Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-15 / 15. szám

megnyithassák. Az iparosok színe és java álljon a tevékenység élére. Tartsanak egy közös generális ipargyülést. Mondják ki e gyűlésben, hogy kivétel nélkül minden iparos társuljon, vagyis lépjen be egyik vagy másik ipartársulatba. Adóztassák meg magukat az ipar-iskola alapjára, vagyon-aránylag. Ezt hozza, magával a társulás, az együttélés törvénye. Aki még ekkor sem akar társulni, azt ne tekintsék az emberi társadalom méltó tagjának s igyekezzenek társadalmi utón és eszközökkel oda hatni, hogy az ily nem emberek lehetetlenné tétessenek. Ha ők maguk zárják ki magukat a társadalom, a társulási élet, a boldogulhatás tisztességes köréből: miért fogadnák be őket egyesek, miért támogatnák őket a megélhetésben, ha ők nem akarnak másokkal együtt élni és működni ?!

És ha az általános egyesülés megtörtént: kutassanak ki minden segély forrást, hogy az ipariskola örök időkre biztosítva legyen Nyíregyházán. Egyes egyletek, társulatok, intézetek, testületek minden bizonynyal támogatni fogják nemes törekvésüket. A város közönsége és az állam segélyének igénybe vétele mellett, keressék meg az illető iparkamarát, amely épen az ipar fejlesztésre nézve tesz legkevesebbet; holott első helyen épen az iparkamaráknak volna kötelességük az ipariskolákat támogatni.

Fel tehát a nemes, szép és üdvös munkára! Csak egyetértés és egyesülés tehet nagygyá társadalmat és államot. (A—y.)

Váló pereink.

Ki a múlt évi napi lapok törvényszéki tudósításait figyelemmel olvasta, emlékezni fog a váló perek sokaságáról irt értesítésekre, valamint arra is, hogy felsőbb bíróságaink ezzel szemben mily magatartást tanúsítanak.

Eddigelé a mindkét protestáns Egyház hívei között fennforgó házassági kötelék végfelbontását ezélzó peres ügyek, a máig is érvényuyel biró József-féle rendelet intézkedései és szabályai szerint, biráitattak el. Ahol is, a felsorolt bontó okok között, a váló perek legáltalánosabban szereplő indokai »az engesztelhetlen gyűlölet,« mint a házassági kötelék végfelbontására törvényesen elegendő, mindjárt az elsők között szerepel, s távolról sincs azon követelmény kifejezve, hogy akár ezen engesztelhetlen gyűlölet, akár pedig a váló per alapjául felállított egyéb bontó indokok egyidejűleg bizonyittassanak is, sőt azóta sem hozatott ily törvény avagy patens, mely a jogkereső közönségnek ezt kötelességévé tette volna.

Vajamint a múlt század egyik legfelvilágosodottabb szellemi! ukalkodója, a bizonyítás körén kívül esőnek tekintette az indok igazolását; ép úgy tőle lefelé a legújabb korig, nem találkozott még komolyan és józanul gondolkodó törvényhozó, akinek eszébe jutott volna valaha a gyűlölet avagy szeretet érzelmeit §§.-ok szűk határai közzé szorítva, törvényes bizonyíték alakjában kifejezésre juttatni, és azt e szerint mérlegelés alá venni.

Belső érzelmeket földi biró, törvényes szabványok szerint, nem értékelhet, s ép igy nem állhat jogában az egyedül és kizárólag kölcsönös szereteten létezhető házassági köteléket, ezen alap hiányában is, erőszakolni; ha csak a lélek- és erkölcs-tan örök és változatlan törvényeinek, s igy az emberiség lét-alapja-, a családi életnek teljes megsemmisítésével nem akarja parancs szavát keresztülvinni.

Majdnem százados gyakorlat gyökösitette már meg a fent idézett rendeletet; noha elég szomorú, hogy par- lamentalis élettel biró alkotmányos országban törvény hiányában, császári rendeletre kell hivatkozni, mely rendelet intézkedései szerint ezer és ezer házassági kötelék lett bírói utón feloldva a nélkül, hogy bármelyiknél is kivántatott volna a bizonyítási eljárás.

