Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 36. szám. Nyíregyháza, 1884. szeptember 7. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. iVlet^jelenilí hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Égiisz érre........................................................4 írt. Félévre.............................................................2 > Negyedévre........................................................1 » A küzségi jegyző éa tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások .1 óba lilleír kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intéz,‘iidök. A lap szellemi részéi képező küldemények, a I szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismerd kezüktől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hír '.élés! dijak : •' Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdo- | tés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkiut lő / krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére ti kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Itudapesteu. Hnasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Bndapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaioau is. I)oru Sz Comp által Hamburgban: Az ember lelki, erkölcsi és testi táplálkozása. vili. A lelki és erkölcsi tápláló szerek közzé tartozik továbbá a jótékony cselekmények gyakorlása. A jótékonyságnak a szeretet, részvét és kő- nyörület lévén forrása; kétségtelen, hogy a jótékonyság annyiban különbözik a jó és hasznos könyvek olvasásától, hogy mig ez főleg magára az olvasóra terjeszti ki tápláló erejét; addig amaz a jótékonyság gyakorlójára és a jótékonyság élvezőjére egyaránt hémesitőleg, áldólag és táplálólag hat. A jótékonyság olyan, mint a napfény; világit is, melegít is egyszerre. A jótékonyság korántsem emberi találmány, noha tisztán emberi cselekmény. Együtt születik az az emberrel épen úgy, mint az önfentartás és az öltözködés iránti ösztön. ,Erkölcsi törvény az, amely minden társaságban élő egyént egyaránt kötelez, az élet minden viszonyaiban. De ,a jótékonyság egyszerű gyakorlása korántsem elegendő ,arra nézve, hogy lelkünket és szivünket teljesen megnyugtassa^ annak épségét minden körülmények közt biztosítsa. A jótékonyság boldogító bűvös ereje .abban a módban, alakban, érzelemben és ,mikéntiben rejlik, amint a jótékonyságot gyakoroljuk, illetőleg azt másokkal éreztetjük. A .jótékonyságnak, a .segélyednek, a könyör- adományuak soha sem szabad .megalázónak, megszégyenítőnek és zajosnak lenni; különben elvesztené égi zománczát és nemességét. Mivel épen a jótékonyság jellemzéséhez értünk, nézzük hogy tulajdonképen hány féle a jótékonyság. Vannak ugyanis egyének, akik csak azért gyakorolják a jótékonyságot, hogy , beszéljenek róluk, hogy dicsérjék, magasztalják, hogy az illető segélyezetteket lekötelezettjükké tegyék. Az ily jótékonyság forrása nem az erkölcsi jellem, hanem az emburi hiúság. Ez tehát sem lelki és erkölcsi táplálékot, sem köztiszteletet nem nyújt. Vannak toyábbá emberek, akik számításból, érdekből tesznek jót.másokkal; hogy később sokszorosan kaphassák vissza, az adott csekély. jóté.teményt. Az ily adakozás szintén nem a valódi nemes érzés önkéntes kifolyása lévén; egyáltalában nem tartozik a valódi jótétemények, tehát az egészséges lelki és erkölcsi tápszerek közzé. Az igazi és valódi jótékonyság forrása a szív. Innen kell kiindulni minden más szerencsétlen embertársaink javát elősegéjő jótékonysági műveletnek. Önkéntesnek, őszintének, öpzetlennek és amenyire lehet titkosnak kell lenni, a jótékonyságnak. Csak is igy és ekkor teszünk jót igazán mással, és teszszük magunkat nemessé. Az ily jótékonyság oly érzelmet támaszt lelkűnkben és szivünkben, amely nemcsak emelő és boldogító befelé és kifelé; hanem benső- ségének mélységében és teljességében, valóban szent és hódolatra késztő. A jótékonysági ösztön egyike az emberi ösz- szes érzelmek legnemesebbikének. Talán épen ezért találkozunk oly ritkán vele, az emberi társaságban. Minden esetre nagy hiba, hogy a nevelés, nagyon keyeset