Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-04-15 / 15. szám
(SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE, IV. évfolyam. 15. szám. Nyíregyháza, 1883. áprilishó 15. V r ('■* . T Megjelenik lietenliint egyszer vasárnapon. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap A lap szellemi réezét képező küldemények, a szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások szerkesztő czime alatt köretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől i'oPiringer János és Jóba Iliiéit gadtatnak el. kiadótulajdonosok könyvnyomdájákoz (nagy-debreA kéziratok csak világos kívánatra s az illető ezeni-uteza 1551. szám) intezeudök. költségére küldetnek viszsza. Előfizetési föltételek: postán vagy heyben házhoz hordva : Egész évre.........................................................4 írt. Félévre..................................................... ... 2 „ Ne gyedévre.....................................................1 » A. községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukiut 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haaseustein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Az első lépés. v. Azon már túl vagyunk, hogy a hazai ipar mai nyomorúságos állapotát fejtegessük és bizonyítgassuk. Tudja ezt iparos, nem ipara! egyaránt. Azt is tudjuk, hogy eme tarthatlan állapoton leggyorsabban és leggyökeresebben a magyar törvényhozó testület segíthetne: ha ugyanis, a bécsi reichs- rath példájára, eltörülné a szabad ipart dédelgető törvényt, illetőleg revideálná azt. Ebhez azonban még mindig kevés a remény. Úgy látszik, hogy e tekintetben valami „iszonyú hatalom“ állja útját a törvényhozásnak, illetőleg a kormánynak. Talán meg is tudnám nevezni e hatalmat, ha nem félnék az antiszemitizmus vádjától. Pedig ez igy van. Magyarországon ma a nem tanult, tehát qualifiká- czió nélküli iparosok és kereskedők, a összes létszámnak körül-belül 60%>-ját teszik. Oly szám, amely mindenesetre ponderál. Ha pedig azt vesz- szük tejsinjtbe, hogy e 60%-iuak egy nagy része nem annyira iparos és kereskedő, mint tőkepénzes : tisztában lehetünk az ipartörvények revideálásának napról-napra, ülésszakról-ülésszakra való halogatásának döntő okaival. Itt tehát nincs egyéb bátra, mintha egy részről maga az iparosság, másrészről a magyar fogyasztó közönség ragadja kezébe a kezdeményezést. Hogy hazai iparunk virágzóbbá tétessék s ennek következtében iparosainkra nézve egy jobb jövő következzék be: ennek eszközlésére az iparosok tehetnek legtöbbet az által, ha elhárítani törekesznek azon mindenesetre létező bajokat, amelyek a hazai ipar fejlődését hátráltatják s készítményeik becsét mindinkább alább szállítják. A legnagyobb baj e tekintetben az ipar terén való kontárkodás. A „NYIRYIDÉK“ TÁBOZÁJA. Minden gondolatom . . . Minden gondolatom imádság volt érte; Mindenik lépését sóhajom kisérte; Minden mozdulatát lelkem híven leste, Mint csillag járását a homályos este. Ha rám nézett, mintha menyország nyílt volna; Mikor beszélt hozzám, mintha angyal szólna; Mikor által ölelt, szelíden rám borult, Százezer életnek üdve fejemre hullt. Szép jövő madara csattogott felettünk; Szerelmünk, reményünk ! bízva emlegettünk. »Szakadjon meg a szív, amelyik elválik!