Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IY. évfolyam. 47. szám. Nyíregyháza, 1884. november 23. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ________9T Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Elő fizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre........................................................4 frt. Félévre............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................1 » A kö zségi jegyző és tanító uraknak egész éyre csak két í'orin t. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások J óba IHlelc kiadótulajdonos könyvnyom. dójához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő cziine alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij főjében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu éB Vogler irodájában Bécsben, Prágábau és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & Comp által Hamburgban._________________ A városi tisztujitás előtt. IV. Azt hiszem, úgy vagyok meggyőződve, hogy legközelebbi czikkemben eltaláltam az utat, amely a városi tisztujitás urnájához, illetőleg a választáshoz nem csak a leg egyenesebb, a legtisztességesebb, de egyszersmind a legczélirányosabb is lesz. Ez pedig az, hogy minden tisztviselői állásra a lehető legképesebb egyéneket válaszsza be a választó polgárság. Minthogy biztos tudomásom van róla, hogy a városi atyák és az országgyűlési pártok élén álló vezér férfiak kilincseit már is sokan nyomkodni kezdik, hogy magukat a választók figyelmébe és pártfogásába ajánlják; sőt egyik helybeli lap egyes állásokra már jelölteket is emleget; tehát késziti a talajt a választáshoz: nem lesz felesleges egyet- mást a város atyáinak figyelmébe ajánlani. Álért igen jól tudhatja mindenki, hogy az adott szó némilegkötelez; és hogy oly egyének is kopogtathatnak a képviselők és vezér férfiak ajtaján, akik azt tartják, hogy egy marék szerencse többet ér egy kosár észnél. Ez pedig jól megfontolandó. Egyes városok jóléte, szellemi és anyagi felvirágzása, mint már emlitém is, nagy mértékben függ a tisztviselői kar minőségétől. Sajnos, hogy eddig elé a Nyíregyháza városánál való hivatal kereset olyan utolsó menedék formának tekintetett. Aki egy vagy más élet-pályán boldogulni nem tudott: az a város házánál igyekezett magának valami existencziát teremteni; s mivel mindig akadtak olyanok, akik egy vagy más összeköttetésnél fogva, törekvésében támogatták az illető hivatalkeresőt, többnyire czélt is ért. Ennek azonban ez után nem szabad megtörténnie. A „NYlRVIDBK“ TÁRCZÁJA. A legitimácziő tartama alatt. (Episoil az erdélyi hadjáratból.) in. Az első »jungen waldU kirándulást igen természetesen több is követte. Alig múlt el egy dél után, illetőleg tavaszi est, hogy legalább a köz sétányra ki nem mentüuk volna, hol hároman, t. i. az anya báróné, én és a fiatal asszony; hol pedig csak én és az ifjú báróné. Kezdetben eme séták kellemesen érintették gyermeki, vagy is inkább sildői hiúságomat; később azonban igen közönyösek voltak előttem; bár nem egy tiszt irigyelte tőlem a nőm minden napi szerencsét: oly kitűnő szépségű nö rendes kísérőjének lehetni. Talán mondanom sem kell, hogy Málczay hadnagy többször bele szövődött beszélgetésünkbe. Az sem tartozott épen a ritkaságok közzé, hogy Málczay, ha csak szerét tehette, a jungen waldi találkozás után mindig megtraktált valamivel: vagy egy pohár sörrel, ami azonban még akkor nem igen ízlett; vagy egy kis ozukrász- dai