Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-31 / 35. szám

IV. évfolyam. 35, szám. Nyíregyháza, 1884. ai

fomber 14. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldborger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Priigábau és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W IVlegjelenili lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: lüyész évid 4 frt. Félévre 2 > Negyedévre 1 > A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések B a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások •Jóba Elolí kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak isincrtt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 ke ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes liirdetés után 30 kr üzettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 1 Itrajczár. T Az ember lelki, erkölcsi és testi táplálkozása. VII. Az erkölcsi és lelki táplálkozásra nézve, a korcsmák, a tivornyák, az éjelezések és a könyelmü élvezetek folytonos kerülése és megvetése; s a hangversenyek, a színházak és más nemesebb élvezetet nyújtó társas mulatságok minél gyakoribb fölkeresése mellett: üdvös módoknak és eszközöknek bizonyultak a hasznos és épületes könyvek szorgalmas olvasása, és a jótékony cselekmények gyakorlása. A jó és tanulságos- könyvek olvasása épen oly hatással van az emberi szivre és lélekre, mint a harmat és az eső a virágokra: nemesedik, fejlődik, szépül, és virul tőle a lélek. Az embert nem az állatok alkatától eltérő s az öntevékenységre alkalmasabb testi állomány, hanem értelmes feje és érző szive teszi különbbé, nagyobbá és jobbá amazoknál. Az ember, hiában hizelgünk magunknak, épeu ugy állatnak születik, mint a majom vagy az oroszlány; emberré a nevelés és a művelődés teszi. A nevelést és művelődést pedig egyedül a jó és nemes irányú könyvek és hírlapok mozdítják elő legliathatósabbau. Az ember, aki a rendes napi foglalkozás utáni szabad idejét hasznos könyvek olvasásával, nem pedig üres szószátyársággal, játékkal vagy testi élvek hajhászásával tölti el; mindig jobb, nemesebb és értelmesebb azoknál, akik vagy egyáltalában nem, vagy csak erkölcstelen és pusztán a képzelődésre ható úgynevezett érdek-feszitő könyveket olvasgatnak. Szükséges tehát, hogy az olvasandó könyveket szigorúan megválaszszuk, különösen a növendék leánykák és ifjak számára. A rosz és erkölcstelen irányú könyvek épen oly hatást gyakorolnak az emberi szivre és lélekre, vagyis az ember erkölcsi életére, mint a rosz társaságok. Fájdalom hogy az ujabban megjelenő sajtó termékek, vagyis az olvasmányok közt, nem igen lehet válogatni. A mai irodalmi termékek nagyobb részének nemcsak tartalma, hanem alakja is oly silány, hogy azokból sem erkölcsi nemesülést, sem izlés tisztulást nem menthetni. És ami legelszomorítóbb: egyik irányban sem ellenőrzi ma az irodalmat senki. A könyvek tartalmára felügyelhetnének az irodalmi társulatok és a hírlapi egyletek; a kül alakra, illetőleg a helyes szabályos és rendszeres irásra az akadémia. Fájdalom, egyik sem tesz semmit. Mi természetesebb az után ily körülmények közt, mint az, hogy a megjelenő könyvekből és hírlapokból alig lehet valamit tanulni. Nyelvtani tekintetben különösen szép keveset. Ebből következik az után ismét az, hogy a könyv és hirlap irókat egy cseppel sem tekintik különb embernek, mint más einber-tiát. Nagyon szomorú állapot már az, amidőn a „nyomtatásban" megjelent könyveket és hírlapokat, a sok nyelvtani hiba miatt, nyugodtan olvasni sem lehet. Nem csuda. Hiszen ma már a 3-dik gymnasiuraba járó