Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 46. szäm. Nyíregyháza, 1884. november 16. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évve ...................................................4 frt. Fé lévre........................................................2 » Negyedévre a.........................................................1 > A községi jegyző/ én tanító uraknak egész évre Csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba. Éllek kiadótulajdonos könyvnyom. dójához (nagy - debreczeni - utcza \ 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése ö ki' ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés utón 50 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczór. '-HirdetésefcXelfogadtatiiak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haaseusteiu és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Bndapesteu, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doni & Coinp által Hamburgban. __________ A városi tisztujitás előtt. III. A rendezett tanácsú városokra nézve, az 1871 évi XVIII. törv. czikk azt állapítja meg, hogy ott, a tisztujitás alkalmával, kijelölésnek uiucs helye; hanem egyszerűen csak az választható tisztviselőül, akit, a tisztujitást megelőzőleg, legalább 10 községi képviselő ajánlott. Több felől azonban oly vélemény merült fel, hogy mióta a köz tisztviselők minősítéséről szóló 1883 évi I. törv. czikk hatályba lépett, az óta e törvény szelleme szerént, a rendezett tanácsú városokban is, épen mint a törvényhatósággal felruházott városokban, kijelölésnek van helye; vagy hogy legalább a tisztujitást vezető elnök kötelezve volna, minden egyes állomás betöltése előtt, a 10 —10 városi képviselő által ajánlott jelöltektől megkövetelni, hogy mutassák ki azt, valyou az 1883 évi I. törv. czikk értelmében megválasztliatók-e? És csak azok volnának szavazat alá bocsátandók, illetőleg megválaszt- liatók, akik képességüket előlegesen igazolják. Ez igazolás pedig, legalább is egy legújabb keletű bizonyítványnak, s az illető beválasztandótói megkívántaié képességi okmánynak előmutatásából állana. Ez utóbbi helyett, a már hasonló hivatalt viselt egyén által felmutatandó hivatalos igazolvány is elegendő volna. Különben is a törvény, minősítés tekintetében, ily vagylagosságot látszik kívánni; e mellett pedig világosan kimondja, hogy csak az választható köz tisztviselőnek, „aki erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá nem esik.“ Az 1883 évi I. törv. czikk 3 §-a, amely a közigazgatási tisztviselők minősítését Írja körül, a rendezett tanácsú városokra nézve csupán a polgármesteri állást köti ugyan képesítéshez; mind- azáltal megtörtént, hogy némely rendezett tanácsú városban, a már ez évben megejtett tisztujitás alkalmával, a többi közt Czegléden is, a választást vezető megyei közeg, a 10—10 egyén által ajánlatba tett jelölitek közzől, csak azokat bocsátotta szavazás alá, akik a választási cselekmény megkezdése előtt, okmányokkal igazolták azt, hogy az 1883 évi I. törv. czikkben előszabott képesítési föltételeknek megfelelnek. Azonban a legtöbb rendezett tanácsú városban, a tisztujitást vezető elnök úgy fogta fel a dolgot, hogy a minősítés kérdése ily városokban előlegesen szóba sem hozható; tehát választás alá bocsáthatók mindazok, akiket legalább 10 képviselő ajánl; ha azonban a megválasztott tisztviselő nem bírna a törvényes kellékekkel, utólagosan a választás meg- semisitése kérelmezhető. Gyöngyösön is igy értelmezte az ide vonatkozó törvényt az illető választási elnök; aminek az után az a kellemetlen következménye lett, hogy az egész választási actus megsemmisítése kéretett. A minisztérium meg is semmisítette, mint tudom, a választást; de