Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

IV. évfolyam. 46. szám. Nyíregyháza, 1884. november 16. 1 ZA BOLCSI HIRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. IVLegjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : pcrntán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre fr t Félévre 2 » Negyedévre j y A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyom­dájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő cziine alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri ltözlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szára): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Por n & Comp által Hamburgban. A városi tisztújítás előtt. III. A rendezett tanácsú városokra nézve, az 1871 évi XVIII. törv. czikk azt állapítja meg, hogy ott, a tisztújítás alkalmával, kij^ölésuek nincs helye; hanem egyszerűen csak az választható tisztviselőül, akit, a tisztújítást megelőzőleg legalább 10 községi képviselő ajánlott. Több felől azonban oly Vélemény merült fel, hogy mióta a köz tisztviselők minősítéséről szóló 1883 évi I. törv. czikk hatály Ba lépett, az óta e törvény szelleme szerént, a rendezett tanácsú váro­sokban is, épen mint a törvényhatósággal felruházott városokban, kijelölésnek van helye;./agy hogy legalább a tisztújítást vezető elnök kötelezve olna, minden egyes állomás betöltése előtt, a 10—10 városi képviselő által ajánlott jelöltektől megkövetdni, hogy mutas­sák ki azt, valyon az 1883 évi I. törv. czikk ér­telmében megválaszthatók-e? És c.ak azok volná­nak szavazat alá bocsátandók, illetöeg megválaszt­hatók, akik képességüket előlegesen igazolják. Ez igazolás pedig, legalább is egy legújabb keletű bi­zonyítványnak, s az illető beválasztuidótól megkí­vántató képességi okmánynak előmuta.ásából állana. Ez utóbbi helyett, a már hasonló hvatalt viselt hivatalos gazolvány is egyén által felmutatandó elegendő volna. Különben is a törvény, minősítés tekintetében, ily vagylagosságot látszik kívánni; e oellett pedig világosan kimondja, hogy csak az választható köz tisztviselőnek, „aki erkölcsi tekintetben alapos ki­fogás alá nem esik." Az 1883 évi I. törv. czikk 3 §-a, Wnely a közigazgatási tisztviselők minősítését irja körül, a A „NYÍRVIDÉKI TARCZÁU. A legitimáczió tartama alatt (Episod az erdélyi hadjáratból.) II. A kézcsók után a tüzér főparancsnoksági indába siettem, rendbe hozni délutáni dolgaimat; hogy szépházi nőmnek boldog kísérője lehessek a »Jungen Tald -ba való kikocsizásnál. Ugy is lett. Néhány sürgősebb l> vél megfogalmazása, beiktatása, aláírása és expediálása uán bucsut vettem az irodától, és haza felé irányoztam lép­teimet; ahol a mama és a báróné már csaknem égésen kimenő készen vártak egyetlen férfi, habár csak olym kicsiny férfi kísérőjükre, jó magamra. Midőn a lovak már kivül a kapun, de a könny\ séta-kocsi még a bejáró alatt volt, egy csinos húszát tiszt volt átmenőben előttünk; de minket észrevévén, egyet rántott lova kantár-szárán, és mintha leczövekelték volna, ugy állott meg mozdulatlanul álltó helyében. Én a huszár tisztet katonásan üdvözöltem. A mama észre sem látszott venni, Mig a fiatal báróné egy oly fürkésző ós tüzes pillantást lövelt a szintén csupa szemmé változott hu­szárra, mikép azt gondoltam, hogy azonnal elnyelik egy­mást. Ezt azonban szerencsémre nem tették. Szerencsémre mondom ; mert akkor többször nem találkozhattak volna, és én soha meg nem írhattam volna e legitimácziónális elbeszélést; no meg sok kedves ajándéktól lettem volna meg fosztva. No de nem árulok el mindent; nehogy a figyel­mes olvasó előre sejtse a pikáns és érdekes