Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
TV. évfolyam. 33. szám. Nyíregyháza, 1884. augusztus 17. TÁRSADALMI HETILAP A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. IVIegj elenili Iietenliint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre........................................................4 írt. Félévre.............................................................2 » Negyedévre........................................................1 , A községi jegyző és tanító uraknak egész évre ____________ csak két forint. Az el őfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások J ót>a Eleit kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hiidetések elfogadtatnak lapunk rás^ére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által lludapesteu. Haasenstein és Yogler _________irodájában líőcsbon, Prágában és Bndapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Born & Comp által Hamburgban. Az ember lelki, erkölcsi és testi táplálkozása. v. Az emberi táplálkozásnak, az étel-neműek mellett, szintén fontos kiegészítő részét képezik az ital-n&műek. Az ital-neműek általában két kategóriába oszthatók; u. m. hidegre és melegre. A hideg italok ismét természetesre és mesterségesre, vagyis gyártottra. A hideg italok közzé tartoznak: a forrás és kút vizek; a bor, a sör, és a pálinka. Ezek között legtermészetesebb a viz, az után a bor, bár ebhez is jelentékeny emberi munka járul. Mesterséges vagyis gyártott, illetőleg főzött italok: a sör és a pálinka-nemüékAz egészségre nézve mindig legjótékouyabban hatnak a természetes italok, mint amelyekből a szerves anyagok nem hiányoznak. A főzés és gyártás által azonban a viz elvesztvén szerves alkatrészeit; az egészségre nézve kevésbé lehet jótékony hatással. A viz után leghasznosabb az egészség fentartására és szabályozására a bor, de csak természetes minőségében. A mesterségesen kulti vált borok a legveszélyesebb befolyással vannak az emberi szervezetre; amelyek lassan, alig észrevehetőig rágódnak ugyan az emberi szervezeten; de a katasztrófa bekövetkezése bizonyos, csak is időkérdés; attól függvén ugyan is, hogy mily időszakban és mily mértékkel élünk velük. A műborok gyártása és árulása tehát a legnagyobb bűn, amit csak elkövethetünk az emberi szervezet és egészség ellen. A mérték és rend nélküli borivás kivétel nélkül romboló erővel hat szervezetünkre; legyen bár az élvezett bor a legkitűnőbb minőségű. Leghasznosabb a bor télen; mert a vért melegítvén, a hidegben nagy ellentállási képességet fejt ki. Az asztalnál legokosabbau élvezzük a bort, ha csakis az étkezés végén veszünk magunkhoz néhány pohárral. Evés közben azonban czélszerü kút, vagy ásvány vízzel vegyíteni. Az ó bor minden körülmények közt előnynyel bir az uj fölött; ha mindjárt az uj bor hegyi eredetit is. A borral való rendes élés nyáron nem oly tauácsos, mint télen. Ásványvízzel azonban igen egészséges és tápláló itallá válik. Már a sör korántsem >oly tápláló és egészséges ital, mint a bor, vagy épen a viz. A sör holt ital lévén, az életre és egészségre nem is lehet kedvező befolyással. Még legélvezhetőbb a sör nagy melegben, de csak kis mértékben; mert nagy mértékben élvezve, az embert tunyává, alu- székonyá, végre hülyévé teszi. Különösen veszélyes az ma, amikor anyi mindenfélével hamisítják. A sör egyáltalában nem sorozható a tápláló és hasznos italok közzé. Csak fénj'üzési és inyencz ital az, amely nélkül az emberi orgauismus nem csak hogy el lehet; desőt egészen fölösleges, nem csak; hanem egyénileg még ártalmas is. Nagyon okosan cselekesznek tehát azok, akik a sörivással teljesen szakítanak s a helyett nyárban is inkább az ásvány vízzel vegyitett borhoz fordulnak. A hideg italok közt legveszélyesebbek és ártalmasabbak a pálinka neműek. Ezeknek faja több százra megy; amelyeknek hatásáról köteteket lehetne öszeirni. Itt csak a közönséges pálinkáról kívánok szólani. A pálinka-ivást épen