gondol ez -érzelem fejlesztésével. Hogy többet ne említsek, ott van a Kalocsa Róza által i a jnagyar nővilág számára oly nagy gonddal összeállított „Az illem könyve“ czimü ueve|észeti munka. Mig az abroszról,- az albumról, az álarczról, az öltözékekről, az ásitozásról, a mosdásról, a bútorokból, a csevegésről, az ékszerekről, az esernyőről, az asztaltóli fölkelésről, a fésülésről, a kirándulásokról, a látogatásokról, a mentegetőzésekről, a menu-ről, a szerelemről, a tánczról, a tükrökről, az udvariasságról, a vadászatról sat. külön szakaszokban elmélkedik: addig a részvétnek, a jótékonyságnak, a könyörületnek égy lapocska sem jut. Ilyen a mai úgynevezett ,modern1 nevelés. Mindenben felületes, csak a látszatra, a külsőségre fekteti a’ súlyt; a bensőséggel,1 a szivvel és lélekkel keveset törődik. Pedig ha valaha a jótékonyságra volt szükség a társadalomban; bizonynyal van ma. De épen azért, mert nagy szükség van rá, csak nagyon kevés a kilátás hozzá. Mi idézi elő az Ínséget, egyesek éscsalá- c|pk bukását, tehát a jótékonyság szükségességét? A szeretctlenség, a kapzsiság, a mások jólétének és boldogságának megrontására irányzott szívtelenségek, minők az uz_3ora, a lopás, a csalás. Miként várhatnánk tehát nemes dolgokat azoktól, akik megrontják embertársaikat! Csakhogy hála az égnek ! a társadalom nem csak tolvajokból és károsultakból, hanem valódi jókból, nemesekből, született és szerencsés vagyonosokból is áll. Ez az, ami a társadalom fénállását biztosítja. ; A boldogok és vagyonosok meg-meguyitják időnkint és alkalmilag sziveiket és erszényeiket a sorsüldözöttek, a szerencsétlenek és a szegények előtt; s amit a gondviselés, talán épen a jótékonyság gyakorollia- tásárá való figyelemből, egyiktől-másiktól elvont, visszakapják azt a részvét és a könyörületesség révén. S ennek igy kell lenni; neliogy a rút önzés és szívtelenség elvisellietlenné tegye a vagyon- aránytalanságot a szegényebbeknél; és nagyobb aránytalanság álljon elő a mai aránytalanságnál is. Gyakoroljuk tehát a jótékonyságot mindenütt és mindig, ahol és amikor arra szükség van. Tartozunk azzal a szegényebbeknek és szerencsétlenebbeknek, cserében a bőségesen élvezett javakért. Csakhogy ne legyünk se számítók, se önzők. Amit adunk, adjuk szívből és ne üssük dobra: neliogy adományunk elveszítse becsét és hatását a lelki és erkölcsi táplálkozásra nézve. (K—y,) A szabolcsmegyei általános tanitó-egyesü- letnek Nyíregyházán tartott IX-ik nagy gyűléséből. A szabolcsmegyei általános tanító egylet, Gróf Dessewfj'y Aurel 0 méltóságának elnöklete alatt, f. e. augusztushó 29-éu a megyeháza nagytermében tartá kilenczedik nagy gyűlését. A gyűlésen részt vett 25 helybeli, 20 vidéki tanító és néhány tauügyburát. Az egyleti tagokat Lefjler Sámuel meleg szavakkal üdvözölvén; felhívja Mácsánszki Lajos helybeli ta uitót, hogy az időlegesei: bejelentett írásbeli értekezését: »Jeleu korunkban vájjon párhuzamban fejlődik-e a nevelés a haladással?« kezdené meg. Ennek végeztével Kuthi Zsigmond káliói községi tanító szóbeli gyakorlati előadást tarlóit: a Az elvont fogalmak szemléltetéséről« a IV-dik osztályban Gáspár János olvasó könyvének az e tárgyra vonatkozó alkalmi olvasmánya nyomán; még pedig az »akarat és vágyé kapcsolatban a czél és eszköz fogalmának szemléltetésével. Ezen értekezés és gyakorlati előadás befejeztével, Leffler Sámuel alelnök mindkét előadónak úgy saját, mint a jelenlevők nevében köszönetét nyilvánította; s a gyűlésnek megtartására, a megyeház nagytermébe hivja egybe az egyleti tagokat; miközben Gróf Dessewffy Aurél egyleti elnök ur ő méltósága is megérkezett. I. Elnök ő méltósága a megyeház nagytermében 10 érakor megjelent tagokat s a tanügy iránt érdeklődő vendégeket szívélyesen üdvözölvén; örömének ad kifejezést, hogy az egyleti tagok ily szép 'számban je lentek meg. A tanügy iránti buzgóság szellemétől áthatva, lelkes szavakban hivja fel az egyleti tagok szives közreműködését az elintézendő Ügyek tárgyalására; azután az egylet liibuczedik nagy gyűlését megnyitott- nak