nem annyira a képesítés hiánya, mint inkább forma-hibák miatt. Mind ezekből csak az tűnik ki, hogy a törvény szövegét nem mindenütt értelmezik helyesen daczára annak, hogy az 1883. évi I. törv. czikk ide vonatkozó szövegezése elég világosan, bár nagyon röviden és elég helytelenül Írja körül a rendezett tanácsú városi tisztviselők képesítését. Abból azonban, hogy a törvény a rendezett tanácsú városi tisztviselői állások közt csak a polgármestertől kívánja meg, hogy „vagy a) ügyvédi, vagy b) államtudományi, avagy c) jogtudományi tudori oklevéllel bírjon, avagy d) a jogi tanfolyam bevégzését s az államtudomány okból i vizsga sikeres letételét igazoljanem következik, hogy a polgármesteren kívül, a többi tisztviselőknél egyátalában ne keressünk képesítést; hanem bárkit is megválaszthatunk, csak teljes korú és fedhetlen erkölcsű legyen. Ez nagyon téves felfogás volna. És már itt, az ily értélmü kérdés föltevésénél tűnik ki leginkább az 1883. évi I. törv. czikk hiányos volta. Tudva levő dolog ugyan is, hogy a rendezett tanácsú városoknak épen úgy vannak tiszti ügyészei, árvaszéki ülnökei, fii és aljegyzői, mint a törvény- hatósági joggal felruházott városoknál és megyéknél, akiknél minden bizonynyal tekintetbe kell venni a képesítést; bár a vonatkozó törvény, mint már fentebb is említettem, mindezeket érintetlenül hagyta, a rendezett tanácsú városoknál; amig a törvény- hatósági joggal felruházott városoknál és megyéknél a tiszti ügyészektől az ügyvédi vizsgát, az árvaszéki ülnököktől, a rendőr kapitányoktól és jegy • zőktől legalább a jogtudományi államvizsga sikeres letételét határozottan követeli. Épen nem csuda teliát, ha az 1883. évi I. törv. czikket nem minden rendezett tanácsú város tisztujitásánál értelmezik egyformán. Az 1883. évi I. törvényczikk tehát, mint amely a rendezett tanácsú városokat, a polgármesteri kvalifikáczió kivételével, a falusi községek mellé ordinálja, határozottan hiányos. De ha már a törvény hiányos is, nem következik, hogy a rendezett tanácsú városok választó közönsége a falusi képviseleti tag állás pontjára helyezkedve, árvagyámnak, községi bírónak, rendőrkapitánynak, számvevőnek, pénztárnoknak sat. a a város bármely Írás tudó lakosát megválaszsza. Ez merő képtelenség, amit a legutólsó adó fizető tanyai lakos is átláthat. — Málczay Béla, hadnagy a Mátyás-huszároknál. Világositám fel kilétéről a bárónét. — — Még a neve is milyen szép 1 — Fejezé be élénk arcz- kinyomattal a báróné, az irigylésre méltó Málczay jellemzését. Szép, daliás termet; élénk tüzes szemek, kitűnő lovaglási képesség, hangzatos név 1 Kell-e több egy női szív meghódításához ? Nem kell több kellék. Ezek tökéletesen elégségesek arra nézve, bogy az Amazon sereg kapituláljon. Még ekkor nem voltam nagy emberismerö; de fogadni mertem volna sokban, bogy az én szép házi asz- szonyom érdeklődése Málczay Béla iránt nem csupán egyszerű női kíváncsiság kifolyása. Sőt abban sem csalódtam ha kimondom, hogy Málczay puszta megjelenése által e nőnek teljes rokonszenvét megnyerte anyira, hogy csak kedvező alkalom hiányzik eme szeretetre méltó és szeretetre született szép nő szivének meghódításához. Egy pár forduló után, amit az erdőben tettünk, haza felé vettük utunkat; holmi jelentéktelen napi és helyi tárgyak fölött váltva szót és eszmét. Alig értünk ki az erdőből és fordultunk a városba vezető rendes útra; az én, vagy már akkor a mi huszárunk ismét mellettünk termett; de már most folyvást kocsink mellett haladva oldalt, kétségen kivül abból a őzéiből, hogy legalább, mint mondani szokás, fél szemmel oda- oda pillanthasson a csinos florentin kalap alól lopva kiki tekintgető bárónéra. Csak az őrtanyánál előzött meg, hogy