megfordítva gyakorolják az emberek; amenyiben télen többen és nagyobb mértékben iszszák, mint nyárban. Holott a pálinka inkább hűt, mint melegít. Innét van az után hogy sok. pálinkával túlságosan jóllakott utas télen az ut szélen bal meg. A pálinkának egy átkos sajátsága van; t. i. akit egyszer hatalmába kerített, annak buknia, vesznie kell ; nincs szabadulás tőle, — csak a sírban. Pedig gyönyört, A „NYÍR VIDÉK“ TÁRCZÁJA, Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Folytatás.) — Nyissátok meg Rayudeja szellemének száját. Hadd leheljen. A völgy közében egy mély de szűk nyílás létezett, mely óriási kőlappal volt betakarva. E nyílás összeköt- tésben állt egy távolabb de még mindég munkás volkán- util, mintegy szellentyüje annak. A mint a súlyos kőlap elmozdult helyéből, azonnal elősietett az elzárt óriás, a gőz, s örült, hogy lerázhatta nyakáról szolgaságát. Látni lehetett, hogy türelmetlenül várt reá. Kirohant. Felemelte alaktalan fejét a szabad légbe. Kaozagott. Az lután megrázva bozantos sörényét, rohant tovább. A vad mén nyihogott örömében. Azt mondotta: Köszönöm, most már úr vagyok. Megnyílt elöltem a végtelenség. Jo szárnyaim vannak, beutazom. Valóban azonnal ki is terjesztette Büvöltő szárnyait. Felcsapott. Nehány szárnylejtéssel eltakarta a süveg hegyet. Ráült a hegye» oromra, s kinyitá lángoló szemeit, melyeknek szikrái messze tova elpattogtak, s az ormokon erős csattanások hangzottak fel. Rayudeja szelleme kaozagott. — Ez már meg van. Rayudeja szelleme már sza" bad. Elég erős, védje magát, védje híveinek, őseinknek szent hagyományait, ereklyéit, temetőjét. Védje utólsó oltárát a Nagual-hitnek. Jertek utánam, áldozzunk! A nagy nap eljött. Az élőket nem üldözik többé a fehér bőrök. A szabadság emberekké tette e fenevadakat is, kik őseink csontjairól lerágták a bust, mint lerágják az éhes Yaguárok. A szabadság a nagy szellem lehellete. De most jöttek ismét más idegenek. Nem bántanak senkit. De szétvetni akarják őseink sírboltjait, ami istenünk menedék helyét, oltárunkat, ős királyaink kincseinek, a Montezumok kincseinek, rejtőkéit. A nagy császárt izzó parázsra fektette a vérnek embere ama fenevad Cortez; hogy vallaná meg, hová rejtette kincseit. Hagyta magát süttetni, de a nemzet kincseit nem árulta el. Erős lélek volt. A tűz nem bírt sem akaratával, sem népe szeretetével. Tudjátok a Montezumák mindig szerették népeiket. Ezek voltak gyermekeik. Én is szeretlek. E szeretetet örököltem csupán őseimtől, nem királyi széköket. De nem. Van nekem is fényes királyi székem. Népem szerelme, a ti hüségtek. Legyetek áldottak őseim nevében 1 A veres bőrök arezra borultak Didjáza előtt. Akik közel voltak megcsókolták ruhája szegélyét, és sírtak mindannyian. Csudálatos egy nemzetnek egymásba át- öralő keserve. Meghatotta a sziklák kebelét, melyeknek barlang ajtajában Didjáza állott. Mély nyögés és zokogás moraja hallattszott a sziklák odvaiből. A kövek visszahangozták a nemzet fájdalmát. Didjáza belépett a barlangba, utána ment csendesen a nép, tisztelettel, mint valami templomba. Csakugyan templom volt az, a hol összegyűltek. Nagual temploma. Közepében ott állott az oltár, felette aranyos kalitkában egy fehér papagály. Nem sokára megnyílt egy oldarbarlang függönye, s kilépett Didjáza fehér főpapi palástban Quetzatla tollal ékesített aranyos mitrával fejedelmi fején. Utána két sorban jöttek szintén fehér papi palástban a közpapok füstölőkkel kezeikben, s midőn az aranyos kalitkához értek, leborúltak, az után illatszerrel körülfüstölték, s a fehér papagály vidáman kiálltotta eléjök: »Nagual, Nagual 1« Bevégződvén e szertartás, Didjáza szólani akart. Jelt adott, s csend lón. — A fehér bőrök hatalmasak, de a nagy szellem erősebb a fehér bőröknél. Őseiuk meghajoltak a fehérek előtt, de Nagual uem. Lerontották városainkban oltárainkat, megnyíltak előttünk a hegyek, s ide hoztuk azokat. Chiapas és Caxaca virányos völgyei megteltek az