Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-03-04 / 9. szám
IV. évfolyam. Nyíregyháza, 9. szám. Vasárnap, 1883. márcziushó 4. T T A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenliint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre.........................................................4 írt. Félévre .............................................................2 „ Ne gyedévre.....................................................In A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriuger János és Jóiba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 ki*. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Nyíregyháza, márczius 4. . Holnap után fontos nap virrad Nyíregyházára; legalább fontossá tehetik azt annak hősei, akik tudni illik hivatva vannak a Nyíregyházán felállítandó első fokú ipariskola megalapításához szóval és tettel járulni. Holnap délután érkeznek ugyanis városunkba gr. Zichy Jenő és Jágócsi Péterft'y József miniszteri biztos: hogy másnap, azaz márcziushó 6-odi- kán tanácskozást tartsanak egy első fokú ipariskola felállításának kérdése és netalán módozatai fölött. Netalán Írtam, mert amint a közelebbi városi képviseleti gyűlésben tapasztalnom kellett, Nyíregyházán még sokan nincsenek tisztában az ipariskola eszméjével. Vannak, akik azt hiszik, hogy az ipariskolában csak is azokat a tantárgyakat adják elő, amelyeket manapság az ismétlő iskolában az ipar- tanonczok, a mester-inasok tanulnak; csak hogy rendszeresebb alakban és nagyobb terjedelemben. Pedig e két iskola oly messze esik egymástól, mint Makótól Jeruzsálem. Az ipariskola több féle. Vannak oly ipariskolák, amelyek csak előkészítő iskolául szolgálnak inkább. Itt azok az iparos tanulók nyerhetnek oktatást, bizonyos időn át, például 2—8 évig, akik elemi iskolát nem végeztek, és pedig az irás, olvasás, számolás és rajzolás elemeiben. Van azután ipariskola, a most említettel folytonosságban, oly tanfolyammal, ahol az olvasás és irás mellett, a fogalmazásban, földrajzban, történelemben, természettanban, szám- és mértanban nyerhetnek oktatást az iparos tanonczok esténként. Van ismét oly ipariskola, ahol egyes iparágak elsajátítására, gyakorlatilag oktattatnak az illető önkéntes tanulók. Vannak továbbá házi ipariskolák, ahol a házi iparűzéséhez szükséges ügyességet és képességet szerezhetni meg. Az a kérdés tehát, hogy ezen itt felemlített ipariskolák közöl, melyikre van nálunk leginkább szükség ? Ha azon férfiak, akik holnapután e tárgyban szavazatukkal dönteni fognak, nem akarnak egy lépéssel az emeletre jutni; liánéin számba veszik a rendelkezés alatt álló anyagi és szellemi erőket; ha belátják, hogy a mi iparos tanonczaiuk nagyrésze még a szükséges alapismereteknek az elemeit is alig ismeri: azok meg fognak elégedni az itt első helyen említett ipariskolával. Ez iskolának ugyanis 3 évi tanfolyama lenne egy előkészítő osztálylyal, amelyben mint már említőm, azon iparos tanulók oktattatnának, akik elemi iskolát nem végeztek, az olvasás, irás, rajzolás és számadás elemeiben he1' 4 órán át ; a többi 3 évi tanfolyam alatt, heti két órán át hétköznap este olvasás, fogalmazás, földrajz, történelem, természettan, szám- és mértan taníttatnék; vasárnaponként pedig a nappali órákban, a rajzolásban adatnék oktatás szakok szerént csoportosítva a rajztananyagokat. Ily iskola állíttatott fel Szathmáron is, ahol a helyi viszonyok és szükségletek nagyon hasonlók a miéinkhez. Előre tudván, hogy ez iskola-kérdés nálunk is fel fog merülni, gondoskodtam, hogy a szathmári iparosok iskolájának fentartására szükséges költség- vetést megismertethessem a „Nyirvidék“ olvasóival s az illető érdeklődőkkel. Ez iskola fentartása Szathmáron évenkint 1800 forintba kerül, amely bői 4 tauitó évi fizetése, 200 forintjával, 800 forintot, 1 rendszeresített nyelvtanár évi fizetése 800 forintot, a szolgák fizetése 75 forintot, a könyvek, fűtés, világítás 125 forintot igényelnek. E kiadáshoz Szatlnnár városa (bele számítva eddigi kiadásait is, ami körül-belül 600 frt.) 800—, az ipartársulatok 500, az állam 500 forinttal járul. Az ipartársulatok, a rájuk eső részt jövedelmeik 10%-jából, büntetés pénzekből, esetleg az iparos tanulóktól beszedendő 2—2 forint tandíjból hozzák össze. Czélszerünek láttam ez alapszervezetet, a szükséges költségvetéssel együtt, a tanácskozást megelőzőleg, megismertetni e lap olvasóival: hogy ne legyenek kénytelenek