Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-03-04 / 9. szám

»ágának váratlanul történt elhalálozásukat. Különösen hangsúlyozta a grófi nagy halott országos, megyei, családi és polgári érdemeit, amelyekben oly gazdag volt a dicsőült gróf élete. Végül felhívta a közgyűlést, mikép a megye eme két halottja iránti kegyeleti adójának le­rovása czéljából emléküket, jegyzőkönyvileg örökitse meg. A. főispáni indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Zoltán Jáuos alispán eme jelentés-tétel alkalmából szintén bejelenti a közgyűlésnek Sichermann Jakab megye­bizottsági tagnak elhunytát s ennek azt a megörökítésre hasonlóan méltó tettét, melyszerént Szabolcsmegye köz­kórházának 1000 forintot hagyományozott, és kéri Si­chermann Jakab e nemes tettének jegyzőkönyvileg való megörökítését. Ez indítvány szintén általános belenyugvással fo­gadtatott. Ez után a gyűlést főispán ur Öméltósága megnyi- tottnak jelentvén ki, a sorrend szerént olvastatott az al- Í8páui évnegyodes jelentés. Az alispáni jelentés átalában megnyugtató volt úgy a vagyonbiztonság, mint a közegészség tekintetében. Csupán a népnevelési, illetőleg az iskola-ügy keltett né­mi aggályt; amennyiben a jelentésből kitünőleg, az iskola- látogatás, vagyis az iskolaköteleseknek az iskolába való járása feltűnően gyér. Az e vonatkozatu statisztikai ki­mutatás szerént, minden hatodik gyermek nem jár isko­lába. A „még mindig nagy számú zugiskolákra nézve, Lukács Ödön esperes erélyes interpellácziója folytán, a szolgabirák utasittattak, hogy a zugiskolák beszüntetése körül, a legnagyobb szigorral járjanak ol. Nagy megütközéssel fogadtatott továbbá a jelentés­nek a jegyzői nyugdíj alapra vonatkozó része. A jegyzői nyugdij-alapba eddig befolyni kellett összeg ugyanis 10,652 forintra rúg. Ez összeg oly nagy, hogy annak behajtása csaknem a lehetetlenséggel határos már most is. Főispán ur egy bizonyos zárhatáridőt kívánna kitüzetni, ameddig eme tartozások mindenáron behajtat­nának és pedig az illető községi elöljárók, illetőleg pénz­tárnokok által lennének befizetendők, a jegyzők fizeté­séből való levonás mellett. Az alispán ur nézete szerént, e kérdésnek rende­zése, vagyis a hátralékoknak miképpi behajtása, a nyug- dij-válaBztmánynak volna feladata. Miért is ez ügyet oda kéri utasítani. Miklós László első aljegyző ur egyenesen utasítani kívánja a nyugdíj-választmányt, hogy a hátralékok be­hajtásának módozata tárgyában javaslatot terjeszszen be a közgyűléshez. Ez indítvány el is fogadtatott. Az alispáni jelentésnek a pótsorozásra vonatkozó pontja szintén felkölté a közfigyelmet. Ugyan is nagyon méltánytalannak és jogtalannak találtatott azon eljárás, mely Bzerént 2—3 katonai főbb közog kedvéért, a me­gyei szolgabirák és ujonczok oly messze utat kéuytelenit- tessenek tenni akkor, amidőn az ily utazásokra még napdij sincs részükre megállapítva. E tekintetben határoztatott, hogy a honvédelmi minisztérium kerestessék meg az iránt, mikép jövőre néz­ve, Szabolcsmegyét illetőleg, a pótsorozás Nyíregyházán tartassák meg; azon esetben pedig, ha e felirat czélhoz nem vezetne: egyenesen a képviselő házhoz forduljon a megye orvoslásért. A Kauzsay Károly elhalálozásával meg ürült köz- igazgatási bizottsági állásra, titkos szavazás