süteménynyel; vagy czukros tejjel. No olyan tökkel ütött fejű nem voltam, hegy Málczay rokonszenvéuek tulajdonképeni nyitját ki nem találtam volna. Nagyon jól tudtam, hogy honnan fuj a szél; mert ha találkoztunk, azonnal karon fogott és rendesen a báróék lakása előtt sétálgatott velem; ami később mint tapasztaltam, a fiatal báróné figyelmét sem kerülte ki. A kölcsönös kérdezősködések, amiket hol a báróné, bolt I Málczay intézett hozzám, csak hamar felnyitották szemei- i A város nem egyes rokkantak és gyámoltalanok menedéki intézete. A városi tisztviselői karnak föladata fontos és magasztos ma már. A mai komplikált társadalmi és közigazgatási viszonyok távolról sem hasonlíthatók össze az egykori állapotokkal; amidőn a köz tisztviselői aljas ugynerezett „nobile officzium“, csupa paszió, mellékes foglalkozás, vagy épen puszta időtöltés volt. Ma már a tisztviselői állás élethivatás, tudományos foglalkozás, amely az egész embert igénybe veszi, amely nem tűr meg mellék foglalkozást. A mai közigazgatásnak anyi ága-boga van, hogy a kellő tanulmányok és ismeretek nélkül, lehetetlen annak még csak közép-szerüen is megfelelni. A mi város atyáinkra tehát nem könnyű feladat vár a legközelebbi tisztujitásnál. Minden kétséget kizáró igazság tehát az, hogy a tisztujitás eredményétől függ nagy részben az a siker, amelyet a város közönsége társadalmi és közigazgatási tekintetekből eléje tűzött köz czélok megvalósítására nézve elérni óhajt. A város ügyeit hitbizományilag kezelő tisztviselők erkölcsi, szellemi és gyakorlati képességétől, valamint ezek eszélyességétől és tapintatosságától föltételeztetik a közügyek iránt való érdeklődésnek fokozása, és a köz szellemnek oly magaslatra emelkedése, amelylyel szemben lehetővé váljék az, hogy a tisztviselők, a város közönségét személyesítő képviselő testület köz czéljai felé irányuló törekvésükben kifejtett ügybuzgó működésük közepette, a képviselet minden egyes tagjának támogatására bizton számíthassanak. A közönség körében már is általános szükségként jelentkező ily köz czéloknak tekintendők: a városi háztartásban kifejtendő takarékosság, ami a mostani ügybuzgó, fáradhatatlan és a szó szoros értelmében szakértő számvevő hivataloskodása alatt szembetűnően kedvező irányt vett; met; hogy tudni illik Málczay nem anyira hozzám, miut a bárónéhoz érez olyan igen melegen. Legjobban meggyőzött pedig erről a feltevésemről egy alkalommal Málczaynak, a bárónéhoz való igen különös közeledése, amit sokáig nem tudtam magamnak megmagyarázni. Egy dél után ugyan is, épen együtt sétáltam a fiatal bárőnéval a régi vár alatti sétatéren; egyes tárgyakat nevezve meg nekem németül, amire én minden séta alkalmával fel szoktam kérni: hogy a német szavak eltanulásában gyakoroljam magamat. Egyszerre gyors sarkantyú pengés közeledtére lettem figyelmes. Hátra néztem. És kit láttam nyomunkban? Málczayt, kezében egy női finom zsebkendővel, egyenesen as én báróném felé tartva. — Bocsánat asszonyom ! — Szólalt meg Málczay az udvariasság legszelídebb hangján. — E zsebkendő valószínűleg méltóságodé. Engedje meg, hogy át nyújthassam azt, és egyssersmind bemutathassam magamat. Én Málczai Béla huszár hadnagy vagyok a Mátyás huszároknál. — Köszönöm szívességét. Én — — — — Y. báróué ő méltósága. — Vágtam szavába a felém tekintő bárónénak. — Véghetetlenül örülök e kiváló szerencsének. — Volt a distingvált felelet Málczay ré-zéről. — És pedig annál inkább, mert az