Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam, 35, szám. Nyíregyháza, 1884 augusztus 31. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W M-egjelenilt hetenkint egyszer* vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: ICgeaz évi-«........................................................4 írt. Félévre.............................................................2 » Negyedévre........................................................1 , A községi jegyző és tanító uraknak egész évre ______________csak két forint. Az e lőfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Eleit kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetui. Bérmentetlen levelek csak ismertt .kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer Uasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 lcr. Kincstári bólyegdij tejében, minden egyes hinU tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 1:> krajczár. Hiidetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szára): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler _________ irodájában Bécsijén, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Coinp által Hamburgban. Az ember lelki, erkölcsi és testi táplálkozása. VII. Az erkölcsi és lelki táplálkozásra nézve, a korcsmák, a tivornyák, az éjelezések és a kőnyel- mü élvezetek folytonos kerülése és megvetése; s a hangversenyek, a színházak és más nemesebb élvezetet nyújtó társas mulatságok minél gyakoribb tölkeresése mellett: üdvös módoknak és eszközöknek bizonyultak a hasznos és épületes könyvek szorgalmas olvasása, és a jótékony cselekmények gya- tkorlása. A jó és tanulságos könyvek olvasása épen •oly hatással van az emberi szivre és lélekre, mint a harmat és az eső a virágokra: nemesedik, fejlődik, szépül, és virul tőle a lélek. Az embert nem az állatok alkatától eltérő s az öntevékenységre alkalmasabb testi állomány, hanem értelmes feje és érző szive teszi különbbé, nagyobbá és jobbá amazoknál. Az ember, hiúban hízelgőnk magunknak, épen úgy állatnak születik, mint a majom vagy az oroszlány; emberré a nevelés és a művelődés teszi. A nevelést .és művelődést pedig egyedül a jó és nemes irányú '.könyvek és hírlapok mozdítják elő leghatliatósabbau. Az ember, aki a rendes napi foglalkozás utáni szabad idejét hasznos könyvek olvasásával, nem pedig üres szószátyársággal, játékkal vagy testi élvek liajhászásával tölti el; mindig jobb, nemesebb és értelmesebb azoknál, akik vagy egyáltalában nem, vagy csak erkölcstelen és pusztán a képzelődésre ható úgynevezett érdek-feszitő könyveket olvasgatnak. Szükséges tehát, hogy az olvasandó könyvedet szigorúan megválaszszuk, különösen a növendék leánykák és ifjak számára. A rósz és erkölcstelen Irányú könyvek épen oly hatást gyakorolnak az emberi szívre és lélekre, vagyis az ember erkölcsi életére, mint a rósz társaságok. Fájdalom hogy az újabban megjelenő sajtó termékek, vagyis A JY1E VIDÉK“ TÁBCZÁJa" Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Folytatás.) IV. A nemes Lord elkezdett gondolkozni. Volt ideje .elég. »A kinek ideje vau, vau élete.« Meglátjuk ki bírja tovább. Ha meg akaruáoak ölni, nem volnék itt, s egy .