utján, Szesz- tay Károly és Székely Benedek legtöbb szavazatott nyert jalölttek ellenében, 6 szótöbbséggel Lukács Ödöu válasz­tatott meg. Az állandó választmányi helyre továbbá, amely Kauzsay Károly elhunytával szintén megürült, Harsányi Menyhért fogadtatott el főispán ur Öméltósága ajánlata folytán. A kórházi választmányba végre, az állandó választ­mány javaslatára, Görömbei Péter nagy-kállói ref. lel­kész választatott be egyhangúlag. A még hiányzó két Mert egyetértés — a szabadság lelke — Ő tőle nyert új, rózsás életet, Mint szép virág illattal el volt telve, Te illatoddal égi szeretet! No mert a korban (s ezt jól értsd meg népem!) A visszavonást messze száműzök; Szerettük egymást, mint virágok réten — A színre oly nagyon különbözők! — „Együtt derítünk szent vigaszt hazánkra! — S ha nem szabad: óhajtásunk is egy: Egyszerre vágj le zord halál kaszája!“ (Soknak nem tetszett ez új „egyszeregy!“) Mint Józsefünk borús, könnyes korában, (Melyről a szellő oly slrón susog — Talán sóhaj volt akkor, hajdanában! . . .) Kálvin híveit katholikusok: Úgy önte, kit le gyülölség nem ráütött Rút szennybe, mint virágot zivatar — Egymásba önte (nagy sző!) bátorságot E szent hazáért izzuló magyar . . . Mig csak feszül Rómája kettős tornya, Mely oly dicső, magasztos, szende szép, Mikéutha szentben hit érzése forrna És könyörgésre emelné kezét: Szép hire ól, s ha majd le vészek rázzák A csillagokat — úgy mint harmatot . . . Szép hire fénylik, mert az Urnák házát 0 védte meg, Ő, a dicső halott! Halott? Hová tévedtél Melpomeném? Ki Igyen élt, az csak hazát cserél . . . De azt sem! oh nem! hisz ő lelke fényén, Jó tette nyomán halad eszme-él . . . Hő érzetink, miut földrengés úgy ráznak, Fohászt röpitnek halvány ajkaink: Ily jót adj Isten! minden jó egyháznak, Szeressed Őt, ki szent lakodba ring! (Nagy-Kállóban, 1883. február 19.) KISS REZSŐ. „N T í B T I D K.“ tag helyébe pedig Ferenczy Bertalan is Kállay Jenő választattak meg szintén egyhangúlag. Kállay András az igazoló választmányi tagságról lemondván, helyébe közfelkiáltás utján, Fekete István választatott meg. Előterjesztetett egy 24 bizottsági tag által aláirt indítvány, amelyben az alispán utasittatni kéretik a közgyűlési tárgysorozatunk, gyűlés előtt 8 nappal leendő közlésére, illetőleg a bizottsági tagok kezéhez leendő megküldésére. Az indítvány elfogadtatott s utasittatott alispán a tárgysorozatnak lehető leggyorsabban eszközlendő megálla­pítására és kiküldésére. Olvastatott a 1883-adik évi költségelőirányzatra ho­zott miniszteri határozat, illetőleg leirat. A miniszteri leirat kijelenti, hogy a megyék javadalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyában leendő törvényhozási intézke­désig, a költségtételekhez emelőleg nem járulhat; miért is több törléseket tett. A leirat tudomásul vétetett s egyúttal utasittatott az alispán, hogy az előző számadások alapján, legközelebb muttassa ki, hogy mely követelések nem hajthatók be. A belügyminiszter leküldi Fehérmegyéuek a gőz­gépeknél munkálkodó egyének testi épségének megóvá­sa tekintetéből alkotott szabályrendeletét, alkalmazkodás és tájékozás végett. Amenyiben Szabolcsmegyének már ily értelmű sza­bályrendeleti javaslata van, a leküldött javaslat egy küldöttségnek összehasonlítás végett kiadatni határozta­tott. E küldöttségbe az alispán elnöklete alattt, a kir. mérnök, tiszti ügyész, főorvos és Miklós László aljegyző választattak be. A nyíregyházai vámsorompók felállítása, illető­leg a kövezetvámszedés tárgyában hozott megyei határozat ellen többek által beadott föllebbezés elveté­sével leküldött vámszedési engedélyre vonatkozó minisz­teri leirat, hosszas és elkeseredett vitára adott alkalmat. A miniszteri határozat elleni manőverben leginkább excelláltak: Görömbey Péter, Jósa András és Lipthay Károly. Ok törvénytelennek declarálják a megye azon határozatát, amely nyomán a vámszedési jog megadatott; mert 8 nappal, a gyűlés előtt nem volt közölve, a me­gye bizottmányi tagokkal. Az állaudóválasztmányuak azt a javaslatát, melyszerént az engedély a városnak kiadas­sák, el nem fogadják; hanem felírni kívánnak a minisz­terhez, az adott engedély felfüggesztése és újabb tárgya­lás elrendelése czéljából. A hosszas és erős vita után fölteszi főispán ur Öméltó­sága a kérdést: ha vájjon elfogadja-e a közgyűlés az állandó választmány javaslatát, vagy nem? s ez irányban és szellemben a névszerénti szavazást elrendeli. A szavazás megtörtént. Összesen 103-an szavaztak. Az állandó választmány javaslatát eliogadta 54, nem fogadta 49. Tehát 5 szótöbbséggel kimondatott a köz­gyűlés határozata, amelyszerént a vámszedésre vonatkozó engedély kiadatik a városnak. (Folytatása következik.) A „Nyirviz-szabályozó társulat“ közgyű­léséből. (1883. februárhó 26-án) Meczner Gyula kormánybiztos az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv vezetésére dr. Meskó László, s a szólani kívánok feljegyzésére Szesztay Károly urakat közhelyes­lés között felkéri. Ezek után a kormánybiztos tudomásra hozza, hogy a mai gyűlés az alapszabályok s törvények által előirt módon lett összehíva és meghirdetve, amelynek alapján a gyűlés törvényességét kimondja. A névsor felolvastatván, kitűnt, hogy 238 szavazat van képviselve s igy az alapszabályok szerént, a köz­gyűlés határozat-képesnek nyilvánittatik. Ezután a napi rend vétetett elő. Gencsy Károly mindenek előtt a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét kéri felolvastatni; mivel akkor a járhatat­lan utak miatt sokan nem jöhettek be, s igy az akkor történttekről tudomással sem bírnak; kormány biztos ur pedig nem volt anynyi előzékenységgel irántuk, hogy a gyűlést elhalasztotta volna. Kormánybiztos felvilágosítja, hogy a múlt gyűlés jegyzőkönyve már jogerejüvé vált a hitelesítés által; sőt a magas minisztérium is tudomásul vette és igy ahoz szólani már nem lehet. Kijelenti továbbá, hogy ő minden­kor előzékeny a t. érdekeltség iránt; de minthogy a közgyűlést 30 nappal előbb kell meghirdetni, ő minden jó akarata daczára sem intézkedhetik, hogy akkora szép idő és járható utak legyenek. Megemlíti továbbá, hogy az érdekeltségnek majdnem fele jelen volt a gyűlésen s igy őt semmiindokoltkörülmény sem bírhatta arra, hogy a gyűlést elhalaszsza. Es több száz példányban ki is lett az illető jegyzőkönyv nyomatva s az érdekelteknek meg­küldve. Részéről azonban, ha a többség kívánja, az egyszerű felolvasás ellen nem tesz kifogást. (Közbeszólások Nem kell felolvasni! Kár az időt pazarolni!) Kormánybiztos erre áttér a napi rendre s felol­vassa