eseményeket, amiket szép rendben elmondandó vagyok; is amelyek a szebeni összes helyőrség al- és fő . sztei előtt oly irigyeltté és valamenyi felett oly igen boldoggá tet­tek engem, az erdélyi tüzérek között a második legap­róbb alt sztet; az első legapróbb tüzér altiszt ugyan is rendezett tanácsú városokra nézve csupán a pol­gármesteri állást köti ugyan képesítéshez; mind­azáltal megtörtént, hogy némely rendezett tanácsú városban, a már ez évben megejtett tisztújítás al­kalmával, a többi közt Czegléden is, a választást vezető megyei közeg, a 10—10 egyén által aján­latba tett jelölttek közzől, csak azokat bocsátotta szavazás alá, akik a választási cselekmény meg­kezdése előtt, okmányokkal igazolták azt, hogy az 1883 évi I. törv. czikkben előszabott képesítési föltételeknek megfelelnek. Azonban a legtöbb rendezett tanácsú városban, a tisztújítást vezető elnök ugy fogta fel a dolgot, hogy a minősítés kérdése ily városokban előlegesen szóba sem hozható ; tehát választás alá bocsáthatók mindazok, akiket legalább 10 képviselő ajánl; ha azonban a megválasztott tisztviselő nem birna a törvényes kellékekkel, utólagosan a választás meg­semisitése kérelmezhető. Gyöngyösön is igy értel­mezte az ide vonatkozó törvényt az illető választási elnök; aminek az után az a kellemetlen következ­ménye lett, hogy az egész választási actus megsem­misítése kéretett. A minisztérium meg is semmisí­tette, mint tudom, a választást; de nem annyira a képesítés hiánya, mint inkább forma-hibák miatt. Mind ezekből csak az tűnik ki, hogy a tör­vény szövegét nein mindenütt értelmezik helyesen daczára annak, hogy az 1883. évi I. törv. czikk ide vonatkozó szövegezése elég világosan, bár na­gyon röviden és elég helytelenül irja körül a ren­dezett tanácsú városi tisztviselők képesítését. Abból azonbau, hogy a törvény a rendezett tauácsu városi tisztviselői állások közt csak a polgármestertől kívánja meg. hogy „vagya) ügyvédi, vagyb) államtudományi, avagy c) jogtudományi tudori oklevéllel bírjon, avagy d) a jogi tanfolyam bevég­Than Károly, a magyar tud. egyetemnek még inoet is élő hires és tudós vegyésze és tanára, akkor Apáthi Károly tizedes lévén. Mi már a disznódi utcza elején levő kávéház előtt haladtunk, a huszár tiszt azonban még mindig utánunk bámult. Ezt azonban csak én, aki a hölgyekkel szemben foglalván helyet a kocsiban, a huszár tisztet akarva, nem akarva folyvást szemeim előtt láttam, figyelhettem meg. Az igazat megvallva, a huszár tiszt és a báróné kölcsönös egymás iránti érdeklődése; különösen pedig a váltott élénk tekintet, kissé kíváncsivá is tett. Ezért kisértem figyelem­mel a huszár tiszt mozdulatait. Egyszerre az én huszár tisztem, akihez szépségre, deliségre és lovagolásra, nem csak a »Mátyás huszárok* ezredében, de talán az egész erdélyi hadseregben sem volt hasonló, sarkantyúba veszi lovát és egyenesen utánunk tartott. A ló csendes lépteibő' következtettem, hogy aligha akarja beérni kocsinkat a lovag. Amint azonban az erdőt elértük, az én huszár tisztem mint a villám repült el mellettünk. — Nem de ez az a huszár tiszt, — kérdezé tőlem a mama, — akivel az elinduláskor a kapu előtt talál­koztunk ? — Igen is méltóságos asszony. — Válaszoltam a , hozzám intézett kérdésre. — Nagyon csinos ember — Folytatá a mama a bszélgetést. — És ügyes lovas. — Jegyzé meg a szép báróné, foivást a huszár tisztet kisérve ég szin szemeivel. — A legszebb katona és a legjobb lovas az er­delj hadseregben. — Egészitém ki a hölgyek rokon­szeiVes bírálatát. — Mily boldog lehet az a férfi, akiről igy nyilat­kozni ! _ Sóhajtott fel nem épen közönyös hangnyo­rnattf^ a báróné. — Nem tudja nevét? — Veté oda gyors ÍJ és könyedén. zését s az államtudományokbóli vizsga sikeres leté­telét igazoljanem következik, hogy a polgármes­teren kivül, a többi tisztviselőknél egyátalában ne keressünk képesítést; hanem bárkit is megválaszt­hatunk, csak teljes korú és fedhetlen erkölcsű legyen. Ez nagyon téves felfogás volna. És már itt, az ily értélmü kérdés föltevésénél tűnik ki leginkább az 1883. évi I. törv. czikk hiányos volta. Tudva levő dolog ugyan is, hogy a rendezett tanácsú városoknak épen ugy vannak tiszti ügyészei, árvaszéki ülnökei, fö és aljegyzői, mint a törvény­hatósági joggal felruházott városoknál és megyék­nél, akiknél minden bizonynyal tekintetbe kell venni a képesítést; bár a vonatkozó törvény, mint már fentebb is emiitettem, mindezeket érintetlenül hagy­ta, a rendezett tanácsú városoknál; amig a törvény­hatósági joggal felruházott városoknál és megyék­nél a tiszti ügyészektol az ügyvédi vizsgát, az árva­széki ülnököktől, a rendőr kapitányoktól és jegy­zőktől legalább a jogtudományi államvizsga sikeres letételét határozottan követeli. Épen nem csuda tehát, ha az 1883. évi I. törv. czikket nem minden rendezett tanácsú város tisztujitálánál értelmezik egyformán. Az 1883. évi I. törvényczikk tehát, mint amely a rendezett ta­nácsú városokat, a polgármesteri kvalifikáczió kivé­telével, a falusi községek mellé ordinálja, határo­zottan hiányos. De ha már a törvény hiányos is, nem követ­kezik, hogy a rendezett tauácsu városok választó közönsége a falusi képviseleti tag állás pontjára helyezkedve, árvagyámnak, községi bírónak, rendőr­kapitánynak, számvevőnek, pénztárnoknak sat. a a város bármely irás tudó lakosát megválaszsza. Ez merő képtelenség, amit a legutólsó adó fizető tanyai lakos is átláthat. — Málczay Béla, hadnagy a Mátyás-huszároknál. Világositám fel kilétéről a bárónét. — — Még a neve is inilyen szép 1 — Fejezé be élénk arcz- kinyomattal a báróné, az irigylésre méltó Málczay jellemzését. Szép, daliás termet; élénk tüzes szemek, kitűnő lovaglási képesség, hangzatos név 1 Kell-e több egy női sziv meghódításához ? Nem kell több kellék. Ezek tö­kéletesen elégségesek arra nézve, hogy az Amazon se­reg kapituláljon. Még ekkor nem voltam nagy emberismerő ; de fo­gadni mertem volna sokban, hogy az én szép házi asz­szonyom érdeklődése Málczay Béla iránt nem csupán egyszerű női kíváncsiság kifolyása. Sőt abban sem csa­lódtam ha kimondom, hogy Málczay puszta megjelenése által e nőnek teljes rokonszenvét megnyerte anyira, hogy csak kedvező alkalom hiányzik eme szeretetre méltó és szeretetre született szép nő szivének meghó­dításához. Egy pár forduló után, amit az erdőben tettünk, haza felé vettük utunkat; holmi jelentéktelen napi és helyi tárgyak fölött váltva szót és eszmét. Alig értün': ki az erdőből és fordultunk a városba vezető rendes útra; az én, vagy már akkor a mi huszárunk is­mét mellettünk termett; de már most folyvást kocsink mellett haladva oldalt, kétségen kivül abból a czélból, hogy legalább, mint mondani szokás, fél szemmel oda­oda pillanthasson a csinos florentin kalap alól lopva ki­ki tekintgető bárónéra. Csak az őrtanyáuál előzött meg, hogy az oda nein messze eső báróék háza előtt elfog­lalhassa ismét előbbeni helyét, bizonyosan nem másért mint, hogy még egyszer bele nézhessen azokba a tébolyító szemekbe. Igen természetes, hogy már oz feltűnés nélkül nem történhetett meg. A mama szúró oldalpillantást in­tézett Málczay felé; de amit a szép báróné mosoly-ten­gerben uszó igézetes tekintete boldogiióan ellensúlyozott. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents