Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

Melléklet a „Nyirvidék" 45-ik számához. VISZONVÁLASZ Kralovánszky László válaszára. Kralovánszky Lászlónak az »Ébredjünk« 58 és 59 számaiban megjelent válaszára a következőkben viszonválaszolok. Kralovánszky László válasza alá, miat 48-ki houvédszázados irta alá nevét; de lia azon kitételeket, azon irmodort tekintjük, melylyel válaszát megirta, mely szerént majd minden sorban >hazu­dik, rágalom, szamár, bolond« szavakkal él; az ember kénytelen kételkedni, hogy Kralovánszky László 48-ki honvédszázados lett volna. Hiszen én Brucknál mint önkéntes 1848-ban saját költsé­gemen a »Grömöri honvédzászlóaljnál* szintén szolgáltam leginkább azon czélból, hogy Bécs városa a cs. kir. sereg ostroma alól fel­mentessék ; de a schvecháti csata számadásomat meghiúsította. Tehát ugy a brucki táborozás alkalmával, mint 48-ki albiróságom alatt, mely időben ugyanis a honvédtisztekkel már hivatalomnál fogva is érintkezésbe jöttem, azt tapasztaltam, hogy a 48-ki tisztek humánus, tisztességet tudó emberek voltak. Ha azonban Kralovánszky Lász­lónak goromba, nyers, kanászhoz illő trágár irmodorát tekintjük, az ember, mint fentebb mondottam, kénytelen kételkedni, hogy ő / 48-ki honvédszázados lett volna. De az irmodort, ha mindjárt 48-ki honvédszázados is valaki, nem adják ingyen; az lelkületünk kisu­gárzása. A müveit ember soha sem lehet goromba. A stylről lehet megismerni az emhert, mint a madarat a hangjáról. De ha már Kralovánszky László 48-ki honvédtiszt volt is, eltévesztette hivatá­sát; mert ő nem annak, hanem titkos rendőrnek született. Mutatja »A legmostohább gyermeke czim alatt irt következő sorai: »Az én boltomból láthatni minden lépten-nyomon a városi tisztviselőket sat.c És ezen sorok alá a fekete lelkű nem pirul oda irni, hogy 48-ki honvédszázados. No hiszen ha én 48-ki honvédszázados tiszt társa lennék, az ilyen fekete lelkű századostársammal tudnám, hogy mit csináljak. Tudom, hogy máskor nem spiczliskednék. Yagy ha már vele született ösztönének nem tud ellent állani, legalább ne bigyesztené spiczliskedésre valló nyilvános jelentései alá, hogy ő 48-ki honvédszázados. Hajh! hogy ezen gondolatra jönne Kralo­vánszky László, ahhoz érzék kellene, amit Kralovánszky Lászlónál hiában keresünk. No de gyönyörű 48-ki százados is az, aki nem csak, hogy hamis bukás és csalási bűn keresetbe fogatott, de a kir. törvényszék által a bűnvádi keresetben el is marasztatott. Én nem tudom, mert engem mint nem volt 48-ki honvéd­tisztet, a 48-ki honvédtisztek állapota csak annyiban érdekel, hogy a 48-ki honvédtiszt nevet szeplőtlenül az utókorra is átszármaztatni óhajtanám;de ha még eddiga 48-ik honvédtisztek nem szervezked­tek, már csak azon tekintetből is szervezkedniük kellene, hogy a még életben maradt 48-ki honvédtiszteknek erkölcsi viseletük felett felügyeljen; különösen szabályrendeletet kellene alkotni arra nézve, hogy milyen esetekben Írhatja neve alá 48-ki honvédtiszti rangját. Mert engem, ha én honvédtiszt lettem volna, már az is bosszan­tana, ha a 48-ki honvédtiszt társam, mint liszt kereskedő meg lehet még a számla alá ig oda bigyeszti a 48 ki honvédszázados nevet. De különösen szabály-rendeletet kellene alkotni, hogy mily esetben