Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 45. szám. Nyíregyháza, 1884. november 9. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. a*~ Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háahoz hordva: Egé?z évre........................................................4 írt. Félévre ............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................1 > A kö zségi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint.. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlásók JT óba midie kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetui. Bórmentetlen levelek csak isinentt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri t közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyet hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstelu és Vogler ___ irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A városi tisztujitás előtt. II. Amit közelebbit czikkemben, csak feltételesen állítottam fel, és amit előre is szomorúnak, iehangolónak jeleztem; bogy t. i: az ország gyűlési képviselő-választásból győzelemmel kikerülő párt még restaurálhat is: nem volt egészen alaptalan vélelem. íme a „Szabolcs“ megyei Közlöny“ R. vezér-czikkezője egyenesen ki cukikor a szinttel, a minden himezés és hámozás nélkül ki mondja, hogy: „Ez a párt (t. i. a szabadelvű párt) azon törekszik, hogy egyes életre való tagjaiból, épen ama czélból, melyből a szabadelvilségért hangoztatja szavát a város érdekében, hogy azokat a hivatalokat, melyeket némely függetlenségi tart elfoglalva, de a város és polgárai java ellen vezetve látja, a saját szakképzett egyénei által töltse be.“ E sorokat én is és bizonynyal igen sokan aláírnák, ha csak szak-képzettségről volna benne szó; de magára a párthoz tartozóságra is súlyt fektet, még pedig a legfőbb súlyt. És ez az, ami úgy a holnapi képviselő választást, mint a küszöbön levő , városi tisztujitást is feszültté és elkeseredetté teheti. De nézzük, ha van-e e párt-czőlnak és meunyiben jogosultsága. Határozottan ki merem mondani, hogy nincs! Tegyük fel, bogy a holnapi választásba befolyó szavazók száma ki tesz 1000-t s ebből a szabadelvűek jelöltjére esik 350, a függetlenségiek jelöltjére 310, az antiszemiták jelöltjére 340 szavazat. Ily megoszlás esetében a szabadelvűek és antiszemiták közt uj választás szüksége állana be. Tegyük fel, bogy a második választásnál a szabadelvű jelölt ismét megnyervén a 350 szavazatot, ki kiáltatik képviselőnek; tehát a szabadelvű párt diadalra jut G50 szavazóval szemben, és mint a párt sajtó-orgonuma mondja, minden erejét latba veti a városi tisztujitásnál. T "nyIryidék11 tásczája~ A legitimácziő tartama alatt. (Episoií az erdélyi hadjáratból.) Szebennek Bem által 1849 márcziushó 11-én történt bevételével, egy időre Erdély megtisztult az ellenségtől ; amenyiben az osztrák és orosz had-csapatok el nem fogott része nyakra-főre futott Bukovinába, és Oláhországba. Bem tehát Erdélyt teljesen megtisztitá az ellenségtől; csupán Gyula-Fehérvárt tartották még megszállva az osztrákok, mely erősség azonban ostromzár alá helyeztetett Stein ezredes vezénylete alatt; és az Abrudbánya- Zalatua vidékén még folyvást zavargó és engedetlen ke- dö oláhok megfékezése volt bátra. Rövid időn azonban ezek is lecsendesedtek. A rend auyira-menyire vissza állíttatván, mert a szászok önmegadását nem lehetett őszintének venni, Bem legelőször is a szebeni magistrátust restaurálta s a katonai hatóságokat szervezte. Az uj állapotokból kifolyólag önként következett, hogy több kir. hivatalokban levő előkelő egyéneknek igazolniok kellett magukat a magyar kormány előtt, a kivételes időkben tanúsított magukviseletét illetőleg. Nagyon természetes, hogy Szebenben is nem egy magas rangú compromittált egyén volt utalva az önigazolásra. Ezen önigazolandók közt volt az én