Alig van állam, melynek intézményeiben annyi szélsőségekre találnánk, mint nálunk, s a szélsőségek, bárhol és bármiben jelentkezzenek, megboszszulják magokat. Mert mig a két evang. hitfelekezetü egyház, magyarországi hívei renézve, a sokkal egyszerűbb és gyorsabb eljárással biró világi törvényszékek lettek illetéke, sekké kimondva a házassági kötelék érvényességének kérdésében ; addig a román és görög katholicusokra, és görög-keleti hitvallásunkra, valamint az erdélyi két evang. egyház híveire, és az unitáriusokra nézve, az egyházi törvényszékek bírósági jogköre maradt továbbra is érvényben. Ebből támad azután azon viszás helyzet a vegyes házasságoknál, miszerint a protestáns fél aránylag rövid idő alatt szabadul meg szerencsétlen házassági kötelékétől; a másik fél pedig vagy meg unja a hoszszadalmas egyházi bíróság működését, vagy pedig, mint legtöbb esetben történni szokott, hitágazati elvből felbonthatlan- nak nyilvánított házasságától menekülendő, vallását változtatva, áttér azon egyház keblébe, melynek bitelvei szerint a házasság nem szentség. Az ily vallási áttérések, a legújabb időben, oly hatványozott alakban jelentkeznek, hogy azon állami érdek fontossága mellett, ami a családi élet s illetve a végelválásnak itéletteli kimondásánál, bíróságaink részéről, okszerű védelemben részesül, ezen egyházi tekintetekre is kiterjed még pedig oly nagy mérvben, hogy e miatt a törvény és törvényes gyakorlat egészen figyelmen kívül hagyatik.

A megsokszorozódott váló perek számát ezen követett eljárás apasztani korántsem fogja, mint ezt a gyakorlati élet igazolja; mert aunak ilyképeni megnehezítése, csak is a köz erkölcsiség rovására történik; de gyökeres orvoslást elérni soha sem fog.

Minél inkább el van fogadva a házasság, illetőleg a családi élet fontosságának elve, annyival követelőbben lép elő a házasság s az abból folyó kötelmeknek törvényhozási utón leendő egészséges, az emberi természet követelte alapokoui szabályozása, — s hogy ez mennyire égető szükségeáség, a sok közül elég azon viszásságra mutatni, mely az izraelita és a keresztén^ vallásfelekezetek törvény által kimondott egyenjogositása dac/ára, ezek közötti házasság érvénytelenségében létezik.

Váló pereink miben-sem különböznek egyéb magán-jogi keresetektől. Az alaki perrend mindogyiknél egy és ugyanaz, ha tehát alperes a kitűzött tárgyalási határ időre meg nem jelen, róla az abbani belenyugvás joggal feltételezendő; még inkább elfogadottaknak kell venni, tantételt képező jogi elv szerint, az oly váló kereset tartalmát, amelyre megjelenő alperes belenyugvását nem csak hogy kifejezi, de sőt a végelválasztást maga is kérelmezi. S mind ennek daczára felsőbb bíróságaink legújabban azon álláspontra helyezkedtek, ellentétbe jőve a fent elősoroltakkal, de eddig követett saját gyakorlataikkal is, hogy minden igaz és elfogadható ok nélkül, mindkét fél határozott elválási szándéka ellenére, a keresetet feltétlenül elutasítják, őket továbbra is együttélésre kötelezik, s az első folyamodásu bíróságok tudományára bízzák azt, hogy az általuk ilykép meghozott Ítéleteket hajtsák végre: mert ítélet csak akkor bir joghatállyal, ha az végre is hajtható, de hogy ily akaratuk ellenére boldogító együttélésre kötelező ítélet végrehajtatott volna, arról ezen bíróságok irattárai nem adnak tanúbizonyságot. Ezen jelzett eljárás szerzett ugyan az állam-kiucstárnak rövid pár hó alatt ezrekre menő bélyeg jövedelmet; de hogy a fokozott számú váló pereket meg apasztotta volna, s hogy az orvoslást kereső feleknek kérelmét igazságosan elintézte volna : alig hihető.

