Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

IV. évfolyam. 45. szám. Nyiregyháza, 1884. november 9. VIDÉK (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W IVlegjelenik hetenkint egyszer- •vasárnapon. IV Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háahoz hordva: 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 2 A községi jegvzó és tanitó uraknak egész évre csak két forint. A lap szellemi részéi képező küldemények, a Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap . , , .. , . „ , , , .„, . . ' a r szerkesztő oznne alatt keretnek beküldetm. szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba felelt kiadótulajdonos könyvnyom. dájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. Bérmentetlen levelek csak ismeitt kezektől fogadtatnak el A kéziratok csak világos kívánatra s uz illető költségéri' küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor ejyuzerl közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyei hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak tapuuk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. l)orn & Comp által Hamburgban. A városi tisztujitiís előtt. II. Amit közelebbi czikkemben csak fültételesen állítottam fel, és amit előre is szomorúnak, lehangolónak jeleztem; hogy t. i. az ország gyűlési képviseló-választásból győzelemmel kikerülő párt még restaurálhat is: nem volt egészen alaptalan vélelem. íme a „Szabolcs megyei Közlöny" R. vezér-czikkezője egyenesen ki rukkor a szinnel, s minden himezés és hámozás nélkül ki mondja, hogy: „Ez a párt (t. i. a szabadelvű párt) azon törekszik, hogy egyes életre való tagjaiból, épen ama czélból, melyből a szabadelvüségért hangoztatja szavát a város érdekében, hogy azokat a hivatalokat, melyeket némely függetlenségi tart elfoglalva, de a város és polgárai java ellen vezetve látja, a saját szakképzett egyénei által töltse be E sorokat én is és bizonynyal igen sokan aláirnák ha csak szak-képzettségről volna benne szó; de magára a párthoz tartozóságra is súlyt fektet, még pedig a legfőbb sulvt. És ez az, ami ugy a holnapi képviselő választást, mint a küszöbön levő városi tisztújítást is feszültté és elkeseredetté teheti. De nézzük, ha van-e e párt-czélnak és mennyiben jogosultsága. Határozottan ki merem mondani, hogy nincs! Tegyük fel, hogy a holnapi választásba befolyó szavazók száma ki tesz 1000-t s ebből a szabadelvűek jelöltjére esik 350, a függetlenségiek jelöltjére 310, az antiszemiták jelöltjére 340 szavazat. Ily megoszlás esetében a szabadelvűek és antiszemiták közt uj választás szüksége -állana be. Tegyük fel, hogy a második választásnál a szabadelvű jelölt ismét megnyervén a 350 szavazatot, ki kiáltatik képviselőnek; tehát a szabadelvű párt diadalra jut 650 szavazóval szemben, és miut a párt sajtó-orgonuma mondja, minden erejét latba veti a városi tisztujitásnál. Kérdem, ha valyon igazságos és méltányos dolog, vagy eljárás volna-e az, hogy 350 szó diktáljon 650-nek. Bizonynyal nem. Ez a száudék és törekvés tehát minden önérzetes ember által egyszerűen elitélendő. A viszonylagos többség soha és semmi körülmények közt sem lehet jogosalt a reális többség fölé emelkedni. Az ily éljárás különben is rendesen meg szokta magát büntetni. Félre tehát az ily problematikus törekvésekkelGyőzzön a képviselő választásnál a viszonylagos többség ; de a városi tisztújítási urnához ne vigyük a párt zászlót. Ki tudja, nem épen az ez elvet most oly igen hangoztató szabadelvű párt bánná-e meg; ha tudniillik a városi restaurálásnál a kisebbségben maradt két pártnak eszébe jutna egyesülni a szabadelvű párt ellen. Nem jó az ördögöt a falra festeni, mert könyen megjelenhetik. Különben ez megfordítva is állhat. Az sem titok továbbá, hogy a városunk kebelében testvéries egyetértésben élő vallásfelekezetek rovására> város szerte oly hirek kolportáltatnak, amelyek a felekezeti érzelmek