üldözöttek vérével. A fehérek ölni tudtak, de győzni nem; mert a mi hitünk erősebb volt testünknél. A kivagjűs kellemes érzést legkevesebbet (azt is a legnemtelenebbet) nyújt, a többi szeszes italok mámora mellett. Hatása csak pillanatnyi. Kis mértékben élvezve, üditőleg hat ugyan a szervezetre; de csak rövid időre terjedőleg. Az után gyengit és erőtlenit. A szeszgyártási ipar fejlődésének és terjedésének tehát egyáltaljában nem örülhetünk; habár közgazdasági előnye elvitázhatlan is. A pálinka áldozatai nem sokat törődnek a köz gazdasági előnyökkel. Nem ártana tehát, ha a szesz-iparra minél több adó vettetnék; ellenben a bortermelés előnyben részesittetnék. A meleg italok közt legelső helyet foglal el nálunk és legnagyobb fogyasztásnak örvend a kávé. A kávé ma már a legszegényebb munkás háztartásában is számot tesz. Az igazat megvallva, el lehetnénk bizony mi a kávé nélkül igen szépen. Már, maga az a körülmény, hogy mi európaiak egészeu másként készítve élvezzük, mint a kávé hazájának lakosai, nyilván mutatja azt, hogy a kávé, nem a mi éghajlatunk növénye lévén, nem nekünk való. Minthogy azonban a konyha-művészet és a vegyészet segélyével, gyomrunkat és emésztési szerveinket csaknem teljesen alkalmatosakká tettük a kávénak egészségünk veszélyeztetése nélkül való élvezetéhez; mondhatni aklimatizáltuk magunkat hozzá: nem lesz fölösleges, ha a kávé tartalmával kissé megismerkedünk. Még ma is sok vitára ad alkalmat és okot az a kérdés, ha valyon a kávét gyöngén, vagy erősen kell-e pörkölni? Régebben csak az elszenesedésig pörkölt kávét tartották jónak; újabb időben azonban, a többség Liebig nézetéhez csatlakozik; amely szerént a feketére pörkölt kávébab már értéktelen, mert abban caffein nincs. A kávé ható anyagául ugyanis a coléin, a növényi alkaloidák sorából való vegyület tekintetett, s Aubert ennek meghatározása által kutatta, hogy tartás volt a hatalom, melylyel ellenszegültünk a végpusztulásnak. Megfogytunk, de vagyunk, s a fehérek fogait kitörte az idő, a miénket csak nevelte. — Sok nehéz napjaink voltak. A magához hü nép kibírta mindazokat. Elvették Ősömnek Cocicopinak koronáját, de a hü nép egyesült halála után az ős Toltekek példájára a Quetzalkokuatlok vezénylete alatt, s fenmaradtak a tőitek intézmények; a tőitek ős polgárzat, és tudomány. Ez örökségünk, ma is. Később másfél század nyomása után felkeltek a Tzendálok Chiapa völgyeiben. Tovább tárták egy év tartamánál kezűkben a győzedelmes fegyvert. Szolgált most már nekik is a tűz, mely előbb csak a fehéreknek engedelmeskedett, s a fehér arozok elfakultak, elfutotta azokat a félelem láza. Később Oancue és Oxechue vidékein egy húsz éves indián főnöknő emelte fel a Nagual zászlóját, s harezosainak élén bement a fehér bőrök városaiba, s leöldöste papjaikat oltáraik előtt, s a hullákra rágyújtotta templomaikat, s a fényes ős Tőitek templomokban Palenque és Ococingo vidékein visszaállította a nemzeti isten-tiszteletet. Vérzettünk, de soha sem mondottunk le magunkról. Igaz, hogy külsőleg elfogadtuk tőlük a keresztséget ; de az ő templomaikban megkeresztelt gyermekeket elhoztuk a mi nemzeti isteneink oltárai elé, s beavattuk ősi tőitek szertartással a nemzeti vallásba. Uj nevet adtunk nekik. Vért bocsátottunk füleik bőréből. Horos- copot tartottunk felettük, s a kibocsátott vért feláldoztuk Chalchinhlicunak, a vizek istennőjének, aki oltalma alá veszi, mint tudjátok a gyermekeket. 8 midőn felnőttek feleskettük őket ősi szertartásainkra. Tőitek intézményeink állanak ma is. Nem birt velők sem az idő, sem a fehér bőr. Most már miénk a föld ismét. Behatolunk mindenhová. Kipusztitjuk mindazt, ami a spanyol fajból e vidéken fenmaradt. Megesküdtünk, hogy nem veszünk kereskedőiktől, s iparosaiktól semmit. Nem dolgozunk gyárosaiknak semmit. Magunk nyitunk őseink kincseiből gyárakat, s létrehozunk oly kereskedelmet, mely a spanyolokét tönkre tegye. Férfiaink eltanulták tőlük az ipart,