nyilvánítja. II. Olvastatott az egylet központi választmányánál évi működéséről szóló jelentése; melyből kitűnt, hogy a1 szabolcsmegyei tanítók, felfogva nemes feladatukat és, 1 hivatásuknak fontosságát, s beismerve az összmunkálko- dás nagy horderejét, daczára annak, hogy kűlöu felekezeti egyletek is alakultak, — mindinkább nagyobb ér-jj deklődést fejtenek ki az egylet iránt s mindig);”-’.. — ,,, portnsulnak az általános tanitó-egylot zászlaja alá ;jr amennyiben az egyleti tagok száma a"lefolyt évben 1|” 24 taggal szaporodott, amely körülmény Ns.1 Veikét Pál kir. taufelűgyelő és t. Leffler Sámuel első alelnöl urak buzgó fáradozása és az általuk kibocsátott lelkq* felhívásnak köszönhető. A központi választmány mélyen tisztelt elnöke, D méltó-ága megbízása folytán, Leffler Sámuel egyleti eteő alelnök vezetése, illetve elnökleto alatt három rendes gyűlésen tárgyalta az alább elősorolt ügyeket : 1. ) A nagyméUóságu vallás és közoktatási miniszter úr által 1876 év október 6 án jóváhagyott egyleti alapszabályok, a kir. tanfelügyelőség utján, következő újabb módosításokkal határoztatok a n. m. vallás é közoktatásügyi ra. kir. minisztériumhoz felterjesztetni: a) Minthogy a »Néptanítók lapja nem mindé rendes egyleti tagnak, hanem minden népiskolának já az alapszabályok 3 § a.) pontja ily értelemben módi“"' sitaudó. , 1 ' ^iMan b.) A tervezetbe felveendő egy részt, hogy külföldi egyének csak a kir. kormány beleegyezésével lehet nek az egyesület tiszteletbeli tagjaivá; más részről pedi/v magán egyleti pénzbírságok kiszabására jogosult ne1 lévon, a tervezetben erre vonatkozó intézkedések kit gyandók. 2. Sajnálattal kell jelenteni, hogy a nagy gyülét menendő vidéki tanítók és egyleti tágok rés/.ére az v zási átalányt és napi dijat, kedvező viszonyok hiái miatt, mostanáig sem sikerült kieszközölni; habárát' ponti választmány ez ügyben már többször folyami a megyei hatósághoz, s kísérletet tett úgy az egy mint a közigazgatási hatóságoknál. A központ lasztmány eredményt csupán a törvény ez irányban dő intézkedésétől remél. 3. Tárgyalta s pártolólag el is fogadta a gö megyei tanító egylet azon feliratát, melyben a nép lés és tanítóegyesületek érdekében oszközlendő lev Beknél a portomeuteBÓgért folyamodott a nm. val közoktatásügyi miniszter úrhoz. De minthogy a g megyei tanító egylet ezen kérelmét a um. mag minisztérium mellőzte, újból utasításul adatik i Ill-dik országos tanitói képviseleti gyűlésre kiküLjg* képviselőnek, hogy ez ügyet az illető helyen kéreln^zz s keresztül vigye. 4. Örömmel jelenti a központi választmány, líogy nagy gyűlés által kitűzött -mind-két pálya-kérdésre él keztek pályaművek, melyek közül az első pályqmü' szerzőjének : »Szabolcsmegyo földrajza a Ill-ik osztályban« — kedvező bírálat folytán a 4 drb magyar arany pá lyadij a nagy gyűlésen kiadatni, a másik : »A földrsji tanításának tananyaga és módszere osztatlan népiskolában« czimü pályamű szerzője jegyzőkönyvileg raegdi ' tetni ajánltatott. 5. A második országos képviseleti tanitói gy állal kitűzött pontok közül, melyek a Ill ik orsz. k tanitói gyűlés tárgysorozatába vétettek föl, a követki tárgyaltattak s dolgoztattak ki a választmányi ta által: 1. Milyen legyen az ismétlő iskolások könyve falun, s milyen a városokban ? u 2. A törtek tanítása a népiskolában. 3. A terményrajz tanításának anyaga ésfmi szere a népiskolában. 6. A szabolcsmegyei tanitó-egylet jótékonysí--' gyakorolt, a mennyiben az »Eötvös-alap« és az í gos árvaház« alap-tőkéjéuek gyarapítására 40 frtj gyűjtött, a mely összeg az illető helyre t. PazárS a szabolcsmegyei »Eötvös-alap« az »Országos < elnöke által küldetett fel. Ugyan ez alkalomm^ örvendetes tényt említi a központi választmány/ az Eötvös-alap központi bizottsága által az Q évre kitűzött ösztön-dijak közül egy 100 frb fj dijat, a választmány ajánlata folytán, Szabóid. I Pazár István helybeli tanítónak Budapestet) ’ egyetemen első éves joghallgató kitűnő szoS"' Zoltán nyerte el. 7. Tárgyaltatok a kisvárd.ii járáskörnek « 1883-dik október 11 én tartott gyűlésének jt^í