Addig is, mig a törvényhozás, engedve a minden oldalról nyilvánuló kivánalmaknak, a házasság s ezzel kapcsolatos kérdések megoldását oszközleudi, igen óhajtandó volna, ha az ország összes ügyvédi kamarái, élve törvényadta kezdeményezési és kérelmezési jogaikkal, illő utón és helyen hangoztatják azon jogi és közvetve társadalmi közbajok iránt szavaikat, a melyek váló pereink jelen bírói ellátásánál felmerülnek.

ifj. Ifrmly Gyula,

h. ügyvéd.

„~N Y f B VXD É K."

__________

Sz

abolcsmegye rendkívüli közgyűléséből.

(Aprilhó lt.)

Elnöklő főispán ur Öméltósága a legszivélyesebbeu üdvözölvén a szép számban megjelent rendkívüli közgyűlést, a napi rendre térés előtt, bejelenti Mailáth György országbírónak megdöbbentő halálesetét s meghatóan meleg és lelkes szavakban felhívja a közgyűlést, miszerint a hazai többi törvényhatóság példájára, mély sajuálatá- nak hangsúlyozása mellett, jegyzőkönyvileg adjon kifejezést az oly titokzatosan kimúlt nagy halott közhasznú tettekben és hazaszeretetben gazdag, munkás és feláldozó élete fölötti osztatlan méltatásának és elismerésének ; a vigasztalhatnak özvegyhez pedig intézzen részvét-feliratot, a mélyen sújtott gyászoló család iránti tiszteletének kiváló jeleül.

A főispáni indítvány általános helyesléssel fogadtatott, s a jegyzőkönyvi megörökítés és részvétfelirat elhatároztatott.

A napi rendre kitűzői?, tárgyak közül első helyen a megyei háztartásra vonatkozó XV. törvényezikk 16. §-ának értelmében, s az évi javadalom megállapítása alapján, a megyének járásokra való felosztását, továbbá a szolgabirói székhelyek kijelölését s a tiszti, segéd-, kezelő, és szolgaszemélyzet számának és illetményének meghatá rozását s az ezek alapjáu készítendő szabályrendeletet tár győző miniszteri leirat; msjd az állandó választmánynak e vonatkozatokban előkészített javaslata olvastatott fel.

Miután a miniszteri intézvényben körvoualozott szabályrendeletnek alkotása, előzetes és alapos tanulmányozást igényel: a szabályrendeleti javaslat elkészítésével, az alispán elnöklete alatt, a következő tagokból álló küldöttség bízatott meg.

1. A dadai alsó járásból: gróf Dessewffy Aurél, Borús Lajos, Oláh József.

2. A dadai felső járásból: Miklós Eereucz, Do- bozy Ferenez, Gouda Balázs.

3. A bogdányi járásból: Borbély Gáspár, Székely Benedek, Kállay Jenő.

4. A kisvárdai járás ból: Liptay Károly, Harsányi Menyhért, Ferenczy Emil.

5. A tiszai járásból: Pilisy Lajos, Boditzky Ágoston, Jármy Miklós.

6. A nyirbáthori járásból: Okolicsányi Lajos,

Gencsy Albert, Pschérer József.

7. A nagy-leállói járásból: Gaal Elek, Bleuer Miklós, Szoboszlay József.

8. Nyíregyháza városból: Ktasznay Gábor, Bencs László, Szesztay Karoly.

A küldöttség tagjaiul beválasztattak továbbá: főjegyző, főügyész, árvaszéki elnök, főszámvevő, kir. mérnök és a 7 Bzolgabiró.

Zoltán János alispán utasittatott, bogy a küldöttséget minél előbb összehívja, s a szabályrendeleti javaslatot, az állandó válasz! mány véleményével felszerelve, a májusi rendes évnegyedes közgyűlés elé terjeszsze.