egészen készületlenül és tájékozás nélkül jelenni meg a holnap után a megyeház nagytermében délelőtt 10 órakor tartandó tanácskozáson. Különben igen valószínű, hogy több szervezeti javaslat is fog majd ott előterjesztetni és megbe- széltetni. Éppen ezért nem láttam fölöslegesnek e tanácskozásra és annak tárgyára e sorokban felhívni a közfigyelmet. Kmethy István. Szabolcsmegye közgyűléséből. (februárhó 27.) Graefl József főispán ur ő méltósága, mielőtt a közgyűlést megnyitotta volna, emelkedett hangon tartott beszédben emlité fel, illetőleg jelenté be Szabolcsmegye két kitűnő és érdemekben gazdag tagjának, Kauzsay Károlynak és gróf Degenfeld-Schomborn Imre ő méltóA „NYIRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Parányi Téglás! ő kedves Téglása! Parányiságod olyan nagyszerű! Habár e zord kor kedvünk’ sírba ássa, S bomba vész ezüstszínű derű . . . A bánatéj sötét leplén keresztül, A hála könnye áttör, átragyog; Emlékezetnek holdvilága rezdül, Mint könnyeink, e méla csillagok . . . Vájjon ki győzné hűn előszámlálni Némely „dicső“ ígérete sorát? Tündériek a boldog ifjú álmi : Nektárt Ígérnek, mint legjobb bor-ág . . De ilyen üdv — tettével összemérve — Csak gyönge köd-vár szikla-bércz alatt; Tettekbe’ pezsdült láng-eszének érve . . . A szikla-bércz áll, a köd-vár szakad . . . Mint tűzvető hegy a salakos érczet Olykép veté ki, mi nem szép, nemes; Tisztán maradt a szín-arany: szent érzet: „Ember vagy ember, hát embert szeress!“ Kinek reményi el ügy hervadának, Mint törtfa disze: viruló galya — Oh hány szegény, kegyvesztett, bús árvának Szülőket pótló mindene vala! Rejtekbe fénylett könnye s szives tette — Mint fény-bogárkák — szent érzelmivel; O az írás ez intését követte: „Jobbod ne tudja balod mit mivel!“ A kérkedés zsibongó piaczára Nem tolatá — mint annyian — nevét! Nap volt e lélek, fel-felpattant zára — A bánat-éj — s áldást terjeszte szét . . Oh halhatatlan! e Szabolcsmegyének Nehéz időkben lelke Te valál! Akkor, midőn temetkezési ének Klnosb vala, mint legszörnyűbb halál! Mert barczi vésznek tompa morajába Veszett vala magyar siráma itt — Szakadt a zápor, köny-zápor s hiába! Le nem mosá hazánk vér-foltjait . . . S midőn bukánk ős zord kétségbe estünk, Veszett viszálynak — rút bűne miatt! — És szégyentől hajh! pirkadott dúlt testünk, Hogy (szörnyű szól) ellenségünk sirat: Dicsőnk — halál öléből szabadulva — Reményt hozott, (kétséget elvere!) Imigy kiáltott: A magyar nem bulla! Föléled ő, föl! mert van Istene! Hitünk is elvész?! így jajdult fel lelked, Midőn Világos oly sötét vala . . . S vér-ár fedé az ősi, néma telket — S kifáradt a vész szörnyű angyala — Szegény magyar! Mohi, Mohács keserve Újból szorít s az örv hajh nem lazái! Hajh! mind, mi kín — szivedbe van beverve! De el ne csüggedj! Él és jó az Ur! Házát az Urnák önkény porba rázza? Dúlt hangyaboly, az légyen Debreczen? Ha összeroskad főkincsünk: Ur háza: Az új temetés még szörnyűbb leszen! Mert ott vagyon még otthonod magyar nép! Dicső hely! Ott kisírhatod magad ! Megszán az Ur, hogy oly régen vihar tép És könnyed árja: tenger-áradat! Ott zendül lantja jó Molnárnak (mily lant!) Szent dal kiséri, mint szelid zene; Nyílik az égbolt és szendén lepillant Urak ura: magyarok Istene . . . Oh mert az egyház, amelynek Rómája Jó Csokonai szép szülőhelye — Te medredet oh vallás! mélyre vájja; S hazafisággal színig van tele! Hazáért égtél és a bús egyháznak Hazafiságod, az volt támasza. Ne félj! A vészek mind hiába ráznak! Ez volt szavad s ujjongott a haza. Mint domb-fiak visszhangját büszke béreznek: Egymásnak olykép adtuk azt a hirt . . . És arczaink halvány vásznára érzet, Hő érzetünk piros rózsákat írt . . . ő szólt s miként rég Amphion szavára Szép Thebae város büszke falai . . : Olyképen épült az egyház hit-vára . . . , Mely sziklaként áll s ügy fog állani . . . És míg ez épült, rád hinté áldását Természeti dicső, szent tudomány! Szép, jó mag az (ha jó talajba ássák). Százannyi kél reményt adó nyomán. — Hószin virágát orczájára ejté, (Hogy először láttam —) az ákácz keze . . . Nem nézheté, hogy szine mézes sejté . . . Melyen izzadság mint móz-csepp rezeg .... No ezt az ákácz — igy szólék — jől adja! A hála-érzet, az hatotta át, No mert Szabolcsban Ő (és édes atyja . ..) Honosíták meg e fának faját. . . A régiségek buzgó bolygatója Négy ezredéves tégláról beszél! Tégláidat-Téglás! továbbra óvja Dicső Klió; elzsibbad a veszély!