házi gazdám V. báró is, aki szintén kitűnő kir. hivatalos állást foglalt el. Midőn a szállásmester V. báróékhoz bekvártélyo- zott, meglehetős hidegen fogadott ugyan a báró; később azonban naponkint szívesebb kezdett lenni úgy, hogy 4—5 napi ott lakás után, többé nem a szobámban tálaltatta fel, az ebédet; hanem saját asztalához ültetett ; amit én mély köszönettel fogadtam el. A hús árát azonKérdem, ha valyon igazságos és méltányos dolog, vagy eljárás volna-e az, hogy 350 szó diktáljon 650-nek. Bizonynyal nem. Ez a szándék és törekvés tehát minden önérzetes ember által egyszerűen elitélendő. A viszonylagos többség soha és semmi körülmények közt sem lehet jogosult a reális többség fölé emelkedni. Az ily éljárás különben is rendesen meg szokta magát büntetni. Félre tehát az ily problematikus törekvésekkel- Győzzön a képviselő választásnál a viszonylagos többség ; de a városi tisztujitási urnához ne vigyük a párt zászlót. Ki tudja, nem épen az ez elvet most oly igen hangoztató szabadelvű párt bánná-e meg; ha tudniillik a városi restaurálásnál a kisebbségben maradt két pártnak eszébe jutna egyesülni a1 szabadelvű párt ellen. Nem jó az ördögöt a falra festjeni, mert könyen megjelenhetik. Különben ez megfordítva is állhat. Az sem titok továbbá, hogy a városunk kebelében testvéries egyetértésben őlő vallásfelekezetek rovására, város szerte oly hírek kolportáltatnak, amelyek a felekezeti érzelmek felzaklátását c/lélozzák. Hogy eme terjengő hírek a választást megelőző, tehát bizonyos tekintetben izgatottnak mondható napok alatt hitelre találtak a reactiora ösztönözni kívánt körökben; nincs rajta mit csüdálkozni. Sajnálva bár, de lélektani indokokra alapítva véleményemet, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy hasonló hírek kolportáltatásának, és akikre nézve aggályt keltők ama hírek, azok részéről a kolportált hírek hitelre találásának lehetősége mindaddig nincs kizárva, amig városunk lakosainak egy tekintélyes része mindig saját számbeli túlponderálására hivatkozik. Én hajlandó vagyok hinni és szívesen felteszem, ; hogy e vallásfelekezeti actio is oly egyes ember meg nem gondolt műve, aki tapintatlanságával és vezérkedési i vizketegével anyi viszályt és egyenetlenséget szitott már időnként városunk különféle osztályú és vallásfelekeban ez után is rendesen át adtam a sz ikácmőnek, aki is azt, a báró egyenes parancsára, saját czéljaira használta fel. Az ebédet tehát a bárói család körében, amely a házi uron kívül egy kitűnő szépségű alig 24—25 éves és egy 60—65 év körüli nőből állott, költöttem el reu- rendesen. A fiatal nő a báró ur neje, az idősebb ennek anyja volt. Egy napon azzal állít be szobámba házi gazdám, hogy neki Debreczenbe kell utaznia a magyar kormányhoz legitimálása végett; tehát részéről igen örvendene, ba az idő alatt, amíg ő távol lesz, folyvást házában laknám annál inkább, minthogy a két nő addig egyedül kénytelen maradni. Nem lévén a szállás ellen panaszom, örömmel Ígértem maradást a házi ur hazajöveteléig; sőt még azutánra is; amig t. i. a tüzéri főparancsnokság Szebenben marad. Az volt ugyanis a hir, hogy ha Gyula-Fehérvár bevétetik, a tü'.éri főparaucs- nokság oda helyeztetik át. Ez azonban, fájdalom nem következett be. Én tehát a mama és a tündér ezép Ilonával versenyző szép szóke nő mellé, a férj által ünnepélyesen kineveztettem házőrzőnek. Nem nő őrzőnek. Valahogy félr i ne értsen a szives olvasó. Még akkor, 15 évem mellett, magam is gyermek voltam. Miképen tudtam volna tehát megőrizni egy kandidátus boszorkát és egy csábítóan szép fatal nőt Pl Biz’ ez korosabb férfiúnak is munkát adott volna; amiről elbeszélésem folyama alatt olvasóim is meg fognak győződni. Más fejlettebb fiatal ember a hetedik égben képzelte volna magát az én helyemben. Én azonban, ha nem is egészsn közönynyel, de nem