felzaklatását czélozzák. Hogy eme terjengő hirek a választást megelőző, tehát bizonyos tekintetben izgatottnak mondható napok alatt hitelre találtak a reactiora ösztönözni kívánt körökben: nincs rajta mit csüdálkozni. Sajnálva bár, de lélektani indokokra alapítva véleményemet, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy hasonló hirek kolportáltatásáuak, és akikre nézve aggályt keltők ama hirek, azok részéről a kolportált hirek hitelre találásának lehetősége mindaddig nincs kizárva, amig városunk lakosainak egy tekintélyes része mindig saját számbeli tülponderálására hivatkozik. Én hajlandó vagyok hinni és szívesen felteszem, hogy e vallásfelekezeti actio is oly egyes ember meg nem gondolt műve, aki tapintatlanságával és vezérkedési vizketegével anyi viszályt és egyenetlenséget szított már időnként varosunk különféle osztályú és vallásfelekeA -XYllí VIDÉK/

4 TARCZAJ A. A legitimáczió tartama alatt. (Episod az erdélyi hadjáratból.) Szebennek Bem által 1849 márcziushó 11-én történt bevételével, egy időre Erdély megtisztult az ellenségtől ; amenyiben az osztrák és orosz had-csapatok el nem fogott része nyakra-főre futott Bukovinába, és Oláhországba. Bem tehát Erdélyt teljesen megtisztitá az ellenségtől; csupán Gyula-Fehérvárt tartották még megszállva az osztrákok, mely erősség azonban ostromzár alá helyeztetett Stein ezredes vezénylete alatt; és az AbrudbányaZalatna vidékén még folyvást zavargó és engedetlen kedő oláhok megfékezése volt hátra. Rövid időn azonban ezek is lecsendesedtek. A rend anyira-menyire visszaállíttatván, mert a szászok önmegadását nem lehetett őszintének venni, Bem legelőször is a szebeni magistrátust restaurálta s a katonai hatóságokat szervezte. Az uj állapotokból kifolyólag önként következett, hogy több kir. hivatalokban levő előkelő egyéneknek igazolniok kellett magukat a magyar kormány előtt, a kivételes időkben tanúsított magukviseletét illetőleg. Nagyon természetes, hogy Szebenben is nem egy magas rangú compromittált egyén volt utalva az önigazolásra. Ezen önigazolandók közt volt az én házi gazdám V. báró is, aki szintén kitűnő kir. hivatalos állást foglalt el. Midőn a szállásmester V. báróékhoz bekvártélyozott, meglehetős hidegen fogadott ugyan a báró; később azonban naponkint szívesebb kezdett lenni ugy, bogy 4—5 napi ott lakás után, többé nem a szobámban tálaltatta fel az ebédet; hanem saját asztalához ültetett ; amit én mély köszönettel fogadtam el. A hús ár

át az

onban ez után is rendesen át adtam a szakácsnőnek, aki is azt, a báró egyenes parancsára, saját czéljaira használta fel. Az ebédet tehát a bárói család körében, amely a házi úron kivül egy kitűnő szépségű alig 24 — 25 éves és ecy 60—65 év körüli nőből állott, költöttem el reurendesen. A fiatal nő a báró ur neje, az idősebb ennek anyja volt. Egy napon azzal állit be szobámba házi gazdám, hogy neki Debreczenbe kell utaznia a magyar kormányhoz legitimálása végett; tehát részéről igen örvendene, ha az idő alatt, amig ő távol lesz, folyvást házában laknám annál inkább, minthogy a két nő addig egyedül kénytelen maradni. Nem lévén a szállás ellen panaszom, örömmel Ígértem maradást a házi ur hazajöveteléig ; sőt még azutánra is; amig t. i. a tüzéri főparancsnokság Szebenben marad. Az volt ugyanis a hir, bogy ha Gyula-Fehérvár bevétetik, a tűíéri főparaucsno'-.ság oda helyez:étik át. Ez azonban, fájdalom nem következett be. Én tehát a mama és a tündér ezép Ilonával versenyző szép szőke nő mellé, a férj által ünnepélyesen kineveztettem házőrzőnek. Nem nő őrzőnek. Valahogy félre ne értsen a sziveB olvasó. Még akkor, 15 évem mellett, magam is gyermek voltam. Miképen tudtam volna tehát megőrizni egy kandidátus boszorkát és egy csábítóan szép fiatal nőt?! Biz' ez korosabb férfiúnak is munkát adott volna ; amiről elbeszélésem folyama alatt olvasóim is meg fognak győződni. Más fejlettebb fiatal ember a hetedik