Olvastatott a a belügyminiszternek 18344/883 számú leirata, amelyben felhívja a megye közönségét, az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló törvényjavaslatnak IV-ik fejezetében foglalt azon rendelkezésére, mely szerént határozná meg a törvényhatóság, saját területére nézve, azon összeg nagyságát, amelyet a bíróság a vendéglőkben, korcsmákban és más italmérési helyiségekben, ide értve az italméréssel kicsinyben foglalkozó kereskedéseket is, kiszolgált szeszes italok ára iránti követelések fejében, megítélhet; mely Ö3szeg azonban 2 forintnál kevesebb és 8 forintnál több nem lehet.

Kövid vita után, amelyben Szuuyogby Bertalan, Me- zőssy László, Dobozy Ferenez és Miklós László vettek részt, a hitel nyújtás, illetőleg a korcsmái hitel maximuma 2 forintban állapíttatott meg.

Miklós László indítványa folytán, Szabolcsmegye, az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvénynek a korcsmái hitelt korlátozó IV. fejezetéhez, a következő szabályrendeleti javaslattal járul.

1 §. Szabolcsmegye területén, a vendéglőkben, korcsmákban és bármely más italmésési helyiségben, ide értve azon kereskedéseket is, amelyek a szeszes italoknak kicsinyben való eladására joggal birnak, kiszolgáltatott szeszes italok árá iránti követelések fejében, biróilag megítélhető összeg nagysága 2 forintban állapittatik. meg.

2. §. Ezen szabályrendelet, valamint az uzsorát és káros hitelügyleteket szabályozó törvénynek a korcsmái hitelről szóló fejezete, minden italmérési helyiségben, a vendégek által könnyen látható helyen kifüggesztendő és olvasható állapotban tartandó. Azon vendéglős, vagy korcs- máros vagy italmérő, aki e szakasz rendeletit nem teljesíti, az illetékes közigazgatási hatóság által, a községi alap javára, 50 forintig terjedhető birsággal büntetendő.

3. §. A szolgabirák és Nyíregyháza város polgár- ■ mestere utasiltatnak, hogy a 2-ik §-ban körvonalozott intézkedések foganatosítására, az elüljárók, csendőrök, illetőleg a rendőri közegek felhasználásával, a legnagyobb szigorral felügyeljenek ; mert általuk a felügyelet körül tanúsított mulasztás fegyelmi vétséget képez.«

E szabályrendeleti javaslat a magy. kir. belügyminisztériumhoz, jóváhagyás végett, két példányban azon jelentéssel terjesztetik fel, hogy a korcsmái hitel fejében megítélhető összegnek 2 forintban való megállapításánál, figyelembe vétetett azon körülmény is, hogy oly helyen, ahol több italmérési helyiség van, a meghatározott legnagyobb hitelnek egyesek részéről több helyütt való igénybe vétele, véleményünk szerént, a gyakorlati életben nem korlátolható. (yy.)

6 7 2 sz. Tag-gyüj tö ív.*)

Századok merültek el az idők tengerében, de oly nyomtalanul egy sem tűnt el, hogy a magyar nemzeti lelkesedés egy-egy dicső fellobbanásának emlékét hátra ue hagyta volna az utókor nemzedékének számára, a mely azután újra gyújtson, újra lelkesítsen. Dicső volt a magyar nomzet csodás támadatának napja, fényes dicsőséggel aranyozta be a letűnt századokat; legyen nagy és dicső a nemzetek életében számot tevő, hatalmas korszak záró pillanata: az ezredik esztendő! És az lesz, érezzük, hogy az lesz.

