Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-24 / 34. szám

IV. évfolyam. 34. szám. Nyiregyháza, 1884. augusztus 24. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEG-YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. 1K Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ^ Félévre » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jobn. Eleit kiadótulajdonos konyvnyom. diíjához (nagy - debreezeni intézendők. utcza 1551. szám) A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlén levelek esük ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó hivatalban (nagy-dobrec:eni-utcza 1551. szám): továbbá: üoldberger A. V. által Budapesten. Hamenstein és Vogler irodájábaujlécsbeii, I rágában és Budapesteu, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Coinp által Hamburgban. és testi táplálAz ember lelki, erkölcsi kozása. VI. A testi táplálkozáshoz szükséges étel- és italnemüek helyes megválasztása, és az azokkal való mértékletes élés mellett, a lelki és erkölcsi táplálkozásról sem szabad megfeledkezni; ha azt akarjuk, hogy testi szervezetünk egésze mindig normális és kedvező működésben legyen. Minthogy pedig az ember physikai és szellemi élete közti összeköttetés oly szoros és viszonylagos, hogy egyiket a másik nélkül még csak képzelni sem lehet; mindenek fölött azon kell lenni, hogy a physikai és szellemi életünk közti kellő öszhaug folytonosan fentartassék. Tudjuk ugyan is, hogy az ember lelki és erkölcsi, vagyis szellemi életére, a szivet és lelket nemesítő társas együtt-let legnagyobb befolyással van. Iparkodnunk kell tehát, hogy minél jobb és nemesebb társaságokba járjunk. De ezffket a jó és nemes társaságokat ne a korcsmákban keressük, mint ma legtöbben teszik; hanem látogassuk a hangversenyeket, a színházakat, a felolvasásokat, a társas táuczvigalmakat, és a házi mulatságokat. Nincs a szórakoztató időtöltések és vigalmak közt egyetlen egy is, amely oly nemesitőleg és emelőleg hatna az emberi kedélyre, mint a zene, a dal, és a szóló művészet. Ezekkel pedig legszebb, legártatlanabb alakjukban és nyilvánulásaikban, csak is.a most emiitett helyeken találkozhatni. Ezekkel ellentétben nézzük, minő befolyást gyakorolhatnak ránk, illetőleg az emberi physikumra és a kedély-állapotra a korcsmák. A korcsmákat, vagyis szálló helyeket kezdetben a szükség találtatta fel az emberekkel, az utasok számára. Es azok akkor nagy szolgálatot tettek. Ma azonban már egészen más czélra használtatnak, mint kezdetben. A korcsma, fájdalom ma már nélkülözhetlen szükséges rosz. Nagy kérdés ugyan, ha valyon van-e tulajdonképen szükség a korcsmákra ? A A „NYiRVlDÉK* TÁiUJZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő (Folytatás.) IV. Azon nap reggelén, melyen az indián főpapnő ösz szegyüjtó hiveit Rayudeja barlang-templomában, Lord White fekete fényvászony köpenyegbe burkolva készült háta megett hagyni Tehuantepeket, s uljában találkozott Monsieur Brasseur franczia mérnökkel. — Jó reggel Mylord! — Jó reggelt. — Hogy van ön? — Igen jól. — Hová készül ön, az idő egészen megváltozott. — Igaz. Isten önnel sir I Lord White elsietett. — No evvel nem boldogul sem Isten sem ember — Mormogá a beszédes franczia boszusan. — Nem áll szóba senki ember fiával. Sacre Dieul menykő aristokráták ezek az angolok. Bepáczolt múmiák, befedve a mult század mohával. Ők azt mondják, Britannia a szabadság hazája. Szép ország I Fele dus gazdag, fele koldus. Az egyik féluek van szabadsága a bőségben világunalomban sanyarogni, s spleenjüket meghordozni az egész földön; a másik félnek van szabadsága meghalni éhen azon gyárpadon, melyen meghalt apja és nagyapja szintén éhen. No de az angoloknak igy is jól van. Semmi közöm hozzájuk, én franczia vagyok, s ez nekem