hogy a találkozás, oly érdeklődés után, mint aminőt mind a két részről tapasztaltam, kimaraduatatlan. De hogy az ily hamar éB ily módon fog bekövetkezni, azt nem is sejtettem. Miként történhetett a zsebkeudő elejtése?! Ez vol: az, amit uem tudtam magamnak megmagyarázni. A véletlen vagy a báróné müve volt ? E kérdéssel voltam elfoglalva egész este. Sőt még másnap reggel is azon törtem fejemet. Néhány nap múlva azonban tisztábau voltara a dologgal. A sétatéri találkozás után másnap a báróné otthon maradt, nem ment sehova. Harmad napra azonban csak egyedül sétált ki. Én eltaláltam ugyan az okát; de nem akartam róla személyesen meggyőződni. Igen különösen vette volna ki magát, ha én kimegyek a sétatérre, é9 a bárónét Málczayval ott találom. Ezt nem akartam. Nem akartam, hogy előttem piruljon az én első névtelen ideálom; akit csak azért tiszteltem és szerettem jobban a többi nőuél; mert ő volt az első, aki anyi szeretetreméltósággal bánt velem. Nem is tudtam volna meg soha, hogy komolyan érdeklődnek egymás iránt, ha ők maguk, vagyis inkább a véletlen el nem árulja titkukat. (Folytatása következik.)