gyermekek verseket,rajzokat, beszélykéket írnak; holott egyetlen leirt szót sem tudnak nyelvtanilag helyesen elemeire osztani. Egyáltalában nincs tehát miért csodálkozni vagy épen boszankodni azon különben elég szomorú állapoton, hogy az emberek oly igen idegenkednek a könyv-vásárlástól. Igen természetes, hogy ez idegenkedés, keserű következményét leginkább a hivatottabb könyvírók érzik meg. Mindaddig tehát, amig az akadémia és az irodalmi társulatok komolyan kezükbe nem veszik a magyar nyelv és irodalom ügyét, szó sem lehet a jó és hasznos könyvek terjedéséről, az általános művelődésről, és az ember lelki és erkölcsi táplálkozásának üdvös eredményéről. A mai viszonyok közt az emberi lélek és sziv nem nemesülhet, nem javulhat; az erkölcsi érzések nem fejlődhetnek; a szép és jó izlés nem tisztulhat. Az igaz, szép és nemes utáni törekvés tehát hasztalan munkává válik. A mai rendetlen irodalmi állapotok miatt a valódi tehetségek visszavonulnak. A „NYlRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Folytatás.) IV. A nemes Lord elkezdett gondolkozni. Volt ideje elég. »A kinek ideje van, van élete.* Meglátjuk ki birja tovább. Ha meg akarnának ölni, nem volnék itt, s egy általában nem szivarozhatnám. Aki szivarozik, ac él. Aki gondolkozik, eszik. Aki eszik, az gépét fűti, hogy tovább haladhasson. Tehát rendben van minden. Most nagyon sekélyes öbölbe jutottunk, hajónk megfeneklett. Bevárjuk a dagályt, s kifutunk a magas vizre. Tehát várjunk. Se baj. A nap ez alatt megfordult a hegy másik oldalára, s a sziklakürtő száját előbb árny, az után sötétség fogta be. A sötétség senkinek sem barátja, hideg a keze, s hűlni kezd az ember vére, ha vele érintkezik, és megborzad. Nyájasan jő, álmot, feledést hoz, s mindenki fél tőle. Nem ismerjük barátainkat. Az arcz-szin határoz - felettök. Ez nagy gyarlóság. A szegény jámbor éj eltakar mindent, a sebeket, a rongyokat, a romokat, melyeket a nap mosolyogva tárt fel miudenki előtt. Mintegy a piaezra állította a bitóhoz a nyomort. Az éj homályt vetett a rongyra ugy, mint az arany rojtokra. Egyenlőséget hoz létre a homályban. Az éj demokrata, sőt ínternationál. Lord White pedig augol anstokrata s mit sem akar tudni az egyenlőség felől a homályban, kezdett zúgolódni a homály •U«n. Volt is oka reá. Az éj szemtelen fic/.kó. Mi uő erkölcstelenség az, minden uemü külöuség nélkül oda borulni mindenkinek nyakába, uton-utfél in. Még az hagyján, hogy a koronás királyok bibor palástjára is reá fekszik. . . de hogy még a liliomnál tisztább szüzeket sem kiméli meg: ez már »shoking«, mondá Wbite Lord. S ezen szónál elhagyta türelme. Felugrott. Didjázára gondolt. Diihbe jött anuak meggondolására, hogy az arczatlan éj, még talán e kleopatrai alakra is kiterjeszti e pillanatban vakmerő karjait. Pedig White urnák nem volt igaza, mert Didjáza egy gazdagon megvilágitott Boudoirban ült, Don Jüan Avendanó szállodájának azon külön falazott szárnyában, mely az öbölre nézett Előtte Avendanó állt mély, alattvalói tisztelettel. — Don Jüan, most már mi a tanácsod? — Mire Sennora? — Előbb az első pontra. A Rayudeja hegynek nem szabad érintetni azon vas ember által, aki Magyarországból jött, hogy a tengernek uj utat szabjon. — Be kell lépni nagy mennyiséggel a vállalatba, hogy ott szavazatuknak súlya legyen. — Ez jó, s a mennyiség ? — Legalább egy millió. Egy millió nagy suly, és sokat nyom alá. — Meglesz. Érdekünk kívánja ugy is, hogy az uj csatorna hozadékai nemzeti kincstárunkba hajtsa arany hullámait. Ezt önre bizom, s ezennel felhatalmazom. Ez tehát be van végezve