« Azt mondta — sohasem; esküdte — halálig. Leány volt, csalfa volt, aminők teremnek, Hire sincs, nyoma sincs, a nagy szerelemnek. Csak a szivem tépik múltamnak emléki... — Igazságos Isten, te fizess meg néki 1 ! Forgács Endre. Adalék a pangermanizálás történetéhez. Irta: Kiss Hezsö. (Folytatás!) A második levél már értelmesebben magyarázza meg a dolgot, hogy tulajdonképen miért is kell az ártatlan pacsirtákat: a magyar tanuló ifjúságét német szóra kapatni; mintha a hivatalos levél alatt szerénykedő Vörös uram ezen dalt forgatta volna agyában : Mióta a czéli rendszer eltöröltetett s a szabad ipar behozatott, a kontár iparosok az ország minden zugában gombamódra szaporodnak. Ezek az ipar fejlődésének valóságos ellenségei úgy, hogy általuk nem az ipar törvény által elérni remélt nemes verseny, hanem a legnagyobb mérvben elitélendő kenyér-irigység lépi tt a küzdtérré. Ha tehát ismerjük a Jajt: miért nem igyekezünk azt élet-utuukból elhárítani ? Keressük a bajnak okforrásait: hogy azokat megszüntethessük. A kontárkodás veszélyes volta lévén a baj, keressük a kontárkodás szülő okait. Mindenesetre legfőbb és legelső oka a kontárkodásnak a szabad ipar, amit csakis törvényh'tzás utján lóbet megszüntetni, vagy orvosolni. Tagadhatatlan azonban, hogy vannak a kontárkor! tsuak oly elősegítő okai is, amelyeken az iparosok maguk is segíthetnének: ha kellő jó akarattal és ereLlyel rendelkeznének. Ilyen a többi közt az"a szomorú körülmény is, hogy sok iparos gyermekét nem a munkás életre, nem sajátjához hasonló életpályára, hanem urnák igyekszik nevelni még vagyonának apasztása mellett is; amelyik iparos pedig a kézmű-iparra szánta gyermekét, még a legszükségesebb elemi ismeretekre sem taníttatja, nem hogy reál-, vagy ipariskolába járatná. Igen természetes az után, hogy az ily fiúból lett iparos, vagy mint csúfolni szokták mester, a szabad ipar mellett, csak szégyenére válik az iparos osztálynak. Másik elősegítő oka a kontárkodásnak az a kapkodás, amelyet országszerte tapasztalhatunk, hogy tudni illik sok iparos, ha néhány száz forintra szert tett, azonnal a gazdálkodáshoz fog: szántóföldet, szőlőt vesz; mivel pedig azok munkáltatásához nem ért, a bele fektetett tőkén kivül évenként annyit költ rá, s annyi időt rabol el iparának Kis mise, nagy mise, Utoljára semmi se ! A germanizálás ügyét féltő levélben az mondatik, helyesebben ismételtetik, ami a január 3-ikán kelt levélben el van mondva, — azon szelíd, csaknem rimán- kodó megjegyzéssel: fölkéretnek a tanár urak, bogy a német nyelvet szorgalmasan tanulni, elsajátítani iparkodjanak; mert csak igy működhetnek teljes sikerrel; mert a zsenge tanuló ifjúság azért jár oskolába, hogy az előléptetéshez szükséges ismeretekkel, tehát tudomáuynyal lássa el feje raktárát (de nagy újság!) Buzgó Vörösünk egész naivságig csigázza az érdekes intést, amennyiben következő ajánlatát (tanácsadását) ajánlja az igazgató figyelmébe: Ha valamely tanár gyönge német, az az : a német nyelvtan elsajátításához szükséges apparátussal nem bir: rendeljen meiléje az igazgató instruktort, t. i. valamelyik tanártársát. (Haben Sie sonst keine Schmerzen ?) Hogy mit kap az anélkül is eléggé sanyargatott szegény tanár a nagy fáradsággal járó oktatásért: arról hallgat az Írás 1 Szegény tanitók! Tanítók — mondom — és nem tanárok; mert a német uyelvet tótba ojtott magyar hangsulylyal gagyogó szegények, néptanítók közé deg- radáltattak s a nép kegye, oh a nép kegye! olyan szilárd, mint a márcziusi hó, vagy a tavaszba becsapó tél ereje, amint a »halál« nyilatkozatából kitűnik, no mert az »A halál és ént czimü szatírában ilyen szép részletek diszlenek: »Mi lesz kegyedből? Hallja uraságod? így szóla hozzám a rideg halál. Tanító ! — nyögtem — és ö visszavágott: Csupa bolond, amit ez kitalál! de nem csoda: rózsája arcza ében . . . S ő úgy czimezi, hogy : fehér cseléd ! Bizony bolond volt teljes életében! Kolbásznak nézte a mécses belét! De szerencséd; hogy igy választottál! Máskép vagyunk, ha ezt meg nem teszed ! Orczád meredne, mint megrablott oltár! Fölvetted vön’ a »néhai« nevet! Elnyellek, mint Jónást a czethal. ' No de szándékom szépen visszalépi »Hisz sok