elég. De nini! most jutott eszembe, hogy a derék Lord ő méltósága kegyeskedik szerelmesnek lenni. Természeteseit merő unalomból. Miután pedig a virág még elég üde: mélyen és helyesen gondolkozó ember azt mondja ugyan, hogy nincs szükség rájuk; de a minden napi tapasztalás az ellenkezőről győz meg benőnket. A nyilvános helyek közt, az évszak bármely részében, legnépesebbek a korcsmák. Hiába prédikáljuk tehát, hogy a korcsmák ilyen, meg amolyan veszélyesek. Az emberek túlnyomó része az ellenkező nézetet osztja s benépesíti a korcsmák bűzhödt zugait. Valóban az ember nem képes meghatározni, hogy a korcsmák okozzák-e az iszákosság terjedését, vagy a korcsmába járó emberek. De mert igaz az, hogy a tolvajt az alkalom csinálja; tehát az is igaz, hogy inig korcsmák lesznek, addig mindig lesznek vendégek is análinkább; mert a korcsmárosok igen jól értenek a csábításhoz. Felhasználnak minden módot és eszközt, hogy a látogatók számát lehetőleg szaporítsák. És már ez az, a csábitás az, aini az emberek erkölcsi gyengéire és roszabb hajlamaira építve reményét, mozdítja elő legnagyobb mértékben az iszákosságot, amely naponkint szedi áldozatait az emberek sorából, s csak egy évben ezereket tesz tönkre erkölcsileg és anyagilag egyaránt. E veszedelmes ellenség szolgálatában állanak a korcsmárosok. Eíeknek táborozó helyeik a korcsmák. Tagadhatatlan tehát, hogy a korcsmába járás erkölcsileg is megrontja az embert. Ami pedig az erkölcsöket megrontja, az a köz egészséget is aláássa. A korcsmákat következés képen egészségi tekintetekből sem szabad látogatni. Hogy valaki egészségét megtarthassa, szükséges hogy mértékletes legyen, minden tulságtól, éjszakázástól, gyomra megrontásától, könyelmü kedvtelésektől óvakodjék; szükséges továbbá, ltogy pénzének fölöslegét, ha kivált van, anyival inkább a szükséges dolgokra szolgálókat, ne dorbézolja el; hanem avval magának, családjának, a köz ügyek nek és embertársainak javát és boldogságát mozdítsa elő. Kötuless.igüi mindenkinek vannak. Ott van a család, a rokonság. Ha ilyenek nincsenek, ott vannak a társadalmi intézmények, a közművelődési társulatok és egyesületek. Ezeknek és ezekért is kell élni, nem csak saját szenvedélyeinknek. Az általános jólét alászállása, mindig megrendíti a társadalom alkotmányát, sőt még a közegészséget is. Hol dúlnak leginkább a járványok? Rendesen a társadalom két rétege közt: a nyomorban élők, és a rendetlen életűek közt. A korcsmák az embereket szegényekké és roszakká teszik. A korcsmák tehát ugy egészségi, mint erkölcsi szempontból szigorúan kerülendők. Az erkölcsi és lelki táplálkozásnál legelső szabály legyen tehát az, hogy kerüljük a korcsmát, a tivornyákat, az éjjelezéseket és a könnyelmű élvezeteket. — A tiszai ág. evang. egyházkerületi gyűlésből. (Augusztushó 18., 19., 20., 21.) A nyíregyházai ág. evaug. egyház igen szép ünn"pélyeségeket ólt át a fentebb jelzett 4 aapon. A hegyaljai esperesség ugyauis itt tartotta évi egyházmegyei közgyűlést; do amelyeknek fénves folytatása a tiszai ág evang. hitv. egyházkerület közgyűlése volt. Folyó hó 18-áu délután 4 órakor érkezett m«g a uiiskolczi vouatUl, a kerület főpásztora f. t. Czékus István superiotendens ur, akit a nyíregyházai evang. egyháztanács él in Meskó Pál egyházi felügyelő ur fogadott. A magas vendéget a város diszfogata szállította be, mintegy 15 kocsi kíséretében, és az összes egyházik haraugjaiuak zugá-ia közben, szállására, t. i. nt. Farbaky József lelkész ur lakására; ahol a házi gazda igen melegen fogadta a kedves veudéget. Nemsokára a nyíregyházai ág. hitv. egyháztanács testületileg tisztelgett, nt. Bartholomaeidesz János főespsres vezénylete alatt, a tőpisztor urnái. Délután 6 órakor egyházmegyei előtanácskozmáuy tartatott. Másnap (aug. 19.) délelőtt 9 órától kezdődőleg tartatott meg a hegyaljai esperesség évi közgyűlése, a városi felsó leáuyiskola termében, tek. Lichtenstein József esperességi felügyelő és nt. Bartholomaeidesz János főespares uruk kettős elnöksége alatt. A kitűzött tárgyak déli '/