tanácsos ur, s a másik függő pontra mi a tanácsa ? — A fogolyt illetőleg? — Igen. Én ugy gondolom meg kell halnia. A halál hallgat egyedül. — És a szerelem. Ez erőse bb a halálnál is — Ő fehér bőr. — De szeret. A verebek és kakukkok pedig ellepik a múzsák templomának minden zugát; és mert építeni, szépíteni nem tudnak, beronditják a szent helyet. Végre az olvasni és nemesbülni vágyó közönség, idegen nyelvek forrásánál igyekezik eloltani égető vágyát. A nemzet nyelve elpusztul és kivész. A magyar akadémia nemes lelkű teremtőjének szelleme pedig elborul, s nagy művének romjai fölötti fájdalmát e szavakba fojtja: nem igy akartam én ezt ! Az Amerikába való kivándorlás. (Folytatás) Midőn az ember Hamburg felé utizva, az oderbergi állomást elhagyja s a haza északi határán végig húzódó kárpáti havasok szomléletében elmerül, olyan sajátságos érzelem tölti el egész valóját, melynek nevel adni hasztalan kísérlem meg. Az elhagyott és megette mindinkább tovamaradó haza képe ; valamint a vágy az uj, ismeretleu haz'vt megláthatni: egyaránt marczangolják bensejót. Ugyanezen érzet vesz erőt rajts akkor, midőn anyi küzdelem, fáradság és nélkülözéi után, végre a hajó fedélzetére lép. Szerencse, bog; minden egyest az uj hazábani gyors felgazdagodás re ménye vigasztal; különben sokan talán még Hamburg ba érkezésük előtt visszafordítanák a szekér rúdját. Említésre méltónak találom e helyen a poros: kormány szigorúságát, melylyel az országból kivándorol ni szándékozók ellenében eljár. A hajóhoz vezető hoszszu folyosó miudkét végéi őrök vannak felállítva, kik a kivándorlási igazolványo kat látleletezik. Természetes bogy a legfőbb ellenőrzé csakis a porosz kivándorlókat illeti; s ha mindazálta a más országbeliek okmáuyai is megvizsgáltattnak, ej csak formaszetüségnek nevezhetjük. Azon alkalommal midőn hajóra léptem, furcsa eset adta elő magát látleletezésnél. Mint általánosan tudva van, egy kivándorlási igí zolvány megszerzése nálunk nem csekély fáradsággal já Sok lótás, futás, süvegelás után juthatunk csak anyir is, hogy a kérvény beterjesztéséhez melléklendő bizc nyitványokat megkaphassuk. Hát még a tenger idi mely az engedély kiadásával eltelik I Sok paragrafus, ezekkel együtt sok zseb meghuzatik ; míg végre az e bocsátó levél az azt óhajtva váró keze közé jut. — Ő idegen. — De szeret. — O idegen isteut imád. — De szeret. — Don Jüan ! Tudja, ön kiállhatatlan, — mond bosszúsai! toppantva picziny libával a szép Kleopatra. Önnek mindenre csak egy szava van. — Az igaz szó a legjobb. — S honna i tudja ön azt, hogy szeret. — Bocsánat Sennora. Láttam mellén ma reggf a piros virágot, s igy azt ön is tudja, hogy neki halál szeretnie kell önt Didjáza mellére csüggeszté mély aggalommi szép fejét. — Dd hát őrüljön meg szerelmében, — mond kétségbe esetteu, — nekem uem szabad őt szeretner Tudod. Nemzetem előbb való szivemnél. Az én gyerm kemnek Nagual főpapjának kell lenni, s a nemz titkos királyának s Lord White fia uein lesz Nagu főpap. — Lesz, mert szeret, s mert nem szeretnie le hete len. A szeretet királyi törvény. — Don Jüan ön utánam a nemzet első ember Ön vezeti a köz vagyon kezelését, s tudja, meg hogyan 6 a Montezuma örökség, — a szent kincs. íme á adom ama kincsek ajtajának kulcsát, s a menyiség száu Iájával együtt, s ha két nap múlva elő nem jövök. Ad, át a nép-gyűlésnek. Egy aranyos kulcsot, s egy irományt tett Di Jüan elé. — A nemzet mindenek előtt Don Jüan! — Don Jüan mélyen meghajolt, s átvette adottakat. — Sennora, nem fog meghalni, Sennora élni fu| mert szeret — mondá, és távozott.