annak első pontját, illetőleg felolvastatja a nm. közmunka és közlekedési miniszter uruak 1883 januárhó 2-án 42898/882 szám alatt kelt magas rendeletét, amely­ben az a múlt közgyűlés határozatát tudomásul veszi, s közli, hogy a kölcsönügyben a kölcsön osztó 7-es bizott­ság már határozott. Tudomásul vétetik. A második pont: jelentés a megszavazott kölcsön állásáról s a kötvények aláírására Majláth György or­szágbíró ő nagyméltósága helyett egy tag megválasz­tása s a kölcsön ügyhöz tartozó intézkedések megtétele. Kormánybiztos tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a kölcsön osztó hetes bizottság a kölcsönt már megszavazta s igy az törvényesítve van. Mezösy László (közbe kiált) És jól is áll róla, hogy többe nem kerül ? Kormánybiztos: Igen kérem az érdekeltségi tag urat, hogy ne ne szóljon közbe. Ő is egész tisztelettel meg hallgatja, ha más beszél, kéri tehát magának is ezen--------------------------------------------------------------------,----­figy elmet. Aztán folytatja: A tiszai alap kimerült any- nyira, hogy csak 700,000 frt maradt a rendelkezési alapból, melyből már több társulat kérelmezett. O külön felhívást kapott szintén a szükségletek bejelenté­sére, s azt sürgősen meg is tette, amennyiben 600,000 frtot kért, mi folyóvá is lesz téve. Hogy a további ősz- szeggel mi történik s honnan lesz fedezve ? arról a tör­vényhozás majd intézkedik. Ismétli továbbá, hogy Maj­láth György ő nagyméltósága a kölcsön kötvények alá­írására lett megválasztatásáról, illetve e jelöltségről le­köszönt ; kéri tehát helyébe mást választani. Okolicsányi Lajos indítványozza, hogy miután Majláth György ő nagy méltósága nyíri birtokait a nagy­korúvá lett s jelen levő fia Majláth Józsefnek adta át, leghelyesebb lesz Majláth Józsefet megválasztani. Általános helyeslés közt megválasztatik Majláth József. Okolicsányi Lajos megemlíti, hogy a kölcsönalap kimerülése folytán előállhat az eshetőség, hogy ismét állami előlegre lesz szükségünk; e végből kéri a köz­gyűlést, hatalmazza fel Gróf Károlyi Tibor és Majláth József urakat egyezer-mindenkorra ezen állami előlegek­ről adandó kötvények aláírására. Indítványát egyébként Írásban is benyújtja, miután azt felolvasta volna. A közgyűlés helyesli ez indítványt és a Kormánybiztos kimondja a határozatot, hogy a közgyűlés Okolicsányi Lajos indítványát elfogadja. A napirend harmadik pontja: a társulati önkor­mányzat felvétele s a szükséges választások megtétele. Kormánybiztos jelzi, hogy az ügyek állása annyira előhaladt, hogy ő e közgyűlést már összehívhatta tár­sulati működés folytatására: kéri tehát annak felvételét s mint legelső teendőt, a választások megejtését. Majláth József mielőtt a választásokba bocsát­koznék a közgyűlés, egy a tárgygyal szoros kapcsolatban álló indítványt terjeszt elő, saját és érdek társai nevében, melyet kér felolvastatni. Kormánybiztos az indítványt átveszi s jegyző ál­tal felolvastatja. Dr. Meskó László olvassa az indítványt, melyben fent nevezett előadja, hogy a munka gyors és czélszerü keresztülvitele érdekében, mondja ki a közgyűlés, hogy autonom jogairól, az építés tartalmára lemond, s a ma­gas kormánytól a munkálatok keresztül vitelére, egy kor­mánybiztost kér, s addig is felkéri Meczner Gyula kórmánybizos