a12 óráig intéztettek el. tehát e szerelem nagyon friss kelolü. Vájj n kinek ajánlhatta fel szivét a uom'i.s Lord ezen indián földön. Talán valamely indián fejadelem veres bőrű Ladyjénak. No, az az izlés dolga. Piac face ós red faca és csakúgy egyesülhetuek a szerelemben, mint a hogy az olloues gönczölök vonják egymást a természet-tanban. Hiszen Lord ő méltósága is félig meddig ily természettani jelenség. Valószínű valamely museumból szökött ki; s most megkísérti brlton szabadsagát. Ahá most jut eszembe, mutató ujjával homloka felé szúrt Brassenr ur e szavaknál, most jut eszembe, majd meg eszi szemeivel a szegény Didjázát, mikor Avendaao ur termében megjelenik. Bizonyos vagyok benne, hogy Didjáza valamiféle indián herczegnő. Különben a Lordnak eszébe sem jutna szemét reá vesztegetni. Ösztönét követé a Lord, s az ösztön biztosabb vezér a szemnél. Ez áll szintén a természet-tanban. A fecskének senkinek sem mutatja meg az utat, még is tudja, hogy merre tartson, ha feltalálni akarja azt a földet, B fészket, melyet őszszel elhagyott. Isten bizony kedvem volna meglesni a Lordot. Rendez-vous-ra megy minden esetre. Az idő nagyon alkalmas, az az oly rosz, hogy senkineksem jut eszébe leselkedni. De hát'nekem eszembe jutott. Jó mulatság lesz, követni fogom őt. Brasseur ur a mint mondá, úgy tőn. A hegykupok mindinkább elborultak, s a felszált gőz más hűvösebb rétegben felleggé tömörülve lassan aláereszkedett, végre teljesen eltűnt a nap. Lord White nem gondolt avval semmit. Mit neki az idő. Nagy gyarlóság még azt is számba venni, ha az ember ember, s hozzá még angol is. Akit az időváltozás is megállít, az bevallja gyávaságával örök szolgaságát, s nem lesz akarata soha. Légmérő higany az, és nem ember. Csalt akkor mozog, ha nyomja és taszítja ura. Ez mindenesetre szégyenletes dolog. Nincs rosz idő, csak rosz vér, és szolga lélek. Lord White tehát nem vette tudomásul sem a világ zsarnokát az időt. Azt mondta: megölhetsz, de neiiem ugyan parancsolni nem fogsz. Nagyon helyesen tette. Daczolt a legnagyobb hatalommal a földön. Es ez az igaz szabadság. Tagadta az idő fő uraságát az ember felett, s azt állította, hogy csupán az anya? az idő jobbágya. Lltbató, hogy Lord White az emberban a lélekre fektette a fő aulyt. Raj udeja ormain villámok czikkáztak. A ?ész felnyitá szemét, körülnézett és kaczagott. Daemoni kaczagás volt ez. A föld rengett bele. De hát mit törődött Lord White e Daemon kaczagásával. Az eső megeredt, a szél zugott, a magas pálmák hajladoztak a hatalmas ernyőjü cziprusok recsegtek. Lord White mindezekre nem tett egyebet, mint kissé összefogta mellén fény vászon köpenyét. Talán csupán azért, hogy a piros virág ott mellén meg ne ázzék, szép lovagias gyöngédség mindenesetre. Végre feljutott azon bérezi völgybe, mely egykor, a természet miuden szépségével pompázott előtte, most az eltelve volt sürü gőzzel, s a barlangnyilás el volt fedve teljesen. White zavarba jött. A ki zavarban van, ne tesyen sémit. Várjon. Ő is nrra határozta magái. Elrejté magát sürü magnólia bokrok közé. Leült egy sziklára és várt. Türelem rozsát terem. Megtermelte Lord Whitenek is, kis időr letelepedne után egymásután, néma cseudben látta a gőztakart nyílásból előjönni az indiánokat. A mint kijöttek, eloszlottak a szélrózsa minden irányában. — Ó nem jött? — mormogá magában. — Tehát még ott van. Ha ott van, be megyek, s megtalálom. líárniviiftb n s«nlwftl savaiivu-viz"-re vonatkozó figyelmeztetése van mellékelve.