általában nein szivarozhatnám. Aki szivarozik, az él. Aki gondolkozik, eszik. Aki eszik, az gépét füti, hogy tovább Ibaladhasson. Tehát rendben vau minden. Mo3t nagyon sekélyes öbölbe jutottunk, hajónk megfeneklett Bevárjuk a dagályt, s kifutunk a magas vízre. Tehát ■várjunk. Se baj. A nap ez alatt megfordult a begy másik oldalára, s a sziklakürtő száját előbb árny, az után sötétség fogta be. A sötétség senkinek sem barátja, hideg a keze, s hűlni kezd az ember vére, ha vele érintkezik, és megborzad. Nyájasan jő, álmot, feledést hoz, s mindenki fél tőle. Nem ismerjük barátainkat. Az aroz-szin határoz felettük. Ez nagy gyarlóság. A szegény jámbor éj eltakar mindent, a sebeket, a rongyokat, a romokat, melyeket a nap mosolyogva tárt fel mindenki előtt. Mintegy a piaczra állította a bitóhoz a nyomort. Az éj homályt vetett a rongyra úgy, mint az arany rojtokra. Egyenlőséget hoz létre a homályban. Az éj demokrata, sőt international. Lord White pedig angol aristokrata s mit som akar tudni az egyenlőség felöl a homályban, kezdett zúgolódni a homály ellen. az olvasmányok közt, nem igen lehet válogatni. A mai irodalmi termékek nagyobb részének nemcsak tartalma, hanem alakja is oly silány, hogy azokból sem erkölcsi nemesülést, sem Ízlés tisztulást nem merithetui. És ami legelszomoritóbb : egyik irányban sem ellenőrzi ma az irodalmat senki. A könyvek tartalmára felügyelhetnének az irodalmi társulatok és a hírlapi egyletek; a kill alakra, illetőleg a helyes szabályos és rendszeres írásra az akadémia. Fájdalom, egyik sem tesz semmit. Mi természetesebb az után ily körülmények közt, mint az, hogy a megjelenő könyvekből és hírlapokból alig lehet valamit tanulni. Nyelvtani tekintetben különösen szép keveset. Ebből következik az után ismét az, hogy a könyv és hirlap Írókat—egy cseppel sem tekintik különb embernek, mint mj[s^~effiher-fiát. Nagyon szomorú állapot már az, amidőn a „nyomtatásban“ megjelent könyveket és hírlapokat, a sok nyelvtani hiba miatt, nyugodtan olvasni sem lehet. Nem csuda. Hiszen ma már a 3-dik gymnasiumbajáró gyermekek verseket, rajzokat, beszélykéket írnak; holott egyetlen leirt szót sem tudnak nyelvtanilag helyesen elemeire osztani. Egyáltalában nincs tehát miért csodálkozni vagy épen boszankodni azon különben elég szomorú állapoton, hogy az emberek oly igen idegenkednek a könyv-vásárlástól. Igen természetes, hogy ez idegenkedés keserű következményét leginkább a hivatottabb könyvirók érzik meg. s Mindaddig tehát, amig az akadémia és az irodalmi társulatok komolyan kezükbe nem veszik a magyar nyelv és irodalom ügyét, szó sem lehet a jó és hasznos könyvek terjedéséről, az általános művelődésről, és az ember lelki és erkölcsi táplálkozásának üdvös erl tményéről. A mai viszonyúi közt az emberi lélek és szív nem nemesülliet, nem , vulliat; az erkölcsi érzések nem fejlődhetnek; a s íp és jó Ízlés nem tisztulhat. Az igaz, szép és ..eines utáni törekvés tehát hasztalan munkává válik. A mai rendetlen irodalmi állapotok miatt a valódi tehetségek visszavonulnak. Volt is oka reá. Az éj szemtelen ficzkó. Mi uő erkölcstelenség az, minden nemű különség nélkül oda borulni mindenkinek nyakába, uton-utfélón. Még az hagyján, hogy a korouás királyok bibor palástjára is reá fekszik. . . de hogy még a liliomnál tisztább szüzeket sem kíméli meg: ez már »sbokingc, mondá White Lord. S ezen szónál elhagyta türelme. Felugrott. Didjázára gondolt. Dühbe jött annak meggondolására, hogy az ar- czatlan éj, még talán e kleopatrai alakra is kiterjeszti e pillanatban vakmerő karjait. Pedig White urnák nem volt igaza, mert Didjáza egy gazdagon megvilágított Boudoirban ült, Don Juan Avendano szállodájának azon külön falazott szárnyában, mely az öbölre nézett Előtte Avendano állt mély, alattvalói tisztelettel. — Don Juan, most már mi a tanácsod ? — Mire Sennora? — Előbb az első pontra. A Kayudeja hegynek nem szabad érintetni azon vas ember által, aki Magyar- országból jött, hogy a tengernek uj utat szabjon. — Be kell lépni nagy mennyiséggel a vállalatba, hogy ott szavazatuknak súlya legyen. — Ez jó, 8 a mennyiség ? — Legalább egy millió. Egy millió nagy súly, és sokat nyom alá. — Meglesz. Érdekünk kívánja