égben képzelte volna magát az én helyemben. Én azonban, ha nem is egészen közönynyel, de nem is valami túlságos izgatottsággal foglaltam helyet naponkint egyszer délben a szép bárónéval szemben; az első helyet rendes szokás szerént a báróné mamája foglalván el. A mama erősen törte a magyar nyelvet, leányával rendesen franczia nyelven csevegett. Ellenben a báróné zetü lakosai közt. Épen ezért eszem ágában sincs azért a város lakosságának zömét kárhoztatni, vagy éppen elitélni ; nem tartván azt sem észszerűnek, sem ildomosnak A „Szabolcsmegyei Közlöny" is kereshetne hálásabb munkát, mint a vallásfelekezettel való izgatást és kapaczitácziót. Épen a sajtó tiszte volna a türelmességet és testvériséget hirdetni; nem pedig megzavarni és fel korbácsolni azt. De most veszem észre, hogy mennyire eltértem czikkem czimétől és czélomtól: a városi tisztújítás kérdésétől. Ha azonban komoly megfontolásra méltatjuk az országos képviselő választás mai szokatlan stádiumát; és azon törekvéseket, amelyekkel a város nagy közönsége ma szemben áll: az elmondottakat lehetetlen volt elhallgatnom, épen városunk legkényesebb érdekei egyikének —az egyetértésnek és türelmes magatartásnak biztosítása czéljából. Ezeknek jó akaratú előbocsátása után lássuk tehát, bogy minő iráuyelveket kövessünk a városi tiszti kar beválasztásánál. Zug-, dug-, és jesiba-iskolák. A »Nyirvidék« f. é. 41. számában Sípos Lajos urnák a zugiskolákról irt czikkére reflektálva, legyen szabad nekem, aki e szerinte >ne nyúlj hozzá virágot* már évek óta komoly és behatóbb tanulmányom tárgyává tettem, amennyiben az idézett czikk ezen tárgyat bár léuyegileg érintó, de kimeritőleg korántsem tárgyalta, észrevételeimet megkockáztatni és e »darázs fészket* kritikai bonczkés alá véve, ezen társadalmi rákfene gyökeres kiirtására nézve concrét javaslatot tenni. Én e fajta fénybogárnak 3 nemét ismerem: zug-, dug-, és jesi&a-iskolákat; mely szentháromság pedig a modern czivilizátiónak e legféke-vesztettebb ellenségének emlőin táplált torz^szülöttje. igen szépen beszélt magyarul. Meglátszott ugyan beszé' dén, hogy a magyar nyelv nem anya nyelve a szép aszszonynak; de e látszat oly igen jól állott az örökké mosolygó arczhoz, hogy nem bántam volna, ha mindig magyarul beszél vala. S amit legtöbbre becsültem benne az volt, bogy örömest csevegett magyarul. Bár még abban az idő pontbau nem tudtam ugy méltányolni, vagylegalább teljes magasztosságában fel fogni e ritka kedvességü nő szépségének varázsát, mint például ma tudnám; bár még akkor magam sem tudtam volna igazi nevén nevezni azt az ellenállhatlan vonzódást és különös érzelmet, amely minden találkozáskor uralkodni látszott felettem: mindaz által, ha rajtam állott volna, aligha jelentettem volna ki egyhamar a bárót igazoltnak csak azért, hogy annál tovább gyönyörködjem neje szépségének naponkint szemlélésében és élvezhessem a kedves négy-szemköztnak olympi gyönyöreit. Nem egyszer történt, hogy ebéd után a fekete mellett, amikor a mama rendesen szobájába vonult déli álmát aludni, kissé sokáig ott találtam feledni külöaben ártatlan tekintetemet a báró nő gyermeteg szépségű arczán. Midőn legelőször vette észre, pedig azután is igen sokszor észre vehette, azt kérdezé szintén egészen ártatlanul, és minden czélzás nélkül. — Mit néz rajtam oly nagy figyelemmel ? — Anyám vonásait keresem a báróné jóságot ét szeretet-teljes arczán. Bocsánat érette, ha talán megsértettem vele méltóságodat 1 — Sértésről szó nem lehet tüzmesterkém ! — Mondá a kedvesség és jóság azon hangján és nemével, amelyet szavakba fűzni még ma sem érzem magamat illetékesnek és eléggé jártasnak a női szépség büvös-bájoi titkaiban arra nézve, hogy leírásommal csak megközelíteni is tudnám a modort, amelylyel eme szavakat az én báróném kiejtette. Majd folytatá — De hát az ön mamája még oly fiatal volna, Mai számunkhoz egynegyed iv melléklet vau csatolva.