tanító úgy kárára magától, hogy nemcsak jövedelmet nem húz, de legtöbbször rá fizet. Ő maga pedig sem iparos, sem gazdálkodó. Ez uem rendeltetésszerű, nem eszélyes, nem czélirányos életmód. Ma már az ily kapkodás nem járja. Tanulni minden pályán kellett eddig is; de alig van oly pálya ma, amely annyira megkövetelné a szellemi művelődést és a gyakorlati szakképességet, mint épen az iparos pálya, szemben a gőz-és villamosság, a gép és töke hatalmával. A mai társadalomban mindenkinek egy bizonyos kitűzött pályájának kell lenni: hogy tisztességesen megélhessen. Régen, még csak pár évtizeddel ez előtt is, csendes egyetértésben éldegélték napjaikat az emberek. Ma már mindenütt erős verseny, makacs tusa tapasztalható. E verseny pedig folytonos haladást, e tusa fokozott mérvű erőt kiván. Aki ma nem halad, biztos lehet benne, hogy eltiportatik, vagy legalább félre löketik a rohamosan haladók által. A haladásnak, az ipar fejlesztésnek, tehát a boldogulásnak pedig első föltétele a tanulás, az önképzés. Minden alkalmat meg kell ragadni ma, különösen a kis iparosnak, hogy magát és családját tisztességesen fentarthassa. íme itt vau Nyíregyházán a kedvező alkalom, hogy a kis iparosok haladásának, képesítésének és boldogulásának alapját letehessék, az első fokú ipariskola megalapításával. Rajtuk áll, hogy azt létesítsék ; csak akarják. Nagy baj ugyan, hogy mig másutt a közös érdekkel biró iparos közönség egy táborba igyekszik tömörülni; addig a mi iparosaink napról-napra mindinkább szétszakadoznak; aminek végre is pusztulás, elszegényedés és elzüllés lesz a vége. Ragadják meg tehát a nyíregyházai iparosok a kedvező alkalmat. Kövessenek el mindent, hogy a tervbe vett ipariskolát még ez évi októberhóban önként is meghal. Hogy úgy legyen : arról teszen’ a nép ! A nép az Isten adta földhöz ragadt szegény népnek kegyelem ! Itt a jó módú, de szűk markuakat értjük. A »misera plebs«-nek sokkal jobb, hivebb barátjai vagyunk, mint akárki széles e hazában s a »Hódié ho9ana, eras crucifige« Krisztus vesztét előidéző, kegyetlenségről tanúskodó szózatot nem fűjük füle tölcsérébe; mert hiszen omnis similitudo claudicat (minden hasonlat sántik&l s) igy ez is, aztán meg egy kicsikét nagyon is vénecske. No de »viszakozzt-unV! (hát előrekezoi is szokás?!) Másoljuk le az érdekes okmányt I Kész a munka (ne tessék megijedni!) s igy szól: »Communico preterea copiam alterius Qratiosi l'n- timati die 2-a Augusti nunc currentis (t. i. anni) expe- diti unde colligere Dominatio vestra Admodum Reverenda (katholiku8 paphoz, mint gymnasiumi igazgatóhoz szól) poterit, quam solicite ii ex docentibus, qui sufficientem Linguae Germanicae notitiam nondum compararunt, se in ea perficere debeant ut et se idoneos ad docendum reddant et discentes cum fructu excolant — commendo proinde impense Dominatioui Yestrae Admodum Reve- rendae ut Patres Professores juventutem Scholasticam in Lingvae Germanicae notitia exerceant et si esset, qui proprio Marte id praeBtare non posset — adjutorio alterius comprofessoris excolere sibi creditos non desistat. Ad scopum porro huno cum fructu consequendum — pro- ut jam iteratis literis memini at Dominatio Vestra Admodum Reverenda mutuo cum Professoribus consilio inire ne gravet rationem, ut tenerae aetati, qui amore Scientiarum et optinendae per hos promotionie Scholas ingressi suut in exercitio Linguae Germanicae Omni modo cousulatur. Qui de cetero piis pretibus commeuda- tus maneo Domiuationi Vestrae Admodum Revevendae Budae, die 17-a. (itt porkus terpeszkedik a hónapot kifejező betűkön s miuthogy a betű uem gyékény, tehát azt a porcus alól kirántani nem lehet) 1785. Servus obliga- tissimus Antonius Vörös mp.« (Vége következik.)