úgy is, hogy az uj csatorna bozadékai nemzeti kincstárunkba hajtsa arany hullámait. Ezt önre bízom, s ezennel felhatalmazom. Ez tehát be van végezve tanácsos ur, s a másik függő pontra mi a tanácsa ? — A fogoly t illetőleg ? — Igen. Én úgy gondolom meg kell halnia. A halál hallgat egyedül. — És a szerelem. Ez erősebb a halálnál is. — Ő fehér bőr, — De szeret, A verebek és kakukkok pedig ellepik a múzsák templomának minden zugát; és mert építeni, szépíteni nem tudnak, beronditják a szent helyet. Végre az olvasni és nemesbülni vágyó közönség, idegen nyelvek forrásánál igyekezik eloltani égető vágyát. A nemzet nyelve elpusztul és kivész. A magyar akadémia nemes lelkű teremtő- jének szelleme pedig elborul, s nagy művének romjai fölötti fájdalmát e szavakba fojtja: nem ''y akartam én ezt ! Az Amerikába való kiváudorlás. (Folytatás) Midőn az ember Hamburg felé utazva, az I oder- bergi állomást elhagyja s a haza északi batáráu1 végig húzódó kárpáti havasok szemléletében elmerül, olya: sajátságos érzelem tölti el egész valóját, melynek név adni hasztalan kísérlem meg. Az elhagyott és ineget mindinkább tovamaradó haza képe; valamint a vá az uj, ismeretlen hazát megláthatni: egyaránt marc/.x golják bensejét. Ugyanezen érzet vesz erőt raj akkor, midőn anyi küzdelem, fáradság és nélkülöz után, végre a hajó fedélzetére lép. Szerencse, bof minden egyest az uj kazábani gyors felgazdagodás r ménye vigasztal; különben sokan talán még Hambur ba érkezésük előtt visszafordítanák a szekér rudját. Említésre méltónak találom e helyen a pori kormány szigorúságát, melylyel az országból kivándor ni szándékozók ellenében eljár. A hajóhoz vezető hoszszu folyosó mindkét ' őrök vannak felállítva, kik a kivándorlási igazolvái kát látleletezik. Természetes, hogy a legfőbb ellei csakis a porosz kivándorlókat illeti; s ha minda' a más országbeliek okmáuyai is megvizBgáltattnak, csak formaszerüségnok nevezhetjük. Azon alkalon midőn hajóra léptem, furcsa esőt adta elő ma látleletezésnél. Mint általánosan tudva van, egy kivándorlás zolvány megszerzése nálunk nem csekély fáradsággi Sok lótás, futás, süvegelés után juthatunk csak a is, hogy a kérvény beterjesztéséhez melléklendő nyitványokat megkaphassuk. Hát még a tenger, mely az engedély kiadásával eltelik I Sok paragra! ezekkel együtt sok zseb meghuzatík ; míg végre az bocsátó levél az azt óhajtva váró keze közé jut. — Ő idegen. — De szeret. — O idegen istent imád. — De szeret. — Don Juan ! Tudja, ön kiállhatatlau, — mondó hosszusau toppantva picziny lábával a szép Kleopatra. — Önnek mindenre csak egy szava van. — Az igaz szó a legjobb. — S honnan tudja ön azt, hogy szeret. — Bocsánat Sennora. Láttam mellén ma reg a piros virágot, s igy azt ön is tudja, hogy neki hal szr-etnie kell önt , Didjáza mellére osüggeszté mély aggalomu,.. szép fejét. _ Da hát őrüljön meg szerelmében, — mondá kétsé gbe esetten, — nekem nem szabad őt szeretnem. Tudod. Nemzetem előbb való szivemnél. Az én gyermekemnek Nagual főpapjának kell lenni, s a nemzet titkos királyának s Lord White fia nem lesz Nagual főpap. — Lesz, mert szeret, s mert nem szeretnie le hete ^ len. A szeretet királyi törvény. — Don Juan ön utánam a nemzet első embere. Ön vezeti a köz vagyon kezelését, s tudja, meg hogyan áll a Montezuma örökség, —- a szent kincs. íme átadón. ama kincsek ajtajának kulcsát, s a menyiség szám - Iájával együtt, s ba két nap múlva elő nem jövök. Adja át a nép-gyűlésnek. Egy aranyos kulcsot, s egy irományt tett Juan elé. _ A nemzet mindenek előtt Don Juanl — Don Juan mélyen meghajolt, s átvette az adottakat. — Sennora, nem fog meghalni, Sennora élni f,w* mert szeret — mondá, és távozott. ^ ^