veszítse a honvédtiszt tiszti minőségének használását, teszem azon eseteket, melyek által a honvédtiszt nevet kompromittálta. Ha már a 48-ki honvédtisztek szervezete szabályrendelettel ellátva lettek volua, tudom, hogy Kralovánszky László honvédszázadost ezen névnek bitorlásától eltiltotta volna; mert hiszen hamis bukás és csalással nem csak vádolva, de a vádban elmarasztalva is lett. Amit Kralo­vánszky Lászlónak általános arczátlan rágalmait illeti: elég nekem azokat általában megtagadni; önérzetem tiltja azoknak részletes czáfolásába bocsátkozni. A »Nyirvidékc 40-ik számában Kralovánszky Lászlónak fe­lelet czim alatt irt czikket, hogy én írtam volna, abban K. L. kételkedik. Már pedig azt saját ösztönömből én írtam. írtam pedig először azért, mert mint helyettes községi biró, Kralovánszky László által méltatlanul megtámadtattam; tehát én voltam a megtámadott, írtam továbbá másodszor azért, mert azzal figyelmeztetni akartam a polgárokat, hogy ugy látszik Kralovánszky László újonnan sze­repelni készül; vigyázzanak tehát, nehogy bizalmukat,mint én is töb­bedmagammal, amidőn késő lesz, saját romlásukkal legyenek kény­telenek megfizetni. Már akkor, midőn ezen czikk írásához fogtam, meg voltam győződve, hogy azzal K. L-t kapaczitálni nem fogom; mert hiszen aki barátait, polgártársait, csak hogy ő bármi tilos uton vagyonhoz jusson, megkárosítani nem iszonyodott, azt az én czikkemmel jó útra téríteni falra háuyt borsónak láttam. Ezen czikket tehát uem Kralovánszky László megtérítésére, hanem pol­gártársaim okulására irtam, hogy lássák: ki az a Kralov inszky László. A >mi< szó alatt hogy kiket értettem, arra K L. nagyon kíváncsi, ö a »mi« szó alatt ugyanis, egy consortionalis klikket fedezett fel, mely az ő romlására törekszik. Tudd meg tehát te fekete lelkű, hogy a >mi< szó alatt azokat értettem, akikkel időn­kint a helybeli pénzintézetekben részletek fizetése végett összejövök ; és akikkel együtt azon summákat, melyekért éretted és erdőtár­saidért kezességet vállaltunk, törlesztem; míg te a kezeskedésünk mellett fel vett summából dőzsöltél; mi pedig, jelesen én is, akitől minden vagyonát elexequálták, melynek egy részét nőm árverés utján megvette ugyan; de a részletfizetés miatt még a gyermekeim nevelésére szánt összeget is kénytelen vagyok visszatartani, s ma­gamtól öregnapjaimra a legkisebb kényelmet is megvonni. Tudd meg tehát, hogy a »mi< szó alatt a melletted és éretted vállalt kezességnek légióra menő áldozatait értettem. > Önérzet, te vagy a diadalmak bére, nem a dijjlc Akinek önérzete helyén vau, az nem képzel minden bokorban consortionális klikket, mely az ő romlására törekszik, mint K. L. No de, hogy azt ne mondhassák polgártársaim, hogy én haragból, vagy valamely anyagi viszketegből balul itéltom meg Kra­lovánszky Lászlót: álljon itt, a nyíregyházai kir. törvényszéknek Krah aszky László üzelmei felett hozott Ítéletének szószerénti másolata ; amelynek közlését megígértem volt. Másolat. >3048/1881. Ő felsége a király nevében, a kir. tör­vényszék, mint büntető biróság, az 1881. szeptemberhó 30-ik napján tartott nyilvános ülésben hamis bukás, csalás és hamis eskütétellel vádlott Kralovánszky László s társai elleni bünügyben, a befejezett

Next

/
Thumbnails
Contents