urat, hogy az eddigi jogkörrel vezesse tovább az ügyeket, amig az uj kormánybiztos kineveztetik. Uray Miklós: A deczember 4-iki közgyűlésben volt egy indítvány beadva, melyben a kormánybiztosi kérdés is meg volt említve; de midőn az indítványozó pártot az ellen párt ennek káros voltáról meggyőzte, az kihagyta indítványából e pontot, s most ime akad vala­ki, aki ezen inditványnyal a közgyűlés elé mer lépni; mert arra a talajt már elkészítette. Elmondja továbbá, hogy az a párt, mely a többit bele kényszeritette a sza­bályozásba, most már a kivitellel járó felelősséget magá­ról a kormányra,hárítja s aztán az eredmény felett a markába nevet. O nem hallgathat ily eljárásnál, nehogy majd azok, kik a publikumot örvénybe vitték, majd ké­sőbb azzal álljauak elő, hogy mi, kik »a gazdálkodás keresztülvitelét házilag akartuk folytatni c hallgattunk s igy e határozatokban közreműködtünk. Okét a kor­mánybiztos összehívta elnök választásra, ettől nem tér­nek el s nem is szabad eltérniük. Különösnek találja továbbá, hogy a kormánybiztosi indítványt, minden előz­mény nélkül, csak úgy tálaljuk a közgyűlés elé. Határo­zottan ragaszkodik a szabályozás önkormányzati utou való keresztülviteléhez, s bár ő most ellenzékeskedik, mindazonáltal ő lesz az első, aki helyeselni és méltányol­ni fogja, ha a többségben levő párt helyesen működik. (Folytatása következik) Vidéki levelezések. Nyírbátor 1883 márczius 1-én. A »Veres kereszt«-egylet pénztára javára f. é. febr. 24-én rendezett ós tombolával egybekötött tánczmulatság minden tekintetben kitünően sikerült. Az összes bevétel 231 frt 60 krra rúg. Ebből levonva a 89 frt 25 kr. kiadást, a tiszta jövedelem a »veres kereszt« egylet pénztára javá­ra 142 frt. 35 krt. tesz ki. Ezen eredmény, tekintettel szerény kis városkánkra, kétségen kívül fényesnek mond­ható. Éz alkalommal felülfizettek: , Brődiné Mandel Ilona önagysága 5 frtot, Széles Aronné önagysága, Németh József, Mandel Izráel urak, 3—3 frt. Bródi Miksáné önagysága, Mandel Eduárd, Mandel Ábrahám, if. Vay István, Schvartz Ábrahám, Mandel Dezső, Szálkái Emil, Dohanovics F. Schreiber A, Rittly János urak 2—2 frtot. Özv. Balogh Gusztáváé önagysága, Mikolay Lajos, dr. Boldizsár Imre, dr. Schvartz Adolf, Wozáry Rezső, Weisz Pál, Sztruhár István, Mandel Mihály, Szimon Károly, Katz Dezső, Schnell Ferencz, if. Szikszay József, Legányi Ede, Glück Sámuel, Kramer, Ausländer Zsigmond és Vonza József urak egy—egy forintot. Fogadják a nemes szivü felülfizető k lelkes áldozat - készségükért legmelegebb köszönetünket. Kiváló köszönetünket fejezzük ki még különösen Mikolay Lajosné őnagyságának, ki a tombolajegyek elá- rusitását oly nagy mérvben előmozditotta. Végül pedig nem hagyhatjuk említés és köszönet nélkül azt, bogy Zichermann Ignácz vendéglős a táncz- helyiséget, a jótékony czélra való tekintetből, a szokottnál jóval jutányosabb áron engedte át — és igy a szép er ed- mény eléréséhez ő is tetemesen hozzájárult. A rendezőség. Nyugta. 142 frt 35 kr. azaz egyszáznegyvenkét frt 35 krról, mely összeget Mandel Mihály úrtól, mint a f. hó 24-én a veres keresztegylet javára rendezett tánczvigalom tiszta jövedelmét, felvettem. Nyírbátor, 1883, febr. 27. Mikolay Lajosné egyleti pénztárnoknő.

Next

/
Thumbnails
Contents