első találkozás szerencsés nehézségén túl esvén; a második találkozás ami pár nap múlva fog bekövetkezni, sokkal könyebb leend. — Talán a honvéd bálra hivja meg hadnagy ur Öméltóságát a bárónét? — kérdéro gyorsan, mielőtt a báróné felelhetett volna. a város köz vagyonának czélszerübb kezelése1 és jövedelmezőségéuek fokozása; az oly kényes gyúrni és gondnoksági ügyek lelkiismeretes felkarolása; a köz csend rend, és biztonság fölötti beható felügyeletnek megelőző és megtorló tovább fejlesztése, a mai kor és viszonyok kívánalmaihoz mértten; a humanitárius, a jótékony intézmények ápolása, és a város nagyságához mért fejlesztése és terjesztése; a közegészségi állapotok szív- és észszerű ellenőrzése és védelme; a közoktatási ügy még nálunk kultiválatlan téréinek művelés alá vonása. Mind ezen fontos feladatok helyes megoldd, ra való kilátás, a most megválasztandó tiszt- vit—A'ík lelkiismeretességével egyenes arányban áll. , Igen természetes tehát, hogy a tisztujitás a város közönségére nézve nagy fontosságú és életbe vágó cselekményt képez. Nem mondok tellát valami csudálatost, midőn azon óhajtásomnak adok kifejezést, hogy vajha még éjjeli őröknek is képzett egyéneket kaphatnánk ! Pedig mintha hallanám a megjegyzést, amit egyik-másik olvasó állításaimra tesz; hogy t. i. ha már az elsőbb rendű állásokra képesített egyéneket választunk is; de legalább a segéd és kezelő személyzet beválasztásánál miért lennénk oly válogatósak? ! Hiszen ha egyátalábau nem lesz kikben válogatni, ám legyenek ezek kevésbé képzettek; de csakis abban az esetben, ha nem lesz kikben válogatni. Mert nem kell feledni, hogy a közönséf első helyen és legtöbbször ezekkel érintkezik. F , már most ezek, még bánásmód tekintetében se i állanak a műveltség legalsó fokán; ha a kezelő és segédszemélyzet gorombául fogadja, vagy egyátaljá- még helyes utba-igazitást sem képes adni az ügyes— Eltalálta tűzmester ur. A báróné Öméltósága épen az én kerületembe jutott; tehát engem ért a szerencse : ő méltóságát meghívni a rendezendő bálba. Ezt azonban ez úttal CBak futólag említem. Az ünnepélyes meghívást Öméltóságának lakásán fogom teljesíteni, amire is ezennel szabadságért esedezem Öméltóságánál. — Szívesen látjuk hadnagy urat; legyen szerencsénk. Az első találkozás tehát Málczay és a báróné közt megtörtént. Azt tudtam hogy a találkozás, oly érdeklődés után, mint aminőt mind a két részről tapasztaltam, kimaradbatatlan. De hogy az ily hamar és ily módon fog bekövetkezni, azt nem is sejtettem. Miként történhetett a zsebkendő elejtése ? 1 Ez vol; az, amit nem tudtam magamnak megmagyarázni. A véletlen vagy a bárónő müve volt ? E kérdéssel voltam elfoglalva egész este. Sőt még másnap reggel is azon törtem fejemet. Néhány nap múlva azonban tisztában voltam a dologgal. A sétatéri találkozás után másnap a báréné otthon maradt, nem ment sehova. Harmad napra azonban csak egyedül sétált ki. Én eltaláltam ugyan az okát; de nem akartam róla személyesen meggyőződni. Igen különösen vette volna ki magát, ha én kimegyek a sétatérre, és a bárónét Málczayval ott találom. Ezt nem akartam. Nem akartam, hogy előttem piruljon az én elsó névtelen ideálom; akit csak azért tiszteltem és szerettem jobban a többi nőnél; mert ö volt az elsó, aki anyi szeretetreméltÓ9ággal bánt velem. Nem is tudtam volna meg soha, hogy komolyan érdeklődnek egymás iránt, ha ők maguk, vagyis inkább a véletlen el nem árulja titkukat. (Folytatása következik.)