A magyar nemzeti lelkesedés, a magyar nemzeti öntudat az utolsó évtizedekben pihenőt tartott; s ezen időt és alkalmat a magyar nemzet vendégszeretetével és türelmével visszaélő nemzetiségi izgatók idomtalanul kizsákmáuyoüAk nemtelen czéljaik előmozdítására. Nem fújtunk harczi riadót, nem vertük félre a lármaharaugot, a mi történt, magától jött. Mi történt? ... A nemzeti öntudatra ébredés szikrája, a magyar nemzeti lelkesedés villauyfolyama a pihenő uemzettest életüterén egyszerre csak végigszáguldott, Kárpátoktól Adriáig, Dévénytől Ciblesig, minden magyar szivet bűvös erő hozott heves lüktetésbe. Mi volt ez? ... Az ezredik esztendő varázsa 1 Mozgalom indult meg a hazában szerteszét, minden ponton. A hatalmas programmot megszülte a vajúdó kor méhe. A magyar állam-eszmét teljes érvényre emelni, a magyar nemzeti egységet megteremteni, a raagyarnyelvet, mint az egységes állam és nemzet nyelvét fölényre juttatni, elszlávosodott magyar testvéreinket visz- szamagyarositani, szóval a második honalapitás nagy munkájához hozzá látni : ez az a programm, melyet a keletkezett hazafias mozgalmak sorrendjében legelső helyen az alakulóban levő »Felvidéki magyar közművelődési egyesülete irt zászlójára. Az egyesület alapszabályai a bemutatási záradékkal el lévén látva — csak hetek választanak el attól, hogy az egyesület végleg megalakuljon s hatalmas actióját megkezdje. A működés sikerét s annak csak megkezdését is első sorban a tagok tömeges jelentkezése biztosíthatja.

Felvidék magyarjai 1 Ti az itteni politikai és társadalmi alakulatoknak közvetlen szemlélői vagytok, törekvéseinket ismeritek, a kor intő szavát megértitek; nem kell bővebben indokolnunk ama kérésüuket, hogy : sorakozzatok !

Alföld magyarjai! kiket magyar dal altat el s magyar dal ébreszt föl, kik azt álmodjátok, hogy a felkelő napot magyar szó üdvözli s a lenyugvó naphoz magyar zeng búcsúszót: higyjótek el, hogy nem úgy van most, mint volt régen, ma már nem magyar tenger vizében huny el észak, kelet, dél hulló csillaga, — ma már a Kárpátok kemény sziklafala nem állja ki az északi kolosz döngetését, — ma már itt északon a vulkanizált hazafi- ság tüzköréből kell védt'alakat vonnunk. A mi veszedelmünk a tiotek i«, a mi életünk a ti éltetek is. Érdekeink közösek. A felvidéki magyar áldozatkészségének fénye terméketlen, kopár sziklák ormairól tükröződik visz- sza; a ti végtelen rónáitokon - hullámzó arany-kalászok tengere, mint a jó isten bőségeB áldása, megkönyiti nektek a hazafiui kötelesség gyakorlását. Kérünk hát titeket is, hogy iratkozzatok be egyletünkbe.

A ki megértett minket, módjában is áll, de még sem támogatja szent ügyünket: az ne mondja magát magyarnak !

Kelt Nyitrán, 1883. évi február hó 15-én.

Herczeg Odescalchi Gyula s. k.

a „Felvidéki magyar közművelődési egyesület“ ideiglenes elnöke.

Vidéki levelezés.

Eperjes, 1883. dpril 10.

Pár szó az ipar ébredéséhez.

Közel ötven éve annak, hogy családi viszonyaim miatt többször meg kellett fordulnom Nyíregyházán. Még akkor egyetlen emeletes ház sem volt látható a széles kiterjedésű népes városban. Beszélgetés közben nem egyszer jött szóba, ha vájjon nem volna-e czélszerü Nyíregyházán egy gyufagyárat létesíteni ? S ez eszme akkor ott oly nagy és erős dimensiót foglalt el az emberek gondolat-világában: hogy alig bírtam a kezdeményezőket tervükről lebeszélni. Kérdeztem ugyanis tőlük, ha vájjon meg vannak-e az ahhoz szükséges eszközök ? Jelesen van-e pénz, olcsó munka, olcsó építkezés, fa, kén sat? Végre az után kisült, hogy bizony mindezekből semmi

*) A nemes herezeg által szerkesztőségünkhöz is beküldött gyüjtóiv folyóhó 30-áig ki van téve szorkesztőségi irodánkbau. Az egyletbe lépni szándékozókat a nappal bármely részében szívesen látjuk. Az újjászületendő egységes magyar haza nevében ke'rjük Nyíregyháza város és Szabolosmegye lelkes közönségét: csatlakozzék ez egylethez s tegye könnyebbé eme második honfoglalási nagy munkát. Rendes tagsági dij, 10 évre kötelezöleg, évenkint 2 forint Szerk.

(Folytatása a mellékleten.)