az oda nem messze eső báróék háza előtt elfoglalhassa ismét előbbeni helyét, bizonyosan nem másért mint, hogy még egyszer bele nézhessen azokba a tébolyitő szemekbe. Igen természetes, hogy már ez feltűnés nélkül nem történhetett meg. A mama szúró oldalpillantást intézett Málczay felé; de amit a szép báróné mosoly-tengerben úszó igézetes tekintete boldogítóén ellensúlyozott. (Folyt, köv.) A „NYÍRVIDÉKI“ TÁROZAJa. A legitimácziő tartama alatt. (Episod az erdélyi hadjáratból.) II. A kézcsók után a tüzér főparaucsnoksági irodába siettem, rendbe hozni délutáni dolgaimat; hogy szép házi nőmnek boldog kísérője lehessek a »Jungen Waldv-ba való kikoosizásnál. ügy is lett. Néhány sürgősebb levél megfogalmazása, beiktatása, aláírása és expediálása után búcsút vettem az irodától, és haza felé irányoztam lépteimet; ahol a mama és a báróné már csaknem egészen kimenő készen vártak egyetlen férfi, habár csak olyan kicsiny férfi kísérőjükre, jó magamra. Midőn a lovak már kivül a kapun, de a könnyű séta-kocsi még a bejáró alatt volt, egy csinos huszár tiszt volt átmenőben előttünk; de minket észrevévén, egyet rántott lova kantár-szárán, és mintha leczövekelték volna, úgy állott meg mozdulatlanul állté helyében. Én a huszár tisztet katonásan üdvözöltem. A mama észre sem látszott venni, Míg a fiatal báröné egy oly fürkésző §8 tüzes pillantást lövelt a szintén csupa szemmé változott huszárra, mikép azt gondoltam, hogy azonnal elnyelik egymást. Ezt azonban szerencsémre nem tették. Szerencsémre mondom ; mert akkor többször nem találkozhattak volna, és én soha meg nem Írhattam volna e legitimácziónális elbeszélést; no meg sok kedves ajándéktól lettem volDa meg fosztva. No de nem árulok el mindent; nehogy a figyelmes olvasó előre sejtse a pikáns és érdekes eseményeket, amiket szép rendben elmondandó vagyok; és amelyek a szebeni összes helyőrség al- és fő tisztei előtt oly irigyeltté és valamenyi felett oly igen boldoggá tettek engem, az erdélyi tüzérek között a második legapróbb altisztet; az első legapróbb tüzér altiszt ugyan is Than Károly, a magyar tud. egyetemnek még most is élő hires és tudós vegyésze és tanára, akkor Apátbi Károly tizedes lévén. Mi már a disznód! utcza elején levő kávébáz előtt haladtunk, a buszár tiszt azonban még mindig utánunk bámult. Ezt azonban csak én, aki a hölgyekkel szemben foglalván helyet a kocsiban, a huszár tisztet akarva, nem akarva folyvást szemeim előtt láttam, figyelhettem meg. Az igazat megvallva, a huszár tiszt és a báróné kölcsönös egymás iránti érdeklődése; különösen pedig a váltott élénk tekintet, kissé kiváncsivá is tett. Ezért kisértem figyelemmel a huszár tiszt mozdulatait. Egyszerre az éa huszár tisztem, akihez szépségre, deliségre és lovagolásra, nem csak a »Mátyás huszárok« ezredében, de talán az egész erdélyi hadseregben sem volt hasonló, sarkantyúba veszi lovát és egyenesen utánunk tartott. A ló osendes léptéiből azt következtettem, bogy aligha akarja beérni kocsinkat a lovag. Amint azonban az erdőt elértük, az én huszár tisztem mint a villám repült el mellettünk. — Nem de ez az a huszár tiszt, — kérdezé tőlem a mama, — akivel az elinduláskor a kapu előtt találkoztunk ? — Igen is méltóságos asszony. — Válaszoltam a a hozzám intézett kérdésre. — Nagyon csinos ember — Polytatá a mama a beszélgetést. — És ügyes lovas. — Jegyző meg a szép báróné, folyvást a huszár tisztet kisérve ég szin szemeivel. — A legszebb katona és a legjobb lovas az erdélyi hadseregben. — Egészitém ki a hölgyek rokonszenves bírálatát. — Mily boldog lehet az a férfi, akiről igy nyilatkoznak! — Sóhajtott fel nem épen közönyös hangnyo- mattal a báróné. — Nem tudja nevét? — Veté oda gyorsan és könyedén.