is valami túlságos izgatottsággal foglaltam helyet naponkint egyszer délben a szép bárónéval szemben; az első helyet rendes szokás szeréit a báróné mamája foglalván el. A mana erősen törte a magyar nyelvet, leányával rendesen frsuczia nyelven csevegett. Ellenben a bárőné zetü lakosai közt. Épen ezért eszein ágában sincs azért a város lakosságának zömét kárhoztatni, vagy éppen elitélni ; nem tartván azt sem észszerűnek, sem ildomosnak A „Szabolcsmegyei Közlöny“ is kereshetne hálásabb munkát, mint a vallásfelekezettel való izgatást és ka- paczitácziót. Épen a sajtó tiszte volna a tűrelmességet és testvériséget hirdetni; nem pedig megzavarni és fel korbácsolni azt. De most veszem észre, hogy mennyire eltértem czikkem czimétől és czélomtól: a városi tisztujitás kérdésétől. Ha azonban komoly megfontolásra méltatjuk, az országos képviselő választás mai szokatlan stádiumát; és azon törekvéseket, amelyekkel a város nagy közönsége i ma szemben áll: az elmondottakat lehetetlen volt elhallgatnom, épen városunk legkényesebb érdekei egyikének —az egyetértésnek és türelmes magatartásnak biztosítása czéljából. Ézeknek jó akaratú elpboesátása után lássuk tehát, hogy minő irányelveket kövessünk a városi tiszti kar beválasztásánál. Zug-, dug-, és jesiba-iskolák. A »Nyirvidék.« f. é. 41. számában Sipos L^jos urnák a zugiskoíákról irt czikkére reflektálva, legyen szabadi nekem, aki e szerinte »ne nyúlj hozzá virágot« már évek óta komoly és behatóbb tanulmányom tárgyává tettem, amennyiben az idézett czikk ezen tárgyat bár lényegileg; érinté, de kimeritőleg korántsem tárgyalta, észrevételeimet megkoc/.káztatni és e »darázs- fészket« kritikai bonczkés alá véve, ezen társadalmi rákfene gyökeres kiirtására nézve concrét javaslatot tenni. Én e fajta fénybogárnak 3 nemét ismerem: zug-, dug-, és ym'ia-iskolákat; mely szentháromság pedig a modern czivilizátiónak e legféke-vesztettebb ellenségének emlőin táplált torzjszülöttje. igen szépen beszélt magyarul. Meglátszott, ugyan beszédén, hogy a magyar nyelv nem anya nyelve a szép asz- szouynak; de e látszat oly igen jól állott az örökké mosolygó arezboz, hogy nem bántam volna, ha mindig magyarul beszél vala. S amit legtöbbre becsültem benne az volt, hogy örömest csevegett magyarul, Bár még abban az idő pontban nem tudtam úgy méltányolni, ragy- legalább teljes magasztosságában fel fogni e ritka ked- vességü nő szépségének varázsát, mint például ma tudnám; bár még akkor magam sem tudtam volna igazi nevén nevezni azt az ellenállbatlan vonzódást és különös érzelmet, amely minden találkozáskor uralkodni látszott felettem: mindaz által, ba rajtam állott volna, aligha jelentettem volna ki egyhamar a bárót igazoltnak csak azért, hogy annál tovább gyönyörködjem neje szépségének naponkint szemlélésében és élvezhessem a kedves négy-szem- köztnek olympi gyönyöreit. Nem egyszer történt, hogy ebéd után a fekete mellett, amikor a mama rendesen szobájába vonult déli álmát aludni, kissé sokáig ott találtam feledni különben ártatlan tekintetemet a báró nő gyermeteg szépségű arczán. Midőn legelőször vette észre, pedig azután is igen sokszor észre vehette, azt kérdező szintén egészen ártatlanul, és minden ezélzás nélkül. — Mit néz rajtam oly nagy figyelemmel ? — Anyám vonásait keresem a báróné jóságos és szeretet-teljes arczán. Bocsánat érette, ba talán megsértettem vele méltóságodat! — Sértésről szó nem lehet tűzmesterként I — Mondó a kedvesség és jóság azon hangján és nemével, amelyet szavakba fűzni még ma sem érzem magamat illetékesnek és eléggé jártasnak a női szépség bűvös-bájos titkaiban arra nézve, hogy leírásommal csak megközelíteni is tudnám a modort, amelylyel eme szavakat az én báróném kiejtette. Majd folytató — De hát az ön mamája még oly fiatal volna, Mai számunkhoz egynegyed iv melléklet van csatolva. "PB
